×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Slayer - Repentless (2015) 

Megjelent: 2015. szeptember 14. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1981-ben, a kaliforniai Huntington Park-ban alakult Slayer a thrash metal műfaj egyik vezető előadója. A csapat eleddig utolsó stúdiólemeze hat éve, 2009-ben jelent meg World Painted Blood címmel. A hosszú várakozás okait mindenki ismeri, hiszen Jeff Hanneman hosszas betegsége és 2013-as halála, illetve Dave Lombardoval folytatott viták és végül a kirúgása is bejárta a sajtót... De végül Tom Araya és Kerry King nagy nehezen úgy döntött, hogy ketten is folytatják Slayer néven... A csapat tehát most kezdi el az új életet!

A tizenegyedik új dalokat tartalmazó stúdió lemezükként megjelenő Repentless-en mutatják be a Hanneman helyén - élőben már 2011-óta - szereplő Gary Holt gitárost, aki a stílusukhoz közeli Exodusban tette a nevét hitelessé, de itt a gitárost dalszerzőként egyenlőre még nem foglalkoztatják... Dobosnak 2013-ban hívták vissza Paul Bostaph-ot, aki - többek között - az Exodus és a Testament szereplése mellett, a Slayer-ben kétszer is megfordult 1992–2001 között, három stúdió albumon - Divine Intervention '94, Diabolus in Musica '98 és God Hates Us All 2001 - szerepelt, de eddig nem tudott megragadni... A tagcserék mellett, a producer Rick Rubintól is megszabadultak, de megtartották az előző lemezt is segítő Greg Fidelman-t, aki mellé a legendás Terry Date is beszállt... A dinamikusabbá vált megszólalás biztosan jót tesz nekik, de lehet-e pótolni Hannemant és Lombardot?



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Slayer új lemeze kapcsán, már első hallásra is az alakult ki bennem, hogy a Repentless egyetlen és legfontosabb célja a biztosíték átnyújtása a rajongóknak! Tom Araya és Kerry King szerintem mindenkit biztosítani akar arról, hogy a Christ Illusion-ra és a World Painted Blood-ra jellemzővé vált Slayer akkor sem változik, ha Hannemant eltemetik és Lombardonak nem tetszik a rendszer! A lemez hallgatása közben az is biztossá vált bennem, hogy mindez a "biztosítás" sikerült is nekik! A Repentless agresszív, sűrű, vad és ideges album, abban a méhkasként gyors és ösztönösen szurkálódó, de monumentálisan be is lassító thrash metal zenei világban készült, amire hitelesen csak a Slayer volt képes eddig!

Nyilván ennek az elképzelésnek a megvalósítása nem egyszerű feladat, Hanneman és Lombardo szerepe megkérdőjelezhetetlen a csapat hitelességében és történetében! Hiányuknak ára van, amit meg kell fizetniük... Lombardo kirúgásának például az az ára, hogy Paul Bostaphnak úgy kell tennie, mintha Lombardo maradt volna a helyén... Magyarán, a keménységének, dinamikus lüktetésének és direkt durvaságának a megőrzése mellett, meg kellett tanulnia írni ugyanolyan fordulatokat, ami feladat ellátása többnyire kiváló eredménnyel sikerült is neki, de időnként azért belefut némileg nehézkesebb témákba is... Hanneman örökségének kezelésére szerintem nincs alkalmasabb személy Gary Holtnál, de ő egyenlőre csak adagolja a mérget, nem előállítja őket, így a szerepe jelenleg inkább csak a kasszához fáradó dolgozóénak tűnik, miközben legalább érti és el is tudja látni a munkáját!

Szóval ez a Slayer-történelmi pillanat változások nélkül zajlik le! Vagyis úgy tesznek a lemezen, mintha semmi sem történt volna, ez az a bizonyos biztosíték a régi rajongóiknak! Mindez egyben azt is jelenti, hogy a szembenézés el van napolva, de nyilván a régi rajongókat a legkevésbé sem érdekli, hogy ki ül a dobok mögött és ki fogja a gitárt a színpad másik szélén, ha ugyanazt az energiát, lüktetést, fordulatszámot és ösztönös agressziót kapja, mint régen... Őszintén szólva, ezzel a lemezzel engem is meggyőztek arról, hogy különösebben ne érdekeljen engem sem a dolog...

A vészjóslóból egyre monumentálisabbá váló Delusions of Saviour felvezetője a South of Heaven és Seasons in the Abyss korszakot juttatja a híveik eszébe, hogy aztán ránk ugorjon a címadó Repentless, a gyorsan és idegesen szaggató gitárjaival, meg a vadul kalapáló ritmusával... Kerry King ezt a dalt Hannem Anthemnek szokta nevezni, nyilván nem véletlenül: "Az ötlet a Slayeren alapszik. A Slayerben nincs megbánás, mindig is ilyenek voltunk. Azt mondtam, hogy "Tudod mit? Írnom kéne egy dalt arról, hogy Jeff hogyan látta a világot, mert ahogy ő látta, az pontosan az volt, ahogy a Slayer is látta. Plusz egy kis jeffizmus"... Egyszerre volt könnyű és nehéz. A nehéz az volt benne, hogy igazságot szolgáltassunk vele, nem akartam csak úgy összedobni valamit. Azt akartam, hogy tömör, erős legyen, olyan mély, amennyire csak lehetséges, de anélkül, hogy túl személyes lenne." Hát olyan is lett... De az időnként előlépő belassításáig nagyon hasonló lett a Take Control is, ez a két dal - meg még jó pár - bármely Slayer lemezre felfért volna...

A Vices törzsi ugrálása és súlyos lehangoltsága pont annyira időtlenek, mint a Cast the First Stone elnyújtott kezdete után, fokozatos kibomló gyorsítása és agytépően rugdalt lábgépei, az ismerős kiállásokról már nem is beszélve... A misztikusan lassító When the Stillness Comes sötétsége és elfojtott agressziója, majd a záró rész felpörgéséből adódó felengedése is elfért volna bármely Slayer lemezen, ahogy a Chasing Death ugrálása és világba köpködött üvöltése is... Az Implode tipikusan végletes zenébe csomagolja az apokaliptikus világképet, amiről így mesélt King: "Személy szerint nem gondolom azt, hogy a világnak vége lesz, de a világ el fogja pusztítani az emberiséget, mert az vírusnak tűnik. Nem azt mondom, hogy ez már a jövő héten bekövetkezik, vagy, hogy mostantól számított tíz éven belül. Csupán annyit mondok, hogy eljön az az idő, amikor már annyira elk*rjuk ezt a bolygót, hogy valami történni fog. Lényegében megsemmisül az emberiség. De ez a nóta nem erről szól. Ez csak a saját véleményem. A dal általánosabban szól erről a dologról, nem szerepel benne a végítélet dátuma."

Ezek után jön a Piano Wire, ami Jeff Hanneman komplex szerkezetű - de tipikusan lassító és gyorsító - dala... "Nem tudtam róla, egészen addig, amíg Tom nem szólt a dalról. Nem beszéltem Jeffel erről a számról, mert igazán nem volt szükséges felügyelnem őt. Ha megírta, elég biztos voltam benne, hogy rendben van a dal. A II. világháború valamelyik részéről írta, mert nagy mániája volt a háborús történelem. A pontos esetet nem ismerem, de tudni lehet, hogy a németek elrettentésül zongorahúrokon lógatták ki az ellenségeiket az épületekre. Ez egy nagyon általános leírás." Az élénken ugráló-pattogó ritmust bólogatásba is mártó Atrocity Vendor, majd a brit heavy metalos témákból vadul előzakatoló You Against You, illetve a súlyos gyorsításokkal tarkított Pride in Prejudice zárja az albumot, amiről Hanneman és Lombardo sem fog hiányozni a rajongóiknak! Mert az egyre csak fokozódó és fokozódó, extázist okozó megoldásaik mellett, mintha a szellemeik is ott lennének az új dalokban! De, hogy milyen lesz a két tagját lecserélő új Slayer, ha már nem kell biztosítani senkit a jövőjükről, és már nem az emlékezésen lesz a hangsúly, hanem a kreatív továbblépésen, azt most még nem tudtuk meg...

10/09




Track lista:

01. Delusions of Saviour - 1:55
02. Repentless - 3:19
03. Take Control - 3:14
04. Vices - 3:32
05. Cast the First Stone - 3:43
06. When the Stillness Comes - 4:21
07. Chasing Death - 3:45
08. Implode - 3:49
09. Piano Wire - 2:49
10. Atrocity Vendor - 2:55
11. You Against You - 4:21
12. Pride in Prejudice - 4:14

Közreműködő zenészek:

Tom Araya – ének, basszusgitár
Kerry King – gitár
Gary Holt (2011-, Exodus) - gitár
Paul Bostaph (1992–1996, 1997–2001, 2013-, Exodus, Testament) – dob

Producer: Greg Fidelman (Slipknot producer, Black Sabbath hangmérnök), Terry Date

Lemezeik:

1983 - Show No Mercy
1985 - Hell Awaits
1986 - Reign in Blood
1988 - South of Heaven
1990 - Seasons in the Abyss
1994 - Divine Intervention
1998 - Diabolus in Musica
2001 - God Hates Us All
2006 - Christ Illusion (-2-, Special Edition 2007)
2009 - World Painted Blood
2015 - Repentless

1984 - Haunting the Chapel - EP
1984 - Live Undead - Live album
1991 - Decade of Aggression - Live album
1995 - Serenity in Murder - EP
1995 - Live Intrusion - Video, VHS
1996 - Undisputed Attitude - feldolgozás
2003 - War at the Warfield - DVD
2003 - Soundtrack to the Apocalypse (-2-) - Boxed set
2004 - Still Reigning - DVD
2006 - Eternal Pyre - EP
2009 - French Connection - DVD
2010 - The Big 4 Live From Sofia, Bulgaria - live DVD (Metallica, Megadeth, Anthrax, Slayer)
2010 - The Vinyl Conflict - box

Kiadó:
Nuclear Blast
Honlap:
www.slayer.net
www.facebook.com/slayer


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Slayer @ 110408 - Sportaréna

2011-02-16 18:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia