×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Mr. Big - ...The Stories We Could Tell (2014) 

Megjelent: 2014. szeptember 30. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1988–2002 között működő, majd 2009–ben feltámadó Mr. Big utoljára 2011-ben adott ki stúdió albumot What If... címmel... Az 1991-es Lean into It-környékén az amerikai melodikus glam-hard rock hullám vezetőjének számító Mr. Big most a nyolcadik sorlemezeként adja ki ...The Stories We Could Tell címmel. Pat Regan producer-billentyűssel dolgoztak rajta...

A jó kedvüket és a vicces borítójukat is beárnyékolja dobosuk, Pat Torpey súlyosbodó Parkinson-kórja, ami miatt a lemezt még igen, de a turnét már nem tudta vállalni (Ace Frehley mellől Matt Starr helyettesíti). Az viszont jó hír, hogy a Winery Dogs után ismét velük van Billy Sheehan, de a szólóban is egyre érdekesebb lemezeket szállító Paul Gilbert munkáját is élvezhetjük a lemezükön...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



"Az utóbbi pár évben a Parkinson-kór tünetei jelentkeztek nálam, csak nemrég kaptam meg azt a diagnózist, ami szerint súlyosbodtak a tüneteim." - mondja Pat Torpey. - "Ugyanazzal az intenzitással és kitartással fogok küzdeni a betegség ellen, ahogy dobolok és ahogy élem az életemet. A stúdiózást és a koncertezést sem hagyom abba, mint mindig, a képességeimet legjavát fogom nyújtani." - Ennek megfelelően, a terveik szerint a turné egyes részeiben Pat dobol majd pár dalban Matt Starr mellett, az akusztikus részekben is ő fog szerepelni... De ez így is elég borzasztónak tűnik... Innen is sok kitartást és jó egészséget kívánunk Pat Torpey-nak!

Mindez még tragikusabbnak tűnik a lemez hallgatása közben. Ez ugyanis az utóbbi idők egyik legjobb glam-pop-rock lemeze, igazi jókedvű örömzene, egy rakás rádiós slágerrel, amikben teljesen természetesnek tűnnek a villantós gitár és basszusgitár bűvölések, de a mélység és a tudás is jelen van a kifinomult blues-hatásokban, a nagy ívű kórusokban és a romantikus balladákkal... Pat Regan mindehhez tökéletes választásnak tűnik, mert úgy tűnik, hogy visszahozta a srácoknak a zenélés - nyolcvanas években meghatározó - élvezetét, ami áthatja ezt az egész albumot!

Indulunk egy komolykodó, monumentális blues-rock felvezetővel, amiből a lazaságot árasztó Gotta Love The Ride tempós glam-rockja és egy rádiós sláger melódiája nő ki végül! Hogy őszinte legyek, rég hallottam ilyen fogós pop-rock slágert... Az átmegy I Forget To Breathe dögös, glammes, szellős ugrálásba, de a Hendrix-hatású riffjei és Eric Martin férfias énekhangjának blues-gyökerei mégis súlyt képesek adni a végeredménynek... Érdekes sláger a végeredmény, egy igazán élő, jammelős szólóval fűszerezve... A Fragile átlépi a letisztult, klasszikus AOR minimalizmusát, de nagyon szellemesen építik fel belőle a rádiókba való refrénjüket! A blues-ban és jó kedvű glamben úszó Satisfied is egy szellemes és dögös pop-rock sláger nyitott refrénjét kapta meg, élvezet hallgatni, nyilán hasonló érzésekkel is készítették!

A zenekar romantikus-akusztikus balladáinak sorát bővíti a The Man Who Has Everything című kellemes dalocska, finoman vonósokkal átszőve... Aztán jön a basszusgitár-gitár energikus csatájából kinövő The Monster In Me című keményebb-feszesebb darab, majd a blues-rock buli What If We Were New? címmel, hogy aztán részben visszatérjenek a balladához East / West címmel, ami egy félig akusztikus, félig rockos blues sláger, együtt éneklős refrénnel... A beindulós The Light Of Day feszes ritmusa éppen az ellentéte az ének blues-t sugárzó lazaságának, de szerintem nagyon működik ez az elegy... A romantikus vonalat hozza a Just Let Your Heart Decide című kellemes ballada, finom blues-gitárszólóval is megfűszerezve... A füstölgő kiállásaival ránk ugró It's Always About That Girl a régimódi blues-rock bulizást erősíti, ahogy a Cinderella Smile és a címadó The Stories We Could Tell is. Utóbbi két dal leginkább a csapat nevét adó Mr. Big című Free dalra emlékezteti az embert, amit a koncertjeiken ugyanilyen dögösen szoktak elővezetni! Azt hiszem valami hasonló okból kerülhetett a lemez végére bónusznak az Addicted To That Rush gitár és basszusgitár csatázós koncert változata, no meg azért is, mert a sok lazaság és dallamosság után, hiányzott már egy ilyen feszes és kemény dal...

A "heyday" óta nem hallottam ilyen jó kedvű lemezt, engem nagyon meggyőztek vele! Remélem a hatásukra majd sok hasonszőrű egykori sztár banda rá mer majd lépni erre az örömzenélős útra! A világunk kerekei is jobban forognának, ha a rádiók és tévék újra ilyen tartalmas slágerekkel lennének tele!

10/9








Track lista:

01. Gotta Love The Ride
02. I Forget To Breathe
03. Fragile
04. Satisfied
05. The Man Who Has Everything
06. The Monster In Me
07. What If We Were New?
08. East / West
09. The Light Of Day
10. Just Let Your Heart Decide
11. It’s Always About That Girl
12. Cinderella Smile
13. The Stories We Could Tell
14. Addicted To That Rush (live - bónusz)

Közreműködő zenészek:

Eric Martin – ének
Paul Gilbert – gitár, vokál
Billy Sheehan (David Lee Roth, The Winery Dogs, PSMS, Niacin) – basszusgitár, vokál
Pat Torpey – dob, vokál

producer: Pat Regan (Harlow 1990, Kiss 1989, Doro 1990, stb.)

Lemezeik:

1989 - Mr. Big
1991 - Lean into It
1993 - Bump Ahead
1996 - Hey Man
2000 - Get Over It
2001 - Actual Size
2011 - What If...
2014 - ...The Stories We Could Tell

élő:
1990 - Raw Like Sushi
1992 - Mr. Big Live (Live in San Francisco)
1992 - Raw Like Sushi II
1994 - Japandemonium: Raw Like Sushi 3
1996 - Channel V at the Hard Rock Live
1997 - Live at Budokan
2002 - In Japan
2009 - Back To Budokan (-2-)
2011 - Live from the Living Room
2012 - Raw Like Sushi 100

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
www.mrbigsite.com
facebook.com/MrBigBand
www.ericmartin.com
www.paulgilbert.com
www.billysheehan.com
www.pattorpey.com


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Mr. Big - Defying Gravity (2017)

2017-07-10 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...












Klipmánia