×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Paradise Lost - The Plague Within (2015) 

Megjelent: 2015. június 03. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az angliai Halifax-ban, 1988-ban alakult Paradise Lost sokáig - az Anathema és a My Dying Bride mellett - a doom-death metal egyik meghatározó alakja volt, később gótos rock-metalra váltottak, szintetizátorokkal, tiszta énekkel, vesztükre...

Szerencsére ezt a hibájukat egy ideje próbálják javítani, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy énekesük, Nick Holmes időközben a Bloodbath-ban újra elkezdett hörögni, a 2009-óta náluk doboló Adrian Erlandsson pedig visszatért az At The Gates-be is, gitáros-billentyűsük, Gregor Mackintosh pedig indított magának egy death-doom metalos formációt Vallenfyre néven... Most mindenki visszatért a Paradise Lost-ba és összehozták a 14. sorlemezüket, ami a 2012-es Tragic Idol-t folytatja, amiről annak idején kétszer is írtunk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ezen a lemezen Gregor Mackintosh és Aaron Aedy gitárosok elénk varázsolják mindazt a lassú és súlyos - Black Sabbath-szerű - ősmetált, amit a Paradise Lost kezdeteinél megszeretett az egész világ... A vontatott és gonosz riffek teljes súlyukkal - és gótos játékosságukkal - nehezednek az album dalaira... Mindez különlegessé is teszi ezt az új produkciót, de elég-e ennyi ahhoz, hogy a The Plague Within bevonuljon a Paradise Lost legfontosabb klasszikusainak sorába? Szerintem, sajnos: nem, ennyi nem elég... Ez egy végtelenül profi album, a hangszeresek mindent tudnak a műfajról, az énekes is megpróbálja követni a zenei eseményeket, de ennyi sem elég... A profizmus mellől mintha hiányozna a szív, mintha ezt a "visszatérés a kezdetekhez" koncepciót jobban akarták volna a rajongóik, mint ők maguk...

Persze nagyon nehéz dolguk van. Ők sem fiatalodtak, ma már megélhetési kérdéssé vált az, ami egykor lelkesedésről és hitről szólt... Ráadásul nem könnyű a lassú és sötétlő témákból az elejétől a végéig érdekes dalokat formálni, összerakni, bármennyire is kiválóak azok a kiinduló pontot adó, ösztönös gitártémák... A Paradise Lost egész egyszerűen úgy járt, ahogy az egyszeri Black Sabbath cover és tribute bandák szoktak: pontosan adják elő a régi-új műsort, de nem értik az eredeti banda misztikusságát, amiben a sűrű mélység és játékos alapok találkoznak a szárnyaló naivitással teli magassággal...

Születtek tehát zseniális riffek, karcos, önismétlő, monoton és súlyos témák, fűszerezve gótban úszó epikus metállal, amik így együtt el is viszik ezt az albumot... De összességében, mégis öncélú és sokszor unalmasnak is tűnő dalokat hallhatunk, mert mindez ilyenné formálódik manapság már a kezükben... A No Hope in Sight mindenesetre úgy indul, ahogy egy régimódi Paradise Lost anyagnak kell, csak ne akarnák ennyire elnyújtani mindezt... A dühödtebben kalapáló Terminal egyhangú menetelése után, a gótikus rockot barokkosan, hegedűkkel kapjuk az An Eternity of Lies felvezetőjében, hogy aztán a sűrűbb gitár a helyére tegye a dolgokat, de a magas hangon romantikázó ének így is üvölt a hörgő dráma után, amit szerencsére meg is kapunk... Mindenesetre ez a sematikus színpadiasság nem túl izgalmas, még a némileg megpörgetett instrumentális betétjében sem... A Punishment Through Time végre elég direkt és karcos, ráadásul tempóváltás is van benne, igazi Sabbathosan éles váltásokkal... Csak itt meg nem mertek énekelni mindehhez, ezzel az egyhangúan beüvöltött szöveggel engem nem vettek meg...

A Beneath Broken Earth aztán visszatér a Black Sabbath alapjaihoz. A misztikus mélységeket pár hangba sűrítő, elnyújtottan, lassan és önmagába fordulva előadott dalból csak a mágikusan felívelő refrén hiányzik... Hasonló lassítás, csak gótos oldalról a Sacrifice the Flame, ami előkapja a kettős ének furcsaságát is, nagy kár, hogy csak zeneileg akarják mindezt feloldani, énekes és ragadós refrént nem sikerült írniuk... A színpadiasan nyitott részeket szimfonikus metálba forgatott Victim of the Past művészi váltásai nekem inkább fárasztónak tűnnek, mint érdekesnek. A színpadiasságot a Flesh from Bone-ban is tovább viszik, csak itt gyorsabb és durvább zenei alapokkal, amiben a szimfonikus jelleget kórusokkal fokozzák... Mindez olyan sematikus, hogy az már fárasztó... A direktebb Cry Out végre előkap némi Black Sabbath-sűrítményt, amivel a gyomorból szövegelő énekhang is működik, de érdekesen kibontani ezt sem tudják... Végül aztán jön a záró mű Return to the Sun címmel, a lehető legszínpadiasabban megdöngetve a lezárást...

A magam részéről akkor élveztem ezt az albumot, amikor Gregor Mackintosh és Aaron Aedy gitárosok úgy tesznek, mintha Black Sabbath dalokat dolgoznának fel gótos metál stílusban... A színpadias és szimfonikus elemeket én nem erőltettem volna a helyükben, mert annyira azért nem felkészült dalszerzők, hogy elkerüljék vele a kötelező - és dühítő - sémákat, de amikor direkten Gótos Sabbath akarnak lenni, az azért most is megy nekik... Nagy kár, hogy nem csak ebbe az irányba mennek ezzel a lemezzel...

10/6



Track lista:

01. No Hope in Sight - 04:50
02. Terminal - 04:27
03. An Eternity of Lies - 05:56
04. Punishment Through Time - 05:12
05. Beneath Broken Earth - 06:08
06. Sacrifice the Flame - 04:40
07. Victim of the Past - 04:27
08. Flesh from Bone - 04:18
09. Cry Out - 04:29
10. Return to the Sun - 05:43

Közreműködő zenészek:

Nick Holmes (Bloodbath) - ének
Gregor Mackintosh - gitár, billentyűs hangszerek
Aaron Aedy - gitár
Stephen Edmondson - basszusgitár
Adrian Erlandsson (At The Gates) - dob

keverés, hangmérnök, producer: Jaime Gomez Arellano

Lemezeik:

1990 - Lost Paradise
1991 - Gothic
1992 - Shades of God
1993 - Icon
1995 - Draconian Times
1997 - One Second
1999 - Host
2001 - Believe In Nothing
2002 - Symbol of Life (-2-)
2005 - Paradise Lost (-2-, -3-)
2007 - In Requiem (-2-, -3-)
2009 - Faith Divides Us - Death Unites Us
2012 - Tragic Idol (-2-)
2015 - The Plague Within

1990 - Live Death - Video/VHS
1994 - Harmony Breaks - Video/VHS
1994 - Seals The Sense - EP
1997 - The Singles Collection - válogatás
1998 - Reflection - válogatás
1999 - One Second Live - Video/VHS
2002 - Evolve - DVD
2003 - At the BBC - Live album
2005 - Forever After - EP
2007 - Over the Madness (-2-) - DVD
2008 - The Anatomy Of Melancholy - DVD, Live album
2009 - Drown in Darkness - The Early Demos - válogatás
2011 - Draconian Times MMXI - DVD, Live album
2012 - Lost in Time - válogatás
2012 - Original Album Classics - Boxed set
2013 - Tragic Illusion 25 - válogatás
2013 - Live at the Roundhouse - Live album
2014 - Original Album Collection - Boxed set
2015 - Maximum Plague - válogatás

Kiadó:
Century Media Records
Honlap:
paradiselost.co.uk
facebook.com/pages/Paradise-Lost


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Paradise Lost - Medusa (2017)

2017-08-11 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...












Klipmánia