×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bon Jovi - These Days (1995) 

Megjelent: 2015. május 17. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A '92-es Keep the Faith-et követő These Days a Bon Jovi hatodik stúdióalbuma. A zenekar '92-ben átlépte saját magát és a tulajdonképpen pár év alatt megszűnő glam metal műfaj kereteit, meg annak jó kedvét is elfelejtette. Karcosabb és modernebb slágereket kezdett írni, felzárkózva a Springsteen és U2 uralta "komolyabb" és "érettebb" rockzenei piachoz.

A grunge-hullám közönsége is "vette a lapot", a Keep the Faith-ből két milliónyi fogyott a hazájukban, 5. lett a Billboard listáján, de vezette a brit eladási statisztikákat... 1993. szeptember 01-én még az MTK focipályára is eljutottak vele, ekkor jártak első alkalommal hazánkban, ezen kívül csak egyszer történt hasonló, a These Days turnéja jutott el 1996. június 18-án az Óbudai-Szigetre...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




De ne fussunk ennyire előre... A Keep the Faith sikere és hosszú turnéja időt és lehetőséget adott nekik a gondolkodásra. A magyar származású Alec John Such basszusgitáros kiszállt a csapatból, búcsúzóul '94-re összeraktak a régi nagy slágerekből és két új dalból egy válogatást Cross Road címmel, ami nyolc millió példányban fogyott el világszerte, ebből 5 milliónyi a hazájukban... ezt az eredményt nem tudták megismételni a közben már készülő új dalaikkal...

Jon Bon Jovi és Richie Sambora közben nekifogott az új dalok megírásának az énekes házának pincéjében lévő stúdióban... A These Days lett a csapat legköltőibb, legszomorkásabb lemeze, pedig a glam-metal korszakból jól ismert slágergyárost, Desmond Child-ot is bevonták a munkába... A komolyságát Peter Collins producer felkérésével erősítették, aki vonós és fúvós hangszerekkel tette komorabbá és komolyabbá a dalokat, amik amúgy is blues-rockban és countryban úsztak. Ezt a drámai hangvételt aztán Desmond Child bevonásával emelkedett melódiákkal töltötték fel, amiben Jon Bon Jovi erőteljes hangja is életre kelhetett...

A These Days sikeresebb lett hazájukon kívül, mint otthon, ahol nem értették ezt a nagy váltást, szomorkodást. A Billboard listán csak 9. helyet ért az egymilliós eladása, de mindenhol máshol, Európában, Japánban és Ausztráliában is átütő sikert aratott, minden fontosabb ország eladási listáját vezették vele, még nálunk is a 2. helyre kerültek...

A These Days-t sokan nem szeretik, mert tényleg egyhangúnak tűnik... Az biztos, hogy ez egy igazi hangulatzene, és nagyon nem - a csapat múltjából elvárható - jó kedvűekhez szólnak vele! Ha viszont valakinek valamitől sötét gondolatai támadnak, akkor ez az album segíthet neki... Mert amellett, hogy tényleg szomorkás, blues-közeli dalok vannak rajta, szinte mindegyik emelkedett refrént kapott... Ez a kettősség pedig nem a depressziót, hanem az abból való kimászást erősíti...

Meg kell mondjam, hogy én ezt az albumot tartom Richie Sambora legőszintébb munkájának. Aki ismeri a gitáros szóló munkáit, az tudja, hogy ő mindig dögös és régimódi blues-soul-r&b-rock témákat szeretett volna játszani, de a csapatban erre nem igazán volt szükség, mert ott, vagy a jó kedvet kellett fokozni ezzel a hangszerrel is, ha úgy tetszik röpködni a riffekben, vagy - főleg mostanában - egyszerűen csak alá kell támasztani az énekes digitális tengerben úszó, nagy ívű melódiáját... A These Days van a legközelebb ahhoz a blues-alapokon nyugvó, mélyebb hangulatú lemezhez, amit Richie Sambora szólóban is mindig meg akart csinálni, csak egyedül nem volt elég jó énekes és dalszerző hozzá, no és elég pénze sem volt arra, hogy hegedűk és fúvósok tegyék régimódibbá és sokszínűbbé a dalait... Itt viszont mindez megvalósult, ráadásul a gitáros a háttérben ki is énekelhette magából az érzelmeit! ('94-ben vette feleségül a gyönyörű szőke Heather Locklear színésznőt, akivel 2007-ig voltak együtt.)

A Keep the Faith turnéja 1993 decemberében ért véget, Jon Bon Jovi pihenni akart utána... Végül 1994 januárjában azzal kezdte meg a visszatérő munkát, hogy megírta a Something To Believe In című slágert... Közben bevonta a munkába Samborat, akivel a következő kilenc hónapban negyven dalt raktak össze... Ebből lett kiválasztva a csapat első válogatásán, a Cross Road-on szereplő két új dal, meg ez a lemez is, amire Desmond Child bevonásával némileg slágeresebbre és könnyedebbre tudták venni a refréneket...

A lemezt Peter Collins halálosan profin építette fel... Kezdődik a lendületes részeket halk és misztikus "okoskodásokkal" váltogató Hey Goddal, ami ebben a formában a Keep the Faith-re is felfért volna... Aztán jön a Something for the Pain, ami a Led Zeppelin karcos blues-gitárt központba állító, keleti ízű misztikusságban is megmártott témáit hozza, jó nagy adag dögösséggel is fokozva, de aztán ráépítettek egy Desmond Childosan monumentális refrén melódiát is minderre, amitől jó nagy ívet jár be egészében a dal... A This Ain't a Love Song nyugodt romantikussága és tökös blues-gitárszólója után, az unplugged hangulatú zongora-gitár párost a középpontba állító These Days következik, halk suttogásból egészen duett üvöltésig fokozva az érzelmeket.... A lágy és szomorkás Lie to Me finoman lebegő blues témái is fokozódnak, de nem annyira, mint elődje...

A Damned szinte újraindítja az albumot a maga Keep the Faith-et idéző lötyögős-ugrálós ritmusával és karcosabb-maszatosabb gitárjával, de ellenpontként az archaikusságot a háttérben azért fúvósokkal megpróbálják erősíteni. Minderre az élénk ritmusra Richie Sambora élete egyik legdögösebb blues-szólóját írta meg, de ezt a dalt a csapat összeszokott jammelése is rendkívül izgalmassá teszi... Az ugrálásra visszafogottsággal, halkan válaszol a My Guitar Lies Bleeding in My Arms című költői ballada, aminek a monumentális fokozódását hegedűkkel is megtámasztják... Sambora ide is élete szólóját rakta, amiben a hetvenes évek dühös, füstös blues-os gitárja ébred új életre! Az (It's Hard) Letting You Go is egy ballada, de a gospel-közeli, minimalista drámai fajtából, amiben az akusztikus gitár halk aláfestése és a két énekhang kellemes párosa adja meg a feloldozást... A Hearts Breaking Even játékosabb balladájában a blues és rock and roll keveredik, finoman fúvósokat is a lötyögős-lassúzós refrén hátterébe rakva...

A Something to Believe In a következő mély vallomás, Keep the Faith-re is rátehető nagy dráma... Finoman a törzsi ritmusok fölé tett bluesgitár húzásával és hosszú utat bejáró énekkel... A nagy dráma után a lazább If That's What It Takes megadja a feloldozást a Beatles-környéki áthallásaival, amire azért arénákban üvölthető refrént is sikerült ráilleszteni... Az akusztikus country-blues ballada Diamond Ring népiesebb romantikussága a zárás, de a nemzetközi változatra rátettek még két dalt, kezdve a modernebb és slágeresebb All I Want Is Everything beindulásával, folytatva az akusztikus country-bluest könnyedebben vevő Bitter Winenal...

A lemezből öt dalt emeltek át kislemezre, a This Ain't a Love Song, a Something for the Pain, a Lie to Me, a These Days, majd végül a Hey God is megjelent ilyen formában, illetve klipként is... Természetesen sok változatban kiadták azóta az albumot, nekem is dupla verzióban van meg, amire felkerült a Fields of Fire című demós dal, az I Thank You című Isaac Hayes, David Potter szerzemény feldolgozása, a Paul Simon-féle Mrs. Robinson átdolgozása, a demós Let's Make It Baby című Jovi-Sambora-Child szerzemény, az I Don't Like Mondays - Wembleyben, Bob Geldoffal közösen - rögzített élő feldolgozása, a Willie Nelson-féle Crazy Tico Torres hangján, a Jagger-Richards-féle Tumblin' Dice David Bryan előadásában, illetve a Ron Miller-féle Heaven Help Us All Richie Sambora énekével... Ez a második cédé szórakoztatóan sokszínű, tele van érdekességgel, az eredeti lemez egységességével szembe is megy rendesen... De szórakoztatónak tűnik, ha másként is...

A These Days-t nagyon nehéz volt folytatni... Az énekes 1997-ben hasonló nyomvonalon adta ki második lemezét Destination Anywhere címmel, de abból Richie Sambora nélkül hiányzott a dögös blues gitár... Sambora 1998-ban adta ki - hasonló nyomvonalon - második szóló munkáját Undiscovered Soul címmel, de abból meg Jon Bon Jovi nagyívű drámája hiányzott... Végül 2000-ben sikerült újra összejönniük, a sokkal-sokkal könnyedebb hangulatú és modernebb keverésű Crush-t írták meg ekkor, It's My Life-fal, Say It Isn't So-val és Thank You for Loving Me-val, amivel visszatértek a Slippery When Wet és New Jersey jó kedvéhez, de már modernizálva a csapatuk hangzását!



Track lista:

01. Hey God (Jon Bon Jovi, Richie Sambora) - 6:10
02. Something for the Pain (Bon Jovi, Sambora, Desmond Child) - 4:46
03. This Ain't a Love Song (Bon Jovi, Sambora, Child) - 5:06
04. These Days (Bon Jovi, Sambora) - 6:26
05. Lie to Me (Bon Jovi, Sambora) - 5:34
06. Damned (Bon Jovi, Sambora) - 4:27
07. My Guitar Lies Bleeding in My Arms (Bon Jovi, Sambora) - 5:41
08. (It's Hard) Letting You Go (Bon Jovi) - 5:50
09. Hearts Breaking Even (Bon Jovi, Child) - 5:05
10. Something to Believe In (Bon Jovi) - 5:25
11. If That's What It Takes (Bon Jovi, Sambora) - 5:17
12. Diamond Ring (Bon Jovi, Sambora, Child) - 3:46
13. All I Want Is Everything (nemzetközi bónusz - Bon Jovi, Sambora) - 5:18
14. Bitter Wine (nemzetközi bónusz - Bon Jovi, Sambora) - 4:36

Közreműködő zenészek:

Jon Bon Jovi – ének, gitár, társ-producer
Richie Sambora – gitár, vokál, társ-producer
Tico Torres – dob
David Bryan – billentyűs hangszerek, vokál

Közreműködtek:
Hugh McDonald – basszusgitár
Robbie Buchanan – billentyűs hangszerek, programok
Jerry Cohen – billentyűs hangszerek
Rory Dodd – vokál
Randy Jackson – basszusgitár
Suzie Katayama – cselló
Frank Marocco – accordion
Richie LaBamba – trombone
Ed Manion – bariton szaxofon
Mark Pender – trombita
Jerry Vivino – tenor szaxofon
David Campbell – vonós hangszerelés

Társ-producer: Peter Collins (Rush, Queensryche, Alice Cooper)

Lemezeik:

1984 - Bon Jovi
1985 - 7800 Fahrenheit
1986 - Slippery When Wet
1988 - New Jersey
1992 - Keep the Faith
1995 - These Days
2000 - Crush
2002 - Bounce
2005 - Have a Nice Day
2007 - Lost Highway (-2-)
2009 - The Circle
2013 - What About Now (-2-)
2015 - Burning Bridges (rare)
2016 - This House Is Not for Sale

Kiadó:
Mercury
Honlap:
www.bonjovi.com
facebook.com/BonJovi


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Bon Jovi - Bounce (2002)

2016-11-02 12:05:00

kép

Bon Jovi - Crush (2000)

2016-11-01 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Rasmus - Dark Matters (2017)
A 2012-es The Rasmus album óta pihenteti magát a finnek U2-ja és Coldplay-e, de a várakozásnak vége! A Helsinki-ben, '94–ben indult Rasmus ismételt feltámadása örömet

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia