×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Symphony X - Underworld (2015) 

Megjelent: 2015. július 26. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1994-ben, Middletown-ban (New Jersey, USA) alakult prog-power metálos Symphony X a 2011-es Iconoclast-óta - amiről kétszer írtunk - nem adott ki albumot. Azóta Russell Allen belefogott az Adrenaline Mobba, folytatta a Allen-Lande projektet és nemrég belekezdett a Level 10-be is, sok rajongót szerzett magának, ahogy Mike LePond basszusgitáros is igen-igen aktív volt... De Michael Romeo gitáros most újra összetrombitálta csapatát, hogy elkészítsék kilencedik sorlemezüket, az Underworldöt...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




"Ez az új lemez a dalokról szól, mert ezúttal tényleg mindegyiket úgy raktuk össze, hogy önmagában állva is a lehető legerősebb legyen... Zeneileg az Underworldön is akadnak olyan elemek, amelyek hasonlítanak a banda korábbi albumaira, de ennek a lemeznek is egyértelműen megvan a maga egyénisége. Minden egyes hozzáadott elem, az adott dal érdekeit szolgálta, így az album nagyon gördülékenyen halad előre, és elejétől végéig teljes élményt ad a hallgatása. Minden dal lényegre törő és kidolgozott, nagyon odafigyeltünk a fogósságra, a riffekre, az énekhangokra, így az egész lemez fenntartja a hallgató érdeklődését és közben az energiaszint sem csökken.

Amikor arra van szükség, nagyon súlyos és agresszív a zene, máskor pedig szárnyaló, érzelemgazdag. Szerintem pont megfelelő az egyensúly. Benne kellett lennie mindennek, ami alapesetben jellemző egy Symphony X-lemezre, csak kicsit fokoztuk ezt az egészet, még alaposabban kidolgoztuk a részleteket. A zeneiparban mindenki arról beszél, hogy a teljes albumok sora lejárt, én azonban épp a teljes albumok hírnevét akartam megvédeni, olyanná tenni az Underworldöt, hogy tényleg megérje komplett nagylemezként hallgatni. Benne van az is, amit a legjobban szeretek a különálló nótákban, de ettől még igazi album-élményt nyújt."
- ezt mesélte a csapat főnöke, Michael Romeo erről az albumról, ami nem egy konceptuális album, de laza szálon mégis kötődnek egymáshoz a dalai, ugyanis Dante Alighieri Isteni színjátéka, a középkor egyik legismertebb allegorikus alkotása ihlette, annak is a Pokolról szóló része...

Egy biztos, Michael Romeo csúcs formában van... De az is biztos, hogy Russell Allennek is jót tett a sok külső munka, mára első osztályú kifejezőerővel bír az éneke! A lemezt az Overture című felvezető nyitja, középkort idéző templomi kórussal és neoklasszikus háttérrel, amiből fokozatosan lép elő és lesz egyre keményebb és sötétebb a rockzenei hangszerelés... De az igazi progresszív metál csak a Nevermore című komplex dalban ugrik ránk, annak teljes vadságával és neoklasszikus hangulatával együtt... A sötét és agresszív részek közben, a Nevermore refrénje nagyszerű slágerré is válik, amiben Russell Allen végre a tiszta hangjának dallamait, teljességét is bemutatja, nem csak a rekesztéseinek Dio-szerű klasszikus erejét fitogtatja! Az okosan kivitelezett vágta után, az Underworld sűrűbb és monumentálisabb erőszak felé tereli a képletet, kellően átitatva neoklasszikussággal, de a dal fényűző szólója és a magasan szárnyaló refrén éneke messze érdekesebbnek tűnik a szaggatásnál... A Without You című drámai balladában Russell Allen kiengedi magából a romantikus hőst, hogy aztán a neoklasszikus gyorsulás - illetve durván hangsúlyozó progresszív metál - induljon be a Kiss of Fire-ban... És az ellentétek tényleg erősítik egymást!

Az elvontabb Charon is nagy utat jár be a progresszív metál epikusabb oldalán, hogy aztán a nyugodtabban induló Hell and Back is kiszaggassa a hallójáratokat a nagy ívű, tiszta refrénjének a dallamával... A sűrű gonoszságot és fényűző szólókat csöpögtető In My Darkest Hour, majd a Dream Theater-féle virtuózabb progresszív metált direkten megszaggató Run with the Devil következik, hogy végül a lágyabb hangvételű Swansong, majd a vibráló Legend zárja ezt a nagyszerűen sikerült munkát, amiben Russell Allen végre ki merte engedni a tisztább énekhangját is! Nagy kár, hogy Michael Pinnella billentyűi ennyire el lettek nyomva a dalokban, bár a szóló anyaga alapján nem biztos, hogy Michael Romeo nem döntött helyesen, amikor a hangszerelésből részben kihagyta versenytársa ötleteit... Egy biztos, a csapat rajongói örülni fognak ennek az anyagnak, de nekem azért akad némi problémám is vele... Ugyanis túl sok itt a felesleges gyorsulás, az ideges kapkodás, amiknek végül értelmet sem sikerül találniuk... De ez a sebességőrület legyen a legnagyobb bajunk...

10/8.5




Track lista:

01. Overture - 02:13
02. Nevermore - 05:28
03. Underworld - 05:48
04. Without You - 05:51
05. Kiss of Fire - 05:09
06. Charon - 06:06
07. Hell and Back - 09:23
08. In My Darkest Hour - 04:22
09. Run with the Devil - 05:38
10. Swansong - 07:29
11. Legend - 06:29

Közreműködő zenészek:

Russell Allen (Adrenaline Mob, Allen-Lande, Level 10) - ének
Michael Romeo - gitár
Michael Pinnella - billentyűs hangszerek
Mike LePond - basszusgitár
Jason Rullo (Redemption) - dob

Lemezeik:

1994 - Symphony X
1995 - The Damnation Game
1997 - The Divine Wings of Tragedy
1998 - Twilight in Olympus
2000 - V: The New Mythology Suite
2002 - The Odyssey
2007 - Paradise Lost (-info-)
2011 - Iconoclast (-2-)
2015 - Underworld (-2-)

1994 - Michael Romeo - The Dark Chapter
1998 - Behind the Mask - válogatás
1998 - Prelude to the Millennium - válogatás
2001 - Live on the Edge of Forever - koncert album
2005 - Rarities and Demos - válogatás
2007 - Forsaken - Set the World on Fire - split

Kiadó:
Nuclear Blast Records
Honlap:
www.symphonyx.com
facebook.com/symphonyx




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Symphony X - The Odyssey (2002)

2015-08-28 12:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...
Michael Schenker Fest - Resurrection (2018)
A 63 éves Michael Schenker '69-óta tartó karrierje tele van csodával! Sokat köszönhet neki az Ufo és a Scorpions is, miközben magánemberként

Tovább...
Dalriada - Nyárutó (2018, Dionysosrising)
Úgy gondolom, hogy a Dalriada-féle folk-metal - ami nem más, mint a népzenei darabok a metal eszközrendszerével eljátszott változata - nem emeli, de nem is erodálja a

Tovább...




Koncertek 2018. május 26. és 2018. június 11. között:









Klipmánia