×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Moonspell - Extinct (2015) 

Megjelent: 2015. március 13. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A 2012-es Alpha Noir / Omega White című dupla kiadvány után megjelenő Extinct a tizenegyedik sorlemezük, Jens Bogren producerrel és Seth Siro Anton grafikussal készítették, akik a hangzással és a kinézettel tökéletesen egészítették ki a csapat stílusos gót-zenéjét, amihez most izgalmas arab népzenei és szimfonikus elemeket is beemeltek...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Az egykor oly' túlreprezentált gothic metal műfaj nem számít divatosnak mostanság. A műfaj nagyságai mind hallgatnak, megszűntek, vagy valamiféle fúzión estek át... A sötét romantika kihalni látszik, helyére szimfonikus, elektronikus, pop-felé kacsintó zenekarok léptek, az öblös hangú férfi énekesek helyét pedig dallamokat áriázó hölgyek vették át... Ez lett a siker kulcsa, bár pár egykori nagyság próbálkozik death-metalosan direktebb agresszióval, mások a doom-felé kacsintanak, nem túl meggyőzően... És olyan is akad, aki átváltott kommerszebb hangvételű, levegős progresszív rockra... De a lényeg az, hogy a klasszikus gothic metal klisék elől mintha mindenki menekülne...

Mindezzel szembemegy a Moonspell, ami a régi sablonokat követi a dúsan adagolt agresszió ellenében bevetett misztikus és sötét romantika régimódi keverékével, ami uralkodó szélirányt jelent ezen a lemezén... Persze ők sem úszták meg a műfaji hígulást, manapság már nekik sem elég mély hangon dörmögni a magas elektroakusztikus gitár alatti lassú őrlésre... Ők azt találták ki, hogy mindezt megforgatják arabos népzenei samplerekben, meg ehhez hasonló szimfonikus hátterekben... Az ötlet nem tűnik túlzottan eredetinek, de Fernando "Langsuyar" Ribeiro öblös hangjával a fronton, az átlagnál sokkal több régimódi romantikus gót-elemet sikerült nekik átmenteni, mint amit manapság megszokhattunk... Lassan úgy tűnik, hogy az egész műfaj sorsa múlik azon, hogy bejön-e nekik ez a húzás!?



A nyitó Breathe (Until We Are No More) a kulcs dala a lemeznek. Minden benne van, amit később ki szeretnének bontani... Olyan levegősen-lebegősen indul, ahogy egy ilyen lemeznek kell, majd átmennek heavysebben gitározott világba, amit kommerszebb hegedűkkel ellenpontoznak, hogy végül maga a dal is kettősséget hordozzon a sötét szintetizátorok - plusz később keleties mű-hegedűk - hátán romantikusan dörmögő énekessel, meg a pattogó ritmusra dühösen vicsorgó kifejlődéssel... Ezt - vagy valami hasonló - progresszív és komplex világot várja el az ember egy gothic metalos bandától manapság... A direktebb és ugatósabb Extinct-be is került egy slágeresebb refrén, meg némi digitális manipuláció, hogy a menetelés ne legyen annyira egyhangú... Aztán jön a love metalt idéző igazi sötét romantika a Medusalem dörmögő énekesével és nyitottabb refrénjével, de itt aztán elszabadulnak az arabos mű-hegedűk is, mert ha már kommersz, akkor legyen benne valami csavar is!

A lebegő és epikus Domina a legszebb törzsi ritmusú és felhők között járó gót-időket idézi elénk, de azért ennyi megárt a napfényesebb szellőkből is... Ezt a napfényesebb-slágeresebb szálakat viszik tovább a The Last of Usban is, kellően romantikus és öblös énekkel, amihez a középtempós, minimalista ritmuson kívül, mindent meglebegtetnek, amit csak lehet... Hasonló a Malignia is, amiben a belassult digitális-szimfonikus alapokra való dörmögés közben, monumentális kifejlődést is kapunk, meg nagy adag közönyösen köpködő éneket a romantikusság ellentéteként... Címével ellentétben, a Funeral Bloom is ezt a pattogós-levegős sláger-rockos világot bontogatja, de a HIM azért itt még többet üvöltöznek... Ugynezek a sémák mozgatják az A Dying Breed-et is, amit aztán egy igazi lassú és sötét mélyülés követ The Future Is Dark címmel... Mintha a Type o negative akarna kommersz gót-slágert írni... Aztán mindent levezetnek az ironikus La Baphomette-ben, mintha csak színházban lennénk...

Aki szeretne még, az megkaphatja pár itt szereplő dal áthangszerelt változatát bónusznak, a nyitót például bevadítva-diszkósítva Until We Are No More címmel, de egy Hammond-szőnyegen, unplugeddé tett Domina, meg egy címében is kicsavart The Last of Them sem tűnik kihagyhatatlannak, ahogy a digitális The Past Is Darker sem... De mindez csak kísérletezés, mert tényleg kellenek a hasonlók, ilyen túlzásokba kell esni, hogy végül megtalálják a helyes arányokat... Már persze, ha az Extinct albumon tényleg sikerült rátalálni önmagukra, mert akad itt azért némi love metalos többlet, amit azért kihagyhattak volna...

10/7




Track lista:

01. Breathe (Until We Are No More) - 05:33
02. Extinct - 04:42
03. Medusalem - 05:06
04. Domina - 05:09
05. The Last of Us - 03:26
06. Malignia - 05:06
07. Funeral Bloom - 04:10
08. A Dying Breed - 04:29
09. The Future Is Dark - 05:09
10. La Baphomette - 02:48

Közreműködő zenészek:

Fernando Ribeiro "Langsuyar" - ének
Ricardo Amorim "Morning Blade" - gitár, billentyűs hangszerek
Pedro Paixao "Passionis / Neophytus" - billentyűs hangszerek, gitár
Aires Pereira "Ahriman" - basszusgitár
Miguel Gaspar "Mike / Nisroth" - dob

Producer: Jens Bogren
Grafika: Seth Siro Anton

Lemezeik:

1995 - Wolfheart
1996 - Irreligious
1998 - Sin / Pecado
1999 - The Butterfly Effect
2001 - Darkness and Hope
2003 - The Antidote
2006 - Memorial
2008 - Night Eternal
2012 - Alpha Noir / Omega White
2015 - Extinct

1994 - Under the Moonspell - EP
1997 - 2econd Skin - EP
2007 - The Great Silver Eye - válogatás
2007 - Under Satanae - válogatás
2008 - Lusitanian Metal - Live album, Video
2012 - Anno Satanae - Split (Morbid God-dalokkal)

Kiadó:
Napalm Records
Honlap:
moonspell.com
facebook.com/moonspellband


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Moonspell - 1755 (2017)

2017-11-21 00:05:00

kép

Moonspell - Night Eternal (2008)

2008-04-30 12:10:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...












Klipmánia