rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Leprous - Malina (2017)

 Látogatottság
Összesen
88226023
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Takács László - Déjá VU Méter - avagy miért nem hasznos a techni kuss!

Kultúra

Takit mindenki ismeri a szakmában. Zenekarait, díjait, pályafutását ezért nem is taglalnám külön. A látszólagos kívülállók, vagyis a közönség érdeklődőbb rétege számára, pedig munkásságának minden fontosabb állomása megismerhető a könyvből. A Déjá VU Méter nem önéletrajz, de a zenei pályán futó életúton, a show business alulnézetből bemutatott mindennapjain keresztül bepillanthatunk az életébe, személyiségébe, motivációiba, életfelfogásába, erkölcsi nézeteibe is.

Taki egy közmegbecsülésnek örvendő háttérember. Egyike az olyan nagy tudású, precízen dolgozó technikusoknak, akik nélkül nem valósulhatnának meg a sokak örömére szolgáló koncertek, zenés előadások. Nem csak azért, mert a bulikhoz értelemszerűen szükségeltetnek szakemberek. Hanem azért is, és főleg azért, mert ebben a hazai dzsumbujban, ebben a végtelenül kicsinyes és rövidlátó elvtelen spórolgatásban, ebben a felelőtlen ígérgetésben, ebben az igénytelen balkáni dzsungában, a lelkiismeretes technikusoknak ugyanúgy bélsárból kell estéről-estére várat építeniük, menteniük az előadásokat a menthetetlentől, mint ahogy a koncerteket kiszolgáló egyéb stábtagoknak is, a saját területükön.




Bár az "önzés", vagy "önző" szó egyszer sem szerepel a műben, a könyvben szereplő szomorú-vidám történetek tanulsága mégis úgy összegezhető, hogy milyen szemét dolog is az önzés. A holnappal nem gondoló, rövidlátó hazai vezetők, klubtulajdonosok, fesztiválszervezők és politikai döntéshozók rendszeresen olyan helyzeteket teremtenek, amelyek hatásai az adott koncert élvezhetetlenségétől kezdve egészen a konkrét életveszélyig terjednek. Létfontosságú berendezéseken spórolnak, a megfelelő létszámú személyzeten spórolnak, összeszokott és működő munkaközösségeket vernek szét, lehetetlen beosztásokat adnak ki ukázba. Aztán "természetesen" a következményekkel az előadóművészeknek és a technikai személyzetnek kell szembesülnie. Ha elmarad az előadás, az is gáz, de ha méltatlan, vagy életveszélyes körülmények között valósul meg, az is gáz. Az ostor a dolgozókon csattan, a felelősséget és a lehetséges balhékat rájuk taksálják, rájuk taksálnák a páholyokban pöffeszkedő akarnokok, víz- és fafejek.

Jó, hogy végre egy technikus is megírta a maga szemszögéből azt, amit mindannyian látunk. Mert ez így, ebben a formában biztosan nem mehet a végtelenségig. Akármekkora szakmai zsenik maradtak is itthon a széllel szemben küzdeni, akármekkora lelkiismeret és elhivatottság is dolgozik egy-egy a zenével foglalkozó jóérzésű és jóakaratú szakemberben, erre nem lehet örökké építeni. Hiába szeretnék sokan, de rajtuk, rajtunk sem lehet örökké élősködni. Ezért a zenei életből pénzt kipumpáló személyek vagy ráveszik magukat, hogy néha a saját farkukkal is csapkodják a csalánt, hogy néha valamennyit visszaforgassanak a rendszerbe, hogy néha megetessék és pihentessék a folyamatosan nyírt és agyonhajszolt csendes birkákat, vagy bedől minden. Ami senkinek sem jó. Többek között azért sem, mert akkor a felelősök pénzcsapjai is elapadnak.

A kedvenc történetem a könyvből olyan, mint cseppben a tenger. Minden benne van, amit ebben az észak-balkáni, poszt-kommunista, kisstílű világunkban, ebben a kusturicai abszurd valóságunkban napról-napra el kell szenvednünk. Történt pedig, hogy Takiék egyszer a Gundelben teljesítettek szolgálatot. Nem a helyszín a lényeg, hiszen szinte bármilyen névvel felcserélhető, mert a történet sajnos bárhol máshol is megeshetett volna. Ahogy naponta meg is esik az ilyesmi. Szóval Takiék a hosszú és kimerítő műszakban megéheztek, szóltak az akkor szolgálatban lévő főpincérnek, hogy éhesek, vennének valami harapnivalót. Már az is furcsa, hogy a megrendelők nem biztosítottak alapból valamilyen ellátást a stábnak, de ezt könnyedén tudta súlyosbítani a rövidlátó butasággal társult gőg. A fölényes és pimasz válasz lényege ugyanis valami olyasmi volt, hogy a technikusok nem arra szerződtek, hogy egyenek. Persze a kurucos rocker-mentalitás hamar pontot tett az ügy végére, mert húsz perc múlva ott állt a motoros pizzafutár az étterem bejáratában...

Addig még nem volt olyan a történelemben, az 1894-es megnyitás óta, hogy valaki pizzát rendeljen a Gundelbe. Kiprovokálták, megkapták. Csak remélni merem, hogy tanultak belőle. Eddig még nem dolgoztam a Gundelben. Így azt sem tudhatom, hogy felkért és megbízott stábtagként, melósként kiszolgálnának-e a pénzemért. De az tudom, hogy mi magunk is számtalan hasonló esetet oldottunk meg, hasonlóan karakán módon, gyorsan és hatékonyan. Ezért Taki könyve valóban déjá vu, melyet a közönség ugyanúgy a magáénak érezhet, mint egy technikus, zenész, sajtós, producer, promóter, műsorvezető, vagy menedzser.


Jozé - zenei újságíró, rock producer és szervező.
A Déjá VU Méter tervezett megjelenése: 2015. október.
További információ: facebook.com/Dejavumeter




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Kultúra
· Szerkesztette: Joze


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Kultúra:
Walk The Line - Johnny Cash életrajzi filmje


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds