×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Derek Sherinian - Inertia (2001) 

Megjelent: 2015. augusztus 01. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Miközben a Heart Of Storm lemezről írtam, kiderült, hogy Derek Sherinian második szóló albumáról még nem jelent meg nálunk cikk... Ezt pótolom most ezzel az írásommal... Billentyűs főhősünk első szóló munkája 1999-ben jelent meg Planet X címmel, ami olyan jól sikerült, hogy végül a sötét hangzását és sajátos lüktetésű jazz-metál fúziós zenei világát egy hasonló nevű banda megalapításához használta fel... Ez a Planet X nevű csapat 2000-ben adta ki első lemezét Universe címmel... Mindeközben Derek Sherinian a szóló karrierjét sem akarta szüneteltetni, így 2001-re összehozta a második ilyen jellegű lemezét is Inertia címmel...

A projektben a billentyűs legfőbb segítője a Toto akkori dobosa, Simon Phillips lett, aki a csapatának gitárosát, Steve Lukathert is magával hozta... De ennyi sem volt elég, ugyanis főhősünk be akart vonni a munkába egy metálosabb gitárost is, aki Ozzy mellől és a Black Label Society-ből ismert Zakk Wylde lett... A fúziós oldalt pedig - többek között - Jerry Goodman elektromos-hegedűs is erősítette... A megszülető végeredmény magáért beszél...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Sajnos Derek Sherinian szóló munkásságát nem divat elismerni, de még ismerni sem... A Dream Theater rajongók a '97-es Falling into Infinity album miatt soha nem szerették meg, sőt, meg is utálták miatta, pedig pontosan tudható, hogy a lemez elképzeléseihez túl sok köze nem volt, de mindezért a kirúgása után nem sokkal, '99-ben Planet X albumot sem hallgatták meg a csapat rajongói... Tisztelet a kivételeknek, persze... Pedig az a lemez káprázatos munka volt, ráadásul bevallottan a Dream Theater-ben "kitanult" formavilág és hangszerelés egyfajta továbbgondolásaként született...

A második szóló anyagként megjelent Inertia album koncepciója némileg átalakult... Itt ugyanis Simon Phillips volt a legfőbb segítő, aki egyszerre hozta magával a fúziós jazz és a rock szerelmét. Lett is mindebből egy nagyobb kavalkád, Steve Lukather szárnyalását Zakk Wylde durvaságával próbálták ellensúlyozni, amitől némileg szélsőségesebb is lett a végeredmény... Rögtön nyitánynak meg is kapjuk a címadó Inertia-t, ami improvizatív módon szárnyal és jazzesen lebeg, Sherinian zajai és Lukather dallamai küzdenek benne Jerry Goodman elektronikus hegedűjével, miközben a Planet X-et is megjárt Tom Kennedy basszus alapjai és Phillips ritmusai töltik meg könnyedséggel a végeredményt... A dal szellemes, így érdekes, de Lukather kommersz témái és önismétlései miatt nem túl izgalmas...

A lemez két feldolgozása közül az Edgar Winter-féle Frankenstein alaposan megdurvított dala az első, itt Tony Franklin basszusgitározik és Zakk Wylde gitározik, aki sokkal inkább engedi egyenrangú félnek Sherinian-t, így elképesztő energiák is felszabadulnak az ismerős melódiájú dalban... A keleties Mata Hari című, jazzesen szárnyaló pop-balladában Lukather nem csak gitározik, elektronikus szitáron is játszik, de a főszerepet itt is valósággal ki kell csavarni a kezéből, annyira ő akarja a kommersz szólóival vinni a prímet, hogy az már zavaró... Ráadásul Lukather szitár-játékában több is lett a Steve Vai hasonlóság, mint kellene...

A ballada után durvaság következik Evel Kneivel címmel, ez a dal Zakk Wylde ismerős sémáival és riffjeivel telik, miközben Sherinian is rendesen elengedi magát és a hangszerét... A feszes és durva alapok pattognak köröttük, persze a dal közepi gitárszólóra némileg tompulva és lágyulva, amihez Sherinian is beenged némi űr-hatást... A direktebb metálozás után, levegősebb jazz improvizáció következik La Pera Loca címmel, itt Sherinian zongoristaként és orgonistaként is komplex tehetsége uralkodik, de Lukather itt is sokszor ragadja magához a kezdeményezést a sematikus dallamaival...

A lemez második feldolgozása a Charles Mingus-féle Goodbye Pork Pie Hat című sláger, ami ismét főleg Lukather ilyen jellegű tehetségét hivatott bemutatni... A gitár lágy témázgatása után, nem tűnik véletlennek, hogy Sherinian végül vadul kezd szólózni, mintha elege lenne az egészből... Az Astroglide lüktetőbb és vibrálóbb, Jerry Goodman szellemes hegedű-játéka és csatái a billentyűssel kimagaslóvá is teszik... Aztán jön a What a Shame című komplexebb szerzemény, amit a billentyűs Al Pitrelli-vel írt, akivel Alice Cooper kísérő csapatában is együtt dolgozott... Ez a dal kettős éltet él, már csak azért is, mert Lukather és Zakk Wylde is szerepel benne, egyik oldalról lágyabb melódiákat, másik oldalról direktséget és súlyt hozzá adva a végeredményhez...

A lemezt a lágyan lebegő Rhapsody Intro és az azt dinamikusan követő Rhapsody in Black zárja, ezeket Virgil Donati-val írta a billentyűs... Itt végre egyértelmű a Planet X világa, még ha a dobos nem is játszik benne, Phillips stílusa pedig sokkal egyértelműbb, rockosabb is benne... Ez a dal azért is különleges, mert itt Sherinian ötletes játékának sikerül sokáig Lukather-t is háttérszerepbe kényszeríteni... Azzal együtt, hogy nekem nagyon hiányzik ebből a lemezből a Planet X gonoszabbik, durvábbik énje, az Inertia album ma is könnyedén megszerethető, utólag is kár kihagyni, Lukather és Zakk Wylde hívőinek meg egyenesen kötelező!




Track lista:

01. Inertia (Derek Sherinian, Simon Phillips) - 4:20
02. Frankenstein (Edgar Winter) - 3:31
03. Mata Hari (Sherinian, Phillips, Tony Franklin) - 6:21
04. Evel Kneivel (Sherinian) - 3:17
05. La Pera Loca (Sherinian, Phillips) - 5:06
06. Goodbye Pork Pie Hat (Charles Mingus) - 6:23
07. Astroglide (Sherinian, Phillips) - 4:35
08. What a Shame (Sherinian, Al Pitrelli) - 5:01
09. Rhapsody Intro (Sherinian, Virgil Donati) - 1:41
10. Rhapsody in Black (Sherinian, Donati) - 6:40

Közreműködő zenészek:

Derek Sherinian (PSMS, Planet X, Black Country Communion, ex-Dream Theater) – billentyűs hangszerek, hangmérnök, társ-producer
Steve Lukather (Toto) – gitár (tracks 1, 3, 5, 6, 8–10), elektromos szitár
Zakk Wylde (Ozzy, Black Label Society) – gitár (tracks 2, 4, 8)
Simon Phillips (Toto) – dob, hangmérnök, keverés, társ-producer
Jerry Goodman (Mahavishnu Orchestra) – elektromos hegedű
Tom Kennedy (Virgil Donati, Planet X) – basszusgitár (tracks 1, 6, 10)
Tony Franklin (Rated X, Blue Murder, The Firm, stb.) (tracks 2–4, 8) - basszusgitár
Jimmy Johnson (Allan Holdsworth) – basszusgitár (5, 7)

Lemezei:

1999 - Planet X
2001 - Inertia
2003 - Black Utopia
2004 - Mythology (-2-)
2006 - Blood of the Snake (-2-)
2009 - Molecular Heinosity
2011 - Oceana (-2-)
2013 - Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Live In Tokyo

Planet X:
2000 - Universe
2002 - Live from Oz
2002 - MoonBabies
2007 - Quantum

Kiadó:
InsideOut Music
Honlap:
dereksherinian.com
facebook.com/pages/Derek-Sherinian-Official


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Derek Sherinian - Oceana (2011)

2011-09-08 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Robert Plant - Carry Fire (2017, bcs)
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy Plant a 2014-es Lullaby után még új albummal jelentkezik, de ennél nagyobb meglepetés sose érjen. Volt annak a lemeznek valami

Tovább...
Caligula's Horse - In Contact (2017)
Az ausztráliai Brisbane-ben, 2010-ben alakult Caligula's Horse egy modern alternatív-progresszív rock-metál zenekar, aminek ez az In Contact már a negyedik

Tovább...
Yes - Fragile (1971)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban indult Yes negyedik lemezét, a '71-es Fragile-t fogom részletesebben kivesézni! A '71 februárjában megjelenő The Yes Album-ra érkezett a csapatba Steve Howe

Tovább...




Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia