Alapi István - Világsztárok között (2016) 

Megjelent: 2016. február 05. péntek 12:05
Szerző: riff-hu
    Interjúk 

Alapi István a napokban érkezett haza Los Angelesből, ahol a világ leghíresebb hangszerkiállításán, a NAMM-on tartott (DV MARK) bemutatókat az idei seregszemle valamennyi napján... - Szilágyi Norbert, riff.hu!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Alighanem reggelig tudnál mesélni az élményekről, ám lássuk a vázlatokat: csúcs ez az érzés?

Nem hiszem, hogy létezik olyan közép-európai zenész, akinek ez ne lenne életre szóló emlék, mégis csak a leghíresebb, legismertebb kiállításról beszélünk. A frankfurti vásár is felejthetetlen, a kínai pedig szerintem nagyobb, de hát ez valami Amerika, hahaha.

Úgy tudom, te vagy az első magyar zenész, aki hivatalos bemutatóemberként lépett fel a rendezvény mind a négy napján.

Nekem is ezt mondták odakinn, bár azt nem tudom, hogy Borlai Gergő az elmúlt években milyen minőségében fordult meg itt. De hát nem a legek a fontosak, hanem a történet maga, az pedig nem sok kívánnivalót hagyott maga után.

A DV MARK – akikhez két éve tartozol – bivalyerős alakulattal képviseltette magát!

Bátran mondhatjuk, hogy a NAMM legerősebb gárdájával lépett színpadra az olasz társaság: a teljesség igénye nélkül, ott volt Greg Howe, Frank Gambale, Marco Sfogli, Alain Caron, Hadrien Feraud, Jeff Berlin, Dominique Di Piazza! Megannyi világsztár, ezek a nevek önmagukért beszélnek.


Milyen volt Greg Howe?

A frankfurti kiállításon már találkoztunk, sokat dumáltunk ezúttal is. Csendes, visszahúzódó pali, az idén szeretne Európában koncertezni...

A jazzikon Frank Gambale?

Nagyon jól esett, hogy messziről üdvözölt, aztán veregette a hátam, hogy Frankfurt után ide is eljöttem!? Nagyon jópofa fickó, ő is akar a vén kontinensre jönni játszani.

A basszuslegenda Lee Sklar?

A világ egyik legaranyosabb embere! Nagyon érdeklődő, nagyon kedves, nevetgélve mesélte, hogy megint a Toto-val játszik, hogy Lukather milyen jó barátja, hogy milyen jó velük játszani. Hihetetlen ember, imád úgy fotózni, hogy fuckokat kell mutogatnod neki, hahaha!

Jeff Berlin, Dominique Di Piazza?

Embertelen tudás!

Legkellemesebb meglepetés?

Egyértelműen Corrado Rustici. Mifelénk szinte senki nem ismeri őt, pedig azon túl, hogy kiváló gitáros - van a dobos fenomén Steve Smith-szel egy triója, gyilkos fusiont játszanak - számtalan világsztárral dolgozott együtt session zenészként: George Benson, Whitney Houston, Aretha Franklin, Elton John, Zucchero produkciók tucatjain vett részt, ám amikor erről kérdezgettem, ő lepődött meg a legjobban. Nem akarta elhinni, hogy én, egy magyar zenész tudok ezekről, hahaha.

Találkozhattál (egyik) nagy kedvenceddel is...

Óóó, hát azt nem hagyhattam ki: Allan Holdsworth olyan kultikus, megkerülhetetlen egyéniség a gitárosok számára, hogy azt szavakkal nehéz leírni, hát még legitározni, hahaha! Elég sokat tudtam vele beszélgetni, olyan figura, mint ahogyan kinéz: egyszerű, közvetlen, kedves. Mikor hosszasan ecseteltem neki, hogy mit jelent a játéka a számomra, mosolyogva rám nézett és csak annyit mondott: hát ez nagyszerű!

Lesz végre új albuma?

Tavaly már felvette Jimmy Haslip-pel és Virgil Donati-val, hamarosan megjelenik.

A NAMM közönsége milyen?

Abban semmi különlegest nem tapasztaltam, olyan, mint Frankfurtban, vagy Sanghajban: érdeklődő és nyitott.

Két hetet töltöttél Los Angeles-ben, the show must go on?

Sok mindent hallott, olvasott az ember, ám mégis csak élőben megtapasztalni az igazi. Természetesen rengeteg legendás helyet felkerestem, jártam a Rainbow Bar-ban, a Baked Potato-ban, a Las Vegas-i Hard Rock Hotelben, a Guitar Center Hollywood-ban, ezeket semmiért nem hagytam volna ki.


Legmélyebb benyomás?

Mindenki mindig csúcsformában van! Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy hú, ott aztán mindenki zseniális zenész, mi aztán elbújhatunk a fenébe, nem erről szó sincs! A hozzáállásról, a működésről, a létezés formájáról és minőségéről beszélek: lehet az bemutató, vagy két dal egy jam night-on egy klubban, mindenki top formában van, mindenki a tehetségéhez mérten legjobb szintjét hozza! Bármilyen kicsinek tűnő fellépésről is van szó, úgy játszanak, mintha az életük múlna ezen! Csillogó szemmel, lelkesen, teljes erőbedobással zenélnek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

A Rainbow-ban egy este a házi zenekar - amely persze nagyon jó - vendégeként egy ingyenes bulin (!) feljött Carmine Appice két nótára, s olyat dobolt és énekelt, egy prog-rockosított Rod Stewart-nótában, hogy majd leszakadt a csillár! Aztán Nuno Bettencourt sétált a színpadra egy akusztikus gitárral, s olyan elképesztő tíz percet játszott, hogy nem volt kétséges, abban irtózatos munka és gyakorlás van, arról már ne is beszéljünk, hogy hogyan énekel...

De mindenki maximálisan odateszi magát - mit ne mondjak, nem ártott volna ezt látni-hallani a honi szakma jelentős részének, akik úgy gondolják, meg lehet élni a múltból is, lehet működni minimalista üzemmódban is. Hát nem! Találkoztam Joe Holmes-szal, aki a kilencvenes évek végén, vagy öt évig játszott Ozzy bandájában. Azt mondta, az ő nyakában otthon is mindig ott a gitár, még a reggelizés közben is gyakorol.

Ó, akkor nálad sincs gond, hiszen te is mindig gitározol, még az esti híradó közben is.

Még szép, csak most már nem kapcsolom be a tévét, hahaha.

Itt egy kis ízelítő a NAMM-os hangulatról. Hazaérkezése után írt és rögzített egy dalt a házi stúdiójában a kaliforniai élményekről István, ez hallható a kinti videó összeállítás alatt.

Szilágyi Norbert, riff.hu!



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 20. és 2017. október 06. között:









Klipmánia