rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Pink Floyd – TEY 12 – 1970 Devi/ation - audio (2017)

 Látogatottság
Összesen
84597997
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Nili Brosh - A Matter Of Perception (2014, Dionysosrising)

Lemezismertetők

Készült már recenzió a cikk főszereplőjéről az oldalon, így jelen esetben a bemutatást elhagynám. Örömmel olvastam tanult kollégám véleményezését (amellyel egyetértek), ahol azt taglalja, hogy a kisasszony játéka nem volt erőlködésmentes, különösképp MacAlpine produkciója mellett. Szerintem alapból, szólóban sem volt laza a játéka, ez volt a kiváltó oka, hogy a 2010-es első album, hamar a "legyalulás" sorsára jutott. Az eljátszott hangok mennyisége mit sem számít, ha a különálló lassan megszólaltatott hangok nem stabilak, ezt egyből kiszúrja bárki. Bizony az artikuláció a legfontosabb a gitározásban, jól bizonyította ezt Andy Timmons (huhh, az a koncert két hete az A38-on!), aki mellett technikailag már jócskán elment a mezőny, de annyira élnek az általa megszólaltatott hangok, hogy bárkivel felveszi a versenyt.



Szóval kis kitérő után oda akartam kilyukadni, hogy Nili óriásit lépett előre ezen a téren, a bizonytalanság nagy része a múlt homályába vész. Természetesen az élvonal még a horizont mögött tanyáz elég nagy távolságra, de megkockáztatom, hogy a negyedik lemez, már odaérhet. Tíz számot kapunk a hölgytől, a stílus rock, prog-rock témakörben mozog.

Nézzük szépen sorban, a címadó tétellel indul a korong. Egy női ököllel végrehajtott jobb egyenes, meglepően kemény riffelés a gyengébbik nemtől. Nili valószínűleg kívülről vágja a Dream Theater és John Petrucci életművet, nagyon hajaz a hangszerelés a stílus királyaira, különösen a billentyűs sávok. A refrénben szépen kivezet minket a fényre, nem túlozza el a dalt a hosszával, pont az élvezhető időtartamon belül marad. Az egyik legerősebb szerzemény a Spring Tune, amely a nagy elődök örökségét viszi tovább. Semmi túlbonyolítás, gyönyörű dallamok kísérik végig a hallgatót, szépen sikerült beillesztenie a hangulatváltást is a közepén, nem tolakodó az avatatlan fül számára sem. Nekem Satriani, ill. talán Sfogli dallamvilágát idézte meg leginkább.

Részben Satch stílusára hajaz a Double Entedre is, ami egy rock-boogie alaptémát bolondít meg egy komplexebb progos ritmikával és egy szalon jazz középrésszel. Az Exit Strategy megelőlegezi a kilencedik számban vendégeskedő Virgil Donati zenei világát, ill. a Planet X munkásságát. Jazz-rock egyveleg, ami nem feszíti túl a húrt, egészen könnyen fogyasztható. A Silent of Saturday Night a második dal vonalán halad tovább, atmoszférikus rock ballada, dallam-centrikus megközelítés. Nagyon kellemes szerzemény, szép, ízes szólójátékkal, jól felépített ívvel.

A Chase és az Adoptable Creatures meglepő módon nagyon hasonló kezdő riffből fejlődik ki, nem biztos, hogy ilyen közelségbe kellett volna elhelyezni őket. Progos nyomvonalon fut mindkettő, utóbbit érzem erősebbnek. A kettő közé ékelődik be az Eli, amely megint csak egy vérbeli rock-boogie a la Satch, aki szereti a hasonlatos témákat, annak tetszeni fog. Érzésem szerint ezen a tájékon kellett volna meghúzni azt a bizonyos vonalat, ahol az album véget ér, ugyanis a fennmaradó két tételt erőltetettnek érzem.

Az utolsó dal egy teljesen jellegtelen akusztikus, bontogatós kezdemény, amely mindenféle történést nélkülöz. Nem látom, hogy mi is lenne a funkciója. Az Alien Hip-Hop Donati vendégeskedésével ugyan kevésbé lóg ki, de a maga 7 perces hosszával és erőteljes matekolásával meglehetősen fárasztó. Akadnak benne ugyan tetszetős részek (a szinti szóló és a refrén főtémája), de az üres húrok különböző ütemmutató mellett történő reszelését meg lehetett volna spórolni, ebben a hosszúságban meg pláne...

Ígéretes, előremutató, minőségi produkciót rakott le a kisasszony az asztalra, akinek játékát az őszi MacAlpine turné keretében megcsodálhatjuk majd fővárosunkban is.




Track lista:

01. A Matter of Perception - 5:31
02. The Spring Tune - 4:09
03. Double Entendre - 5:04
04. Exit Strategy - 5:10
05. Silence of Saturday - 4:55
06. The Chase - 4:03
07. Eli - 3:33
08. Adaptable Creatures - 4:38
09. Alien Hip Hop (Virgil Donati) - 7:11
10. Yolanda - 4:06

Közreműködő zenészek:

Nili Brosh - gitár
Alex Argento - billentyűs hangszerek (tracks 1, 3, 6, 8, 9)
Mike Ball - basszusgitár (track 7)
Bryan Beller - basszusgitár (tracks 1, 3, 4, 5)
Anthony Crawford - basszusgitár (track 9)
Virgil Donati - dob (tracks 1, 3, 4, 5, 9)
Stu Hamm - basszusgitár (track 2)
Ameya Kalamdani - gitár szóló (track 4)
Eli Marcus - basszusgitár (tracks 6, 8)
Marco Minnemann - dob (tracks 2, 6, 8)
Aquiles Priester - dob (track 7)

Lemezei:

2010 - Through The Looking Glass
2014 - A Matter of Perception


Honlap:
nilibrosh.com
facebook.com/NiliBroshMusic
Mádi N., dionysosrising.blog.hu



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: Dionysosrising


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.87 Seconds