Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Leprous - Malina (2017)

 Látogatottság
Összesen
88225880
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Yes - Heaven & Earth (2014)

Lemezismertetők

Az 1968-ban, London-ban alakult Yes legutóbb 2011-ben adott ki stúdió lemezt Fly from Here címmel, amiről kétszer írtunk. 2012-ben Benoit David énekes helyére Jon Davison került, aki a Glass Hammer nevű Yes-kópiában is feltűnt korábban... és most az énekes a stúdióban is bemutatkozhat a progresszív rockzene egyik legnagyobb legendájában, ami éppen a huszonegyedik sorlemezét készítette el vele Heaven & Earth címmel...





Ez a lemez olyan jellegű költői-komolyzenei progresszív rockzenét tartalmaz, mintha helye lenne a Yes-életművében, de valójában a rajta szereplő szerzemények egyszerűen unalmasak és öregesek, a nagy idők kreativitását szikráiban sem tartalmazzák az egyhangú lötyögéseik... Sőt, Jon Davison is olyan magas és érzékeny hangon énekel rajta, mintha Jon Anderson fiatalabb klónja lenne - Benoit David esetében is elkövették ugyanezt a hibát -, csak hát így nem tűnik a dolog túl eredetinek, ami egy ilyen legendánál nem tűnik bocsánatos bűnnek... Mondhatnám, hogy a régi ötletekből felvett Fly from Here után, itt végre friss szerzemények szerepelnek, de ilyen körülmények között ez a dicséret jut a legkevésbé az eszembe... Pedig Davisonnak azt a kitüntető jutalmat is megadták, hogy a Yes tagjaként publikálhatja az ötleteit...

Mindezen az sem tud segíteni, hogy a lemez keverését egy régi kollégára, Billy Sherwoodra bízták... Arról meg már tényleg nem is mondok semmit, hogy a vokális rockzene egyik legnagyobb alakját kérték fel producernek, a többek között a Queen-kapcsán is felejthetetlenné váló Roy Thomas Baker személyében... Nagy kár, hogy aztán a vokálok nem lettek eléggé hangsúlyosak... No és persze a grafikát az örök társra, Roger Deanre bízták, ami talán a leginkább dicséretes momentuma ennek az egész produkciónak...

De, sajnos mindez együtt sem eredményezte azt, hogy a Heaven & Earth ne lenne silány önámítás... Ez a nyolc dal ugyanis középszerű, ami ezen a szinten megengedhetetlen... Ugyanolyan öreges és felesleges produkcióról van szó, mint amilyen Geoff Downes másik legendás formációjának, az Asianak a legutóbbi lemeze volt... A lötyögős, különösebb izgalmaktól mentes dalokban Steve Howe zavaros témái, vagy Chris Squire és Alan White minden feszességet nélkülöző, gyakorlatilag tempótlan ritmusai nehezen nevezhetőek Yes-kompatibilis minőségűnek...

Nyolc fárasztóan közhelyes, önimádó és rendkívül öreges pop-rock dalocska van ezen a korongon... Mindegyik ugyanolyan lebegős-levegős, de sajnos teljesen ritmustalan lötyögésnél nincs több egyikben sem... Az ömlengő Believe Again egyetlen érdekessége a barokkosan gitározott kísérete és szólója, de ennél a lötyögésnél azért élénkebben kellene menniük ezeknek is... Az éteri The Game is teljesen érdektelen önismétlés lett, ahogy a szintetikusabb Step Beyond is, pedig ebből lehetett volna sokkal érdekesebbet is csinálni, ha élénkebb a tempója és játékosabb a ritmusa... és sokkal több fogós riff kerül bele... Így viszont csak öreges és fáradt vokálozgatásnak tűnik... Ezek után mi jöhetne más, mint egy nagy ívű zenei mese, egy fárasztóan közhelyes ballada To Ascend címmel...

Az In a World of Our Own felelgető gitárja és billentyűje elmenne, ha élénkebb és jazzesebb lenne, de így csak nyúlik és nyúlik a semmibe... A kellemes kis dalocskának tűnő Light of the Ages végül monumentálissá válik, amihez - a lötyögős éneke-vokálja mellé - csak dinamika kellene, hogy beteljesítse a küldetését... Az It Was All We Knew zenéje leginkább egy western film záró képsorához lenne elfogadható, amikor a hős lassított felvételen kilovagol a napfénybe, majd mögötte megjelenik egy üldöző csapat, némileg élénkebben... A végén még kapunk egy közhelyesen jazzes Subway Walls-t, egy nagyon fárasztó Steve Howe szólóra építve a hangszeres lényegét, hogy még véletlenül se legyen kedvünk újra elővenni ezt a nagyon öreges, fárasztó és egysíkú albumot...

Pedig Jon Davison tényleg képes ugyanolyan hangon énekelni, mint Jon Anderson tette egész karrierje alatt... Csak, hát nagyon úgy tűnik, hogy közben a többiek alaposan kiöregedtek már ebből az egész okos-rockos zenélésből! Sajnálom... a zseniális múltjuk miatt mindenképpen feleslegesnek tűnik ez az ötlettelen és erőtlen önámítás!

10/3




Track lista:

1. Believe Again (Jon Davison, Steve Howe) - 8:02
2. The Game (Chris Squire, Davison, Gerard Johnson) - 6:51
3. Step Beyond (Howe, Davison) - 5:34
4. To Ascend (Davison, Alan White) - 4:43
5. In a World of Our Own (Davison, Squire) - 5:20
6. Light of the Ages (Davison) - 7:41
7. It Was All We Knew (Howe) - 4:13
8. Subway Walls (Davison, Geoff Downes) - 9:03

Közreműködő zenészek:

Jon Davison (Glass Hammer) – ének, akusztikus gitár (tracks 1, 6)
Steve Howe (Asia, GTR) – gitár, steel gitár, vokál
Chris Squire (Squackett) – basszusgitár, vokál
Geoff Downes (Asia) – billentyűs hangszerek, programok
Alan White (Circa) – dob

Producer: Roy Thomas Baker
Keverés: Billy Sherwood
Grafika: Roger Dean

Lemezeik:

Yes (1969)
Time and a Word (1970)
The Yes Album (1971)
Fragile (1971)
Close to the Edge (1972)
Tales from Topographic Oceans (1973)
Relayer (1974)
Going for the One (1977)
Tormato (1978)
Drama (1980)
90125 (1983)
Big Generator (1987)
Union (1991)
Talk (1994)
Keys to Ascension (1996)
Keys to Ascension 2 (1997)
Open Your Eyes (1997)
The Ladder (1999)
Magnification (2001)
Fly from Here -2- (2011)
Heaven & Earth (2014)

Élő:
Yessongs (1973)
Yesshows (1980)
9012Live: The Solos (1985)
Keys to Ascension (1996)
Something's Coming: The BBC Recordings 1969–1970 (1997)
Keys to Ascension 2 (1997)
House of Yes: Live from House of Blues (2000)
The Word Is Live (2005)
Live at Montreux 2003 (2007)
Symphonic Live (2009)
Union Live (2011)
In the Present – Live from Lyon (2011)

Anderson Bruford Wakeman Howe:
Anderson Bruford Wakeman Howe (1989)
An Evening of Yes Music Plus (1993)
Live at the NEC (2012)

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
www.yesworld.com
www.yes.lap.hu



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds