Ollé Béla interjú (2015) 

Megjelent: 2015. július 18. szombat 00:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Ollé Béla a Hobó zenekar szólógitárosa, énekese. Ez a Hobó zenekar a beatkorszakbeli zenekar, nincs köze Földes Lászlóhoz. A zenekarban játszott 1967-ben Szűcs Antal Gábor Totya is, de itt játszott 1968 végén Szigeti Feri is, mielőtt a Corvinához csatlakozott. Ollé Béla jó kedélyű, készséges interjúalany, segített, hogy alapos visszaemlékezést rögzíthessünk.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Az üteg utcai Villamosipari Technikumba jártam. Angyalföldön. Másodikos koromban, 1963-ban az iskolai zenekar volt a példaképem. Jaj, ha egyszer én is ott állhatnék fent. És mikor érettségiztünk, már én álltam fent a színpadon. '63-tól már gyakorolgattunk osztálytársaimmal, zenekart alapítottunk. Twist, Chubby Checker, Speedy Gonzalez, Johnny & the Hurricanes, Red River, Égi lovas, egyszerű dalokat játszottunk. Ekkor még volt trombitásunk is, Kovács Laci, aki aztán a jazz felé indult el. Az üteg utca iskolában volt iskolatársunk, ő is alapító tag. De 1964-re már csak a gitárzene volt jó, többet nem volt fúvósunk. Ekkor a Shadows, Spotnicks, Ventures volt a Beatlesen kívül a menő.

Honnan a zenekar neve?

Jack London Országúton című könyvében említi a hobókat, akik vasúton utaztak ide-oda, innen vettük. 1964. márciusában már biztosan használtuk ezt a nevet. '64-ben a Könyvklubban is játszottunk, illetve a körúton, a Rákóczi térnél egy presszóban. Amikor az ember elkezdi, elég ha hangszert fog a kezébe. De mikor már egy kicsit komolyabbra fordult a dolog, akkor cserélődni kezdtek a tagok. Kezdetben a Béke téren a Vertesznél gyakoroltunk, a cég kultúrtermében. Volt egy vetítőgépük, annak az erősítőjét használtuk.

A Hobo első komolyabb felállása: Vájlok Sándor akkor még gitározott és hegedült, Drosztmér István basszusgitározott és zongorázott is, Horváth László akkordgitározott, Kéménczy János volt a dob és voltam én, aki énekeltem, szólógitároztam. Korábban egy Szabó Zoli nevű srác volt a ritmusgitáros, illetve volt egy Hatos Kázmér nevű ritmusosunk is. Kezdetben játszott nálunk Jeszenszky István is, aki később a Wanderersbe került, játszott nálunk Juhász Gyula Márió is. Őt váltotta Szűcs Totya. Mikor Vájlok Sándor leérettségizett, Dromsztmér Pisti akkor már csak basszusgitározott.

Kezdetleges cuccaink voltak, Drosztmér Pista csinálta a cuccot. Az első basszushangfal körülbelül másfél méter széles volt, egy iskolai tábla volt a hátfal. Aztán pár évre rá, megjelent a zenekarnál Morcz Csaba. 1966-ban már biztosan a zenekarral volt. Hangfalakat is magunk gyártottunk, amíg a Selmert meg nem tudtuk venni. Pista plakátokat is csinált, amit aztán éjjel feketén ragasztgattunk. És jött a rendőrség, elkaptak. De mikor látták, hogy nem politikai, megtiltották, de megúsztuk. Gyerekek voltunk, hazaküldtek. Drosztmér Pista egy porszívóval csinálta a plakátokat, sablonokra fújt a másik végével festéket. Voltak ilyen művészi hajlamai. A Rakéta porszívónak volt egy olyan toldata, amivel festéket is lehetett fújni, még a használati utasításban is benne volt ez a funkció. Drosztmér Pista egy időben nagyon megbetegedett, abbahagyta a zenélést, később a 100 Folk Celsiusban folytatta.

Zenéket nagyon nehéz volt beszerezni, de volt egy Terta magnóm, amivel innen-onnan felvettem számokat. Az angolról halvány gőzünk nem volt, ma már mosolygok azon mit és hogyan énekeltünk. Minden nap vagy gyakoroltunk, vagy felléptünk. Megegyeztünk, hogy mit kell megtanulni, a saját részét mindenkinek kutya kötelessége volt otthon megtanulni. Hazamentem, kiültem a konyhába, magnó be, kagylóztam. Mindezt úgy, hogy a szalagot kézzel tekertem, hogy lassú legyen. Így egyszerűbb volt, mint a gombokat nyomogatni. Persze eközben lemélyül a hang, de ebben nagymester voltam, még éppen ki lehetett venni a zenét. Jó szelektív hallásom van, amire koncentrálok, azon kívül mást nem hallok.

1965-ben Balatonszemesen még egy zenekarvezetői zenei továbbképzésen is részt vettem. Érdekes volt, hogy politikai továbbképzés nem volt, helyette tényleg zenével foglalkoztunk egy hétig. Ilyen képzés volt később Pesten is, a Mártírok útján, itt sem volt politikai agitáció, akkor nem ment volna el oda senki.

Milyen helyeken játszottatok?

'66 körül játszottunk a Lajos utcában is, ahol a Liversing törzshelye volt, de csak pár alkalom lehetett. Játszottunk a Fővárosi Tanács Klubjában, ahol most a Merlin van. Versenyúszó voltam, 1963-ig a VTSK-ban úsztam, ennek volt ez a klubja, így kerülhettünk ide. A földszinten volt egy különterem egy szimfonikus zenekarnak, duplán párnázott ajtókkal, itt gyakorolhattunk, az emeleten pedig volt egy büfés helyiség, mögötte egy színpadon terem, ott pedig játszottunk. A párnázott ajtók jól jöttek, ha csajoztunk.

Voltunk az Építők Klubjában is, ott szereztük meg az OSZK vizsgát is. Egy munkásmozgalmi harcos volt a ház vezetője, mindentől betojt. Nem sokáig voltunk ott. Innen kerültünk a Nádor utcába, az Orvos-egészségügyi Klubba. Az úszómúltam miatt a koncertjeinkre járt az akkori úszósport színe-java, mint Lenkey Feri, vagy Kiricsi Jancsi és Ulrich János is például.

A következő állomás a kispesti Honvéd Klub volt, itt jöttünk össze Szentgyörgyi András Picivel. Ekkor még Kéménczy János dobolt. Pici még ekkor tényleg kicsi volt, be se engedték koncertre, egy nap jelentkezett, hogy dobolna, de nem volt cucca. Azért meghallgattuk, annyira jó volt, hogy vettünk neki dobot. Állati tehetséges volt. Pici apa nélkül nőtt fel, az iskola, ahol tanult, rám bízta, hogy ne igyon alkoholt, tanuljon az iskolában, rendesen viselkedjen. Furcsa volt, de vállalnom kellett.

A Rózsa Művházban is játszottunk rendszeresen, itt volt közös koncertünk az Omegával is, akkor még nekik is házilag gyártott cuccaik voltak. Szaxofonosuk, Láng Péter gyártotta, mi is megbíztuk egy erősítő elkészítésével, de végül nem csinálta meg. A Honvédnak volt egy kerthelyisége is a Margitszigeten, ott is játszottunk. A belvárosban pedig a Tiszti klubban játszottunk, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. Később a Ganzba kerültünk, Drosztmér István dolgozott ott. Itt kerestek meg egyszer azzal, hogy a Május 1 Moziban játszunk együtt az Illéssel, így volt közös koncertünk is. Ilyeneket játszottak, hogy Yellow Submarine. De játszottunk együtt gitárpárbajon a Liversinggel is, hasonló volt a repertoárunk. A Május 1 Moziban a dobosunk Dobrovolny Tibor volt.

Az Illéshez kapcsolódik egy másik történetünk 1965-ből. Egy barátunk Nógrádverőcén volt szakács, ő mondta, hogy lenne nyárra egy hely ott. Elmentünk egy próbakoncertre, ki is választottak minket a nyárra. Vonattal mentünk le teljes felszereléssel, mindenféle kézikocsikon húztuk a dolgainkat. Pár nap múlva Módos Péter magához hívatott és előadta, hogy nem mi, hanem az Illés lesz ott nyáron. Talán ha megkapjuk, másképp alakulnak a dolgok, de nem így történt.

Saját számok?

(Nagy sóhaj...) 1965-ben a Fővárosi Nagycirkuszban volt egy amatőr zenekaroknak rendezett fesztivál. A fődíj egy rádiófelvétel volt, negyed óra. Nyertünk, bejutottunk és a negyed órában csak saját szerzeményeket vettünk fel. Ezt le is adták a rádióban. Egyszerű dolgok voltak, de mi csináltuk. De a közönségnek ekkoriban nem ez kellett, hanem a nyugati zenéket akarták hallani koncerten, hisz ott relatíve jobb minőségben hallhattak, a rossz felszerelések ellenére ilyen zenét, mint a Szabad Európán. Annál nagyobb volt a siker, minél jobban hasonlított a produkció az eredetihez. Mindenki ezt csinálta.

Nagy csalódásunkra végül a versenyben az Echo nyert a Kisbencével, ami egy Stones koppintás. Ezzel nyertek.

Mennyire volt menő zenekar a Hobo?

Szerintem az első tízben benne voltunk. 1969-ben megjelent egy könyv a beatről, abban, a 89. oldalon van egy 10 pontos mérce, abból legalább hat pontnak megfeleltünk. Például a zenekari cuccunk összesen 250.000,- forint értéket képviselt. A könyv a 94. oldalon azt írja, Pesten csak nyolc zenekar volt, akinek 150.000,- forint feletti értékű cucca volt. 1967. márciusától játszottunk az Egyetemi Színpadon is többször, önálló koncerten, ez biztosan rangadó volt. Volt rádiófelvételünk már 1965-ben, sőt később újabbakat vehettünk fel, szerepeltünk kislemezen is. Meglett a Selmer is, ez is szintugrás volt, persze rettenetesen eladósodtunk e miatt. Sokan csak azért eljöttek koncertjeinkre, hogy a felszerelést megnézzék. Székely Péter is többek közt azért csatlakozott Szűcs Totyával, mert nagyon jó volt a felszerelésünk.

A Selmerhez egy sztori. Készült egy zenekari fotó az új cuccal, amit kiküldtünk a Selmer cégnek, hogy támogassanak mindenféle kiegészítőkkel. Kábelek, csatlakozók, csövek, ilyesmiket kértünk. Elküldtük a garanciakártyákat is, igazolásul. Visszaírtak, köszönték a jelentkezést, hogy küldenek hamarosan csomagot. Jött is a Vámhivatalból egy értesítés, de végül soha semmit nem kaptunk meg a csomagból. Ellopták a vámon. Én voltam a zenekarban a "gazdasági igazgató", aki bulit szerzett, 10%-ot kapott. Így vidékre is eljutottunk, ebben volt TSZ koncert is, de egyetemi bulik is, iskolai szalagavatók.

Miután letettük az OSZK vizsgát, akkor már lehetett igazi gázsit elkérni, ha felkérés jött, el kellett mennem az OSZK-ba, amire hivatalossá tették a felkérést. De egy olyan zenekar, akinek neve volt, az azért a pénzért nem ment volna el. Jött a szürkegazdaság. Elkezdtem hamisítani a meghívásokat. Ha két órára kértek fel, akkor beírtam, hogy 5-től éjfélig, hajnal háromig. Ott buktam le 1968-ra, hogy már azt írtam be, hogy reggel ötig. De sajnos egy iskolai rendezvényre írtam ezt be, nem figyeltem. Ezt kiszúrták. De éveken keresztül működött ez előtte.

Bekerültünk a Pataky Művházba is '67-ben - itt vasárnaponként játszottunk -, ahol az igazgató kegyesen kijelentette, hogy el tudja intézni az ORI vizsgát, de akkorra már megcsináltuk. De bementünk egy kategóriajavításra 1968. április 23-án, ekkor van a névnapom, ezért emlékszem. Reggel bementem az Elektromos Művekhez dolgozni. Persze reggel ünneplés a munkahelyen, "Isten éltessen", 10 óra felé már olyan részeg voltam, azt sem tudtam, hol vagyok. Egy munkatársam elvitt a vizsgára, nem találtam volna oda. Az összes zenekari tag nagyon mérges volt. Sorra kerültünk, el akartam játszani egy számot, amit előtte 10.000-szer eljátszottam, de nem ment, a tagok előtte viszont lecsavarták az erősítőmet, megkaptuk a kategóriaemelést ennek ellenére.

Beszéljünk a kislemezről. Poór Péter énekli a Nem tudni, hogy mit hoz az élet című számot, ti kísértek.

Ezt a dalt mi írtuk tulajdonképpen. Mikó Balázs, a zene írója zenekari tag volt '65 körül, írt egy pár számot. Ő írta a Zsákutca című számot is, amit Magay Klementína énekelt el. A dalt az én énekemmel adtuk be, de végül mégis Poór Péter énekelte el, mert Deák Tamás őt ajánlotta. Vele korábbról egy történet: a kislemez előtt volt egy újabb rádiófelvételünk, ahol az ő egyik dalát kellett eljátszani. Persze nem akartuk, de kénytelenek voltunk. Ekkor egy saját dalomat is felvettük, épp énekeltem fel, mikor Deák Tamás röhögve magához intett, hogy a dal szövegét engedélyeztetni kell. Sajnos már elfelejtettem az eredetit, de valami olyasmi volt benne, hogy: "Szeretnék úgy élni, mint egy herceg..." Ezen buktam meg.

Nekem akkor nem volt világos, hogy az egész bagázs csak arról szólt, hogy cenzúra van. Hogy rímel a szöveg, vagy milyen a zene, az nem érdekelte őket. Írtunk egy teljesen új szöveget is erre a dalra, azt sem engedték. Pedig a zenei alap fel volt véve... Csak érdekességképpen: Mikor Németországba kerültem, ott is megpróbáltam számot leadni, de kiderült, hogy ott nincs is olyan szervezet, ami engedélyezi a dalokat. Így utólag mulatságos, ahogy én ezt Magyarországról jőve elképzeltem. Négy alkalommal volt legalább rádiófelvételünk. Próbálkoztunk saját dalokkal, de nem ment.

Mi a kislemezen játszó felállás?

Én, Székely Péter, Vájlok Sándor, Szentgyörgyi András és Szűcs Antal Gábor. Mikor Totya beszállt, átadtam a szólót, klasszisokkal jobb volt nálam. Az én gitáromon játszott, egy piros cseh gitáron, de nem Jolana volt. Nekem ekkora lett egy Höfnerem, később ő is vett egyet. Az Indonéz Nagykövetségen volt egy srác, tőle alkalmanként kölcsönkérte. Színes mintás volt, fantasztikusan nézett ki. Ekkoriban az EMG-ben is játszottunk, ezt a helyet szerezte Székely Péter. Vájlok Sanyinak egy félakusztikus Höfner basszusgitárja volt. Egyébként ő intézte mindig a szállítást is egyetemistaként. Ez azért fontos, mert egyedül neki volt "kötetlen munkaideje". Néhány rajongó srác is segített pakolni.

1968-ban az országos selejtezőre is bejutottunk a Ki Mit Tud?-on, tévéfelvétel is volt, én énekeltem, nagyon keresem a felvételt, de nincs meg. Szerencsétlen módon, az első fordulóban három zenekar lépett fel és csak egy mehetett tovább. Mi voltunk, a Neoton és a Hungária. Így kiestünk és közönségszavazattal is a Hungária került vissza. Játszottunk az Ikarusz Művházban a Hungáriával később. Kezdetben mi voltunk a nagyteremben, ők meg a pincében. Ez persze később változott. Az Ikaruszból volt egy tévéközvetítés is, valami szovjet testvérvállalattal a fókuszban, a műsort Poór Klári vezette, mi pedig - mint a helyi zenekar - ugyancsak felléptünk az adásban, ezt a Szovjetunióban is közvetítették. Valami délutáni műsor volt. Jaj Istenem! A Moszkva parti estéket kellett játszani. Muszáj volt. Korábban a Bunkócskát is el kellett játszani a Ganzban, a hely felkérésére, majdnem elsüllyedtem közben.

Táncdalénekeseket kísértek?

Fenyvesi Gabit az Egyetemi Színpadon kísértük, de Markos György is fellépett velünk, már akkor is humorizált. Harangozó Terit is kísértük. A legszimpatikusabb Aradszky Laci volt, ő mindig eljött próbákra is. De játszottunk másokkal is, akik soha nem jöttek el az előre megbeszélt próbákra. Csak beállítottak koncertre, kotta, tessék. Ez még hagyján, de olyan kották voltak, hogy katasztrófa. Totya nem ismerte a kottát, de akkora tehetség volt, hogy e nélkül is simán játszotta, amit kellett. Sőt, ha transzponálni kellett, az se volt probléma. Játszottunk a Rózsa vokállal is, négy kislányból állt és egy sánta ürge volt a "menedzser". Nagyon komolyan kordában tartotta őket, mikor próbáltunk közelebb kerülni a lányokhoz, kiderült, hogy minden ilyesmit megtiltott a lányoknak.

Megjelenik a fél oldalnyi kislemez, majd utána semmi.

1968 januárjában a Világ Ifjúságában még reklám is megjelent a kislemezről. 1968 nyarán azonban szétvált a zenekar. Mindegyikünk állásban volt. Vájlok Sanyival feltettük a zenekarnak a kérdést, hogy vagy zenélünk, vagy hagyjuk abba. Ez így nem megy tovább. Az összeomlás szélén voltam, úgy lefogytam, mint egy agárkutya. Székely Péter nem volt hajlandó a tanácsi állását feladni, szétváltunk. Erről Péter beszélt, hogy volt egy kis probléma a cuccal. Totyával vitték volna tovább, de én nem akartam neki adni, inkább kifizettem volna a részüket, mire egyszerűen elvitték. Mit lehet tenni? Beperelni őket? Ugyan. Magamnak kell lépnem. Az Ikaruszból visszaloptuk egy éjszakai akcióban. Egy barátom nyitva hagyta előző este a WC ablakot, de azon még vasrács is volt. Éjfél után odaálltunk vésővel és kalapáccsal, de gipsszel is. Kivéstük a rácsot, kiszedtük a cuccot és visszagipszeltük a vasrácsot. Sokáig fogalmuk nem volt, hogy tudtuk elhozni. Eztán jött a tatabányai visszavágó, már két hangfalat megszereztek, de végül nem sikerült nekik.

Olvastam a Székely Péter interjúdat, nemrég találkoztunk is egyébként, nagyon jót beszélgettünk a régi időkről. De amit mondott, miszerint a zenei ízlésemet próbáltam ráerőltetni a zenekarra, azt visszautasítom, mindig közösen döntöttünk arról, hogy milyen számokat játszunk. Inkább az volt a probléma, hogy ő nem akarta feladni a tanácsi állását, miközben én és Vájlok Sanyi meg főállású zenészek akartunk lenni. 1968 nyarán Vájlok Sanyi is elment, Szentgyörgyi Picit már korábban elcsábította Charlie az Olympiába, egy Ifiparkos koncertünkre egyszerűen nem jött el. Pici egyébként borzasztóan jól dobolt. Vájlok Sanyival elmentünk a lakásukra, ki is jött az ajtó elé, jól beolvastunk neki, hogy így nem lehet a dolgokat intézni, az az igazság, hogy meg is vertük. Ettől megnyugodtunk kicsit. De a dobszerkóját kiadtuk neki, úgy volt korrekt.

A házasságom sem sikerült, de próbáltam újra lábra állni. Pedig ekkorra már nagyon ment a zenekar, volt, hogy egy nap három buli is lett volna, koncertet lehetett átadni. Jól kerestünk. Néha a Vörös Csillag Traktorgyárban is felléptünk. Összeszedtem egy alkalmi formációt, ahol Orszáczky Jackie is játszott, sőt egy dátum biztos: 1968. augusztus 19-én, egy borsodi, vagy hevesi TSZCS-be mentünk játszani. Ekkor már senki sem volt a zenekarban a korábbi Hobóból. Talán még Dogs néven is játszottunk vidéken.

1968 őszén Szigeti Ferivel egyesültünk, nagyon akarta volna a Sigma nevet megtartani, de én úgy nem akartam zenekart csinálni, így maradt a Hobó név. Kaptunk egy helyet a Ganz Mávagban. Hatalmas hodály volt, itt már Creamet és Jimi Hendrixet játszottunk, sajátot nem. Ez egy pár hónapig tartott, de nem sikerült, a csapat többi tagja megbízhatatlan volt, nem volt rendes cuccuk sem. 1968 december végén még volt koncertünk. 1969-ben elkezdtem eladni a maradék cuccot. Meg is vett egy Selmert egy srác, de részletre. Elkezdte nem fizetni a részleteket, mire megint lépnem kellett. Párszor telefonáltam, jó lenne, ha fizetne, de nem fizetett. Egy zenekarban játszott Óbudán, kifigyeltettem barátaimmal, hogy merre és mikor, majd alkalmas pillanatban megjelentünk egy vidéki koncertjük előtt. Összehívtam a hadsereget, a Flóriánon találkoztunk, odamentünk taxival a próbahelyükre 6-ra. Tudtam, hogy a zenekar 7-re jönne, a portásnak bemondtam, hogy mi vagyunk a szállítók. Beengedett. Hónom alá kaptam a Selmeremet, ki, usgyi. Csak a sajátomat vittem el, bár mindent elhozhattunk volna. Másnap hívott a srác, hogy képzeljem el, valakik ellopták a cuccot. Mondom, tudod ki volt az? Én. Van két heted kifizetni a maradékot, ha nem, eladom másnak. Nem tudta kifizetni, beadtam a bizományiba az Oktogonon. Annyit kaptam érte, amennyi hiányzott a teljes vételárhoz, nem alkudoztam.

Ide még egy érdekesség: 1968 elején már nálunk játszott Hajdóczy István is, aki a sógorom volt. Nem volt nálunk sokáig, de mikor elkezdtem eladni a cuccot, felajánlotta, hogy segít. Közben ő jóban volt az Omegával és a Minivel. Odaadtam a cuccot, hogy adja el, de sokáig nem történt semmi, majd kiderült, hogy a Mini az én cuccommal ment ki az NDK-ba játszani, sőt úgy tudom, Hobo néven játszottak kint, nem is Mini néven. Nagy kaland volt, mert a határon elkobozták tőlük a felszerelést, minthogy nyugati, de valahogy sikerült visszakapniuk. Sógoromtól is végül "vissza kellett szereznem" a cuccot. Ekkor egy kicsit menedzserkedtem is, volt egy ORI szerződés, amihez zenekar kellett.

Gondolom, azért kezdtél eladni, mert már elhatároztad, hogy disszidálsz. Mesélsz erről?

Igen, ezért. Fiatal voltam és kalandvágyó. Vájlok Sanyival megegyeztünk, hogy itt nincs túl nagy jövőnk, éljünk jobban. A katonaság kimaradt egy gyerekkori betegségem miatt, gyermekbénulásom volt, amit elég jól megúsztam. 1969-re szűnt meg végleg a zenekar, elkezdtünk tervezgetni. Közben 1969 októberében fiam is született és sikerült útlevelet kapni, bemondtuk, hogy csinálunk egy nyugat-európai körutat. 72.000 forintért vettem a cucc árából egy Skodát, azzal mentünk ki. Családdal együtt mentünk, Németországban maradtam, bár nem kaptam menekült státuszt, de ez hosszú történet, hogy végül hogy sikerült kint maradni. Sokáig megtűrt voltam odakint.

Most nyugdíjas vagyok, de előtte villamosmérnökként dolgoztam Hamburgban, kint végeztem egyetemet. A zenét abbahagytam, de mostanában szoktam megint gitározgatni. Minden pillanat élmény volt, nagyon jó volt Székely Péterrel és Szűcs Totyával játszani, aki a húgát is hozta, aki akkor 13-14 éves volt, miniszoknyában. Nagyon szépen énekeltek ketten a bátyjával. A srácok tülekedtek a színpad előtt.

Az Ollé név milyen eredetű?

Francia. Valamikor a keresztes seregekkel érkezhettek, vagy valamilyen királyi kísérettel, de ezt nem tudom. Valamikor a XVI. században nemesi címet is kaptak.

Bálint Csaba (2014.07.18.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Ollé Béla!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Szabó Krisztián - interjú 2. rész - A koncertek világa
Az év második fele vitathatatlanul a debreceni P. Box zenekarról fog szólni. Hatalmas meglepetéskoncertek, érdekes

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 20. és 2017. október 06. között:









Klipmánia