×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Faith No More - Sol Invictus (2015) 

Megjelent: 2015. április 26. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A San Francisco-i Faith No More 1981–1998 között hat stúdió és egy élő lemezt adott ki, kísérletezéseinek sikereivel megreformálta maga körül az alternatív-funk metal közösséget, majd eltűnt... Azóta a kiadótulajdonossá váló Mike Patton énekes rodeózik az elvolt művészkedéseivel, Tomahawk, Fantomas és többek között Peeping Tom neveket használva...

2009–től aktív újra a Faith No More, az utolsóként, '97-ben megjelent Album of the Year felállásával, de eddig csak koncertezni voltak hajlandóak, a 2012-es Volton is jártak... Aztán most mégis összehozták a "jó sok pénzt akarok vele keresni" szagát árasztó hetedik stúdiólemezüket, a latin Sol Invictus címen (angolul Unconquered Sun)... Szóval nem biztos, hogy sok köszönet lesz mindebben...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Természetesen kellően furcsa és művészkedő zenével állt elő a Faith No More, amiben úgy hozzák elő az egykori sajátosságaikat, hogy ne tűnjön szinte semmi sem magától értetődő kötelezőnek... Pedig valahol mégiscsak erről van szó... Még azt is mondhatnám, hogy igazi Faith No Moreos gonoszkodást kapunk, persze megosztva a dolgot dallamosabb és kommerszebb balladákkal és slágerekkel is, mert ez a kínosabb popzene is hozzá tartozik a nevükhöz!

Temetői hangulatú zongorás merengéssel indul a lemez, de a Sol Invictus furcsán visszafojtott hangszerelése után, a durva riffekkel megírt ugrálós részeket monumentális kiállásokkal vegyítő Superhero következik, olyan kiszámíthatatlanul teleüvöltözve az ismerős légteret, amire csak Mike Patton képes... A pop-közeli Sunny Side Up című epikusabb sláger után, a földtúrás is beindul Separation Anxiety címmel, lassan-lassan felpörgetve és egyre zajosabbá téve a monoton és önismétlő formavilágot... Szerencsére Patton itt is önmagát adja, a hangjával körbe járva mindent, amire képes, súgástól üvöltözésig és károgásig...

A nagy lebegős indulás után besűrűsödő Cone of Shame után a Rise of the Fall következik, a maga zavaros alternatív slágerességével és művészkedésével, amibe elmebajos durvításokat is tettek... A westernesen akusztikusnak induló, de punkosan ugráló részekkel is szabdalt Black Friday után, a minimalista és groteszk Motherfucker narrációs ballada következik, megmutatva a Faith No More ilyen jellegű végleteit is... A musical-ízű Matador-ban, mintha több énekes adna elő egy egész műsorra valót, hogy aztán a nagy ívű From the Dead zárja az albumot a maga akusztikus slágerességével...

Mike Patton és csapata furcsán zavaros műsorral állt elő, amik hűen tükrözik, hogy milyen kétszínű zenekarrá vált volna a Faith No More, ha életben maradt volna... Abban biztos vagyok, hogy pár új dal sokkal nagyobbat fog ütni élőben, mint ebben az eléggé enervált hangzású stúdió formában, de abban is biztos vagyok, hogy túl sok itt a minimalista merengés és túl kevés a direktség, hogy a régi hívők ne foghúzás szerűen vonják meg utána a vállukat... De persze szép számban akadnak pozitívumok is, sőt még slágernek való epikus balladák is vannak, mert a csapathoz ez a világ is hozzátapadt az elmúlt években... És ők mindezt nem is akarják elfelejteni itt! Összességében én mégis nagyvonalúbbat vártam volna tőlük, amiben megpróbálnak kicsit tovább is lépni a saját maguknak kitalált régi ketreceiken...

10/7




Track lista:

01. Sol Invictus - 2:37
02. Superhero - 5:15
03. Sunny Side Up - 2:59
04. Separation Anxiety - 3:44
05. Cone of Shame - 4:40
06. Rise of the Fall - 4:09
07. Black Friday - 3:19
08. Motherfucker - 3:33
09. Matador - 6:08
10. From the Dead - 3:06

Közreműködő zenészek:

Mike Patton (1988–1998, 2009–, Tomahawk, Fantomas, The Dillinger Escape Plan, Peeping Tom) - ének
Jon Hudson (1996–1998, 2009–) – gitár
Roddy Bottum (1981–1998, 2009–) – billentyűs hangszerek, vokál
Billy Gould (1981–1998, 2009–, Fear And The Nervous System) – basszusgitár, producer, hangmérnök
Mike Bordin (1981–1998, 2009–, Ozzy) – dob

Lemezeik:

1985 - We Care a Lot
1987 - Introduce Yourself
1989 - The Real Thing
1991 - Live at the Brixton Academy
1992 - Angel Dust
1995 - King for a Day... Fool for a Lifetime
1997 - Album of the Year
2015 - Sol Invictus

Kiadó:
Reclamation Records, Ipecac
Honlap:
www.fnm.com
facebook.com/faithnomore


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Robert Plant - Carry Fire (2017, bcs)
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy Plant a 2014-es Lullaby után még új albummal jelentkezik, de ennél nagyobb meglepetés sose érjen. Volt annak a lemeznek valami

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia