Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Papa Roach - Crooked Teeth (2017)

 Látogatottság
Összesen
85515666
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Whitesnake - The Purple Album (2015)

Lemezismertetők

Végre itt van, megérkezett a Whitesnake 12. stúdió albuma, ami a 2011-es Forevermore-t követi, és azt aztán alaposan kielemeztük két-három cikkben is... Azóta négy hosszú év telt el, igaz, közben nálunk is jártak és mindenféle élő anyagot is hallhattunk, de ennyi sem volt elég... Aztán felröppent a hír, hogy Doug Aldrich időközben kiszállt, de a helyére gyorsan átjött a Night Ranger-ből Joel Hoekstra... Vagyis valójában nagy változásra nem kell számítani...

Az új felállás is gyorsan bemutatkozik, de nem új dalokkal... Ezzel a lemezzel ugyanis David Coverdale vissza akar nézni az 1973-1976 közötti Deep Purple-s múltjába, a '74-es Burn és Stormbringer, illetve a '75-ös - Tommy Bolinos - Come Taste the Band dalaiba, újra felmelegítve a fiatalkorának élményeit, amiket meghatározónak érez a máig tartó karrierjében! Mindezt annyira vártam, hogy hosszú-hosszú előzetest írtam róla, a kialakult jelenlegi helyzetről, meg a régről és múltról, így most különösebben nem is részletezem az előzményeket és okokat, hanem csak egyenesen nekifordulok a klasszikus, régi dalokból álló új Whitesnake albumnak, amikkel az énekes amatőrből profivá érett!



Coverdale és a Deep Purple 1973-1976 között, összesen 26 stúdió dalt adott ki a három stúdió lemezen. Vagyis nem írt túl sokat, a Burn 8, a Stormbringer 9 és a Come Taste the Band is 9 dalt tartalmazott eredetileg csupán. Az énekes tehát nem nagyon tudott válogatni, ha ebből a felét, 13-at (vagy a delux verzió számára 15-öt) ki akart választani... Az más kérdés, hogy ez az időszak annyira kreatív volt, hogy a készült dalok harmada simán tekinthető klasszikusnak... és a többi is csak a "nagymenő"k, az időtálló - neoklasszikusságban és bluesban úszó - hard rock slágerekhez mérve tűnik gyengébbnek... (Önmagukban, a korszak többi zenekarának dalaihoz viszonyítva, a gyengébbek is kimagasló minőséget tükröznek!)

A The Purple Album nagyobbik fele tehát egyszerűen kihagyhatatlan volt, mondhatni ziccer! Coverdale pedig jó teniszezőként "le is csapja" mindet! A Whitesnake-nak 1987-óta megvan a saját stílusa, amit legalább annyira lehet mondani rádióbarát, hajrázó és amerikai glam-metalnak, mint modern értelemben vehető, gitár-centrikus és technikás hard rocknak... Eddig a pillanatig szinte semmi köze sem volt egymáshoz ennek a két különböző rockzenei világnak! Persze a legfontosabbak, mondjuk a Burn már rég átcsúszott a "szűrőn", de most aztán minden átkerül, ami csak kiérdemelte Coverdale-től ezt a "modernizáló" és "elnyelő" kegyet! Ki-ki válassza ki a magának a tetsző jelzőt... Ez ugyanis annak a kérdése, hogy melyik oldalról közelítünk ehhez az új lemezhez...

Végül hat dal a Burn-ről, öt dal a Stormbringer-ről és kettő (plusz kettő) dal a Come Taste the Band-ről lett kiválasztva és került át erre az új lemezre! Mindez azért azt is jelzi, hogy az énekesnek melyik Purple album mennyire fontos, ha a dalok sorba rakása - a műsor figyelem megtartó képessége is fontos szempont - nem is mond el mindent, de azért jelzi az értékrendet, ami alapján a válogatás történt... Az viszont biztossá vált már előzetesen is, hogy Coverdale nem volt annyira bátor, hogy a mára teljesen elfeledett dalokból válasszon, részben vagy egészben elhagyva a kötelező nagy slágereket, amik ma is a hallgatók fülében dobognak... Szóval ezt az albumot némileg talán beárnyékolja, hogy a műsorának a kiválasztásnál az üzleti szempont volt előtérben! A cél elsődlegesen tehát nem az értékmentés volt, bármi áron, hanem az eladhatóság! Szóval: Kedves Coverdale! A bátorság nem bűn, egyszer már tököd is lehetne a rockhoz, a pénztárca megtömése nem kell, hogy mindig és kizárólagos célként lebegjen a szemed előtt!

Mindezzel együtt, a Deep Purple Mark III felállásának a dalai ma is remekműveknek számítanak, szóval a feltámasztásuk akkor is jó ötlet számít, ha Ritchie Blackmorenak még mindig nincs egy csepp kedve sem hozzáfogni... A Coverdale verziók meg természetesen Whitesnakesítést jelentenek, hiszen ő meg 1987-óta pontosan tudja, hogy merre van a sikerességének az iránya... Mindezt összerakva, ennek a lemeznek az ötlete is rendkívül érdekesnek nevezhető! Hiszen a dalok biztosan kiállták az idő vas fogát, a Whitesnake-t pedig hátszélben is felismeri mindenki, aki '87-óta nem bcsukott füllel járja a világot...

Jönnek is a kötelezők rendesen... A Burn füstölgő dinamitrúd, izgalmas pörgése, kemény gitártémája és öblös éneke mellé megkapunk mindent, ami az eredetiben is jó volt, csak itt minden Whitesnake-nek tűnik... Az Itchy Fingers című blues-folk "népdalt" is magába építő You Fool No One szájharmonikás indítása ötletes, de itt sokkal inkább a visszafogott súlyát erőltetik, nem az eredeti játékosságát. Ebben a formában is izgalmas meghallgatni, mert jól áll a dalnak ez a szikárság, keménység... A Whitesnakesített kiállások a középén meg aztán tényleg a helyükre kerültek ebben a formában... Ezt a karcosabb és lassabb vonalat viszi tovább a Love Child is a Come Taste the Band-ről, itt aztán megkapta a dal azt a kígyózó-vonagló lüktetést is, ami a Whitesnake-től is régebben volt inkább tapasztalható! A lemezen szerencsére egészen ízes Hammond-szőnyegeket is kapunk a gitárok alatt, ezzel is tisztelegve a hangszer nagy legendája előtt!

Az akusztikus Sail Away című ballada lágyan elringatja az embert a maga közhelyes romantikájával, de aztán a rátérnek ismét a kígyózó-vonagló hard rockra a The Gypsy-ben, amiben Coverdale az egykori, öblösebb hangszínét is előkapta! A frusztráltabb, kapkodóbb Lady Double Dealer olyan, mintha a Whitesnake egy régebbi dalát dolgozta fel, de kiváló érzékkel hangszerelték át itt is a régi témákhoz, a magját megtartva, de sűrítve... A Mistreated című monumentális blues-ballada csinált ünnepelt világsztárt Coverdale-ból, olyan tisztelettel is kezelik, mintha a hetvenes években járnánk, de persze a Whitesnake-verziósítás útját is alaposan megjárják vele, tempójában, gitárhangzásában... A Holy Man című dal a második nagy ballada, akusztikusból lassan-lassan ránk terpeszkedve... A Might Just Take Your Life eleje erősen folk-countrysra lett véve, de a keménykedése is olyan Zeppelin-ízű lett, mintha csak '93-ban a Coverdale and Page lemezről szólna...

A komolykodó You Keep On Moving a pszichedelikusabb balladák világát idézi elénk, az egész lemezen kiválóak a kórusok, itt is megkapjuk Coverdale öblössége mellé a magas felhangot is, de a jammelős részekkel nem igazán tudnak mit kezdeni, eléggé élettelenre sikerültek... A Soldier Of Fortune című akusztikus ballada gyönyörű maradt, barokkosan díszített gitárjaival kifejezetten megőrizte az erejét... Aztán jön a Lay Down Stay Down virtuóz gitárszólós nyitánya, majd a kiállásai között az elsöprő energiája... Nyilván a Burn után a második Coverdale-s Purple lemez nyitó dala sem maradhatott ki, a Stormbringer lendülete itt is izgalmas maradt, ha a ki-be úszó megszólalása engem valahogy idegesít! Akit érdekel, a Deluxe verzión két bónuszt is kaphat a kissé elhanyagolt Come Taste the Band-ről, ráadásul a Lady Luck és a Comin' Home sem lettek rosszabbak ebben a Whitesnake-sített kivitelben...

Ezek után a magam részéről azt várnám az énekestől, hogy egyszer a "maradékot" is átdolgozza nekünk... Mert bár ez lenne a nehezebb feladat, de azért a kimaradókban is van egy sor nagyszerű téma, amit meg kellene mentenie valakinek... Talán bevonhatná a munkába Glenn Hughes-t, akinek elég sok köze volt a dalokhoz... Mivel Ritchie Blackmore egy ideje jól elvan a felesége barokkos-népies szoknyáját fogva, Paice pedig jól elvan a jelenlegi Deep Purple-ben, a legendás archívum átdolgozására tehát ketten maradnak... Ezen "kötelező köröket" tartalmazó, amúgy remekül sikerült feldolgozó lemez után, talán az elfeledett "maradék" áthangszerelése is beleférhetne a költségvetésbe...










Track lista:

01. Burn (Deep Purple - Burn '74) - 6:56
02. You Fool No One (Deep Purple - Burn '74, benne: Itchy Fingers) - 6:23
03. Love Child (Deep Purple - Come Taste the Band '75) - 4:13
04. Sail Away (Deep Purple - Burn '74) - 4:53
05. The Gypsy (Deep Purple - Stormbringer '74) - 5:29
06. Lady Double Dealer (Deep Purple - Stormbringer '74) - 3:59
07. Mistreated (Deep Purple - Burn '74) - 7:39
08. Holy Man (Deep Purple - Stormbringer '74) - 4:42
09. Might Just Take Your Life (Deep Purple - Burn '74) - 4:14
10. You Keep On Moving (Deep Purple - Come Taste the Band '75) - 5:06
11. Soldier Of Fortune (Deep Purple - Stormbringer '74) - 3:18
12. Lay Down Stay Down (Deep Purple - Burn '74) - 3:52
13. Stormbringer (Deep Purple - Stormbringer '74) - 5:17

A Deluxe verzió bónuszdalai:
14. Lady Luck (Deep Purple - Come Taste the Band '75) - 3:02
15. Comin' Home (Deep Purple - Come Taste the Band '75) - 4:15

A DVD tartalma:
Lady Double Dealer - klip
Sail Away 'Mix Music' - klip
Stormbringer - klip
Soldier Of Fortune - klip
Purple Album Behind The Scenes - werkfilm
Purple Album EPK

Közreműködő zenészek:

David Coverdale (Deep Purple 1973-1976) - ének
Reb Beach (Winger) - gitár
Joel Hoekstra (Night Ranger, 2014–) – gitár, vokál
Michael Devin (S.U.N.) - basszusgitár
Tommy Aldridge (Manic Eden '94, House of Lords, John Sykes, Ozzy, 1987–1991, 2002–2007, 2013–) - dob

Élőben: Brian Ruedy (2011–) – billentyűs hangszerek, vokál

David Coverdale lemezei:

1974 - Deep Purple - Burn
1974 - Deep Purple - Stormbringer
1975 - Deep Purple - Come Taste the Band

1976 - David Coverdale - White Snake
1978 - David Coverdale - Northwinds
1978 - David Coverdale's Whitesnake - Snakebite (EP)
1978 - Whitesnake - Trouble
1979 - Whitesnake - Lovehunter
1980 - Whitesnake - Ready an' Willing
1981 - Whitesnake - Come an' Get It
1982 - Whitesnake - Saints & Sinners
1984 - Whitesnake - Slide It In
1987 - Whitesnake - Whitesnake '87
1989 - Whitesnake - Slip of the Tongue
1997 - Whitesnake - Restless Heart
1993 - Coverdale and Page
2000 - David Coverdale - Into the Light
2008 - Whitesnake - Good to Be Bad -2-
2011 - Whitesnake - Forevermore (2-, 3-)
2015 - Whitesnake - The Purple Album (előzetes)

Whitesnake élő albumok:
1980 - Whitesnake - Live at Hammersmith
1980 - Whitesnake - Live... In the Heart of the City
1998 - Whitesnake - Starkers in Tokyo
2006 - Whitesnake - Live: In The Shadow Of The Blues
2006 - Whitesnake - Live in the still of the night DVD + CD
2011 - Whitesnake - Live at Donington 1990 DVD + CD
2013 - Whitesnake - Made in Japan (2cd + DVD)
2013 - Whitesnake - Made in Britain / The World Record
2014 - Whitesnake - Live in 1984: Back to the Bone

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
www.whitesnake.com
facebook.com/Whitesnake.official



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.49 Seconds