×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Virgil Donati - In This Life (2013) 

Megjelent: 2014. június 25. szerda 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 55 éves, az ausztráliai Melbourne-ben született jazz és metál körökben is elismert dobos, egy igazi zseni, aki a Planet X-ben lett sokunk kedvence... Ha - velem ellentétben - az 1999-es On The Virg lemezét nem szóló lemeznek tartjuk, akkor ez csupán a harmadik ilyen jellegű munkája...

Ha valaki arra a kérdésre keresi a választ, hogy hová tűnt manapság Virgil Derek Sherinian mellől, akkor a válasz a kérdésre az, hogy In This Life címmel saját maga adott ki egy instrumentális szóló lemezt... 2013-ban amúgy is nagyon elfoglalt volt, hiszen ezen kívül három kiadványon - Alessandro Bertoni, Semantic Saturation és Lalu - is szerepelt vendégként... Itt viszont ő a főszereplő, a jellegzetes ritmusaival együtt!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Nos, nincs ezen mit lihegni: Virgil Donati rajongója vagyok! Akkora, hogy nagy nehezen a réges-régi Taste és Southern Sons lemezeit is beszereztem... és egyszer, talán majd írok is róluk, bár nem teljesen tűnnek első osztályú munkáknak... A Planet X lemezei meg aztán végképpen a szívem csücskei, szóval kijelenthetem: nekem Virgil az első számú jazz-metal fúziós dobos! Az ott tökéletesített, jellegzetesen töredező ritmusai pedig ezt az új szóló albumát is uralják, szóval nagy bajom nincs is ezzel az In This Life-al... és a kiválasztott társai is mind-mind kiváló muzsikusok, sőt, többen közülük a Planet X környékén is feltűntek már... De akkor meg aztán végképp nem értem, hogy miért nem szerettem bele azonnal ebben a munkájába?

A kérdésemre a válasz persze nem igazán bonyolult... A dalok jobban sikerült részeit már máshol hallottam, sokkal élvezetesebben, egyszerűen az a helyzet, hogy többségében önismétlésről van szó... Ami plusz, az a jazz-rockos közhelyek, meg a jammelős (baszus-billentyűs) szólók, amik vagy nem elég kifinomultak, vagy túl közhelyesek a számomra... Sajnos leginkább olyannak tűnik ez a produkció, mintha Donati a bemutatói alá akart volna legyártani valami zenét, ami olyan, mint amiket megszokott tőle az ember, azután élőben majd kivariálhatja magát a "varázsdobozból" kijövő ismerős gépi alapokra...



A Rhythm Zero - benne Doug Shreeve basszusgitárossal, Marco Sfogli és Irwin Thomas gitárosokkal - még rendben van, mert Sfogli hozta magával a LaBrie-nál megszokott keményebb, Dream Theateres hangsúlyokat... Irwin Thomas meg a dobos munkatársa volt a Southern Sons-ban, szóval történelminek is mondható az összeborulásuk... Alex Argento billentyűs pedig meghozza a kötelező Sherinian-áthallásokat is... Ő ebben nagyon jó! A jazz-rockos vibrálású Eleven - benne Evan Marien basszusgitáron, Sfogli gitáron, Ruslan Sirota billentyűn, Evan Marian basszusgitáron - leginkább Holdsworth-os lebegéssel van tele... és ha egyhangú és ismerős is, legalább izgalmas a lüktetés... A szólók iskola-szagát azért megtarthatták volna maguknak!

A címadó In this Life - Doug Shreeve és Sfogli mellett - Brett Garsed gitárossal, Dennis Hamm és Alex Argento billentyűsökkel készült, ki is ugranak belőle a Planet X ismerős fordulatai, megoldásai... Nagyon hasonló a Red Air is - benne Shreeve, Thomas, Sfogli és Argento -, amolyan Planet X-slágerként borul ránk a merevebb súlya és transzcendens elektronikája...

A Paradise Lost - Alex Machacek gitár, Shreeve basszusgitár, Argento billentyű, Artyom Manukyam cselló - ezzel szemben klasszikus irányba tolódik el, később vibráló, de nagyon közhelyes jazz-rock alapokkal... Érdekes lehet azoknak, akik nem hallottak elég Mahavishnu Orchestrát, az Apocalypse-óta engem sajnos már nem vesznek le a lábamról semmi ilyesmivel! Bármennyire is ügyes szerzemény ez a Paradise Lost... Nagyon hasonló, csak - vonós mellett - fúvós közreműködésével készült a The Fall of Dreams - benne: Anthony Crawford basszusgitár, Paul Sherman fúvós hangszerek, Machacek gitár és Virgil, mint billentyűs... A Mahavishnu-Shakti vibrálás persze működik, de a rockosan kemény gitár ettől még nagyon-nagyon hiányzik belőlük!

Az Iceland - benne: Tom Kennedy basszusgitár, Rafael Moreira és Simon Hotsford gitár, Jeff Babko billentyű - sokáig csak egy merő lebegés, de aztán átmegy hosszas merengő improvizációba, ami egészen működik, ha valaki szereti a hetvenes évek jazz-fúziós közhelyeit... Nos, szerintem ebben a körben John McLaughlin lemezei fényévekkel jobbak, mint amit itt lehet hallani... Szerencsére a Trinity - benne: Shreeve, Sfogli, Argento - ezek után visszahoz valamit Planet X súlyából, ami keményebb vibrálás már nagyon hiányzott az elmúlt percekből... A Voice of Reason - benne: Anthony Crawford basszusgitár, Sfogli és Argento - minderre ráteszi még a metálos gitárt is, úgyhogy itt már semmi sem hiányozhat... Csak valami meglepő, de az nagyon... Zárásnak a tíz perces The Empire hallható - Shreeve, Sfogli, Argento, Hotsford és Argento -, ez egy hosszú epikus mű, mintegy összefoglalva a lemez minden dimenzióját... és az élénksége sokat segít az ismerős megoldásain...

Őszintén szólva, nagyon furcsa az egész lemezen, hogy Virgil Donati mennyire átengedi a kezdeményezést a többieknek... A dobos végig csak lekíséri a többiek szólóit, nem irányítja a lemez folyását, csak arra megy, amerre viszik... és ezzel, azt hiszem meg is fejtettem, hogy mi a legnagyobb bajom ezzel a produkcióval... Virgil Donati zsenijéből túl kevés van benne!

10/6








Track lista:

01. Rhythm Zero - 7:47
02. Eleven - 5:52
03. In This Life - 8:26
04. Red Air - 5:51
05. Paradise Lost - 5:52
06. The Fall of Dreams - 4:17
07. Iceland - 7:19
08. Trinity - 6:20
09. Voice of Reason - 4:40
10. Empire - 10:02

Közreműködő zenészek:

Virgil Donati (Planet X, Devil's Slingshot, Derek Sherinian, Ring Of Fire, Soul SirkUS, Joel Hoekstra, Mark Boals, CAB, Kiko Loureiro, Semantic Saturation, Lalu, Alessandro Bertoni, Gambale, Donati, Fierabracci) - dob, billentyűs hangszerek (5, 6)

Doug Shreeve (Seven the Hardway) - basszusgitár (1,3,4,5,8)
Marco Sfogli (James LaBrie) - gitár (1,2,3,4,8,9)
Dennis Hamm (CAB, Greg Howe) - billentyűs hangszerek (3)
Alex Argento (Affector, Marco Sfogli, Lalu) - billentyűs hangszerek (1,3-5,8-10)
Brett Garsed (Planet X, Uncle Moe's Space Ranch) - gitár (3)
Irwin Thomas - gitár (1,4)
Alex Machacek (John Wetton, UK) - gitár (5,6)
Paul Sherman - fúvós hangszerek (6)
Anthony Crawford - basszusgitár (6,9)
Tom Kennedy (Al Di Meola, David Weckl, Derek Sherinian) - basszusgitár (7)
Jeff Babko (Larry Carlton, Simon Phillips, Steve Lukather) - billentyűs hangszerek (7)
Rafael Moreira (Paul Stanley) - gitár (7)
Simon Hosford (Tommy Emmanuel) - gitár (10)
Evan Marien - basszusgitár (2)
Artyom Manukyan - cselló (5)
Ruslan Sirota (Stanley Clarke, S.M.V.) - billentyűs hangszerek (2)

Lemezeik:

1995 - Stretch
1997 - Just Add Water
1999 - On The Virg - Serious Young Insects
2013 - In This Life

Honlap:
virgildonati.com
facebook.com/virgildonati


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Robert Plant - Carry Fire (2017, bcs)
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy Plant a 2014-es Lullaby után még új albummal jelentkezik, de ennél nagyobb meglepetés sose érjen. Volt annak a lemeznek valami

Tovább...
Caligula's Horse - In Contact (2017)
Az ausztráliai Brisbane-ben, 2010-ben alakult Caligula's Horse egy modern alternatív-progresszív rock-metál zenekar, aminek ez az In Contact már a negyedik

Tovább...
Yes - Fragile (1971)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban indult Yes negyedik lemezét, a '71-es Fragile-t fogom részletesebben kivesézni! A '71 februárjában megjelenő The Yes Album-ra érkezett a csapatba Steve Howe

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia