×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Takács László - Déjá VU Méter - avagy miért nem hasznos a techni kuss! 

Megjelent: 2015. augusztus 25. kedd 12:00
Szerző: Joze
    Kultúra 

Takit mindenki ismeri a szakmában. Zenekarait, díjait, pályafutását ezért nem is taglalnám külön. A látszólagos kívülállók, vagyis a közönség érdeklődőbb rétege számára, pedig munkásságának minden fontosabb állomása megismerhető a könyvből. A Déjá VU Méter nem önéletrajz, de a zenei pályán futó életúton, a show business alulnézetből bemutatott mindennapjain keresztül bepillanthatunk az életébe, személyiségébe, motivációiba, életfelfogásába, erkölcsi nézeteibe is.

Taki egy közmegbecsülésnek örvendő háttérember. Egyike az olyan nagy tudású, precízen dolgozó technikusoknak, akik nélkül nem valósulhatnának meg a sokak örömére szolgáló koncertek, zenés előadások. Nem csak azért, mert a bulikhoz értelemszerűen szükségeltetnek szakemberek. Hanem azért is, és főleg azért, mert ebben a hazai dzsumbujban, ebben a végtelenül kicsinyes és rövidlátó elvtelen spórolgatásban, ebben a felelőtlen ígérgetésben, ebben az igénytelen balkáni dzsungában, a lelkiismeretes technikusoknak ugyanúgy bélsárból kell estéről-estére várat építeniük, menteniük az előadásokat a menthetetlentől, mint ahogy a koncerteket kiszolgáló egyéb stábtagoknak is, a saját területükön.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Bár az "önzés", vagy "önző" szó egyszer sem szerepel a műben, a könyvben szereplő szomorú-vidám történetek tanulsága mégis úgy összegezhető, hogy milyen szemét dolog is az önzés. A holnappal nem gondoló, rövidlátó hazai vezetők, klubtulajdonosok, fesztiválszervezők és politikai döntéshozók rendszeresen olyan helyzeteket teremtenek, amelyek hatásai az adott koncert élvezhetetlenségétől kezdve egészen a konkrét életveszélyig terjednek. Létfontosságú berendezéseken spórolnak, a megfelelő létszámú személyzeten spórolnak, összeszokott és működő munkaközösségeket vernek szét, lehetetlen beosztásokat adnak ki ukázba. Aztán "természetesen" a következményekkel az előadóművészeknek és a technikai személyzetnek kell szembesülnie. Ha elmarad az előadás, az is gáz, de ha méltatlan, vagy életveszélyes körülmények között valósul meg, az is gáz. Az ostor a dolgozókon csattan, a felelősséget és a lehetséges balhékat rájuk taksálják, rájuk taksálnák a páholyokban pöffeszkedő akarnokok, víz- és fafejek.

Jó, hogy végre egy technikus is megírta a maga szemszögéből azt, amit mindannyian látunk. Mert ez így, ebben a formában biztosan nem mehet a végtelenségig. Akármekkora szakmai zsenik maradtak is itthon a széllel szemben küzdeni, akármekkora lelkiismeret és elhivatottság is dolgozik egy-egy a zenével foglalkozó jóérzésű és jóakaratú szakemberben, erre nem lehet örökké építeni. Hiába szeretnék sokan, de rajtuk, rajtunk sem lehet örökké élősködni. Ezért a zenei életből pénzt kipumpáló személyek vagy ráveszik magukat, hogy néha a saját farkukkal is csapkodják a csalánt, hogy néha valamennyit visszaforgassanak a rendszerbe, hogy néha megetessék és pihentessék a folyamatosan nyírt és agyonhajszolt csendes birkákat, vagy bedől minden. Ami senkinek sem jó. Többek között azért sem, mert akkor a felelősök pénzcsapjai is elapadnak.

A kedvenc történetem a könyvből olyan, mint cseppben a tenger. Minden benne van, amit ebben az észak-balkáni, poszt-kommunista, kisstílű világunkban, ebben a kusturicai abszurd valóságunkban napról-napra el kell szenvednünk. Történt pedig, hogy Takiék egyszer a Gundelben teljesítettek szolgálatot. Nem a helyszín a lényeg, hiszen szinte bármilyen névvel felcserélhető, mert a történet sajnos bárhol máshol is megeshetett volna. Ahogy naponta meg is esik az ilyesmi. Szóval Takiék a hosszú és kimerítő műszakban megéheztek, szóltak az akkor szolgálatban lévő főpincérnek, hogy éhesek, vennének valami harapnivalót. Már az is furcsa, hogy a megrendelők nem biztosítottak alapból valamilyen ellátást a stábnak, de ezt könnyedén tudta súlyosbítani a rövidlátó butasággal társult gőg. A fölényes és pimasz válasz lényege ugyanis valami olyasmi volt, hogy a technikusok nem arra szerződtek, hogy egyenek. Persze a kurucos rocker-mentalitás hamar pontot tett az ügy végére, mert húsz perc múlva ott állt a motoros pizzafutár az étterem bejáratában...

Addig még nem volt olyan a történelemben, az 1894-es megnyitás óta, hogy valaki pizzát rendeljen a Gundelbe. Kiprovokálták, megkapták. Csak remélni merem, hogy tanultak belőle. Eddig még nem dolgoztam a Gundelben. Így azt sem tudhatom, hogy felkért és megbízott stábtagként, melósként kiszolgálnának-e a pénzemért. De az tudom, hogy mi magunk is számtalan hasonló esetet oldottunk meg, hasonlóan karakán módon, gyorsan és hatékonyan. Ezért Taki könyve valóban déjá vu, melyet a közönség ugyanúgy a magáénak érezhet, mint egy technikus, zenész, sajtós, producer, promóter, műsorvezető, vagy menedzser.

Jozé - zenei újságíró, rock producer és szervező.
A Déjá VU Méter tervezett megjelenése: 2015. október.
További információ: facebook.com/Dejavumeter



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Héttorony Fesztivál @ 2017. november 09-20.
Héttorony Fesztivál @ 2017. november 09-20. - Budapest, Csíkszereda, Kolozsvár, Szigetvár, Bécs, Makó, Zalaegerszeg, Paks, Siófok Toronymagasan a

Tovább...
Kings on Ice @ 2018. április 29. - Budapest Sportaréna
Magyarországra jön a Kings on Ice világhírű jégshow! A világ számos országa után, a Jég Királyai ismét hazánkba látogatnak. A

Tovább...
Advent a Várkert Bazárban (2017)
Mennyből az angyal - Ghymes koncert, Várkert Irodalom adventi estek, ingyenes gyermekprogramok az ünnepi készülődés jegyében és Reformáció 500. tematikus kortárs

Tovább...
A Dal - AWS és Nova Prospect a legjobb 30-ban (2018)
Az Edge Records nagy örömmel jelenti be, hogy a kiadó két fiatal, tehetséges és ígéretes csapata is bejutott a Dal 2018 elődöntőjébe. Az AWS a Viszlát nyár, míg

Tovább...
WWE Live show @ 2018. május 14. - Budapest Sportaréná
A Live Nation és a WWE örömmel tudatja a pankráció hazai kedvelőivel, hogy 2018. május 14-én visszatér akciódús WWE Live showjával Magyarországra, a

Tovább...












Klipmánia