×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Kováts Lajos interjú (2015) 

Megjelent: 2015. december 23. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Kováts Lajos rockfotós, a HIT és a Carat zenekar ismertebb képeinek fotósa, e mellett a '70-es években pirotechnikai szakemberként is segédkezett rock koncerteken. Egyik kedvenc, rockzenekarról készült zenekari promóképemet ő fényképezte. Játszott együtt Szabó István Putyurral is, annak amatőr korszakában.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy keveredtél a rockzene mellé?

1968-ban nagy nehezen sikerült nyári munkából venni egy orosz hathúros dobgitárt. Klasszikust kezdtem el tanulni, de hamar áttértem a beatre. Végül vettem egy elektromosat. Soha nem voltam virtuóz, de a ritmusgitározás ment. 1971-ben az MTI-nél dolgoztam, fotósként keveredtem az Astoria zenekar mellé.

Rengeteg helyre mentem velük, vidékre is. Nagyon nehéz volt megoldani a szállítást. Hónapokon keresztül egy vállalattól alkalmanként kölcsönkapott, zárt Roburral mentünk, a dobozban ücsörgött az egész zenekar és a cucc. Rettegtünk, hogy ne igazoltassanak útközben. Helybe főbe lőttek volna.

Később sikerült mikrobuszt szerezni, de a sofőrünk gyakorlatilag nem látott. A negyedik, éppen megúszott baleset után váltunk meg tőle. A dobosok elég sűrűn váltották egymást, Kovács Attilával készült interjúd alapján találtam rá a passzióra, de pont ő akkor épp nem volt tag, mikor én 1971-ben a zenekar körül voltam. Rá csak azért emlékszem, mert az ő OSZK számát mondtuk be, ha én is felléptem a zenekarral. Ugyanis nekem nem volt OSZK vizsgám. Így tudtunk plusz pénzt szerezni nekem. Volt egy-két nóta, amit ténylegesen játszottam, egyébként csak sikáltam. Hát talán ez még a tűrhető kategóriába tartozó csibészség.

Egyébként 1971-ben a következő volt a felállás: Ignácz László dobos, Boroska Mihály zenekarvezető, Háder Gyula gitár, Újvári István billentyűs, valamilyen Evelin énekelt és egy Pikesz becenevű srác volt a technikus. Ez a felállás látható egy zenekari képen is, ebben a sorrendben. A zenekar keddenként Kőbányán, a Kada utcában, a Gyógyszergyár Petői Művházában játszott, de volt klub a Kapás utcában is, a Budai Táncklubban. Javarészt táncos bulik voltak, de inkább rockzenekar volt az Astoria. Deep Purple, Black Sabbath, Cream.

Az Astoriáról készült 1971-es promósorozatoddal, mintegy a Bizottságot előlegezted meg, ahogy egy asztalnál ülnek a tagok, középen felirat: Hongrie.

Nem is ismertem ezt a Bizottság képet, szerintem csak véletlen a hasonlóság, a koncepció is csak távolról hasonlít, bár mindkettő vicces.

Az Astoriától a Griff zenekarba kerültem, aholis Szabó Istvánnal zenéltem együtt, aki később a P. Box dobosa lett. A dobfelszerelése stiglinc dob volt, jancsiszöggel voltak a bőrök rögzítve rajta. Egyébként trióban játszottunk, inkább csak próbáltunk, mintsem koncerteztünk. Horváth Pista volt a gitárosunk, de kiment az NDK-ba dolgozni.

Ez után nekiálltam egy szál gitárral játszani. Az Amfóra Klubban játszottam, ahol Boros Lajos és Cseh Tamás is játszott ekkoriban. Pisti visszajött az NDK-ból, akkor még összeállt a Griff, csatlakozott egy kislány is hegedűsként. Szabó Putyur ekkor már nem volt a csapatban, a Póker nevű zenekarban játszott - nekik is fotóztam - helyette egy Kara Tamás nevű fiú csörgőzött, meg adta a ritmust. Ekkor csak akusztikus hangszerekkel játszottunk.

1973-ban Angyalföldön a Láng Gépgyár Művházában léptünk fel. Március 15-én. Általában saját nótákat játszottunk, olyanok voltak, amilyenek. A gázsit 500 forintosban kaptuk, egyben, nem tudtuk háromfelé osztani, ezért elmentünk a főpostára. Felváltottuk, szétosztottuk, jöttünk ki, mikoris kinőtt két rendőr a betonból.

Igazoltattak, szó nélkül elvették a személyinket. Kértem, hogy adják vissza, de nem nagyon mertünk reklamálni, mert mellettünk már ütöttek egy gyereket. Később behívtak kihallgatni, majd megint behívtak és elmondták, hogy az a baj, hogy nacionalista műsort adtunk. Mondtam a rendőrnek, hogy nézze, ha a Láng Gépgyár helyi KISZ szervezete valóban eltűrte a nacionalista műsort, akkor ezt velük kellene megbeszélni. Mondjuk volt benne némi igazság, '48-ról szólt a dal. Ez akkor rázós volt.

Eztán jött a sereg, ahol sikerült zenekaroznom, el is indultunk a Néphadsereg Ki Mit Tud?-ján, eljutottam a székesfehérvári döntőig. Dolgoztam a Rottenbiller utcai stúdióban is, 1972-ben, például a Taurus kislemez-felvételnél is jelen voltam, mikor még Som a zenekarban volt. De csak ilyen mikrofonozó, kábelhúzogató voltam egy évig. Az MHV-nak négysávos Telefunken magnói voltak, hangszerenként vették fel, a dobbal kezdtek, aztán kevergették egy kicsit. Manuálisan vágtak, például ha az énekes klattyogott, akkor füleltek, pillanatállj, kézzel tekergetés, ha megvolt a klatty, akkor ollóval kivágtak egy picit, összeragasztották, kész is volt. A végső lakklemezt is itt vágták, arról készült a nyomómatrica a sokszorozáshoz.

Hogy kezdtél fotózni?

Egy véletlen volt. 1968 környékén faipari szakközépbe jártam. Vettem egy Certina 6x6-os tipikus-boxgépet, ami egy fél fokkal volt jobb, mint egy Pajtás. Diliztünk. Csináltam három tekercs fotót, leadtam az Ofotértbe, háromból kettőt elcsesztek. Megdühödtem, nekiálltam magam előhívni. majd fokozatosan utánaolvastam könyvekből, hogy is kell ezt csinálni. Az MTI-be kerültem dolgozni, a színes laborba, ott már volt egy amatőr labor, itt kiélhettem magam, kísérleteztem. Ekkor már vettem egy Flexaret apparátot is. Kiütéses lettem a vegyszerektől, elkerültem innen riporterek mellé világosítónak, de amolyan samesz-féle voltam és hivatásos fotósokkal jártunk ki riportra.

Hogy kerültél a HIT mellé?

Leszereltem, megnősültem, amikor összeakadtam az Orient együttessel. Nagy Oszkár volt a zenekarvezető, Finki volt a dobos, Tánczi a gitáros és egy énekes, és volt egy billentyűs, akinek már nem emlékszem a nevére. Csináltam nekik néhány fotót és egy plakátot. Később jött Mr. Basary. Mikor újra megkerestek, Puttony is a zenekar közelében volt, eleinte csak vendégként. Akkor már H.I.T. néven játszottak, a nevet talán Puttony találta ki. A pontok miatt gyakran kérdezték, minek a rövidítése ez? Pedig csak konspiráció volt, hogy a "hit" szó, ha valakinek nem tetszik hivatalos helyeken, akkor lehessen azt mondani, hogy az nem is az. Megtévesztés.

Elkezdtem csinálni nekik szórólapot, majd plakátokat is, ehhez fotóztam, később koncerteken is fotóztam. Nem akarom fényezni magam, de elég kreatív pali voltam világ életemben. Tanácsokat adogattam, később már együtt mentem mindenhová a zenekarral. Nagyon az elsők közt voltam azzal - a HIT-tel együtt -, hogy próbáltunk a látványosságban is előre lépni. Diaporáma vetítéseket csináltam koncert közben. A P. Mobil és az Omega foglalkozott ezzel, de más nem nagyon. Színpadi mozgás, jelmezek és a vetítés. Ez annyit jelentett, hogy a nóták szövegéhez illő fotókat csináltam, vagy repróztam valahonnan, és dián vetítettem. Borzasztó manuális megoldások, aspektár diavetítő, a fényeffekteket is a diával oldottam meg, a stroboszkóp-szerű húzásunkat például azzal, hogy egy motorral forgattam a vetítő előtt egy lyukas lapátot. Az adta a villódzást. Szegény ember vízzel főz.

Később továbbléptem a pirotechnika felé. Eleinte magnéziummal dolgoztam, de az nagyon nehezen volt elérhető, bár fotóvegyészként hozzá tudtam férni, de nagyon drága volt. Később kitaláltam, hogy a bármelyik háztartási boltban kapható alumínium port vettem, ez egy finom reszelék volt, azt bármilyen oxidáló szerrel ha kevered, mondjuk kálium-permanganáttal, akkor az begyullad. Csináltam fémcső tartókat, abba tettem az anyagot. Gyorsan rájöttem, hogy alulról nem érdemes próbálkozni, inkább felülről, úgy szépen fújja kifelé. Péntekenként a Hazai Fésüsfonóban volt a HIT Klub, de vidékre is járkáltunk, buliztunk együtt a Mobillal is, de nem nagyon voltak oda érte, mert stílus-konkurencia volt.

Híres promósorozatod, a kukás...

XX. kerület, Virág Benedek utca 82., ott laktam, oda hívtam a zenekar fotózni. A szomszéd ház falára felvéstük, hogy HIT, a kukára is ráragasztottuk, aztán némi beállítás és vágjatok pofákat. Amennyire lehet, igyekeztem instruálni, fotósként egy keveset dolgoztam modellekkel is. Adok egy alapkoncepciót, aztán mozogjanak. Kicsit drágább volt ez akkor, mint most, a digit-korszakban, sok képet lőttem, drága mulatság volt.

Akkor beszéljünk arról a vasúti sínes promósorozatról, mely egyik kedvenc promó-sorom a magyar rocktörténelemben. A pisilős képet komolyan fel akartátok használni?

Ez a külső Határ úton, egy iparvágányon készült. Finki valóban el is eresztette, a többiek ezen nevetnek. Természetesen plakátra ez nem kerülhetett, se képeslapra. De ez is ötletem volt, hogy 4x4 cm-es képeket csináltam, minden bulira annyit, hogy felvágva két marékkal be lehessen szórni a közönségbe, ezekben benne volt ez a kép is. Volt laborom otthon, minden koncertre előhívtam, a zenészek bedobták. Évtizedek múlva szembejött velem egy repró, amit erről nagyítottak, mert tetszett valakinek.

Egy idő után Oszi ellen fellázadtak a fiúk, a pénzek körül nem stimmelt valami. Füxi akkor keveredett vissza, merthogy 1980 körül ő éppen katona volt. Akkor jött Talabér Laci basszerosnak is. Ekkoriban én már elmaradoztam mellőlük, a diákat átadtam, nem tudom, mi lett velük. Pedig volt egy olyan dia is, amihez a képet úgy készítettem, hogy a HIT feliratot botokból összeraktam, lelocsoltam egy gyúlékony anyaggal, meggyújtottam és ráadásul műfényfilmre fotóztam le napfényen. Na most, ebből kifolyólag egy sötétkék viharos háttér képződött, rajta a lángoló HIT felirat. A nagy színes plakátképet még én csináltam.

Hogy kerültél a Carat mellé?

Nagy Oszi keresett meg, hogy csinál egy zenekart, ez volt a Carat. Ez a Huragán zenekar utódja volt, akik a HIT előtt a Hazai Fésüsfonóban fellépegettek. Talabér Laci is ott játszott, mintegy helyet cseréltek Oszival. A dobos Gyenizse András volt a zenekarban, aki később a P. Mobilba került. Nagyon sokat változott a felállás, ilyenkor mindig újra kellett fotózni a zenekart, ezért nagyon sok sorozatot készítettem róluk. Most nézegetve a képeket, a nevek sem mind ugranak be. Mindenesetre az állandó tag Pacsó volt, mint gitáros, az eredeti nevét szégyellte, úgyhogy nem is mondom. Később a Viki és a Flörtbe került. Nagyon tehetséges, ügyes kezű gitáros volt. Nagy Oszi egy idő után elment. Én eközben belefolytam a zenekarvezetésbe is, például a zenekari levelezést is én intéztem. Sajnos körülbelül annyira voltam jó zenekarvezető, mint amennyire jó gitáros voltam. Nem az igazi.

A srácok borzasztóan nyugtalanok voltak, soha nem volt jó nekik semmi. Ez a basszusgitáros nem jó, rúgjuk ki. Akkor jött egy új, aki jó fazon, de nem tudott gitározni. Akkor jött egy másik, az meg öreg hozzájuk. Állandóan változott a felállás. Egy nyáron - ez még Oszi ötlete volt - a zenekar a Balatonon turnézott, a tó környéki építőtáborokban, nagyon kis gázsiért, de naponta több bulit lenyomtak, akár hármat is. Így viszont már megérte. Egy Barkasba befért mindenki a cuccal együtt, délutáni koncertek a gyerekeknek. Nem volt nagy cucc, pénz nem volt rá, a fénytechnika abból állt, hogy két lámpa, két oldalról, a kezemben egy kapcsoló és ide-oda váltottam ritmusra. Ennyi.

Ugye ezek a táborok hetes-kéthetes váltásban voltak. Mire körbeértük a tavat, jött az újabb turnus, vissza lehetett menni ugyanoda. Egy nyár alatt sok-sok ezren megismerték a zenekart a célközönségből. Marhára bejött. Erre ősszel szétment a zenekar, pedig biztosan beindult volna, nem győztem válaszolni a gyerekek leveleire. Kézzel, lelkiismeretese,n külön levél mindenkinek. Osztogattunk szórólapot, árultunk plakátokat. Ez is jellemző a zenekarra. A fotóanyagot megcsináltam, volt egy nyomdász ismerősöm, 10.000 forintért nyomott 1000 plakátot. Felvetettem, hogy dobjuk össze, majd áruljuk, jó kis haszon. Hát azt nem, ők nem kockáztatnak. Jó, megfinanszíroztam Oszival, az első bulin el is ment 50 darab, rögtön jöttek a többiek tartani a markukat. Na, ezek után ebből egy kanyit nem kaptok. De hogy ők vannak rajta. Akkor sem.

Miket játszottak?

KL: Saját számokat. Pacsó iszonyú jó volt, Géza pedig nagyon jó szövegeket írt. Kezdetben piperkőcebb ruhákban fotózkodtak, később jött a rockerebb imidzs, Oszi is visszajött.

Milyen volt a zenekarvezetés?

Nehéz volt. Például tagcseréknél a zenekar mindig megpróbálta rámverni a balhét, hogy én közöljem azzal, akit éppen ki akartak tenni. A másikéval verjük a csalánt, ugye. Jött a srác, mondtam neki, hogy "hát fiú, az az igazság, hogy a zenekar úgy döntött"... Na, ez után, hogy miért kevertem én őket bele. Vagy megpróbáltak szavazgatni. Na, azt nem. Felelősséget az ember azért tud vállalni, amit maga követ el. Nem vagyok a demokráciának ilyetén értelemben híve. Ha szavazni akartok, akkor én megyek.

Aztán ennek az egésznek az lett a vége, hogy majdnem ráment a családom a cigányéletre. Egy zenekar többet van bárhol máshol, mint otthon. A lányom elkezdett cseperedni, feleségem fellázadt. El kellett döntenem, hogy vagy ez, vagy az. És a család fontosabb. Két dolog nehéz a könnyűzenében: bekerülni és abbahagyni. Mindent megváltoztattam, a munkahelyemtől kezdve, a lakáson át. Egy fél évig nem mentem az ORI tájékára se. Igazság szerint, a zenekaroknál eltöltött idő kalandos életemben csak picike rész, a többivel nem akarlak fárasztani. Mostanában nyugdíjas vagyok...

Bálint Csaba (2015.12.23.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Kováts Lajos!

kép

Kalmus József - interjú (2017)

2017-08-01 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Pócs Tamás Tompox - interjú 3. rész (2017)
Pócs Tamás Tompox a Szintézis, VHK, a Pókderby, a Csiga-Biga, a Solaris, Napoleon Boulevard, a Progress és a Tompox basszusgitárosa,

Tovább...
Cojones - interjú TGerrel (2017)
TGer, jó újra a passzio.hu-n üdvözölni! Sajnos, nem ez az első, hogy egy számomra kedves banda feloszlása a szomorú apropó, de azért picit izgulok, mert ez

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia