rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Szabó Gábor emlékére (1946-1982)

 Látogatottság
Összesen
82775984
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly



 Virgil Donati - In This Life (2013)

Lemezismertetők

Az 55 éves, az ausztráliai Melbourne-ben született jazz és metál körökben is elismert dobos, egy igazi zseni, aki a Planet X-ben lett sokunk kedvence... Ha - velem ellentétben - az 1999-es On The Virg lemezét nem szóló lemeznek tartjuk, akkor ez csupán a harmadik ilyen jellegű munkája...

Ha valaki arra a kérdésre keresi a választ, hogy hová tűnt manapság Virgil Derek Sherinian mellől, akkor a válasz a kérdésre az, hogy In This Life címmel saját maga adott ki egy instrumentális szóló lemezt... 2013-ban amúgy is nagyon elfoglalt volt, hiszen ezen kívül három kiadványon - Alessandro Bertoni, Semantic Saturation és Lalu - is szerepelt vendégként... Itt viszont ő a főszereplő, a jellegzetes ritmusaival együtt!



Nos, nincs ezen mit lihegni: Virgil Donati rajongója vagyok! Akkora, hogy nagy nehezen a réges-régi Taste és Southern Sons lemezeit is beszereztem... és egyszer, talán majd írok is róluk, bár nem teljesen tűnnek első osztályú munkáknak... A Planet X lemezei meg aztán végképpen a szívem csücskei, szóval kijelenthetem: nekem Virgil az első számú jazz-metal fúziós dobos! Az ott tökéletesített, jellegzetesen töredező ritmusai pedig ezt az új szóló albumát is uralják, szóval nagy bajom nincs is ezzel az In This Life-al... és a kiválasztott társai is mind-mind kiváló muzsikusok, sőt, többen közülük a Planet X környékén is feltűntek már... De akkor meg aztán végképp nem értem, hogy miért nem szerettem bele azonnal ebben a munkájába?

A kérdésemre a válasz persze nem igazán bonyolult... A dalok jobban sikerült részeit már máshol hallottam, sokkal élvezetesebben, egyszerűen az a helyzet, hogy többségében önismétlésről van szó... Ami plusz, az a jazz-rockos közhelyek, meg a jammelős (baszus-billentyűs) szólók, amik vagy nem elég kifinomultak, vagy túl közhelyesek a számomra... Sajnos leginkább olyannak tűnik ez a produkció, mintha Donati a bemutatói alá akart volna legyártani valami zenét, ami olyan, mint amiket megszokott tőle az ember, azután élőben majd kivariálhatja magát a "varázsdobozból" kijövő ismerős gépi alapokra...



A Rhythm Zero - benne Doug Shreeve basszusgitárossal, Marco Sfogli és Irwin Thomas gitárosokkal - még rendben van, mert Sfogli hozta magával a LaBrie-nál megszokott keményebb, Dream Theateres hangsúlyokat... Irwin Thomas meg a dobos munkatársa volt a Southern Sons-ban, szóval történelminek is mondható az összeborulásuk... Alex Argento billentyűs pedig meghozza a kötelező Sherinian-áthallásokat is... Ő ebben nagyon jó! A jazz-rockos vibrálású Eleven - benne Evan Marien basszusgitáron, Sfogli gitáron, Ruslan Sirota billentyűn, Evan Marian basszusgitáron - leginkább Holdsworth-os lebegéssel van tele... és ha egyhangú és ismerős is, legalább izgalmas a lüktetés... A szólók iskola-szagát azért megtarthatták volna maguknak!

A címadó In this Life - Doug Shreeve és Sfogli mellett - Brett Garsed gitárossal, Dennis Hamm és Alex Argento billentyűsökkel készült, ki is ugranak belőle a Planet X ismerős fordulatai, megoldásai... Nagyon hasonló a Red Air is - benne Shreeve, Thomas, Sfogli és Argento -, amolyan Planet X-slágerként borul ránk a merevebb súlya és transzcendens elektronikája...

A Paradise Lost - Alex Machacek gitár, Shreeve basszusgitár, Argento billentyű, Artyom Manukyam cselló - ezzel szemben klasszikus irányba tolódik el, később vibráló, de nagyon közhelyes jazz-rock alapokkal... Érdekes lehet azoknak, akik nem hallottak elég Mahavishnu Orchestrát, az Apocalypse-óta engem sajnos már nem vesznek le a lábamról semmi ilyesmivel! Bármennyire is ügyes szerzemény ez a Paradise Lost... Nagyon hasonló, csak - vonós mellett - fúvós közreműködésével készült a The Fall of Dreams - benne: Anthony Crawford basszusgitár, Paul Sherman fúvós hangszerek, Machacek gitár és Virgil, mint billentyűs... A Mahavishnu-Shakti vibrálás persze működik, de a rockosan kemény gitár ettől még nagyon-nagyon hiányzik belőlük!

Az Iceland - benne: Tom Kennedy basszusgitár, Rafael Moreira és Simon Hotsford gitár, Jeff Babko billentyű - sokáig csak egy merő lebegés, de aztán átmegy hosszas merengő improvizációba, ami egészen működik, ha valaki szereti a hetvenes évek jazz-fúziós közhelyeit... Nos, szerintem ebben a körben John McLaughlin lemezei fényévekkel jobbak, mint amit itt lehet hallani... Szerencsére a Trinity - benne: Shreeve, Sfogli, Argento - ezek után visszahoz valamit Planet X súlyából, ami keményebb vibrálás már nagyon hiányzott az elmúlt percekből... A Voice of Reason - benne: Anthony Crawford basszusgitár, Sfogli és Argento - minderre ráteszi még a metálos gitárt is, úgyhogy itt már semmi sem hiányozhat... Csak valami meglepő, de az nagyon... Zárásnak a tíz perces The Empire hallható - Shreeve, Sfogli, Argento, Hotsford és Argento -, ez egy hosszú epikus mű, mintegy összefoglalva a lemez minden dimenzióját... és az élénksége sokat segít az ismerős megoldásain...

Őszintén szólva, nagyon furcsa az egész lemezen, hogy Virgil Donati mennyire átengedi a kezdeményezést a többieknek... A dobos végig csak lekíséri a többiek szólóit, nem irányítja a lemez folyását, csak arra megy, amerre viszik... és ezzel, azt hiszem meg is fejtettem, hogy mi a legnagyobb bajom ezzel a produkcióval... Virgil Donati zsenijéből túl kevés van benne!

10/6








Track lista:

01. Rhythm Zero - 7:47
02. Eleven - 5:52
03. In This Life - 8:26
04. Red Air - 5:51
05. Paradise Lost - 5:52
06. The Fall of Dreams - 4:17
07. Iceland - 7:19
08. Trinity - 6:20
09. Voice of Reason - 4:40
10. Empire - 10:02

Közreműködő zenészek:

Virgil Donati (Planet X, Devil's Slingshot, Derek Sherinian, Ring Of Fire, Soul SirkUS, Joel Hoekstra, Mark Boals, CAB, Kiko Loureiro, Semantic Saturation, Lalu, Alessandro Bertoni, Gambale, Donati, Fierabracci) - dob, billentyűs hangszerek (5, 6)

Doug Shreeve (Seven the Hardway) - basszusgitár (1,3,4,5,8)
Marco Sfogli (James LaBrie) - gitár (1,2,3,4,8,9)
Dennis Hamm (CAB, Greg Howe) - billentyűs hangszerek (3)
Alex Argento (Affector, Marco Sfogli, Lalu) - billentyűs hangszerek (1,3-5,8-10)
Brett Garsed (Planet X, Uncle Moe's Space Ranch) - gitár (3)
Irwin Thomas - gitár (1,4)
Alex Machacek (John Wetton, UK) - gitár (5,6)
Paul Sherman - fúvós hangszerek (6)
Anthony Crawford - basszusgitár (6,9)
Tom Kennedy (Al Di Meola, David Weckl, Derek Sherinian) - basszusgitár (7)
Jeff Babko (Larry Carlton, Simon Phillips, Steve Lukather) - billentyűs hangszerek (7)
Rafael Moreira (Paul Stanley) - gitár (7)
Simon Hosford (Tommy Emmanuel) - gitár (10)
Evan Marien - basszusgitár (2)
Artyom Manukyan - cselló (5)
Ruslan Sirota (Stanley Clarke, S.M.V.) - billentyűs hangszerek (2)

Lemezeik:

1995 - Stretch
1997 - Just Add Water
1999 - On The Virg - Serious Young Insects
2013 - In This Life

Honlap:
virgildonati.com
facebook.com/virgildonati



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.45 Seconds