×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Between the Buried and Me - Coma Ecliptic (2015) 

Megjelent: 2015. június 29. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 2000–ben, Raleigh-ben (USA) alakult Between the Buried and Me a modern és extrém progresszív metál egyik élharcosának számít, felhasználva technikás death metált, avant-garde metált és metalcore-t is a matekozós dalaiban. A csapat a 2009-es The Great Misdirect-et követően, 2012-ben adott ki utoljára albumot The Parallax II: Future Sequence címmel, ez nálunk kimaradt, de most itt a folytatás, a sorban a hetedik teljes lemezükként megjelenő Coma Ecliptic, ami ismét concept album, ha úgy tetszik rockopera, aminek az Alkonyzóna-szerű történetében a kómába esett főszereplő előző életeit utazhatjuk végig, miközben zeneileg távolodnak az extrém hatásaiktól!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ez egy progresszív metál album, a Dream Theater értelmezését is szem előtt tartva a hangszereléseiben. Az agresszívabb, extrémebb oldal visszaszorult, itt-ott van csak jelen, főleg a tiszta, magas énekhangot cserélő hörgés-üvöltés képében, de ez is inkább színesíti, illetve az gonosz oldalt képviseli a szerzeményekben, mintegy ellenpontként.

Billentyű-központú felvezetőt kapott az album Node címmel, finom zongora dallamot boncolgatva, építgetve, amire az ének is hasonló érzékenységgel reagál az alternatív dallamocskájával... Végül aztán beindul egy nagyvonalú, progresszív gitárszólóval a rockzene is, de az igazi Dream Theater-ízű progresszív metál csak a The Coma Machine-ban kezd lüktetni, ahol a kemény gitár és lágy zongora, illetve a matekosan monumentálissá fokozott szerkezet mellé, musical-hangulatú, színpadias éneket kapunk... De ezt a magas érzelgést azért felváltja erőszakosan bugyogó indulat is, ha úgy látják szükségét... Ügyesen kitöltik a hét percet, de van azért némi üresjárat is... A Dim Ignition szintetikus-elektronikus ügyeskedése és élénk lüktetése inkább a Muse egykori világát idézi... Majd a Famine Wolf-ban mindezt a két irányt megpróbálják összekeverni, a végeredmény játékossága és dinamikája mindenképpen figyelemreméltó lett, még akkor is, ha az ének melódiája túl unott, a vele szembe állított hörgés és agresszió pedig gyerekes...

A lágy, majd agresszívan kapkodó King Redeem / Queen Serene kettőssége nekem túl éles határok között mozog, amit a Turn on the Darkness-ben is megkapunk, csak ide sikerült írniuk egy izgalmasabb dallamot is a két véglet közé... Az The Ectopic Stroll gunyoros kettőssége a jazz-rockos monumentális és finomkodás, meg a vadul kapkodó ugrálás közé tehető, de ez a két véglet is túl távoli nekem, a váltásokkal pedig nem foglalkoztak érdemben... A progresszív metálos Rapid Calm viszont sokáig szellemesen idézi elénk a Dream Theater hangszereléseit, de a kettős ének itt is végletesen jelenik meg... A misztikusan lebegő középrész fele ilyen hosszan is elég lett volna... De aztán a komplex és dinamikus Memory Palace végre megmutatja, hogy mire képesek a Dream Theater-fémjelezte világban, ha komolyan veszik, nagy kár a hörgésért... Hasonló az Option Oblivion is, csak rövidítve és slágeresebb formában, míg végül a feloldást a Life in Velvet-ben kapjuk meg, előbb egy lágyan musicales zongora-ének dallammal, majd annak monumentális felpörgetésével...

A Between the Buried and Me lemeze azért is lehet kellemes csalódás, mert manapság már nem olyan szokás a Dream Theater-t utánozni, mint egykor... A srácok ráadásul kiváló témákat írnak, a monumentális részeik és hangszeres-elszállásaik pedig tényleg első osztályúak lettek, ha néha a témák közötti váltásokkal nem is foglalkoznak eleget, a musical-beütésű koncepció is sokszor túlzottan átveszi a fejük felett a hatalmat, de a végeredmény mindettől függetlenül, így is érdekes tud maradni... Csak ezt a gyerekesen bugyogó hörgést tudnám nekik megbocsájtani...

10/6




Track lista:

01. Node - 3:31
02. The Coma Machine - 7:35
03. Dim Ignition - 2:16
04. Famine Wolf - 6:50
05. King Redeem / Queen Serene - 6:58
06. Turn on the Darkness - 8:26
07. The Ectopic Stroll - 7:02
08. Rapid Calm - 7:59
09. Memory Palace - 9:54
10. Option Oblivion - 4:22
11. Life in Velvet- 3:38

Közreműködő zenészek:

Tommy Giles Rogers – ének, billentyűs hangszerek
Paul Waggoner - gitár
Dustie Waring - gitár
Dan Briggs - basszusgitár
Blake Richardson - dob

Lemezeik:

2002 - Between the Buried and Me
2003 - The Silent Circus
2005 - Alaska (-2-)
2006 - The Anatomy Of (-2-) - feldolgozás
2007 - Colors (-2-)
2008 - Colors Live - élő
2009 - The Great Misdirect
2012 - The Parallax II: Future Sequence
2015 - Coma Ecliptic

Kiadó:
Metal Blade
Honlap:
betweentheburiedandme.com
facebook.com/B

rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...












Klipmánia