×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Megadeth - Dystopia (2016) 

Megjelent: 2016. január 21. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Los Angeles-ben, 1983-ban induló thrash-metal legenda, a Megadeth története ismét új fejezethez érkezett... A 2013-as Super Collider megjelenése óta sok idő telt el, a 2004-2014 között tíz évet lehúzó Shawn Drover dobos és a 2008-2014 között a csapatban szereplő Chris Broderick gitáros is múltnak számít mostanra, nem mellesleg Act Of Defiance néven létre is hoztak közösen valamiféle ellen-Megadeth-et... És velük együtt Johnny K producerrel sem dolgozik újra Mustaine és - a nemrég a Metal Allegiance-be is belekóstoló - Ellefson...

Mindenki várta a nagy bejelentést, hogy összeáll a Rust in Peace-korszak felállása, Nick Menza dobossal és Marty Friedman gitárossal, de ez végül mégsem valósult meg... Így a tizenötödik sorlemezként kijövő Dystopia-t teljesen új felállás hozta össze, az Angra gitárhős Kiko Loureiro-val, meg a Lamb Of God dobosával, Chris Adler-rel, a társ-producer pedig Toby Wright lett, akinek a karrierje rendkívül eklektikus...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Mustaine így nyilatkozott a várakozás közben: "Amikor megpróbáltuk összehozni a Rust In Peace-felállást, valahogy... szóval a dolog nem így volt megírva... Biztos hozzájárult ehhez a felállás változása is, meg akár az is, hogy nem haladunk visszafelé az időben. Mindenkit biztosíthatok, ez a lemez nem sikerült volna ennyire jól Nickkel és Martyval, mint amilyen jó lett Kiko-val és Chrisszel. Ha az ember megnézi, mi áll Nick és Marty mögött, megnézi, milyen állapotban vannak, hogyan és mit játszanak manapság, ennek fényében is Dystopia lenne a Dystopia, de másként. Szemben az emberek rendkívül magas és teljesen irreális elvárásaival... Ez most ezzel szemben egy új start számunkra. Mindenki, aki hallotta, hogy Chris lett a dobosunk, meglepődött. Amikor értesültek Kiko belépéséről, azt kérdezték: ez meg ki a franc? Aztán utánanéztek és azt mondták: na, Mustaine ismét megcsinálta, rátalált még egy győztesre. Én pedig szintén izgulok, mert nem tartom magam különlegesnek, egyszerűen csak tudom, mit szeretek, meggyőződésem, hogy a rajongókkal is épp emiatt ilyen jó a kapcsolatom."

Kétségem sincs arról, hogy két rendkívül tehetséges zenész került a Megadeth-be, de azt még a lemez hallgatása után sem tudom eldönteni, hogy valójában a csapat számára jó döntés volt-e őket választani. Nem tudom eldönteni, hogy beleillenek-e a csapatba, ahogy azt sem tudom kitalálni, hogy a Nick Menza és Marty Friedman felállás mire lett volna képes 2016-ban... Egy dolog viszont biztos: a Dystopia más, mint a Rust in Peace és társai voltak... Az is biztos, hogy ha valaki a Megadeth-ben azt szerette meg egykor, hogy agresszív és gyors, de technikás volt, éles és kiszámíthatatlan váltásokkal, akkor a Dystopia nem épp' neki készült... Ez az album leginkább olyan, mintha a Super Collider-hez tennénk némi gyorsítást és fémes csikorgást, de megtartanánk a dallamosságát...

Mostanra lenyugodott Dave Mustaine, az agresszió és kiszámíthatatlanság sokat tompult, visszafogott lett, egyszerűbb szerkezetű thrash-slágereket akart és tudott írni erre a lemezre, amihez fogott is maga - és David Ellefson - mellé két technikailag rendkívül felkészült muzsikust, akikkel ezt az elképzelését meg tudta valósítani. De fogalmam sincs, hogy mindezt a rajongók hogyan fogják majd elfogadni és megszeretni... Még a keletiesen felvezetett The Threat Is Real gyors, éles és fémes szaggatása emlékeztet leginkább a csapat régi önmagára, de ilyen felkészültségű zenészekkel az a minimum, hogy technikailag minden tisztán és érthetően átjöjjön ebből az egy slukkra fogyasztható speed-metalos dalból... De aztán megjön a címadó Dystopia, a maga drámaibb, de egyszerűbb és dallamosabb heavy metal slágerével... és minden túlontúl egyszerűnek tűnik benne... Pedig a dal végére tett instrumentális részbe tettek egy ismerősen csengő váltást, amit aztán kiváló gitárszóló-csatával fejelnek meg, de ez így egyáltalán nem tűnik elég vadnak és agresszívnak...

A begyorsító Fatal Illusion-ban végre Chris Adler vadabb témákat és lüktetést is adagolhat, de a basszusgitárt elénk "gurító" felvezetőjével és a szaggató Mustaine-riffek menetelése közben is mintha hiányozna valami olyan, amit még nem hallottunk tőlük ezerszer... Az viszont biztos, hogy ez talán a legjobban sikerült Megadeth dala a lemeznek... A lassabb és súlyosabb Death from Within, majd a dinamikusabban vonagló Bullet to the Brain misztikusabb-művészkedőbb hangsúlyai sem lennének rosszak, ha kevésbé akarna Mustaine közben slágert énekelni... A lehangoltan hadakozó Post American World után jön a lemez leghosszabb dala, a Poisonous Shadows... Az akusztikusan nyitó, de ebből a merülésből nagyon lassan kibontakozó dal, egyszerre akarja hozni a lehangolt súlyt és a hegedűkkel - és végül zongorával - megtámasztott drámai balladát, csak ez így túl zavarosnak tűnik... Mindenesetre kapunk klasszikus-akusztikus gitáros levezetőt is Conquer or Die címmel, amiből végül epikus zakatolás válik, egy nagy ívű, monumentális instrumentális dalként, spanyol narrációval...

Ennyi dráma után, a Lying in State végre kellően gyorsan és agresszívan ütlegeli a hallgatóját, de az ének itt is karcos rock-slágert akar kihozni magából, és komplexitás terén is komoly hiányaik vannak, ahogy az egész lemezen is... Aztán jön a játékosabb The Emperor, ami dal legalább gyors és gúnyos, de akinek ennyi nem elég, az kaphat még egy Foreign Policy című Fear feldolgozást is, amolyan punk-sikálást thrash-agresszióra cserélő formában... De jó is lenne, ha az egész lemez olyan lenne, mint a záró része... és végre Mustaine megtalálná azt az agresszív és kiszámíthatatlan önmagát, amit annyian szerettünk meg benne! De mindezzel együtt, a Dystopia-t bárki (túl) könnyen elfogyaszthatja, mint egy kicsit csípős hamburgert a legközelebbi gyorsétteremben, amitől persze éhen marad, de mégis elmondhatja, hogy nem maradt üres a gyomra... És ha ilyen szempontból vizsgálom a Dystopia-t, akkor bizony nagyon is jónak tűnik a profizmusával és a technikailag végtelenül letisztult megoldásaival...

10/7.5



Track lista:

01. The Threat Is Real - 04:22
02. Dystopia - 04:59
03. Fatal Illusion - 04:15
04. Death from Within - 04:47
05. Bullet to the Brain - 04:29
06. Post American World - 04:25
07. Poisonous Shadows - 06:02
08. Conquer or Die - 03:33
09. Lying in State - 03:34
10. The Emperor - 03:52
11. Foreign Policy (Fear cover) - 02:28

Közreműködő zenészek:

Dave Mustaine - gitár, ének, társ-producer
David Ellefson (Metal Allegiance) - basszusgitár, vokál
Kiko Loureiro (Angra) - gitár, zongora: track 7

vendégek:
Chris Adler (Lamb Of God) - dob
Ronn Huff - nagyzenekari hangszerelés: track 7
Steve Wariner - steel gitár
társ-producer: Toby Wright

Lemezeik:

1985 - Killing Is My Business... and Business Is Good!
1986 - Peace Sells... but Who's Buying?
1988 - So Far, So Good... So What!
1990 - Rust in Peace (-2-)
1992 - Countdown to Extinction
1994 - Youthanasia
1997 - Cryptic Writings
1999 - Risk
2001 - The World Needs a Hero
2004 - The System Has Failed (-2-, -3-)
2007 - United Abominations (-2-)
2009 - Endgame
2011 - Th1rt3en (-2-)
2013 - Super Collider (-2- - info1, info2)
2016 - Dystopia

1989 - No More Mr. Nice Guy - Split
1991 - Rusted Pieces - Video
1992 - Exposure of a Dream - Video
1992 - Limited Edition! Megadeth Live - EP
1993 - Megabox Single Collection - Boxed set
1995 - Evolver - Video
1995 - Hidden Treasures - válogatás
1996 - Cyberarmy Exclusive Tracks - EP
1997 - The Originals - Boxed set
1997 - Live Trax - EP
1998 - Cryptic Sounds (No Voices in Your Head) - EP
1999 - Less Than Jake / Megadeth - Split
2000 - Breadline - EP
2000 - Capitol Punishment: The Megadeth Years - válogatás
2001 - Behind the Music (Extended Version) - Video
2002 - Rude Awakening - Live album
2002 - Still, Alive... and Well? - válogatás
2004 - Unplugged in Philly - Live album
2004 - Hell Wasn't Built in a Day: The Complete Remasters - Boxed set
2005 - Video Hits - Video
2005 - Greatest Hits: Back to the Start - válogatás
2006 - Unplugged in Boston - Live album
2006 - Arsenal of Megadeth - Video
2007 - That One Night: Live in Buenos Aires - Video
2007 - Extended Versions - válogatás
2007 - Warchest - Boxed set
2008 - Anthology: Set the World Afire - válogatás
2009 - Deep Cuts - EP
2009 - Wakin' Up The Dead - DVD
2010 - Rust in Peace Live - Video
2010 - The Big 4: Live from Sofia, Bulgaria - Split video
2011 - Peace Sells... but Who's Buying? - Boxed set
2012 - Rust in Peace - Countdown to Extinction - válogatás
2013 - Countdown to Extinction: Live - Live album
2014 - Icon - válogatás
2014 - 5 Classic Albums - Boxed set
2014 - Countdown to Extinction - Rust in Peace - válogatás

Kiadó:
Tradecraft
Honlap:
megadeth.com
facebook.com/Megadeth


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Megadeth - Super Collider (2013)

2013-05-28 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...












Klipmánia