LeszFeszt @ 2015. július 10-11. - Kisvárda 

Megjelent: 2015. július 22. szerda 12:05
Szerző: vassgergely
    Koncertbeszámolók 

"Van olyan fesztivál, amelyik Volt, van olyan fesztivál, amelyik lett volna, és van olyan fesztivál, amelyik Lesz!" - ez a konf. szöveg többször elhangzott a múlt hétvége során. Az utóbbi években az észak-keleti végeken nem túl rózsás a helyzet fesztiválozás szempontjából: néhány éve megszűnt a nyírbátori Azfeszt, a tokaj–rakamazi Hegyalját pedig alighanem sikerült végképp kicsinálni idén a másodszori lemondással. (Persze mondhatnánk, hogy úgyis van már "minden bokorban" fesztivál, szinte minden ehető vagy iható dolog után elnevezve, de azok nagy része inkább falunap szintű rendezvény, akárhogy címkézik.)

Ilyen körülmények között üdítő hír, hogy Kisvárdán idén új nyári fesztivál indult, a LeszFeszt, amelynek neve a "legextrémebb sportok és zenék fesztiválja" rövidítéseként dekódolható. Valóban volt több sportprogram, köztük a kerékpárosok számára rendezett Dirt Castle verseny, amelyhez a vártónál építettek akadálypályát. Zenét pedig két este folyamán három színpadon szolgáltattak, ha nem is feltétlenül a legextrémebbeket, de többféle stílusban, több korosztályt is megcélozva, és ami nem utolsó szempont: nagyon kedvező ár / érték arányú belépők mellett. Úgyhogy egy próbát mindenképpen megért belekóstolni az új rendezvénybe.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ahogy közeledtem a helyszín felé és már láthatóvá vált a kapu, úgy fogott el egyre inkább a fesztiválos érzés. A beléptetés gyorsan ment, bár nagyjából a nagyszínpados program indulása táján érkeztem, szóval a tömeg nagy része már lemehetett addigra. Első ránézésre ugyan kicsit öregnek kezdtem érezni magam, elnézve a látogatókat, de aztán ez elszállt, összefutva ismerős arcokkal más fesztiválokról és koncertekről, meg amúgy sem lehet túl öregnek lenni ehhez.

Rögtön érkezéskor műsorváltozás híre fogadott: az aznapi fellépők közül az idén 70. születésnapját ünneplő Hobo koncertje betegség miatt elmaradt. Azonban a szervezők rugalmasan megoldották a helyzetet, átalakították a műsorrendet úgy, hogy ne maradjanak üresjáratok. Így nyithatta a nagyszínpad programját beugróként a nyíregyházi Pila Acoustic Group. Két évvel ezelőtt már láttam őket a Török Ádám és a Mini előzenekaraként, az akkorihoz képest átalakult a felállás, immár énekesnővel játszanak. Ezalatt még jobbára csak gyülekezett a közönség a színpad előtt, én is inkább háttérzenének hallgattam, időnként el is mászkáltam, szemrevételezni a terepet (hangulatos helyszín volt a vár környezetében).

Piláék nagyjából háromnegyed órát játszottak, majd következett utánuk a Beatrice (eredetileg ők kezdtek volna), akiknek a felszerelése már elő volt készítve. A négy tag mellett Tari Botond egészítette ki a csapatot, aki hol ritmusgitáron játszott, hol billentyűzött. A színpadon két nagy transzparens volt kifeszítve, az egyik Utálom az egész XX. századot, a másik Vidámság és rock 'n' roll felirattal. Ez a két mottó találóan kifejezi a Ricse zenéjében meglévő kétféle szellemiséget. Sajnálatomra ezúttal utóbbi túlsúlyba került, a "fekete bárány" korszakból alig kaptunk, csajozós témájú dalokból viszont akadt egész blokkra való. Feró még azzal is fokozta a bohóckodást, amikor X-Faktor vetélkedőt rendezett a koncert közben, egy fiút és egy lányt hívva a színpadra. A kelleténél több komolytalanság mellett gyengéje volt a koncertnek a hangzás is, nem igazán tisztán szóltak a dalok.

Játszottak Bikini-számokat is, mind a Feró-féle korszakból, mind D. Nagy Lajos idejéből olyanokat, amiknek szintén Feró a szövegírója (igaz, ezt kissé eltúlozva szokása a szóban forgó dalokat Beatrice-szerzeményként konferálni). A Lassan szopogasd című dalt összekombinálták a legutóbbi Beatrice-albumon szereplő Kollektív elhülyüléssel, aminek szövegét Nagy Hunor és Tari Botond rappelték, beleszőve a Nagyvárosi farkas bevezetőjét is (kár, hogy nem inkább az eredeti számot nyomták el). Ez a dal amúgy jó kis görbe tükör a mai kor felé. Az ökörködések mellett szinte felüdülésnek hatott a XX. század és Psalmus Hungaricus megzenésítése. Játszottak még néhány további feldolgozást, így a Johnnie B. Goode-ot, Magasvári Viktor énekével, alaposan rétestésztává nyújtva gitáros tekerésekkel és Hunor dobszólójával; a Neoton Famíliától a Yo-yo átiratát, paródiaként, valamint egy Republic-számot a Kisvárdán felnőtt Cipőre emlékezve. Összességében, voltam már ennél jobb Beatrice-koncerten, de úgy tűnik, akad vevő erre a "cirkuszra" is.

A Beatrice műsora: 1. Üzenetek; 2. Boldog szép napok; 3. úttörődalok (közönségénekeltetés); 4. Pancsoló kislány; 5. Ronda lány; 6. Balfék fiú balladája; 7. Yo-yo (Neoton Família-paródia); 8. A szépség agressziója; 9. Lángosképű (Ős-Bikini); 10. Dolina (Ős-Bikini); 11. Tutujgass meg (Ős-Bikini); 12. Johnnie B. Goode (Chuck Berry); 13. XX. század; 14. Psalmus Hungaricus (Dsida Jenő); 15. Fagyi (Bikini); 16. Lassan szopogasd (Bikini), Kollektív elhülyülés, Nagyvárosi farkas; 17. Mielőtt elmegyek (Bikini); 18. Repül a bálna (Republic); 19. 8 óra munka.

Míg az átszerelés tartott a nagyszínpadon, kicsit átnéztem a várszínpadhoz. Ekkor már a sötétben látható volt a vár színpompás fényfestése. Ez a színpad környékbeli kisebb zenekaroknak adott fellépési lehetőséget, sajnálom is, hogy ezúttal erősen a nagyszínpadra koncentrálva nem igazán hódoltam annak a jó kis fesztiválos szokásnak, hogy új bandákat ismerhetek meg. Azért vettem egy kis ízelítőt az éppen akkor játszó Stu33 műsorából. Angol nyelven játszottak leginkább pszichedelikus rocknak nevezhető zenét. Ha legközelebb lesz alkalom, igyekszem többet is meghallgatni belőlük.

Azonban néhány dal után irány vissza a nagyszínpadhoz, ahol az Anna and the Barbies volt a soros (míg a Beatrice koncertjét az eredetihez képest későbbre tették, az övéket előbbre hozták, így töltve be a Hobo után támadt űrt). A nyitószámban még csak a fiúk voltak a színpadon, Pásztor Sámuel "Simi" énekelte a Calling All In-t, majd jött Anna, a megszokott módon extravagáns szerelésben: ezúttal neonszínekre festett arccal, lógó gyöngysorokkal és hatalmas tollakkal ékeskedve. Időnként feltűnt a színpadon két-két lány és fiú táncos is, természetesen ők is extrém megjelenéssel (hol festett arccal, hol vívósisakban, hol gázálarcban). A látványhoz hozzátettek a kivetítőn látható animációk is (a korábbi koncerteken is használták a kivetítőt, de még csak színpadi közvetítésre), maga a koncert pedig energikus és elsöprő volt. A saját számok mellett játszottak egy kis Depeche Mode-egyveleget is.

A koncert közepe táján Anna levonult, ekkor ismét Simi vette át az éneket. A Teszt után következett egy kis részlet a Nem kellből (ennek pikantériája, hogy az éppen előttük fellépett Beatrice száma, pont az ilyeneket hiányoltam a műsorukból), ami bevezetője volt a Néma forradalmárnak. Erre már visszatért Anna, ezúttal vastag feketére festett szájjal, Minnie egér füleket és egy érdekes formájú napszemüveget viselve. A koncert második felében elhangzott még a hipnotikus Álmatlan; a Gombóc, amiben megénekeltették a közönséget, majd most is "ünnepélyesen" megfogadtatták velük, hogy "nem lesznek többé szerelmesek", ezalatt Anna le is ment a közönség soraiba. A zárószámban, a Márti dalában különleges vendégeik voltak a színpadon, egy menyasszony és egy vőlegény személyében. Nem maradhatott el utána a felszabadult ráadás, ekkor az Anna által "party szekció" néven említett számok következtek: előbb a Négykézláb, majd a Nyuszika, amelyben a banda versenyre hívta a közönséget, ki bírja jobban végigugrálni a refréneket. A végén Anna a közönséget hirdette ki győztesnek. És valóban, a közönség nyert - azzal, hogy eljött erre a koncertre.

A nagyszínpad aznapi programját olyan formáció zárta, amely eredetileg a partysátorban lépett volna fel, de a műsorváltozás következtében "előléptették" őket. Ez pedig nem volt más, mint mostanában közkedvelt Wellhello, Fluor Tomi és Diaz duója. A felkonferálásuk Bozai József hangján szólt (ha a név nem is, a hang minden bizonnyal ismerős annak, aki látott már magyar szinkronos filmet az elmúlt évtizedekben), először a kísérőzenészek léptek színpadra, olyan régi filmek és sorozatok zenéiből játszva részleteket, mint a Knight Rider, vagy a Beverly Hills-i zsaru. A Wellhellóban pont az az érdekes, hogy van bennük egy adag '80-as, '90-es évek retró (erre a videóikban is rájátszanak a VHS-minőség imitálásával, vagy a régi videojátékok képi világával), ugyanakkor mégis modernnek, a mai fiatalok szája íze szerint valónak hat. A koncert alig egyórás volt, ez betudható egyrészt annak, hogy nem olyan régi csapatról van szó, másrészt nem is nagyszínpadra terveztek eredetileg. A végére maradt legnagyobb slágerük, a Rakpart, majd ráadásképpen az Apuveddmeg, ami egy kis fricska az elkényeztetett fiatalok felé.

Ezután elindultam eltenni magam másnapra. Szombaton szemmel láthatóan növekedett a látogatottság. A nagyszínpadon a Supernem kezdett. Mintegy negyedórája játszhattak, amikor érkeztem, de persze a nagyobb számok jobbára ezután jöttek. Lelkesen, pörgősen nyomták, jó indítása volt az estének. Utána eredményhirdetés következett: a Dirt Castle kerékpáros verseny döntőseit szólították a színpadra. Nemzetközi mezőny vett részt, akadtak lengyel és osztrák indulók is, a dobogó két oldalán éppen utóbbi nemzet képviselői végeztek. A győztes azonban a minden szempontból hazai pályán versenyző Nagy Oszkár lett.

Ezt követően újra a zene vette át a terepet, jöhetett a nap és az egész fesztivál legnagyobb húzóneve: Ákos. Korábban is említettem, hogy a jegyárak mennyire barátságosak voltak, de Ákos esetében ez fokozottan igaz, csaknem ingyenes koncerttel ért fel. Így nem csoda, hogy a színpad előtti placc zsúfolásig megtelt. Az olcsóság azonban csak nézői részről nyilvánult meg, a produkció szempontjából egyáltalán nem. Ákos van annyira profi előadó, hogy mindenhol ragaszkodjon a megfelelő technikai háttérhez és a teljes turnéműsor eljátszásához.

Az intrót követően, Ákos negyedmagával lépett színpadra, doboknál Bánfalvi Sándorral, billentyűknél Lepés Gáborral és a régi bonanzás társsal, Hauber Zsolttal. Ennek megfelelően, ezen a koncerten is az utóbbi években elővett szintetizátoros hangzás dominált (Ákos csak néhány számban játszott gitáron, Lepe pedig az Ébredj mellettem alatt cserélte hangszerét basszusgitárra), de ezúttal nagyban merítve a Bonanza Banzai-korszakból. Időnként egymásba fonták a dalokat, egy-egy részletet beleszőve akár sajátokból, akár feldolgozásokból. Technikában ez a koncert más ligában "focizott", mint a többi a fesztiválon, mint a látvány (kivetítések, lézershow), mint hangzás tekintetében. És alighanem ez volt a leghosszabb is, az amúgy sem kevés dal után kiadós ráadást is kapott a közönség.

Ákos műsora: 1. Újrakezdhetnénk; 2. Induljon a banzáj (Bonanza Banzai); 3. Alig hitted; 4. Szabadíts fel, A bosszú népe; 5. Tainted Love (Soft Cell), Monumentum (Bonanza Banzai); 6. Ébredj mellettem; 7. Indiántánc; 8. Előkelő idegen; 9. Calypso (Bonanza Banzai); 10. Gyönyörű madár; 11. Térj vissza (Bonanza Banzai), Beavatás; 12. Láss bennem mást; 13. Új törvény; 14. Keresem az utam; 15. Helló; 16. Jóslat (Bonanza Banzai); 17. A vér szava (Bonanza Banzai), Black Celebration (Depeche Mode); 18. Érintő; 19. Master and Servant (Depeche Mode), Ilyenek voltunk, Nézz rám (Bonanza Banzai); 20. 1984 (Bonanza Banzai); 21. Utolsó hangos dal; ráadás: 22. Igazán; 23. Csak a dal (Bonanza Banzai); 24. Ölelj meg újra; 25. Búcsúdal, Valami véget ért (Bonanza Banzai); 26. Esti dal (népdal).

Ákos után egy kicsit kóboroltam, a partysátorban sikerült elcsípnem a hazai pályán játszó Radart. Még Ákos koncertje alatt kezdtek, így a műsoruknak nagyjából az utolsó harmadát sikerült elcsípni. Szerencsére őket láttam két héttel korábban a "szokásos" sóstói múzeumfalus koncerten, de így is jólesett egy kis kőkemény rockmuzsikát hallgatni végre. Élvezte is a közönség, fiataloktól idősebbekig, ment rá a pogó rendesen. Az utolsó számban vendéget is szólítottak a színpadra: a dobokhoz a zenekar egyik barátja, dr. Láczay György ügyvéd ült be.

Utána vissza a nagyszínpadhoz, olyasféle zene zárta ott a műsort és számomra a fesztivált is, ami nem kifejezetten az én stílusom: Majka és Curtis. Ugyanakkor úgy voltam vele, ha már itt vagyok, kíváncsiságból meghallgatom ezt is. Rendes élő koncert volt, komplett kísérőzenekar és énekesnő közreműködésével, bár mellettük színpadon volt egy dj is. A műsorban a saját slágerek mellett akadt pár feldolgozás, a Ganxsta Zolee és a Kartell előtt tisztelgő Heroin, valamint paródia jelleggel egy egyveleg "az elmúlt 20 év legszarabb" slágereiből (és le sem tagadhatnám, hogy melyik korban nőttem fel, akármilyen cikisek is, bizony ismerősen hangzottak). Nem maradhatott ki a műsorból legnagyobb slágerük, a Belehalok, a zárás pedig az Elvitted a szívemet volt, ami személy szerint a leginkább tetszik tőlük. Majd ráadásképpen következett a Belehalok ismétlése, ezúttal a kordonra állva énekeltették a közönséget.

Utána pedig irány kipihenni a hétvégét... Ígéretesen kezdett a fesztivál, mind szervezésben, mind hangulatában. Ezek után remélni lehet, hogy következő nyáron folytatódik, talán még ki is nőheti magát idővel... Szóval, reméljük, jövőre is LeszFeszt!

Vass Gergely, 2015. július 22.
Képek: Perme képeskönyve (1. nap), Fellner Felícia, Blokk Media (2. nap)



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: LeszFeszt!



vassgergely írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 20. és 2017. október 06. között:









Klipmánia