rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Leprous - Malina (2017)

 Látogatottság
Összesen
88226006
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Derek Sherinian - Inertia (2001)

Lemezismertetők

Miközben a Heart Of Storm lemezről írtam, kiderült, hogy Derek Sherinian második szóló albumáról még nem jelent meg nálunk cikk... Ezt pótolom most ezzel az írásommal... Billentyűs főhősünk első szóló munkája 1999-ben jelent meg Planet X címmel, ami olyan jól sikerült, hogy végül a sötét hangzását és sajátos lüktetésű jazz-metál fúziós zenei világát egy hasonló nevű banda megalapításához használta fel... Ez a Planet X nevű csapat 2000-ben adta ki első lemezét Universe címmel... Mindeközben Derek Sherinian a szóló karrierjét sem akarta szüneteltetni, így 2001-re összehozta a második ilyen jellegű lemezét is Inertia címmel...

A projektben a billentyűs legfőbb segítője a Toto akkori dobosa, Simon Phillips lett, aki a csapatának gitárosát, Steve Lukathert is magával hozta... De ennyi sem volt elég, ugyanis főhősünk be akart vonni a munkába egy metálosabb gitárost is, aki Ozzy mellől és a Black Label Society-ből ismert Zakk Wylde lett... A fúziós oldalt pedig - többek között - Jerry Goodman elektromos-hegedűs is erősítette... A megszülető végeredmény magáért beszél...




Sajnos Derek Sherinian szóló munkásságát nem divat elismerni, de még ismerni sem... A Dream Theater rajongók a '97-es Falling into Infinity album miatt soha nem szerették meg, sőt, meg is utálták miatta, pedig pontosan tudható, hogy a lemez elképzeléseihez túl sok köze nem volt, de mindezért a kirúgása után nem sokkal, '99-ben Planet X albumot sem hallgatták meg a csapat rajongói... Tisztelet a kivételeknek, persze... Pedig az a lemez káprázatos munka volt, ráadásul bevallottan a Dream Theater-ben "kitanult" formavilág és hangszerelés egyfajta továbbgondolásaként született...

A második szóló anyagként megjelent Inertia album koncepciója némileg átalakult... Itt ugyanis Simon Phillips volt a legfőbb segítő, aki egyszerre hozta magával a fúziós jazz és a rock szerelmét. Lett is mindebből egy nagyobb kavalkád, Steve Lukather szárnyalását Zakk Wylde durvaságával próbálták ellensúlyozni, amitől némileg szélsőségesebb is lett a végeredmény... Rögtön nyitánynak meg is kapjuk a címadó Inertia-t, ami improvizatív módon szárnyal és jazzesen lebeg, Sherinian zajai és Lukather dallamai küzdenek benne Jerry Goodman elektronikus hegedűjével, miközben a Planet X-et is megjárt Tom Kennedy basszus alapjai és Phillips ritmusai töltik meg könnyedséggel a végeredményt... A dal szellemes, így érdekes, de Lukather kommersz témái és önismétlései miatt nem túl izgalmas...

A lemez két feldolgozása közül az Edgar Winter-féle Frankenstein alaposan megdurvított dala az első, itt Tony Franklin basszusgitározik és Zakk Wylde gitározik, aki sokkal inkább engedi egyenrangú félnek Sherinian-t, így elképesztő energiák is felszabadulnak az ismerős melódiájú dalban... A keleties Mata Hari című, jazzesen szárnyaló pop-balladában Lukather nem csak gitározik, elektronikus szitáron is játszik, de a főszerepet itt is valósággal ki kell csavarni a kezéből, annyira ő akarja a kommersz szólóival vinni a prímet, hogy az már zavaró... Ráadásul Lukather szitár-játékában több is lett a Steve Vai hasonlóság, mint kellene...

A ballada után durvaság következik Evel Kneivel címmel, ez a dal Zakk Wylde ismerős sémáival és riffjeivel telik, miközben Sherinian is rendesen elengedi magát és a hangszerét... A feszes és durva alapok pattognak köröttük, persze a dal közepi gitárszólóra némileg tompulva és lágyulva, amihez Sherinian is beenged némi űr-hatást... A direktebb metálozás után, levegősebb jazz improvizáció következik La Pera Loca címmel, itt Sherinian zongoristaként és orgonistaként is komplex tehetsége uralkodik, de Lukather itt is sokszor ragadja magához a kezdeményezést a sematikus dallamaival...

A lemez második feldolgozása a Charles Mingus-féle Goodbye Pork Pie Hat című sláger, ami ismét főleg Lukather ilyen jellegű tehetségét hivatott bemutatni... A gitár lágy témázgatása után, nem tűnik véletlennek, hogy Sherinian végül vadul kezd szólózni, mintha elege lenne az egészből... Az Astroglide lüktetőbb és vibrálóbb, Jerry Goodman szellemes hegedű-játéka és csatái a billentyűssel kimagaslóvá is teszik... Aztán jön a What a Shame című komplexebb szerzemény, amit a billentyűs Al Pitrelli-vel írt, akivel Alice Cooper kísérő csapatában is együtt dolgozott... Ez a dal kettős éltet él, már csak azért is, mert Lukather és Zakk Wylde is szerepel benne, egyik oldalról lágyabb melódiákat, másik oldalról direktséget és súlyt hozzá adva a végeredményhez...

A lemezt a lágyan lebegő Rhapsody Intro és az azt dinamikusan követő Rhapsody in Black zárja, ezeket Virgil Donati-val írta a billentyűs... Itt végre egyértelmű a Planet X világa, még ha a dobos nem is játszik benne, Phillips stílusa pedig sokkal egyértelműbb, rockosabb is benne... Ez a dal azért is különleges, mert itt Sherinian ötletes játékának sikerül sokáig Lukather-t is háttérszerepbe kényszeríteni... Azzal együtt, hogy nekem nagyon hiányzik ebből a lemezből a Planet X gonoszabbik, durvábbik énje, az Inertia album ma is könnyedén megszerethető, utólag is kár kihagyni, Lukather és Zakk Wylde hívőinek meg egyenesen kötelező!






Track lista:

01. Inertia (Derek Sherinian, Simon Phillips) - 4:20
02. Frankenstein (Edgar Winter) - 3:31
03. Mata Hari (Sherinian, Phillips, Tony Franklin) - 6:21
04. Evel Kneivel (Sherinian) - 3:17
05. La Pera Loca (Sherinian, Phillips) - 5:06
06. Goodbye Pork Pie Hat (Charles Mingus) - 6:23
07. Astroglide (Sherinian, Phillips) - 4:35
08. What a Shame (Sherinian, Al Pitrelli) - 5:01
09. Rhapsody Intro (Sherinian, Virgil Donati) - 1:41
10. Rhapsody in Black (Sherinian, Donati) - 6:40

Közreműködő zenészek:

Derek Sherinian (PSMS, Planet X, Black Country Communion, ex-Dream Theater) – billentyűs hangszerek, hangmérnök, társ-producer
Steve Lukather (Toto) – gitár (tracks 1, 3, 5, 6, 8–10), elektromos szitár
Zakk Wylde (Ozzy, Black Label Society) – gitár (tracks 2, 4, 8)
Simon Phillips (Toto) – dob, hangmérnök, keverés, társ-producer
Jerry Goodman (Mahavishnu Orchestra) – elektromos hegedű
Tom Kennedy (Virgil Donati, Planet X) – basszusgitár (tracks 1, 6, 10)
Tony Franklin (Rated X, Blue Murder, The Firm, stb.) (tracks 2–4, 8) - basszusgitár
Jimmy Johnson (Allan Holdsworth) – basszusgitár (5, 7)

Lemezei:

1999 - Planet X
2001 - Inertia
2003 - Black Utopia
2004 - Mythology (-2-)
2006 - Blood of the Snake (-2-)
2009 - Molecular Heinosity
2011 - Oceana (-2-)
2013 - Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Live In Tokyo

Planet X:
2000 - Universe
2002 - Live from Oz
2002 - MoonBabies
2007 - Quantum

Kiadó:
InsideOut Music
Honlap:
dereksherinian.com
facebook.com/pages/Derek-Sherinian-Official



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds