Rudán Joe @ 2016. február 26. - Rocktogon 

Megjelent: 2016. március 04. péntek 12:05
Szerző: Fiery
    Koncertbeszámolók 

Az elmúlt években számos nagyszerű, jó és néhány gyengébbre sikerült koncertről sikerült beszámolnom már. Mindig örömmel dicsértem azt, aki jó volt, szomorúan kritizáltam - a rajongó anyafarkasok gyűlöletétől kísérve -, ha az adott előadó, vagy zenekar nem felelt meg az általa felállított mércének. A feladattal jól-rosszul (ezt az olvasó dönti el), de megbirkóztam. Rudán Joe pénteki, Rocktogonbeli fellépése azonban az eddigi legnagyobb nehézség elé állít. Igyekszem a maga valóságában elmondani az őszinte véleményem, de félek, hogy ez ma nem teljesen fog sikerülni. Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Egy nehéz péntek délutánja

Egy eléggé mozgalmas, zsúfolt munkahét után, néha már kifejezetten szívesen gondol az ember a péntekre, a péntek esti általa kiválasztott koncertre. A szürke hétköznapok idegőrlő folyamában akad olyan időszak, amikor már csak szinte ez a cél lebeg előtte, van az a pillanat, amikor úgy feladna mindent, beletojna a világ összes problémájába. Ilyenkor nincs más lehetőség, bevesszük a leszarom tablettát, feltüzeljük magunkat, a közelgő hétvégére. Barátok, lazítás, jó zene! Ezt az orvosságot persze nem látjuk visszaköszönni a drága reklámokban, hiszen ebben nincs pénz, pedig meg sem kell kérdeznünk orvosunkat, meg gyógyszerészünket - mert már ilyen is van nekünk állítólag -, a jó zene maga a gyógyító erő! Gyógyító erő, ha azt olyan muzsikusok űzik, akik értenek is hozzá.

Számomra a péntek délutáni munka kicsit elhúzódott, de miután letettem a képzeletbeli lantot, már repültem is barátaimhoz. Otthon azért átöltözés közben annyi időm volt még, hogy bele kukkantsak a késő délutáni híradóba, majd az azt követő bugyuta, minden nézőt hülyére vevő reklámocskába. "Ma este kiderül végre, hogy ki nyeri a sorsdöntő zenei vetélkedőt, ki képviselheti hazánkat a nemzetközi porondon"! Na, ezen a komolynak szánt viccen marha jót nevettem. Egy csapásra jó kedvem lett, hiszen jó néhány ember már legalább két hónapja tudja nem csak a végeredményt, de a sorrendet is. Szóval ez a mondatocska meghozta a kedvemet, mint felszopó a pornófilmben.

Ja, a "felújított" Rocktogon...

Vidáman és telve várakozással indultunk a "felújított" Rocktogon felé. A belváros - parkolás szempontjából - talán még rosszabb, mint munkaidőkben. Tettünk is jó pár kört, amire éppen a Roctogon előtt találtunk végre egy helyet. Joe már jó előre figyelmeztetett, hogy érjünk oda nyolcra, hiszen pontosan kezdenek, a közel három órásra tervezett koncertnek időben kell véget érnie. Néhány perccel korábban meg is érkeztünk a bejárathoz. A kötelező cigi elszívását követően, a mélybe vetettük magunkat (a Rocktogon egy pince).

Nagy megdöbbenésünkre, szinte mi voltunk az elsők, tehát a zenekaron kívül csak mi vettük komolyan a szigorú kezdést. A következő meglepetést a helyszín okozta. Nem mondhatnám, hogy rendszeres látogatója vagyok a klubnak, de szinte semmilyen változást nem vettem észre. A falak, a söntéspult, a padok, asztalok, de a fénytechnika sem volt "másabb" a megszokottnál. Kezdtünk aggódni az estével kapcsolatban.

Simán volt időnk elszívni még egy cigit, illendő volt várni kicsit a későn érkezőkre. Kissé furcsán vette ki magát, hogy az ajtóban álló biztonsági őrök - kezükben égő cigarettával - mutogattak, hogy dohányozni menjünk át a másik oldalra, de ők biztos valami elektromosat szívtak, aminek kísértetiesen valódi bagó kinézete volt. Mondjuk - ha már itt tartunk -, az is érdekes volt, hogy még azokat is a szembe lévő ablakok alá zavarták, akik csak levegőzni, beszélgetni jöttek kicsit a felszínre, a lenti dohos szag miatt. De végre beszéljünk Rudán Joeról is, ha már ő a címszereplő!

Csak egy vélemény, de az mindenkié!

Azt mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Joenak mindig is nagyon jó hangja volt, nem véletlenül került a Pokolgépbe, Mobilba, Mobilmániába és a Dinamitba sem. De valahogy mindig történt valami, amiért tovább kellett lépnie. Az utóbbi időkben, sajnos nem volt a régi, ekkor - tavaly januárban - történt valami, amitől egy csapásra megváltozott, de ne szaladjunk ennyire előre!

Ez a rengeteg hosszas előzménytaglalás nem véletlen, egyébként. Nagyon nehéz a dolgom, ha Rudán Joe koncertjéről kell beszámolnom, de nem húzom tovább! Az ok egyszerű, egyszerűen hibátlan estet adott zenekarával, akik vele együtt tökéletesen érezték a lüktetést. Nem volt félrenyúlás, bizonytalanság, csak maga a letisztult profizmus. Rudán Joe pedig - a hangját illetően - nem egyszerűen a fénykorát éli, ez még annál is több! Azóta többször is lejátszottam magamban a bulit, hihetetlen szenvedéssel, de nem tudom mit érdemes írnom, mert érzem, amit lapra vetnék, az már túl nyálas lenne. Amikor egy nő kap egy gyönyörű virágot, a hozzá tartozó szöveggel, hogy annak szépsége elsápad a nő gyönyörűsége mellett. Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg, mert bármit írnék, nem adja vissza azt az élményt, amit Joe nyújtott a - szerencsére azért szép számban összeverődött - közönségnek.

Rudán Joe számára nem létezik elérhetetlen hang, se fönt, se lent, tisztán szólnak a félhangok is, se csúszás, se remegés, mindezt úgy, hogy szinte kisujjból, lazán. A nézők pedig megfeledkeztek a parányi színpadról, a dohszagról, a cigiről, de sokszor még a büféről is. A dalválasztások profin sikerültek, tulajdonképpen elmondható, hogy nem volt egyetlen unalmas másodperc sem.

Mit tehet ilyenkor a kritikus?

Először is egyet nem tehetek, hogy elhallgatom, mert ha valakiről beszélni kell, akkor az R. József fiatalkorú és tökéletesen kiválasztott csapata. Persze, most írhatnám, hogy hiába nagyszerű muzsikusok, mozoghatnának, kommunikálhatnának többet is a közönséggel, mert így egy professzionális session zenekar, de ez esetben nem teszem, hiszen szegényeknek nem volt szinte mozgásterük sem. Joe is sokszor támaszkodott - vagy ütötte be a kezét véletlenül - a plafonba. Most az egyszer, ez sem róható fel hibának.

Nagyon megszólalt a Whitesnake és a többi feldolgozás, a saját dalokat is - az albumhoz képest - még ütősebbre formázták. A Pokolgép, P. Mobil nóták eredetiben szólaltak meg. Meglepetés, meglepetés hátán! Az egyik legnagyobb döbbenet számomra az volt, amikor a csapat belekezdett a már egy milliószor hallott Zöld, a bíbor és a fekete című dalba. Bakker, végig élveztem, annyira helyén volt minden, hogy az már kimondhatatlan.

Joe pedig, a rajongókon kívül csak a színtiszta zenével foglalkozott. Közben igen nagy tisztelettel beszélt Zefiről, a P. Mobil, a Pokolgép időszakról, sőt, megemlítette - és le is játszotta egy dalát - Szűcs Antal Totya barátját is, akivel - mint mondta - együtt zenélnek az Attila fiai produkcióban és a Dinamit zenekarban is. Szóval, az utolsó utáni előadott szerzemény a Dédapám volt, úgy, ahogy még soha, hiszen most hallottuk először egy igazi csillogó torokból kiszállni az énekhangokat. Nem volt ember, aki a koncert végén elégedetlenül hagyta volna el a helyszínt, ha volt is, az egészen biztosan nem Dzsoki miatt volt. Egy tökéletes rock and roll show, aminek minimum sportcsarnokokban lenne a helye.

Rudán Joe-t az Arénába!

A hangulatom éjjelre az egekbe szökkent, hiszen nem láttam a cirkuszt a tévében, ahogy a hivatalosan támogatott és kitalált hamisan csillogó sztárocskák még úgy sem tudnak megbukni, ha nyilvánvalóan hibáznak több millió ember előtt, szóval a tömeghipnózis keményen működik. Furcsa egy világban élünk, ahol egy olyan tehetség - aki már nem húsz esztendős -, a hangja alapján, világon bármelyik élzenekarba beférne, akinek színházban kellene énekelnie főszerepeket, egy városi lyukban énekel, pár száz ember előtt. Helyette tehetségtelen, bűn rossz, a zenéhez szinte semmi köze emberek állnak a reflektorfény közepén.

Nagyon sok zenekarról, előadóról azért nem írok, mert hiába kedvelem őket, nem érik el azt a színvonalat, amiért megéri a gép billentyűit koptatni. Rosszat pedig sosem a rosszakra írom - hiszen azoknak elvből nem csinálok reklámot -, hanem azokról, akik szerintem önmagukhoz képest sokkal többre lennének képesek, esetleg túl vannak dimenzionálva kicsiny hazánkban. Igen, voltak már jó páran, akik pénzt ajánlottak egy dicsérő kritikáért, de ugye pénzt elvből nem fogadunk el, ha nem jó az, amit csinálnak, még csak nem is emeljük piedesztálra, hiszen akkor az én nevem is hiteltelenné válik. Azonban, ha valami, valaki olyan kivételeset ad magából, mint most Rudán Joe, mellé nagyon szívesen állok. Most már azt is tudom, hogy sokan - akik e cikkek alapján - kerekednek fel, azok nagyon haragudnának rám, ha félrevezetném őket.

Zámbó Jimmyt lehetett szeretni, nem szeretni, sőt utálni, gyűlölni is, hiába volt belül rocker. Jimmy dalai, lemezei, első sorban a közönsége után, előítélettel röhögtünk "királyságán", de közben mindannyian tudtuk, hogy valóban ritka tehetség volt, egyedülálló hanggal. Fogadjuk el, hogy csúcsa volt a szakmának, még ha nem is voltunk oda érte! De ugyanígy fogadjuk el, hogy Rudán Joe elérte ugyanezt a szintet, még akkor is, ha ő egy született rocker, és nem áll mellette a média és rajongók milliói...

Rudán Joe akkor állt fel, amikor a legnagyobb szükség volt arra, onnan jött vissza, ahonnan szinte senkinek sem sikerül, de ne ezért szeressük, ne is csak azért, mert jó ember, hanem azért az őszinte tisztaságáért, amit a zene és közönsége iránti tiszteletével kifejez, azért a különleges élményért, amit kapunk tőle, abban a két és fél, három órában!

Írta: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Rudán Joe - Lírák (2016, info)

2016-12-09 00:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 22. és 2017. október 08. között:









Klipmánia