×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 King Diamond - Conspiracy (1989) 

Megjelent: 2015. november 27. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A múlt "átvezetőjeként" összehozott '86-os Fatal Portrait után, a '87-es Abigail-re mindenkinek felnyílt a szeme: King Diamond szólóban nem csak folytatni akarja a korábbi Mercyful Fate zenekarát, többet és jobbat akar, okkultizmus helyett történetet... Az Abigail zseniális lett, egy horrorisztikus metál musical, élénk és intenzív heavy metál zenével és elképesztően széles hangterjedelemmel... A folytatásra így már mindenki odafigyelt, hatalmas lett az elvárás, aminek főhősünk és csapat meg is tudott felelni a Themmel. Ez egy hasonló formavilágú, de új sztorit kezdő album volt... Az első részt megkaptuk és szerettük, a fiatal Kinggel, testvérével és az anyjukkal, meg az őrült nagymamával és gyilkossággal, hogy aztán egy évvel később, '89-ben jöjjön a folytatása a történetnek Conspiracy címmel, ami már nem volt annyira zseniális produkció - megváltozott a csapaton belüli hangulat, Mikkey Dee dobos ekkor már külsős volt -, de összességében ez is, még mindig kimagasló, első osztályú lemez lett, ha már benne is volt a minőség romlása...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Elsőként nézzük a történetet... A Them 18 évvel később játszódó folytatásban a felnőtt King hazatér Amon házába, hogy örökösként követelje vissza a jogos jussát... De a nővére misztikus halálára is keresi a válaszokat. Az anyjával és az ördögi terapeutájával kerül ellentétbe, ők ugyanis az őrületét akarják bizonyítani, hogy örökösként ne tudja érvényesíteni a jogait.

King üzletet köt "azokkal, hogy visszaadja "nekik" a ház irányítását, azért az esélyért cserébe, hogy újra láthassa a halott nővérét, Missy-t. King azt hiszi, hogy majd a nővérének a szelleme segíteni tud, válaszokat tud adni a kérdéseire. A megállapodás értelmében, Missy minden este visszatér a sírból és felfedi a megoldását a rejtélyeknek...

Szellemként viszont Missy nem tudja megóvni Kinget az ellene kitalált tervtől, nem tudja figyelmeztetni, hogy az anyja és a doktora összeesküdtek ellene, őrültnek akarják ugyanis nyilvánítani, hogy véglegesen meg tudjanak szabaduljanak tőle, így ők örököljék a házat. Végül, miközben az anyja és a doktora sikeresen végrehajtják a tervüket, King megalkudik "azokkal", hogy örökre kísérteni fogják az anyját és a doktorát, kínozni fogják őket, a síron túlról...

Sok kritikus gondolja úgy, hogy hiba volt ilyen gyorsan folytatni a Them-et, mert a Conspiracy sokkal fáradtabb és szétszórtabb lett a kelleténél, főleg zeneileg... Én is ezen közé a kritikusok közé tartozom, miközben King-nek mégis ez volt az utolsó olyan kiadványa, ami - bár közelebb lépett az amerikai elvárásokhoz, de - kiállta az idő vas fogát... és ma is, szinte kérdések nélkül szerethető! Persze közben azt is el kell ismerni, hogy Mikkey Dee már csak testben - és nem szellemében - volt velük... De nem csak ettől a kívül-belül állapottól borult fel - az előző két albumra tökéletesen összeállt - zenei arány!

Ez a lemez ugyanis szerintem a korabeli Amerikának készült és nem Európának... A Them jó amerikai fogadtatása, jó eladási számai és a Billboard 89. helye - ami King karrierjének máig a legjobb helyezése - nyilván ezt a fajta zenei és felfogásbeli átalakulást erősítette... Ritmikailag leegyszerűsödött, kevesebb lett a zenei csavar, elfogyott és elapadt a komplex kiállások és tempóváltások tengere, mindehhez sok helyen azt a fajta gitár-centrikusságot hozták elő, amiket mondjuk Ozzy - Amerikában és Amerikának készült - szóló lemezein is hallhattunk... A - mondjuk úgy - dallamosabbá vált zene pedig nem ment annyira King Diamond sokszínű előadásához, mint a Them-et jellemző komplexebb Iron Maiden és Judas Priest hatású, brit heavy metál vonal, némi németes bólogatással is sűrítve... És minderről a problémáról még csak nem is King Diamond tehetett első sorban, ő ugyanis - itt is - hasonló minőségű több szereplős musical-metált volt képes lemezre énekelni, mint ezt megelőzően, ráadásul a dalokba préselt horror történet sem lett rosszabb!

Bódítóan misztikus horror-felvezető után, a majd 9 perces At the Graves nagyszerűen mutatja be az új, Ozzy-szerű gitártémáktól hemzsegő zenei irányt, miközben némileg vissza is néznek közben az előző lemez "fémesebb" és váltásokkal telepakolt világába is, amitől gyorsan a lemez legjobb dalává vált ez a nyitány... Sokunk fülébe ragadtak bele King vészjósló sikításai... A Sleepless Nights-t nyitó - és az akusztikus részek után mindig vissza is térő, így - később a dal lényegét is megadó "gitárfűrészelés" egyértelmű Ozzy-hatását elkerülhetetlen nem észrevenni, azonnal nyilvánvalóvá is válik, hogy ezt a lemezt bizony nem elsősorban az európai piacra szánták... A Lies agressziót visszafogó zenéje még ennél is tovább megy, ez a dal már sokáig a korszak divatját, a glam-metalt "menetelő" formációit - például a Rattot - veszi alapul, miközben King ezt is képes megtölteni a kellő mértékű színpadiassággal...

Nem sokat javít a helyzeten az A Visit From the Dead című egyszerűbb akusztikus ballada műsorba erőltetése, szerencsére meg is kavarják erőszakosabb témákkal a végét, de a dallamosság ezen az élesebb felületen is rendre áttör... A The Wedding Dream - címéhez méltó módon - templomi orgonával kezdődik, amit sokáig bódultabb, majd szaggatóbb témák is követnek, végre részben visszahozva a Them komplexebb világát, hogy aztán a glam-bandák musical-hatását direktebben is megkaphassuk az instrumentális részek között... A középtempót legalább alaposan megforgató, de a refrénjében dallamosabbá váló "Amon" Belongs to "Them", majd a neoklasszikusságot minimalistán és misztikusan hozó Something Weird sem mondható a King lemezek legjobb momentumának, ahogy a Victimized sem, de itt legalább feszesebb és durvább témákat is elénk reszelnek a gitárok a váltások között... A narrációs Let It Be Done őrülete után, végül a Cremation zárja a lemezt és a történetet a maga musical-módra színpadias, de az elnyújtott misztikusságra sűrűbb témákkal is válaszoló zenéjével...

A Conspiracy ma is szerethető, értékes album, ha az átalakulása nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket, gyengébben teljesített elődjénél - a Billboard 111. helyéig jutott, így is - ha másként is - szórakoztató produkció lett... Végül az 1990-re összerakott The Eye egyfajta visszalépést hozott az európai metálhoz... Mikkey Dee helyére Snowy Shaw került, akinek a nehézkesebb és hátradőlősebb ritmizálása meg is határozta annak a lemeznek a zenei világát... De erről már volt szó korábban...




Track lista:

01. At the Graves - 8:56
02. Sleepless Nights - 5:05
03. Lies - 4:22
04. A Visit From the Dead - 6:12
05. The Wedding Dream - 6:01
06. "Amon" Belongs to "Them" - 3:52
07. Something Weird (instrumentális) - 2:07
08. Victimized - 5:21
09. Let It Be Done - 1:13
10. Cremation (instrumentális) - 4:12

Közreműködő zenészek:

King Diamond (Mercyful Fate) - ének, billentyűs hangszerek, társ-producer
Andy LaRocque (IllWill, Maryann Cotton) - gitár, társ-producer
Pete Blakk (Maryann Cotton) - gitár
Hal Patino (Maryann Cotton, Mercyful Fate) - basszusgitár

vendég:
Mikkey Dee (Motörhead, Don Dokken) - dob

Roberto Falcao - billentyűs hangszerek, társ-producer
társ-producer: Chris Tsangarides

Lemezeik:

1986 - Fatal Portrait
1987 - Abigail
1988 - Them
1989 - Conspiracy
1990 - The Eye
1995 - The Spider's Lullabye
1996 - The Graveyard
1998 - Voodoo
2000 - House of God
2002 - Abigail II: The Revenge
2003 - The Puppet Master
2007 - Give Me Your Soul... Please (-2-)

1988 - The Dark Sides - EP
1990 - In Concert 1987: Abigail - Live
1999 - Collector's Item - EP
2004 - Deadly Lullabyes: Live - Live

Kiadó:
Roadrunner Records
Honlap:
kingdiamondcoven.com
facebook.com/kingdiamondofficial


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

King Diamond - Voodoo (1998)

2016-07-05 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...












Klipmánia