Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Candlemass - Epicus Doomicus Metallicus (1986)

 Látogatottság
Összesen
87354118
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Led Zeppelin - Earl's Court (1975)

Bootlegek

Ez a cikk már régóta érlelődik bennem, a negyven éves évforduló kapcsán határoztam el magam, hogy megírom. A Led Zeppelin hatalmas bootleg archívumát böngészve mindenki megtalálhatja a maga kedvenc korszakát és azon belül kedvenc koncertjeit. Haladó Zeppelinisták között vérre menő viták vannak arról, kinek mi a szíve csücske. Nekem is van pár favoritom, de az 1975-ös évad, azon belül ez az öt koncert különösen kiemelt helyet foglal el köztük...




A zenekar ekkor már két éve nem játszott se otthon, se Európában. 1974-ben egyébként is leálltak a koncertezéssel a Graffiti album készítése miatt, így már igencsak ki volt éhezve rájuk a közönség. Plant az amerikai turné brüsszeli bejátszó koncertje után egy interjúban már felvetette a hazai bulik lehetőségét, amiből aztán egy öt estés maraton kerekedett.

Eredetileg a Viktória pályaudvar lett volna a helyszín, ahová a rajongók vonatokon zarándokolhattak volna a zenekar színe elé, de ezt logisztikai okokból elvetették. Ehelyett a London szívében fekvő Earl's Court csarnokra esett a választás, jó megközelíthetősége és nagy befogadóképessége miatt. Eredetileg három koncertet terveztek (május 23-24-25.), de az óriási érdeklődés miatt, végül beiktattak még két bulit (május 17-18). Mindkét esetben órák alatt elkapkodták a jegyeket (egy fő maximum négyet vehetett), a szervezők szerint még akár további öt telt házas előadást is lehetett volna tartani. A promóter így jellemezte a koncerteket: "Példa nélküli érdeklődés a rockzene történetében."

Bár anyagi értelemben állítólag nem volt nyereséges a sorozat, a nyolcvanötezer néző egy rocktörténeti esemény szemtanúja lehetett. A program megegyezett a tavaszi USA turné szettjével, de belekerült az 1972 óta nem játszott akusztikus blokk is, így maratoni hosszúságú előadások kerekedtek, széles keresztmetszetet adva a zenekar történetének elmúlt hat évéből. A nagy egyveleges számok (Dazed and Confused, No Quarter) már több, mint fél órás monstrumokká duzzadtak, emellett ott voltak az olyan epikus, nagy ívű darabok, mint a Stairway, az In My Time Of Dying, a Kashmir, vagy a Moby Dick. Néhány számtól búcsút is vettek itt, a későbbiekben már nem játszották a Dazed-et (helyette Jimmy egy gitárszólós magánszáma került be), átalakult Bonzo dobszólója is, és "szétszakadt" az eddig egymást követő Song Remains The Same és Rain Song páros.

A zenekar tagjai csúcsformában voltak és kiválóan működött az összhang közöttük, az egyveleges számokban bámulatos improvizációkat mutattak be. A technikát Amerikából szállíttatták át, első osztályú fény- és hangberendezés került felszerelésre a színpadon, emellett egy hatalmas kivetítő és lézerek emelték a látvány színvonalát. Áprilisban lepróbálták teljes technikával a bulikat, ám közben figyelniük kellett arra, hogy ne töltsenek túl sok időt Angliában, mivel az akkori kormányzat gazdaságpolitikája brutális adókulcsokkal sújtotta a szerintük extra profitot termelő művészeket. Plant felkonfjaiban sűrű célzásokat is tett erre, gyakran ajánlotta egyik-másik számukat (pl. In My Time Of Dying, Dazed and Confused) Dennis Healey akkori pénzügyminiszternek - nem éppen pozitív értelemben.

A koncertek felkonferálását öt korabeli lemezlovas vállalta: Bob Harris (17), Johnnie Walker (18), Kid Jensen (23), Nicky Horne (24) és a legendás Alan Freeman (25). Szerencsénkre mindegyik koncertről maradt fent felvétel (bővebben lásd a cikk végén), így részletesen ki lehet elemezgetni a szettlistát (időmilliomosok előnyben). A bulikon elég egyenletes teljesítményt nyújtottak, bár az elsőnél váratlan technikai problémák merültek fel és némi idegesség érződött a zenekaron. Jimmy gitárja mindjárt az első számoknál bemondta az unalmast, így a jól megszokott Gibsonok mellett, először debütált egy kék Fender gitár, amit a későbbi lemezfelvételeken és koncerteken lett egyik fontos hangszere. Az akusztikus blokkban Tangerine-t a korábbiaktól eltérően a bordó kétnyakún játszotta Page, Plant pedig papírról olvasta a Bron-Y-Aur Stomp szövegét. Ezen a részen kicsit érződik az alulpróbáltság. Egyébként ezeknél a számoknál mind a négyen vokáloztak, korábban erre nem volt példa.

A Dazed-ben minden este más betétet idéztek meg, első alkalommal a Woodstock című szám volt soron. A koncertet záró Whole Lotta Love és Black Dog egyvelegben, a tavaszi amerikai koncertekhez hasonlóan, itt is Theremin-ének párajt vív Page és Plant, utóbbi belesző pár sort a The Crunge-ból is.

A második koncerten már érezhetően nyugodtabbak voltak, magabiztosabban játszottak. Az In My Time Of Dying-ban felbukkan a Gallows Pole, Plant pedig ezúttal egy újságírót vett célba csípős megjegyzéseivel (a sajtó kritikája egyébként túlnyomó részt pozitív volt a koncertekről). A Dazed és a No Quarter bőven fél óra feletti kavalkád, pazar improvizációkkal és felelgetésekkel dúsítva. A Trampled Underfoot előtt Plant - a Zeppelin pályafutása alatt először és utoljára - a színpadra szólította Peter Grantet egy bemutatás erejéig.

A harmadik buli közönségfelvétele sajnos eléggé torz és recsegős, nagy türelem kell a hallgatásához. Az In My Time Of Dyingban ezúttal a You Shook Me sorai csendültek fel, a Dazed betétje pedig a jól ismert San Francisco. Az utolsó két buliról profi mozgóképes és hanganyag áll rendelkezésre, ezek sokáig dobozban hevertek, néhány részlet végül napvilágot látott hivatalosan is. A rajongók túlnyomó többsége szerint a 24-i koncert volt a sorozat fénypontja, szerintem az utolsó, de ez ízlés kérdése.

Ezen az estén is felbukkannak érdekes idézetek, mint például a Hey Joe a Dyingban, Little Richard Rip It Up-ja és a Gallows Pole a Trampledben, vagy James Brown Sex Machine-ja a Whole Lotta Love-ban. Plant a Moby Dick előtt beszólt a konkurens zenekaroknak, miszerint dobosuk nyolc éves fia, Jason, már ebben a korban is jobb a rockdobosok nyolcvan százalékánál. Ismerve a srác későbbi dolgait, ebben azért volt némi túlzás...



Az utolsó koncert szerintem a pályafutásuk abszolút zenitje, itt annyira egyben volt minden, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Az In My Time Of Dying-ban ismét felcsendült a You Shook Me, a Trampled Underfootban pedig a Gallows Pole. Az akusztikus blokk lírai hangulata utánozhatatlan, Page futamai gördülékenyek és brilliánsak. A Dazed hattyúdala fél órán felüli maraton, a Stairway pedig túlzás nélkül fennállásuk legjobb verziója (annak ellenére, hogy Page-nek egy elszakadt húrral is meg kellett küzdenie). Plant a számot lányának, Carmennek ajánlotta a felkonfban.

A számok közötti dumákban ezúttal szokatlanul beszédes, több szám eredetéről is mesélt, többször emlegeti a Monty Python Gyaloggalopp című filmjét, amelyet részben a zenekar finanszírozott. Ezúttal két extra ráadás is van, a Heartbreaker pazar verziója és az egyik operatőr által bemondásra (!) eljátszott, némi reggae-vel megbolondított Communication Breakdown. A koncert teljes hossza három óra és negyvenöt perc, a zenekar meghatottan, de vidáman búcsúzott a tomboló közönségtől.

A koncertekről számtalan kalózfelvétel keringett korábban a neten, részben közönség, részben keverős felvételek. A hanganyagok közül legprofibb az Empress Valley kiadó húsz lemezes (!) Demand Unprecidented doboza. A videó felvételek a kétezres évek elején kezdtek kiszivárogni, eleinte csak részletekben, ma már elérhető a két utolsó koncert teljes anyaga, keverős hanganyaggal párosítva, aránylag nézhető minőségben (Heavy Metal Kids - 24., Unstoppable Metal Machine - 25.).

Hivatalosan egy ötvenperces összeállítás jelent meg a 2003-as DVD-n, ebbe belekerült az akusztikus blokk java, a Trampled Underfoot, valamint a Stariway To Heaven a 25-i, illetve az In My Time Of Dying a 24-i koncertről.

A Kashmir videója - sajnos lemezhanggal "felülírva" - felbukkant a Latter Days válogatásalbumon. Pár képkocka már felvillant a Whole Lotta Love 1997-es "eredeti" és az újravágott 2014-es videoklipjében is, innen lehetett tudni, hogy Page-nél már elég régen ott volt ez az anyag (és talán még más is)...

A koncert után a négy tag villámsebesen el is hagyta Angliát, hogy kipihenjék az év első felének intenzív hajtását, erőt gyűjtsenek az őszi, újabb amerikai körúthoz. Augusztus negyedikén azonban minden megváltozott, amikor Plant és családja Rodoszon súlyos autóbalesetet szenvedett. Bár az énekes felgyógyult, ezt követően a zenekar pályafutása megbicsaklott, egyre nagyobb szünetek, gyakran megfáradt koncertek, sorozatos tragédiák követték egymást és a dal sosem lett már ugyanaz.



Led Zeppelin - Earl's Court koncertek
1975. május 17., 18., 23., 24., 25.

Rock And Rol
Sick Again
Over The Hills And Far Away
In My Time Of Dying #
The Song Remains The Same
The Rain Song
Kashmir #
No Quarter
Tangerine
Going To California #
That's The Way #
Bron-yr-Aur Stomp #
Trampled Underfoot #
Moby Dick
Dazed And Confused
Stairway To Heaven #
Whole Lotta Love
Black Dog
Heartbreaker *
Communication Breakdown *
(* - csak május 25-én, # - hivatalosan megjelent számok - Latter Days, Led Zeppelin DVD)

Közreműködő zenészek:

Robert Plant – ének
Jimmy Page – gitárok, vokál
John Paul Jones – basszusgitár, billentyűs hangszerek, mandolin, vokál
John Bonham – dob, ütőhangszerek, vokál

Bollók Csaba
2015.05.24.




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Bootlegek
· Szerkesztette: bollokcs


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Bootlegek:
Dream Theater - Dark Side Of The Moon


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.67 Seconds