Chris Cornell - Higher Truth (2015) 

Megjelent: 2015. szeptember 26. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A grunge-ikon Soundgardennek az 51 éves énekese, Chris Cornell szólóban mindig alaposan ráijeszt a rajongóira... Így volt ez 2009-ben is a Scream kapcsán, a lemez ugyanis botrányosan gyenge digitális szemét volt. Azt az albumot a Timbaland nevű elektronikus pop-producerrel hozta össze, aki seggrázás alá szokott elektronikát pöntyögni... Cornell a lemez után alig bírt visszamászni a rockerek szeme elé, végül 2011-re gyorsan összehozta a Songbook című akusztikus koncert lemezét, amin bizonyíthatta, hogy nem ment el teljesen az esze... Szerencséjére végül 2012-ben a Soundgarden összerakta a hangja alá a King Animal című visszatérő grunge-lemezét, ami egészen jól sikerült... A rajongóiknak 2014-ben kiadtak egy Echo of Miles című régi érdekességeket és bóvlikat tartalmazó dobozt, így húzva az időt a további lustálkodásukhoz...

Chris Cornell viszont időközben ráunt a semmittevésre, így összehozta a negyedik szóló lemezét Higher Truth címmel, amin tovább viszi a Songbook akusztikus jellegét, csak már saját szóló dalokkal. Az intim hangulatú albumon az énekes-gitáros legfőbb segítője a rockerek szemében is nagy névnek számító Brendan O'Brien producer lett, aki finom akusztikus és elektronikus aláfestéseket varázsolt a főhős drámai merengései alá... Lássuk a részleteket...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Kevés grunge-ikon élte túl énekesként a "nagy" időket... Mivel a műfaj szinte minden ásza teletömte magát akkoriban drogokkal, a dolog nem is annyira meglepő! Chris Cornell az egyik legfontosabb kivétel, ráadásul a srác a hangját sem veszítette el teljesen mára... Az már kevésbé örömteli, hogy Cornell mit szokott kezdeni a képességeivel szólóban. A Scream például elképesztő mellényúlás volt, a legnagyobb rajongói is csak nyeltek egy nagyot és jó alaposan elküldték a sóhivatalba... A Songbook aztán elindult azon az akusztikus úton, amire manapság minden második kiöregedő rocksztár szokott lépni (minden első szimfonikus háttér előtt próbál bizonyítani)... A Songbook még a könnyebb úton járt, hiszen a műsor jelentős része feldolgozásból állt, egyik oldalról neki írt Temple of the Dog, Audioslave és Soundgarden dalok átértelmezéséből, másrészről Led Zeppelin kötelezőből és John Lennon közhelyből, a 16 dalból csak 6 volt saját és azok sem voltak jelentősnek mondhatók...

A Higher Truth-on szeretne fordítani a képleten. Brendan O'Brien szellemes - és teljesen semleges - kíséreteivel talán sikerül is neki pár elfogadható minőségű, rádiókban is adható dalt összehoznia, már ha valaki szereti azt a fajta amerikai folkos-countrys pop-rockot, amivel mondjuk Kid Rock is próbálkozik egy ideje... Az biztos, hogy Cornellnek megvan az az előnye, hogy neki legalább az énekhangja is megvan ehhez a drámázáshoz... De arra nem fogadnék, hogy mindez a meleg levegős dalolászás egy Soundgarden hívőnek is tetszeni fog...

Az viszont biztos, hogy a folkos és hatvanas éveket idéző pop-háttérben drámázó Nearly Forgot My Broken Heart van talán a legközelebb a helyes megfejtéshez... De a mélyebb countryt kopogtató Dead Wishes, meg a mindezt elektronikával is nyakon öntő Worried Moon sem lettek elviselhetetlenek, ha a beindulós részek nem is igazán működnek bennük... Az akusztikus gitárt elektronikába mártó Before We Disappear már túlzásba viszi az érzelgést, ahogy a minimalistább Through the Window és hegedülős Josephine is simán üresnek tűnik a végére, ahogy az elektronikus ritmusra gitározgató Murder of Blue Skies, meg a zongorára énekelgető - majd lazább pop-felé zajmasszában kinyitott - Higher Truth sem tűnik többnek erőlködésnél ebben a formában... A minimalistán merengő Let Your Eyes Wander után, a Only These Words-ben legalább van némi élet, ha nem is kellően sötéten, ahogy a szellősből-maszatosba váltó Circling is kellemetlenül napfényes lett...

Az ugráló Our Time in the Universe tánczenéje simán nevetségesnek tűnik, ahogy a nagy ívű folk-bluesra kínlódó Bend in the Road is... A Wrong Side-ban legalább kiengedi az állatot is a hangjából, de aztán jön a swingesebb Misery Chain, amit ilyen cikisen akár Michael Bublé is előadhatna... Ezek után mit is mondjak, Bublé legalább nem veszi oly' annyira komolyan magát, mint ahogy Cornell teszi ezen a végtelenül hatásvadász lemezén, aminek a nagyobbik része legalább olyan cikis, mint amielyen a Scream nevetséges popperkedése volt...

10/4




Track lista:

01. Nearly Forgot My Broken Heart - 3:54
02. Dead Wishes - 4:55
03. Worried Moon - 4:32
04. Before We Disappear - 3:51
05. Through the Window - 4:41
06. Josephine - 3:38
07. Murder of Blue Skies - 3:42
08. Higher Truth - 5:06
09. Let Your Eyes Wander - 3:42
10. Only These Words - 3:29
11. Circling - 3:28
12. Our Time in the Universe - 4:19
13. Bend in the Road - 3:37
14. Wrong Side - 5:13
15. Misery Chain - 4:42

Közreműködő zenészek:

Chris Cornell (Soundgarden, Audioslave) - ének, akusztikus gitár
Producer: Brendan O'Brien - elektronika, loopok, dob

Lemezeik:

1999 - Euphoria Morning
2007 - Carry On
2009 - Scream (info)
2011 - Songbook (akusztikus élő)
2015 - Higher Truth

Kiadó:
Universal Music Group
Honlap:
chriscornell.com
facebook.com/chriscornell


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Tony MacAlpine - Death of Roses (2017)
Az 57 éve Springfield-ben született Tony MacAlpine legutóbb 2015-ben adott ki szólóban albumot Concrete Gardens címmel. A hozzá kapcsolódó turné viszont elmaradt,

Tovább...
Motörhead - Motörhead (1977)
A londoni Motörhead ezzel az 1977. augusztus 21-én megjelent lemezével mutatta be azt a mocsokban és adrenalinban fürdő hard rock, heavy metál és rock and roll keverék zenéjét, ami

Tovább...
Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...
Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia