×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Led Zeppelin - Presence, ITTOD, Coda remasterek (2015) 

Megjelent: 2015. augusztus 04. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Lemezismertetők 

Bezárult a kör, megjelent a tavaly útjára indított Led Zeppelin remaster sorozat negyedik, egyben utolsó csomagja. (Korábbi cikkeim itt és itt.) Ezúttal az utolsó három, a többség által kevésbé ismert album került terítékre. Kíváncsian vártuk, mit hoz ki belőlük Page mester, mert az itt szereplő lemezeknél nem minden esetben lehetett tudni, hogy mi lapul az archívumokban. Az alábbiakban szokásomhoz híven főleg az extra korongok tartalmát vesézem ki és hasonlítom össze a bootlegekről eddig ismert anyagokkal (ajánlott olvasmány: Studio Magik 18 lemezes bootleg-boxset), illetve zárásként elmélkedem kicsit a sorozat egészével kapcsolatos meglátásaimról.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Presence - Ennél az albumnál nagy talány volt az extra lemez, mert a készítés körülményei miatt nem sok (semmi) lemaradt anyagról nem volt tudomásunk. Plant 1975 augusztusi balesete miatt leálltak, a brit adószabályok szigorodása miatt száműzetésbe kényszerültek és miután Robert betegágya mellett megírták az új anyagot, mindösszesen három hét alatt, napi tizennyolc órás sessionökben vették fel a Müncheni Musicland-ben. Az első lemezhez hasonlóan, itt is lett volna értelme egy koncertfelvételnek (az 1977-es turnéból), de ennek lehetőségét Page már a sorozat elején kizárta. Állítólag ebből az évből nincs is a birtokában többsávos mesterszalag, dacára annak, hogy bootlegger körökben sok jó minőségű keverős anyag kering.

Kalózfelvételeken csak két apróságot találtam, a Royal Orleans instrumentális verziójának töredékét és a Tea for One alternatív szövegű változatát (szintén csak töredékben). Ismeretes még egy Don't Start Me Talkin' című blues-feldolgozás is, de végül nem került fel. A bónusz lemezre ugyanis csak négy alternatív keverésű dal és egy rendkívül hülye címmel ellátott, eddig kiadatlan instrumentális jutott 10 Ribs & All / Carrots Pod Pod címmel. Az alternatív változatok többsége (Achilles Last Stand, For Your Life, Hots On For Nowhere) nem okoz különösebb izgalmakat, a gitár- és éneksávok még nincsenek jelen teljes pompájukban. A Hots On esetében egy instrumentális változtatnak jobban örültem volna, nagy kedvencem ez a dal, jó húzása van "magában" is. Érdekes a Royal Orleans, bár zeneileg teljesen megegyezik a stúdióváltozattal, a mikrofon mögött viszont egy borízű hang (alighanem Bonzo) énekel! Ilyen felvételekből szívesen hallgattam volna még.

Az instrumentális dal érdekes, de nem igazán értem mit keres itt. Zongorafutamai és jazzes hangulatai kicsit az 1977-es turné nagy egyveleges No Quater-jeit idézik, de a lemez bluesos, szikár hangszerelésű (dob - gitár - basszus - harmonika) törzsanyagától nagyon elüt. A zongorás résznek nyomára akadtam egy hosszabb stúdiójamben (a felvételt 1974-re datálják), a többinek viszont nyoma sincs. Az is elképzelhető, hogy több töredékből lett összeszerkesztve, a bootlegeken rengeteg hosszú ötletelős instrumentális található és nyilván Page archívumában is van még néhány. Mindenesetre a Coda furcsaságai között jobb helye lett volna, helyet adva a hiányzó Candy Store Rocknak és a Tea for One-nak, ez utóbbit szintén meghallgattam volna ének nélküli változatban.

A számlistákat olvasgatva egyébként szemet szúrtak az idióta munkacímek, amelyek mögött sok esetben utólagos marketingfogást érzek. A Zep jó humorú zenekar volt, de nem hiszem, hogy ennyit tököltek volna ilyen bárgyú címek kiagyalásával, amiknek korábbról se híre se hamva nem volt a bootlegeken (egy-két kivételtől eltekintve).

In Through The Outdoor - Ennél az albumnál már jobb a helyezet a bónuszok tekintetében, bár a felvételek itt is kalandos körülmények között készültek. Plant fiának az 1977-es turné alatt történt halála miatt, ekkor is egy hosszabb szünetet tartottak, adóügyi megfontolásoktól vezérelve ezúttal Stockholmba, az ABBA stúdiójába menekültek és közben megváltoztak a zenekaron belüli kreatív energiák is. Plant és Jones írták az anyagok többségét, Page és Bonham kicsit háttérbe került. Végül több dal készült, mint ami ráfért egy lemezre. Ezek egy részét később a Codán jelentették meg, bár szó volt egy exkluzív EP-ről is, amit az 1979-es knebworth-i koncertekre hoztak volna ki.

Bootlegekről ismeretes az All Of My Love bővebb verziója (hét perc felett), valamint egy Fire (Say You Gonna Leave Me) című demó és alternatív verziók majdnem minden számból. Ez utóbbiakat meg is kapjuk, a teljes lemez meghallgatható "félkészen", de sajnos az All Of My Love csak "normál" változatban került fel, a Fire pedig lemaradt.

Férfiasan bevallom, a legtöbb számban nem hallok jelentős eltéréseket, itt is inkább a rájátszásokban lehet különbség. Az In The Evening intrója hosszabb, Plant vokálján mintha nem lennének effektek. A Hot Dog-ban kicsit markánsabban kihallatszik Page ritmusgitár-sávja. A legjobb talán a Carouselambra, mivel itt javítottak a hangszerek arányain, a szintetizátor monoton riffje nem nyomja el annyira az éneket és a gitárt. Ha megérik, a dal nagy epikus darabja lehetett volna a nyolcvanas őszi turnénak. Az itt felbukkanó munkacímeket más források is említik (ld. Dave Lewis Celebration című könyvét), így ezek valószínűleg nem kitalációk. A lemez borítója - ellentétben a 2008-as japán díszdobozzal - csak egyféle képet tartalmaz a hat változatból, viszont a "pecsétes" barna papírtasakot hűen reprodukálták. A hat borítókép egyébként jó minőségben megtekinthető a Super Deluxe változat képeskönyvében.

Coda - Egyik kedvenc lemezemet már Bonzo halála után, 1982-ben rakták össze, részben a történet lezárásaképpen, részben mivel egy albummal még tartoztak Atlantic felé. Első körben nyolc szám került fel a korábbi sessionökről, rájátszásokkal és utókeverésekkel kiegészítve - két dal például az 1970-es Royal Albert Hall koncertekből lett "stúdiósítva". Én ezt a lemezt vártam a legjobban, mert ez eleve a Zep diszkográfia kincsesbányája, az első, 1993-as remaster során is került rá bónusz - két, addig kiadatlan dal és két BBC Session felvétel. Emellett sokunk fantáziáját izgatták a legendák a különböző dobozban maradt felvételekről (Train kept a rollin', As Long As I Have You, stb). Nos, a számlistát látva, a végeredmény kissé felemás, mivel egyedülálló módon ez az album két bónusz diszket is kapott, amelyek folytatják az eredeti album koncepcióját és napvilágot látott rajtuk pár újabb, eddig ki nem adott dal az 1968 és 1974 közötti időszakból. (Későbbről miért nem?) Sajnos lemaradt pár triviális dolog, az ide került alternatív keveréseket pedig szét lehetett volna szórni azokon a lemezeken, ahová eredetileg tartoztak. Összességében hiába több az album, mégis kevesebb.

Az újdonságok közül nagyon jó a Sugar Mama, ami az első albumról maradt le. Bár annak a lemeznek a törzsanyagához képest poposabb, de lendületes ritmusú feldolgozás, ha ott nem is, itt mindenképp helye van. A St. Tristan's Sword (sic!) a harmadik album sessiönjeiről került elő, a Hey Hey-el szemben a rockos vonalat erősíti. A középrészében nekem az Over The Hills And Far Away szólója sejlik fel. A Four Sticks és a Friends bombay-i verziói teljesen más dimenzióban mozognak, mint az eredetik, a ritmika talán furcsa az európai fülnek, de a vonósok nagyon jól illeszkednek hozzájuk. Szerintem az 1994-es Unplugged koncerteken ide kanyarodtak vissza kicsit.

Az alternatív verziók közül érdekes a Bonzo's Montreux nyers verziója, de én jobban örültem volna az 1990-es Boxed Set "kevert" dobszólójának. Az If It Keeps On Raining a When The Leeve Breaks korai, dob-gitár-basszus próbaverziója lehet, nem rossz, de itt nincs meg még az a mindent elsöprő lendülete. Hasonló kezdeti verzió a Bring It On Home is, telitalálat még ebben a rövidke formájában is. A We're Gonna Groove, a Poor Tom és a Walter's Walk (szerkesztett) instrumentálja és a Wanton Song nyers mixe nem sokban tér el a végleges változattól, az Everybody Makes It Through (In The Light) bővebb, alternatív szövegű verziója viszont jó húzású, éteri darab, mehetett volna egyből a Graffiti bónuszlemezére. Az 1993-as kiadásról átkerült még a Baby Come On Home, a Hey Hey What Can I Do és a Travelling Riverside Blues, viszont lemaradt a közel nyolc perces White Summer, ami megbocsáthatatlan hiba részemről.

A kiszerelés ezúttal is a szokásos, szimpla és dupla (Codá-nál tripla) CD, illetve vinyl lemez, digitális letöltés, Super Deluxe díszdoboz, mindegyik album esetében a szokásos kivitelezésben. Az árak tekintetében korrekt volt az egész sorozat, itthon lényegesen olcsóbban lehetett beszerezni a kiadványokat, mint a nagy külföldi webáruházakból. (Ehhez mondjuk hozzájárult az utóbbi idők forintgyengülése is a nyugati valutákkal szemben.) A díszdoboz, tartalmát tekintve tanítani valóan igényes, méltó a Zeppelin életművéhez, de sajnos nem a magyar pénztárcákhoz találták ki.

Az egész sorozatot elnézve az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Pozitív, hogy a "képeskönyvek" és a kisebb kiadások bookletjei is alaposan szerkesztettek, kiváló áttekintést adnak a zenekar pályájáról. A HD felbontású letöltés (96 kHz/24bites tömörítetlen hangfájlokkal) is egy nagy ajándék, így kiváló minőségben élvezhető a zene és érintetlenül meg lehet őrizni / csodálni a fizikai hordozókat. Az alaplemezek újrakeverésénél én egyébként nagy hangzásbeli fejlődést nem érzek a 2008-as Definitive Collection-höz képest.

A negatív oldalon említeném, hogy a bónuszok között sok a kihagyott ziccer. Nyilván a telhetetlen gyűjtőnek semmi sem elég, vannak bizonyos művészi illetve jogi / licencelési / kiadói szempontok is, mégis a szűk keresztmetszetnek a sokféle formátum miatti korlátokat érzem. A bónuszlemezekhez lett volna anyag bőven, a CD-ken el is fért volna, ugyanakkor a vinyl kiadásokon ehhez legalább négy korong kellett volna, amit nagyon megdrágította volna ezek árát. A meglevő anyagok elosztása sem jó, a második lemez a Graffiti és a Presence extrái szűkre szabottak, a Codánál meg ott a két bónuszlemez, amiről ennek dacára hiányoznak már korábban megjelent, alapvető számok, de ott van még egy adag alternatív változat. A silány anyagú papírtokok kapcsán már keseregtem korábban, ezt nem ismételném itt.

A digitális terjesztésnél hiányolom a különálló veszteségmentes formátumok számonkénti hozzáférhetőségét, ebben a formában szívesen beszerezném magam is, de az egy-két netes áruházban, ahol hivatalosan (de a zenekartól függetlenül) hozzáférhető, egy vagyon kérnek ezért a formátumért (30 dollár / album). A sorozatba egy hiba is becsúszott egyébként, a Physical Grafittinél alacsonyabb felbontásban került ki a digitális anyag, ezt a későbbiekben állítólag orvosolták. Akinek már megvan a teljes kollekció, azoknak javaslom a legnagyobb kedvenc album bónuszlemezes változatának beszerzését (valószínűleg én is így teszek majd), újoncoknak mindenképpen javasolt eleve az új kiadást választani.




Presence (1976)

1. Achilles Last Stand
2. For Your Life
3. Royal Orleans
4. Nobody s Fault But Mine
5. Candy Store Rock
6. Hots On For Nowhere
7. Tea For One

Companion Audio Disc:

1. Two Ones Are Won (Achilles Last Stand – Rough Mix)
2. For Your Life (Reference Mix)
3. 10 Ribs & All/Carrot Pod Pod (Pod)
4. Royal Orleans (Reference Mix)
5. Hots On For Nowhere (Reference Mix)



In Through The Outdoor (1979)

1. In The Evening
2. South Bound Saurez
3. Fool In The Rain
4. Hot Dog
5. Carouselambra
6. All My Love
7. I m Gonna Crawl

Companion Audio Disc:

1. In The Evening (Rough Mix)
2. Southbound Piano (South Bound Saurez)
3. Fool In The Rain (Rough Mix)
4. Hot Dog (Rough Mix)
5. The Epic (Carouselambra - Rough Mix)
6. The Hook (All My Love - Rough Mix)



Coda (1982)

Disc: 1
1. We re Gonna Groove
2. Poor Tom
3. I Can t Quit You Baby
4. Walter s Walk
5. Ozone Baby
6. Darlene
7. Bonzo s Montreux
8. Wearing And Tearing

Companion Audio Disc #1:

1. We re Gonna Groove (Alternate Mix)
2. If It Keeps On Raining (When The Levee Breaks - Rough Mix)
3. Bonzo s Montreux (Mix Construction In Progress)
4. Baby Come On Home
5. Sugar Mama (Mix)
6. Poor Tom (Instrumental Mix)
7. Travelling Riverside Blues (BBC Session)
8. Hey, Hey, What Can I Do

Companion Audio Disc #2:

1. Four Hands (Four Sticks - Bombay Orchestra)
2. Friends (Bombay Orchestra)
3. St. Tristan s Sword (Rough Mix)
4. Desire (The Wanton Song - Rough Mix)
5. Bring It On Home (Rough Mix)
6. Walter s Walk (Rough Mix)
7. Everybody Makes It Through (In The Light - Rough Mix)

Honlap:
ledzeppelin.com
facebook.com/ledzeppelin
robertplant.com
jimmypage.com
johnpauljones.com
johnbonham.co.uk
Bollók Csaba, 2015.08.04.


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Icefish - Human Hardware (2017)
A Portnoy-féle Sons of Apollo mellett alakult egy másik rendkívül érdekes progresszív metál szupergroup Icefish néven. A Human Hardware címmel bemutatkozó csapat húzóneve a sok más

Tovább...












Klipmánia