×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Kovacsics Öcsi interjú - 1. rész (2016) 

Megjelent: 2016. február 03. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Kovacsics Öcsi az Omega alapító tagja, 1967-ig a zenekarban volt szólógitáros, több korai kislemezen is szerepel. Később a Decca, majd Olympia tagja lett, aztán a Syconorban, majd az Universalban folytatta. Kiváló ember, a Rockmúzeumban van szerencsém vele együtt munkálkodni. Öcsi, a zenészek közül egyedülálló módon részletes honlapot tart fenn, bár mindenki így tartaná rendben a múltját. Ma a kezdeti évekről beszélgetünk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Gyerekkoromban - és most is - sportoltam. Olyan sportot csináltam, hogy síugrás.

Magyarországon?

Igen, Magyarországon. Az Újpesti Dózsában síztem, elég jól ment és amikor úgy volt, hogy felmegyek a mátraházai sáncra, aznap volt a balesete Dózsa Tibinek. Ő egy érdekes technikával ugrott, a kezét előrerakta. A síje felcsapódott a mellkasának, egy felület lett, lerakta tarkóra a lejtőre, meg is halt pár nap múlva. A családom felmorajlott, azt mondták, bármit is kérjek, mindent megkapok, de ezt hagyjam abba. A korcsolyát választottam - csúszik, csúszik - és kértem egy gitárt. Gimiben már jártam egyetemista srácokkal bandázni, megtetszett, hogy tábortűznél énekelgetnek, kísérik magukat. Persze akkor még bugyuta dalokat. Na, megkaptam a gitárt, ami ma a Rockmúzeumban van kiállítva.

1959-'60 körül megismerkedtem Meckyvel és Varsányival és hárman kezdtük játszani a Cyklon nevű zenekarban, 1962-ben együtt kezdtük el az egyetemet is. Egy Fraknói Pál nevű zongorista mellé csapódtunk, elkezdtünk játszani a Hurricanes és az ilyen jellegű zenekarok dalait. Ének nélkül persze. De nem volt helyünk. A Várban játszott a Próféta nevű zenekar, oda jártunk, beépültünk. Nem tudom, hármunk közül kinek volt az ötlete. Fraknói Pál Koszánnak ezzel befejeződött a zenei története. Játszottunk az Amerikai Követségen is.

Feláll az Omega, Künsztler Tamás, Pórféta a dobos, miközben korábban Laux Józsival játszottál együtt.

Nem. Két szálon futnak az események. Indul az Omega a József Attila Gimiből, ahol kisorsoltuk a hangszereket, és ahol Kóbor, Laux, Varsányi, én és még valaki az osztálytársak közül játszik. Közben Lauxot elhívta Benkó. A másik szál Benkőék, akik a Prófétával játszanak, és mi egyenként beszivárgunk aztán abba a zenekarba, majd felvesszük az Omega nevet. Nemrég egyeztettük ezt a történetet, rekonstruáltuk. De az Omega akkor indult, mikor eldöntöttük, hogy beszivárgunk a Prófétába. 1964-ben jött vissza Laux, befejezte Benkónál a zenélést. Neki mindig megvolt a helye, bár azt nem tudom, hogy szóltunk-e erről Künsztlernek...

Mit játszottatok ezzel a kezdeti Omegával?

Shadows, Spotnicks. Benkő énekelt, olasz slágereket is. Adio például. És voltak szaxofonos számaink is, erre volt Cupi, hogy recsegtessen. A számokat Cseke műsorából és a Luxiból gyűjtöttük. És a sztori ugye, hogy a közönségből szóltak, hogy miért nem játsszuk az elejét és a végét a számnak, mert ugye nem adtak le teljes számokat, lekeverték őket a rádióban.

Úgy tűnik nekem, hogy a kezdeti években ki-be lépegetett több zenész is a zenekarban. Például Wittek Mari, Láng Péter, vagy Somló Tomi fix tagok voltak, vagy csak néha megjelentek?

De mondhatnánk Bánkúti Győzőt is, aki trombitált 1962-ben velünk. Somló és Wittek 1964-ben jöttek el egy meghallgatásra. Csináltunk egy kis tehetségkutatót, meghallgatást tartottunk. Somlót ajánlotta valaki, talán a bátyja.

Az Omega tagjai mind egyetemisták voltak, te villamosmérnöknek tanultál. Milyen volt tanulás mellett zenélni? Ért valamilyen retorzió a beat miatt az egyetemen?

Nem volt ilyen. Nálam biztosan nem. Kísérleti évfolyamra jártam, ami azt jelentette, hogy nem volt kötelező bejárni előadásokra. Politikai gazdaságtanra bejárt 20 ember az 500-ból. Arcról ismert mindenkit ezek közül a tanár, a többiek max kettest kaphattak. Én meg napközben is zenekaroztam. Benkő a közlekedésire járt, Édesapja ott volt adjunktus, na ott voltak feszültségek. Tudod, rendes foglalkozás, ilyenek. Nézd, mindenkinek duruzsoltak a háttérben a szülei. Jó, hát most ezt csinálják, de majd megkomolyodnak és lesz rendes foglalkozásuk.

Alsóörs?

Szerintem ez 1966-ban volt. 1967-ben végeztem, előző évben az egyetemen nyári gyakorlatra kellett menni, nagyon kemény volt állandóan Pestre járni nap mint nap.

Hogyan emlékszel a stúdiófelvételeitekre?

Saját szerzemények nem nagyon voltak még a mezőnyben sem, nekünk sem. A koncertekre az énekes választotta ki, hogy mit szeretne énekelni. Mi feküdt neki jól. A Stonesokat énekelte Kóbor. Borsék választották ki a számokat abból, amit címekkel beadtunk, hogy egyébként mit játszunk a koncerteken. Előtte a rádióban sem vettünk fel semmit, maximum interjúra mentünk. Az utolsó kislemez, a Megbántottál - Nem vagy szép kislemez volt, akkor már Mihály Tomi volt a basszusgitáros. Az Azt mondta az anyukám kislemezen már nem én játszom.

A Rottenbillerben vettünk fel mindent, ott volt két gitár, azt hiszem Fender, amit lehetett használni, azért szól ugyanúgy szinte minden beatkislemez, hisz nyilván mindenki élt a lehetőséggel, hogy egy jó gitáron játssza fel a dalokat. Bár akkor nekem már megvolt a Framusom. Egy-két-há, egyszerre ment a felvétel. Nem sávonként. Egyenkénti beállás volt, be volt mikrofonozva minden, de rájátszás nem. És be volt mind próbálva, nem kellett sok idő.

Milyen érzés volt kézbe venni a kislemezeket?

Olvastam a Gergővel készült interjúdat, ahogy nyilatkozza, hogy őt nem érdekelték a kislemezek. Engem sem érdekeltek. Egyen borítóval jelentek meg, nem éreztük annyira sajátunknak. Nem hatott meg. És ne felejtsd el, hogy a '60-as évek álomszerűen telt. Betört ez a zene, egyik csoda jött a másik után, koncerteztünk, azt hittük, sose lesz vége, sose öregszünk meg. De ha akkor megkérdik tőlem, nem mondtam volna, hogy ilyen sokáig tart. Ha jött egy új harmónia a Beatlesnél, rögtön tanultuk. Miközben előtte ugye volt a jazz, más zenék, ahol komolyabb harmóniákat használtak, és az ciki volt. És akkor jött a Beatles és ők is eltávolodtak a szimpla daloktól, hetes akkordok, szűkített, akkor egyszerre nem lett ciki. Nagyon érdekes volt.

Gondolom, volt verseny a mezőnyben. Az sem számított, hogy kinek hány kislemeze jelenik meg?

Érdekes módon ez sem számított. Annyira az élőzene volt a fontos, hogy az emberek nem is hallgatták ezeket a kislemezeket. Mindenütt koncertek voltak, akár délelőtt tízkor is el lehetett menni valamelyik zenekar koncertjére, élőben meghallgatni ezeket a számokat.

Gondolom, azokon a kislemezeken, ahol valakit kísértek, azt testálták rátok, nem ti választottátok.

Persze, hogy nem. Árukapcsolás volt. Nektek itt van ez, de akkor kísérnetek kell Zalatnayt, Kozák Pétert, ilyenek. Lenyomták a torkunkon. Zalatnay annyiban jobb volt, hogy közénk tartozott, a beatmezőnyhöz.

Táncdalfesztiválok?

A Kiabáj, énekeljel, a '67-esen indult az Omega, előtte Zalatnayt kísértük a Nem várok holnapigban. Csak saját számmal lehetett indulni a Fesztiválon és nekünk nem volt. Azt meg nem vállaltuk eleinte, hogy adnak egy külső szerzőt és azt játsszuk. Presserrel persze lettek saját dalaink, mint a Nem új a nap alatt, amit Somló énekelt. És Somló énekelte a Payer - S. Nagy Nem szeretlek című számát, amit Mecky nem akart énekelni.

Polbeat?

Ugyanez volt, mint a fesztiválon, Mecky nem akarta énekelni az Azért, mert a faterod górét, ezért énekli Somló.

Rádiófelvételek, TV-szereplés?

A Halló fiúk, halló lányok főcímzenéjét mi játsszuk, Vujcsics Tihamér írta egy vonat úton a kottát, de rázkódott a vonat, alig lehetett elolvasni. Elkezdtük feljátszani, de végül meg kellett várni, amíg a szerző is bejött, hogy rendbe tehesse a harmóniákat.

Ezek a fiatalok?

Illés, Metró, Omega, de nekünk még akkor sem volt saját számunk. Viszont Illés Lajos írt két dalt, amit Szörényi nem volt hajlandó elénekelni, megkapta Koncz és kísérte az Omega. Levente talán még kísérni sem akarta. Lajos jött egy láda sörrel, megegyeztünk, hogy akkor mi kísérjük, játsszuk. Lajos szerepeltetni akarta a dalait. Talán ez volt a szerencsénk.

1966-os Gitárpárbaly?

Somló Tomi e koncert előtt utazott ki megint egy időre, nem volt ekkor a zenekarral. El voltunk keseredve, de Wittek Mari megmentette a koncertet. Hogy Kovács Andor, hogy került oda, nem derült ki. Bár jobb volt mindenkinél.

A folytatás itt olvasható!

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!

Bálint Csaba (2016.02.03)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia