×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Rudán Joe @ 2015. július 16. - Városligeti Sörsátor 

Megjelent: 2015. július 18. szombat 12:05
Szerző: Fiery
    Koncertbeszámolók 

A tavalyelőtti Pokolgép koncertet követően már végleg leírták, nem sokkal később - aktuális "legendás" zenekarából is távoznia kellett. Természetesen továbbra is dolgozott, de mintha kicsit háttérbe szorult volna. Egy nem régiben megjelent internetes fórumon egyenesen a torkának estek a névtelen számítógép virtuózok. Rudán pedig csendesen mosolygott az orra alatt, ezt gondolta: "figyeljetek csak kis köcsögök", majd megrázta magát - mert ennél többre nem is volt szüksége -, és a pofonok és gyomrosok után talpra állt. A születésnapi koncertjén közel négy órát úgy végig énekelte, hogy az összes aktuális rosszakarója lefosta a bokáját. Január óta pedig már azon dolgozik, hogy újra ámulatba ejtse közönségét tiszta, éles, egyedi hangjával! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A rock and roll a vérében van

Mit tehet egy rocker, egy nyári hétköznap délután, amikor nagyon nagy kedve lenne valami jó kis koncertre ellátogatni? Természetesen kinéz magának egy kellemesnek ígérkező koncert élményt, és elmegy rá. A média ezeket a bulikat ugyan egyáltalán nem hirdeti - mintha más nem is létezne -, mindig csak a Dürer kert, meg az A38 hajó, néha a Park, a többiek pedig rohadjanak meg közönség nélkül! Igen ám, csakhogy van nekünk egy olyan közösségi hálónk is, ahol azért az ember megtalálhatja a magának valót, ha valóban ki akar mozdulni és nem fotelrocker, aki beéri valami fostalicska tehetségtelen kutatóval, vagy az új alternatív szeméthalommal.

Szóval, van ez a közösségi háló, ahol fel lehet fedezni ezt-azt, így tudták meg jó néhányan, hogy ezen a csütörtök délutánon Rudán Joe akusztikus koncertje lesz a Városligeti Sörsátorban. Persze egy rocker inkább egy döngölős rock and rollra menne el, de szerencsére ilyen nem nagyon volt ezen a napon. Én is megígértem már pár héttel ezelőtt Jockynak, hogy ott találkozunk, úgyhogy ha lett volna bármi más, nekem akkor is itt volt a helyem.

A szív játéka

A koncertet fél hétre hirdették meg, hogy idő előtt - fél kilenckor - be is fejezzék (a szomszédban tartandó esemény miatt). A hétköznapi korai kezdés nem kecsegtetett nagy közönség találkozóval. Hat óra előtt már ott voltam, nem is nagyon csodálkoztam, hogy alig voltunk ekkor még hatan-heten. Ettől függetlenül, abban reménykedtem, hogy a városi dugók (akadtak szép számmal) miatt, no meg mégis csak munkanap - nem mindenki léphet le fél ötkor a melóhelyéről -, és ezért késik a tábor. Igazam is lett, mert fél hétre rendesen megtelt a kocsma. Jocky megérkezett társával, Tóth Lacival, akivel már öt esztendeje együtt nyomják. Pillanatok alatt felpakoltak, egy röpke beállás után neki is kezdtek a zúzásnak! Igen, jól írtam, a zúzásnak. A felpakolásnál pedig feltűnt Joe jobbján - egy a szakmában méltán elismert művész - Makovics Dénes. Ezen a délutánon ő volt a felelős a fúvós szekcióért, megadta a jelenlévőknek mindazt, amit el is vártak tőle. A gitárjáték szinte már tökéletes volt, a hangzás profi, amit Rudán művelt a hangjával, egyszerűen, minden erőlködés nélkül...

Hú b@zdmeg!

Két szó ugrott be; hú b@zdmeg! Kegyetlen erővel és alázattal tolta Billy Idol, Led Zeppelin, Whitesnake, Scorpions és Deep Purple nótákat, bizony néha még némely eredetit is megalázva. Rég láttam ilyet, hogy a közönség tombol egy gitár, fúvós, ének felállású bulin, márpedig ez így történt! Ütemes taps, üvöltözés, az ember egy valódi nagyszínpados rock koncerten érezhette magát. Joe pedig nem volt sem erőltetett, sem nagyképű, ha valamelyik dal után egy hangyányit nagyobb volt a siker, ő társaira mutogatott, és valóban, így volt ez egy kerek egész! Ez a torok úgy nyílik, zárul, ahogyan a gazdája akarja, olyan hangok áradnak belőle, amire minden magyar ember büszke kell, hogy legyen! Higgyük el, rengeteg munka van mögötte!

Veszedelmes iszonyok

Amikor utoljára láttam Jocky-t egy Pokolgép koncert vendégeként, még én sem hittem volna, hogy abból a mélypontból valaha is kilábal. Ez mutatja emberségét, hogy a rengeteg csalódást és talajfogást követően, most úgy talpra állt, lassan kezdhetnek aggódni az ex zenekarok, hogy miért is nem tartották meg. Joe persze hozta a kötelezőket is, hiszen ma már megköveteli a nép, hogy a külföldiek mellett felhangozzon, a Szállj sólyom, a Zöld a bíbor és a fekete, vagy akár a Csillag leszel című nóták, de Joe a Pokolgép időkből is csillogtatott, hiszen leporolt egyet a Kalapács időszakból (Itt és most), és egyet a saját korszakából (Így szép az élet) is. Csodálatosan adta elő a Mr Basary által megzenésített Wass Albert Záróvers című remekművet is. Élmény volt minden egyes perc. A kis csapat persze nem feledkezett meg Joe télen megjelent albumáról sem, amelyről természetesen egy Tóth Laci szerzeménnyel – a címadó dallal (Én ez vagyok) rukkoltak elő. (Azért csak találtam valami felháborító dolgot is, hiszen a Hol van a szó most elmaradt, hiába kerestük, nem jött elő!)

Mer' a nézését, meg a járását

Tudom, hogy senki sem tökéletes, de ez a koncert szinte hiba nélkül zajlott le. Tóth Laci úgy használta gitárját, ahogyan azt egy igazi akusztikus bulin kell. Semmi tábortűz verzió, semmi metálosítás. Simán megmaradt az arany középúton, ez így volt jó. A "rockos tömeghangokat" megfelelően szedte le, ültette egy hangszerre úgy, hogy az mindenkit lenyűgözött. Az ember nem is mondhat mást, minthogy basszus! Nagyon tehetséges a srác! Makovics Dénesben egyszerűen nem lehet csalódni. A jazz tanszakot végzett virtuóz már évtizedek óta bizonyítja, hogy helye mindig a legjobbak között van. A Bikini zenekar meghatározó tagja, egyszer ugye szerencsét próbált egy Bikini "alternatív" csapattal, a Telegrammal, ahol egy kiadott lemezig jutottak el, de aztán visszaszállt a Bikinibe. De dolgozott együtt Török Ádámmal, vagy Pege Aladárral is. Számos album megjelenésében szorgoskodott, besegített, mint például Géczi Erika önálló albumánál, ahol szintén óriásit fújt.

Rudán Joe pedig valósággal megtáltosodott. Nem szeretem az ömlengő koncert kritikákat, az olyan, mint egy rajongói levél, most mégis azt kell mondanom, nem találtam benne hibát! Amennyiben ez lesz a mérce, nehéz lesz folyamatosan megugrani! Joe az elmúlt fél évben kitakarította magából a felesleges dolgokat, csak a színtiszta zenére koncentrál, ez simán le is jött a színpadról. A napokban beszélgettem vele - a közönségre tartozó részek hamarosan interjú formában meg is jelennek -, érezhetően megszabadult minden béklyótól. Jelenlegi zenekaraiban jól érzi magát, csupa barát között, így az Attila fiai (és lánya) produkcióban is önmagát adhatja, akárcsak itt az akusztikus formációval. Nem titkolt tény, hogy Joe szeretne még valami komolyabbat is felmutatni, ezért hamarosan bemutatkozik új, saját rock csapatával is.

A közönség megkapta, amiért otthon hagyta a színes, mázas sorozatokat, a kényelmes, hűvös lakást. Hét óra körül már nem volt üres pad, asztal, sokan a sátoron kívül "parkoltak" le, figyelték a színpadon zajló eseményeket. Mint tudjuk, egy akusztikus est nem a leglátványosabb, a hangzás sem mindig az, ami leköt két órán keresztül mindenkit, de ezen az estén a zene győzedelmeskedett. A tapsvihar minden egyes dal után hosszú percekig zúgott, mintha egy színházi darab bemutatóján vettünk volna részt, és ez a rajongótábor a végén már haza sem akart indulni. Hölgyeim, és Uraim, minden felelősséget vállalva kijelenthetem, hogy Rudán Joe újra Magyarország egyik legnagyobb "torokhangja", és aki ebben ezek után is kételkedik, az húzzon el gyorsan egy következő Rudán bulira és győződjön meg róla maga!

Írta: Fiery





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között: