×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Symphony X - V: The New Mythology Suite (2000) 

Megjelent: 2015. augusztus 16. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1998-as Twilight in Olympus betört a progresszív metál élvonalába, ezt követte a V: The New Mythology Suite, ami az amerikai Symphony X ötödik stúdióalbuma volt, 2000. október 09-én jelent meg az InsideOut Records gondozásában. Ez egy konceptalbum, ami Atlantisszal, az ókori egyiptomi mitológiával és asztrológiával foglalkozik. Itt mutatkozott be az a felállás - az érkező Michael Lepond basszusgitárossal és a visszatérő Jason Rullo dobossal - amit ma is hallhatunk... Innentől kezdve három Michael volt a zenekarban, ezért Michael Romeo csak a Romeo-t, Michael Lepond csak a Lepond-ot, Michael Pinella pedig csak a p-t használta névként... A progresszívan hangszerelt metálos műveikben ismét hangsúlyos helyet kaptak klasszikus komolyzenei betétek, Mozart, Verdi, Bach és Bartók Béla "idézeteket" is hallhatunk, szervesen egybe építve az egyre durvábbá váló zenéjükkel...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A '98-as Twilight in Olympus címadó tétel nélkül jelent meg, akkoriban azt pletykálták, hogy nem sikerült időben befejezni a címadó dal felvételét, mert hosszabb és komplexebb szerkezetű műnek szánták, de később majd ki fogják adni... Ez nem történt meg, de a mű ötleteit sikerült tovább gondolniuk és kibővíteniük olyan hosszúságúra, hogy végül egy egész lemez lehessen belőle... Michael Romeo gitáros később megerősítette, hogy a Rediscovery (Part II) - The New Mythology, illetve a Rediscovery (Part II) egyik fele volt az a dalt, ami eredetileg a Twilight in Olympus címre volt keresztelve... De így fejezte be: "meg kicsit több"... Végül sok rajongójuk szerint ez a V: The New Mythology Suite című lemez lett a legjobban sikerült kiadványuk!

A megjelenést követően sokan párhuzamot véltek felfedezni a Symphony X és a Spock's Beard azonos időben kiadot V című munkája között. Nem csak a címben szereplő sorszám volt a kapocs, hanem a két csapat progresszív-jellegű gondolkodásmódja is, ráadásul mindkét lemezt az InsideOut Records adta ki és az albumok játékideje is csak 11 másodpercnyi különbséget mutatott. Mindez ellenére, mindkét csapat megerősítette, hogy a hasonlóságok csak a véletlen művei...

Ahogy a Symphony X-től eddigre már megszokhattuk, komolyzenei idézeteket rejtettek el ezen a lemezen is... Így Giuseppe Verdi Messa da Requiem-jéből, Wolfgang Amadeus Mozart Requiem Mass in D minor-jából, Johann Sebastian Bach Concerto for Harpsichord in D minor, BWV 1052 és Cantata No. 188 című művéből is hallhatunk idézetet, de számunkra fontosabb, hogy Bartók Béla Concerto for Orchestra, Sz. 116, BB 123. című művéből is kapunk idézetet az amerikai srácoktól...

Szerintem a rajongók azért szeretik annyira ezt a lemezt, mert a ma ismert agresszívabb Symphony X-stílus itt kezdődött... Bár a hangszereléseken és dalszerkezeteken keresztül az egész kiadványt áthatja egyfajta mese-szerű metál-opera jelleg, és a mostanában használt indusztriális-hatások még nem jelentek meg a zenéjükben, de ez a lemez már egy sor agresszív és lehangolt gitártémát és túlzásba gyorsított menetelést tartalmaz, mondhatni extrémbe hajló részt, amit manapság még sűrűbben hallhatunk tőlük... Persze itt is a szinte kötelező Yngwie Malmsteen-áthallások is uralkodó áramlatot jelentenek, de ez a lemez már egyértelműen távolodik a nagy elődök - Malmsteen és a Dream Theater - munkáitól! Leginkább úgy fogalmazhatnék, hogy ezen zenekarok főbb hatásait - az Iron Maiden-től, a hetvenes évek progresszív rock legendáin keresztül a Kansas-ig - próbálják egyedien tovább gondolni, direkten felhasználva az 1800-as évek klasszikus zenéjét... Mindebben sokat segít Russell Allen sokszínű énekhangja, aki mindenhez végig stílusosan képes énekelni... A lemez kapcsán, sok kritikában Allen munkájára a "macsó ének stílus"-t emlegetik... Az biztos, hogy ebben a változatos stílusjegyeket hordozó metál-operában Allen képes főszereplőként viselkedni, énekhangja a lehető legváltozatosabb stílusú lett, végig első osztályú áriákat hallhatunk tőle!

Kissé talán a kelleténél műanyagabbnak tűnő billentyűs komolyzenével kezdődik az album a Prelude-ben, de a kórus és Michael Romeo elhivatott játéka remekül egészítik ki egymást... Aztán jön az első vágta Evolution (The Grand Design) címmel, aminek az agresszív gitárjához és lendületes ritmusához nagy ívű orgona hátán kapjuk az elnyújtott és archaikus áriát... Igazi remekmű lett ebből a vegyületből, de a lassabb és súlyosabb Fallennek sem kell elbújnia mellette a Ronnie James Dio-szerű drámai énekével együtt, amit aztán kórusokkal, progresszívabb felfogású instrumentális szólókkal tesznek még érdekesebbé...

Az első műanyag-komolyzenei átvezető a Transcendence (Segue) címet kapta, hogy aztán a lágyabb progresszív rockzene felé vegyék az irányt a Communion and the Oracle Yes-közelien vibráló, de annál neoklasszikusabb nyitányában... Aztán persze be-be indul a metálosan húzó gitár is, de a költőiség végig megmarad vezérfonalként... A dinamikus és durva menetelés a The Bird-Serpent War - Cataclysm párost végül nagy gitár-billentyű csatába is vezeti, de a Deep Purple sem tudná ezt ennél sokkal jobban...

A második átvezető a On the Breath of Poseidon (Segue) címet kapta, az elsőhöz hasonlóan, de ez az epikus mű is túlzottan műanyagnak tűnik... Így végül jót tesz a lemeznek a keleties Egypt visszafogottan, de izgalmasan lüktető komplexitása, amiben az agresszív gitár járja a táncát az epikus zenei környezettel... Russell Allen pedig azt is bebizonyíthatja közben, hogy képes mindezt a változatos zenei környezetet megtölteni dallammal, erővel és érzelemmel!

Ismét műanyag komolyzenei billentyű vezeti fel a The Death of Balance - Lacrymosa párost, ami máig a Symphony X egyik legizgalmasabb dala, monumentális, komplex és változatos, a metálos súly és az epikus komolyzene nagyvonalúságának kettősségével... Az Absence of Light faltörő kosként szabadul ránk az erőszakos groove-gitárjaival, de a neoklasszikus "tekerések" és Russell Allen magasan szárnyaló, dallamos énekhangja azért sokat okosítanak a meneteléseken... Ezt a sűsűbb gitárt tartja központjában a vágtázó A Fool's Paradise is, de már sokkal neoklasszikusabb formában...

A Rediscovery (Segue) a következő felvezető, immáron valamiféle Pink Floyd-szerű szintetizátor szólóval és lágy gitárkísérettel megadva az irányt, amit a Rediscovery (Part II) - The New Mythology boncolgat tovább sokkal durvább és progresszívabb irányba... A Dream Theater-hatása persze egyértelműen leugrik a zenei végeredmény durvábbik feléről, de közben a hangsúlyos neoklasszikus-jelleg már sokkal egyedibb formát ölt, mint korábban! A komplex ritmusok és a váltott énekstílus mellett, Michael Romeo mélysége és Michael Pinnella magassága adja meg a keretét ennek a 12 perc hosszú, változatos dalnak, amiben persze akadnak feleslegesnek tűnő betétek, de a billentyű és gitár csatái és iránymutatásai mindvégig képesek fenntartani a figyelmet!

A V: The New Mythology Suite sok rajongót szerzett a csapatnak, nem véletlen tehát, hogy a bemutató turnéján rögzítették az eddigi egyetlen koncertlemezüket, ami 2001-ben jelent meg Live on the Edge of Forever címmel. Ennek a dupla koncertanyagnak a műsorát 2000 októbere és 2001 júniusa között, különböző koncerteken rögzítették, de így is érdemes komolyabban előkapni elemzésre...


Track lista:

01. Prelude - 1:07
02. Evolution (The Grand Design) - 5:20
03. Fallen - 5:51
04. Transcendence (Segue) - 0:38
05. Communion and the Oracle - 7:45
06. The Bird-Serpent War - Cataclysm - 4:02
07. On the Breath of Poseidon (Segue) - 3:01
08. Egypt - 7:04
09. The Death of Balance - Lacrymosa - 3:42
10. Absence of Light - 4:58
11. A Fool's Paradise - 5:48
12. Rediscovery (Segue) - 1:24
13. Rediscovery (Part II) - The New Mythology - 12:01

Közreműködő zenészek:

Russell Allen (Adrenaline Mob, Allen-Lande, Level 10) - ének
Michael Romeo - gitár, szitár, mini-harp, vokál
Michael Pinnella - billentyűs hangszerek, vokál
Mike LePond - basszusgitár
Jason Rullo (Redemption) - dob

Eric Rachel – producer, hangmérnök
Alan Douches – mastering

Lemezeik:

1994 - Symphony X
1995 - The Damnation Game
1997 - The Divine Wings of Tragedy
1998 - Twilight in Olympus
2000 - V: The New Mythology Suite
2002 - The Odyssey
2007 - Paradise Lost (-info-)
2011 - Iconoclast (-2-)
2015 - Underworld (-2-)

1994 - Michael Romeo - The Dark Chapter
1998 - Behind the Mask - válogatás
1998 - Prelude to the Millennium - válogatás
2001 - Live on the Edge of Forever - koncert album
2005 - Rarities and Demos - válogatás
2007 - Forsaken - Set the World on Fire - split

Kiadó:
Inside Out, Zero
Honlap:
www.symphonyx.com
facebook.com/symphonyx


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Symphony X - The Odyssey (2002)

2015-08-28 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Iron Maiden - The Book of Souls: Live Chapter (2017)
Az 1975-ben alakult Iron Maiden jó ideje a heavy metál legnagyobb látványosságának számít! Showműsoruk felül múlja az NWOBHM-generáció minden más

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017, Stargazer)
Ha azzal nyitnék be egy Nightwish-topic-ba, hogy szerintem az Imaginaerum a legjobb lemezük, azonnal hideget-meleget kapnék. Pedig az a

Tovább...
Pink Cream 69 - Headstrong (2017)
A németországi Karlsruhe-ban, '87-ben alakult Pink Cream 69 a 2013-as Ceremonial - amiről kétszer is írtunk - óta váratja a rajongóit a folytatással... Most viszont

Tovább...
Enslaved - E (2017)
Az 1991-ben, Norvégiában alakult Enslaved a tizennegyedik lemezét hozza most ki E címmel... A 13 éves Ivar Bjornson gitáros-billentyűs és a 17 éves Grutle Kjellson énekes-basszusgitáros által

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...












Klipmánia