×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Utazás a múltba 2. rész - Mini, Karthago @ 140731 - Budapest Park 

Megjelent: 2014. augusztus 06. szerda 12:05
Szerző: Fiery
    Koncertbeszámolók 

Az előző részben a Mini együttes múlt idézéséről és a hajdani Karthago koncert élményeimről számoltam be. A mai részben elmondom, minek örültem és mit hiányoltam a pénteki Karthago koncerten. A buli mindenesetre nagyon kidolgozott, profi munka volt, természetesen nosztalgiában sem volt hiány...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Dübörög a múlt... Nagy izgalommal vártam fiatal korom meghatározó zenekarának fellépését, hiszen mostanában évente egyszer találkozom a csapattal, nem úgy, mint a nyolcvanas évek elején. Akkoriban, ahol csak felléptek, én ott voltam. Kedden telt ház az ifi parkban, szombaton tizenkét néző Érden, hogy utána tízezer ember előtt megmutathassák mire is képesek a Budapest Sportcsarnok Popmajális elnevezésű buliján - ahol mellékesen megették az Eddát vacsorára! Furcsa volt látni ezt az ezer valahány embert, akik az intro hallatán komótosan megindultak az emelvény felé. Régen már fél órával a kezdés előtt üvöltött a nép, követeltük a zenekart, még a színpadra tévedő roadot is megéljeneztük, úgy harsogott a Csaszti-laszti, mint Király Linda által előadott himnusz a kosárlabda arénában.

Az a baj velem, hogy könnyen hiszek olyan mondatoknak, amik a szívemhez szólnak, így komolyan vettem Török Ádám nosztalgiára való csábítását is. Gondolatban visszarepültem az Ifi parkba, vártam, hogy a Karthago most nem az új, megszokott szettlistával érkezik, hanem valóban ide varázsol egy fergeteges, hajdani sorrendes bulit. Az intrót követően én a Paks az atomvárost vártam. No, ezt bebuktam, mert az új lemez egyik nótája jött, a Ha neked kevés. Őszintén sajnálom, mert akármilyen látványos a három rohangáló gitáros és közöttük Takáts Tomi, nekem nem jön át ennek a dalnak az üzenete, épp úgy, mint a következő, Kevés a szó sem. Ide jöhetett volna az Indulj tovább, és akkor óriási lett volna az őrület, hiszen ekkor kellett volna belibbennie Tominak.

A Barátok nélkül (mégsem barátok közt) már egy kissé közelebbi helyen van a szívemhez, de még mindig sehol a Csak egy szót akarok, a Fohász egy új naphoz, vagy a Fények a hangok az árnyak című szerzemények. Ettől függetlenül, a banda korát meghazudtolva nagyon profin tolta, a kissé megöregedett, meghasasodott közönség ezért hálás is volt. Kezdett beérni a jó hangulat.

Nem csoda, hogy beindult a park vérellátása, hiszen a Senki lánya egy igazán meghatározó dal volt annak idején, és az még ma is. Amikor készült a nóta, ki hitte volna, hogy azok is énekelni fogják egyszer, akikről szól. Aki nem tudná, a Senki lánya az akkor még meg nem született lányról szól egy szebb jövő reményében. Mondjuk, minden stimmel, csak ez a szebb és nyugodtabb jövő nem jött el még, ráadásul már ezek a lányok is a lányaikkal jöttek el már ezen a napon.

A Karthago zenekar továbbra sem tudta, hogy én erre a napra mekkora nosztalgiával készültem, hiszen ismét elővett egy nem igazán régi dalt, a Néma asszonyt. A hangulatomtól függetlenül, ez egy meglepően jól eltalált nóta, nem véletlenül lett sokaknál ez a dal a nap slágere. Talán azért szerették, mert éppen róluk szólt. Én mondjuk örültem volna, ha a fiuk eljátsszák az Ezredfordulót, még akkor is, ha már nem aktuális, de hát Nagy Feró is módosított már a Kétezredik év felé címén...

Dobos, aki énekelni is tud... A koncert már majdnem a felénél járt, a hangulatra és a zene minőségére továbbra sem lehetett panasz, és ekkor jött az első igazán nagy durranás. Nem tehetek róla, de imádom Kocsándi Miki hangját. Előkeveredett a dobszerkó mögül, kicsit őszebben, mint régen, de a hangja szinte ugyanolyan "fényes", mint a hajdani időkben. Ez igen, elénekelte nekünk a Csak a zene szól című számot, amíg Takáts Tomi a dobok mögül kísérte.

Szigeti Feriék mindenáron be akarták bizonyítani, hogy az új dalok vannak ugyanolyan jók, mint a régiek, ezért megint betoltak egyet, az Egy nap az élet címet viselőt. A közönség egy része ez alatt kissé rendbe szedte magát, sorban állt piáért, kis pisi, hogy megújult erővel bírja végig a bulit. A nosztalgia azért mégsem kerülte el a Karthago zenekart sem, hiszen megírták még öt éve, és azóta is mindig eljátsszák az önmagukról készült Harminc év után című eposzt. Pár csepp könny, innentől már valóban az önfeledt tombolás és nosztalgia vehette kezdetét.

Kocsándi Miki énekelt újra, most már mindenki tudja, hogy A dob mögül más a világ. Ez a dal leginkább arról szól, hogy még jobban felpaprikázzák a hangulatot, megmutathassák, hogy nem pályázaton nyerték a zenész engedélyüket. Szerencsére a szólók már harmincöt éve majdnem hangra ugyanúgy szólnak. Tamás és Gidó is elmondta a maga véleményét, humorba ágyazva, a közönség is énekelt végre, úgy isten igazából. A hangulat pedig végképp a tetőfokára hágott.

És akkor jött (és nem a Tenkes kapitány, hanem) az Apáink útján! Itt nincs szó, ami elmondja mit jelent nekünk ez a dal, nincs az az önkéntes mai gigasztár - akinek a dalait naponta fossa a média – aki életében képes lenne azonos súlycsoportú dalt írni. A mai kitalált és ügyesen "megrajzolt" csillagok bármelyike lehet felőlem akár macska is, mert ha kilenc élete lenne, akkor sem tudna még hasonlót sem írni. Nagyszerű példa erre, ha valaki fejből felsorolna legalább két maradandó slágert az elmúlt öt, vagy akár tíz évből. Az Apáink útján egyszeri és megismételhetetlen. Ez a nóta volt a Karthagosok élnótája, a Requiem megjelenéséig, és nekem azóta is.

Látványos fejlődés... Tulajdonképpen még semmit nem mondtam el Takáts Tamásról, aki hihetetlen jó lett a hosszú évek alatt konferanszié szerepkörben. Mondjuk Sas Józsefet szerintem már '82-ben is verte, de mára már "tudományosan" összeállított szöveggel machinál, ezek a mondatok akár tizedszerre is ütnek. Annak idején Orbán Józsi (100 Folk Celsius) ismételte unalomig a nagyszerű poénjait. De Tamás néha kicsit változtat rajta legalább. Azt kell mondanom, hogy minden szavával egyetértek! Ezek után persze, hogy hiteles tőle a már lassan negyven éves mondat, hogy Áruló nem leszek! Emlékszem, annak idején az volt a szöveg, hogy a nagy hatalmú hanglemezgyár azt kérte a zenekartól, hogy hallva az idők szavát, legyenek kicsit új hullámosabbak, de Tomi válasza akkor is az volt, hogy Áruló nem lesz. Ez persze vicces és aranyos ma már, de akkor nagyon büszkék voltunk rá, arra, hogy nem hagyja veszni a rockzenét.

A Keleti éjről szerintem nem szükséges semmit mondani, a nagy időszak vége felé írták a srácok, de nagyon ütős kis dal. És ez annyira bevált ritmusokra épült, hogy később Gidó át is ügyeskedett pár dallamot a Lord dalokba. Ha van olyan dal, amiért megindul a nép 1983-ban, 1990-ben, 2005-ben, vagy 2014-ben a világ, vagy legalább az ország bármely részéről, az a Requiem. Örökre a lelkünkbe véstük a székesfehérvári fiú tragédiáját, ami azon a bizonyos február végi estén történt. Belegondolni is fájdalmas, hogy ez a fiú most körülbelül 50 éves lenne, de neki valamiért ezt a szerepet osztotta ki a sors akkor, még tizenévesen...

A végéhez kanyarodva, természetesen a Lépd át a múltat következett. Mindig ezzel a dallal búcsúzott a banda, miközben Gidó elhadarta gyorsan a következő buli dátumát és helyét, majd egy előre bekészített vödör vízzel nyakon öntötte magát. Sokszor bizony mi sem úsztuk meg szárazon, de istenem, kit érdekelt ez akkor? Kiss Zoliék precízen, kidolgozott mozdulatokkal nyomták végig a koncertet és senkiben nem maradt hiányérzet – rajtam kívül. A dal végén a zenekar intett egyet, majd lesétáltak a színpadról. A közönség hiába követelt még egy dalt, nem jött vissza Kocsándi Miki, hogy természetellenesen mély hangon belebúgja a mikrofonjába, hogy "A félelem úgy érzem nem hozzám való, a magány, a sötét nem nekem való, az Éjszaka vándora lettem én..."

Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia