×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Cult - Hidden City (2016, Dionysosrising) 

Megjelent: 2016. március 22. kedd 12:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

A The Cult ezzel a lemezzel, úgy látszik önként vonult el abba nosztalgia világba, amit utóbbi két lemezén építeni kezdett, amelynek végeztével, talán még Madách szavait is idézhetném: "Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen." A csapat persze nem pihent meg, bár ezen a lemezen csak nyomait fedezhetjük fel a valamikori rocksztáros csikóviháncnak, vagy alternatívos zúzásnak: a lényeg a csöndes szemlélődésé, és az olyan zenei elemek hangsúlyosabbá válásáé, melyek akár valamilyen szentimentális film aláfestő dallamaiként is megállnák a helyüket. Az, hogy az egész nem fordul önsajnáló giccsbe, sőt, tulajdonképpen ha egy más formában is, de értéket közvetít és szórakoztat, a csapat kreatív zenei agyainak köszönhető, hiszen úgy formálják ezt a kissé önsajnáló, visszafelé tekingető attitűdöt a saját, jellegzetes képükre, ahogy azt csak azok tudják, akiknek a közvetített produktum nem csak szerepbe merevedett, felvett póz, hanem maga a valóság, a megélt érzések áradata...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Az album tehát, az ígérteknek megfelelően hiába lett gitár-orientáltabb, mint elődje volt, az olyan, szinte a Tito And Tarantula-t idéző, szomorkás, füstbe révedő zenei merengések, mint a Birds Of Paradise egyértelműen jelzik a hallgatónak, hogy Ian Astbury és Billy Duffy leszámolt egy számukra fontos korszakkal. Mondhatnám azt, hogy barátságtalanabb, netán nehezen emészthetőbb a lemez a megszokottnál, de ez nem így van: a dallamok - melyekben fontos szerepet tölt be a zongora - szinte első hallásra megjegyezhetővé, sőt, dúdolhatóvá teszik a számokat. Azt persze nem merem állítani, hogy egy-két fordulat ne lenne ismerős, de a mindent átütő szomorkás, révedező hangulat úgy formálja át ezeket, hogy ne lehessen az újraidézés vádját kiáltani - mégiscsak kultikus együttesről van szó, kérem.

Bob Rock persze érti a dolgát, ha ebben a kissé lassúbb, öregesebb formában is, de megpróbálja kiszolgálni a csapat legsikeresebb korszakainak rajongóit, ráadásul a hangja-kopott Astbury is hallhatóan könnyebben birkózik meg az így kialakított dallamokkal, mint a 2012-ben kiadott Choise Of Weapon-ön. Van hát itt minden, ami kitűnően játszhat alá a nosztalgia faktornak, de hatásvadászatról mégsem beszélnék, hiszen a The Cultban mindig is volt valami belülről fakadó színpadiasság, amit ha nem szerettél, nem szeretted a csapatot sem. Az tehát, hogy a színpadon jelenleg a szakma minden rutinjával rendelkező, öregedő művész áll, aki a pályán tanult összes manírt beveti a maga nyugodt, lassú tempójában - ám azt a legmegfelelőbb pillanatokban időzítve -, a lemez szempontjából abszolút nem hátrány, a műkedvelők megszólított közönsége valószínűleg tapsolni fog neki, a többiek pedig úgysem számítanak.

Mindent összevetve: vannak slágerek? Vannak. Csak kissé más formában, ám a csapat lényegétől nem elszakadva, szabadon rád hagyva a döntést, hogy ezt hogyan értékeld: megfáradt összegzésnek, vagy a letisztult rutin megkapó produktumának. Én az utóbbira szavazok.




Track lista:

01. Dark Energy - 4:26
02. No Love Lost - 6:52
03. Dance the Night - 3:47
04. In Blood - 4:15
05. Birds of Paradise - 5:58
06. Hinterland - 7:10
07. G O A T - 4:12
08. Deeply Ordered Chaos - 2:46
09. Avalanche of Light - 5:00
10. Lilies - 4:10
11. Heathens - 4:04
12. Sound and Fury - 7:48

Közreműködő zenészek:

Ian Astbury (Holy Barbarians 1996, Boris & Ian Astbury, Slash) - ének, gitár
Billy Duffy (Sammy Hagar, Circus Diablo) - gitár
Grant Fitzpatrick - basszusgitár (az albumon nem szerepel)
John Tempesta - dob
Damon Fox (Bigelf, Matt Sorum's Fierce Joy) - billentyűs hangszerek, gitár, vokál
Chris Chaney (Jane's Addiction, Joe Satriani, stb.) - basszusgitár
producer: Bob Rock - gitár, billentyűs hangszerek

Lemezeik:

1984 - Dreamtime
1985 - Love
1987 - Electric
1989 - Sonic Temple
1991 - Ceremony -2-
1994 - Cult
2001 - Beyond Good and Evil
2007 - Born into This -2-
2012 - Choice Of Weapon (-2-, -info-)
2012 - Weapon Of Choice - rare
2013 - Electric Peace - rare
2016 - Hidden City

koncertek:
1984 - Dreamtime Live at the Lyceum
1993 - Live At The Marquee - 2cd

válogatások:
1988 - Death Cult
1993 - Pure Cult: For Rockers, Ravers, Lovers and Sinners - 2cd
1996 - High Octane Cult: Ultimate Collection, 1984-1995
2000 - Pure Cult: The Singles 1984 - 1995
2000 - The Best of Rare Cult

Boxok:
1991 - Singles Collection: 1984-1990
2000 - Rare Cult
2002 - Rare Cult: The Demos Sessions

További cikkeink:

2007. június 25 - The Cult Budapesten, afterparty a Cultus-sal
Beszámoló: 85 perces hétfő esti Cult kultusz a pecsában
Interjú a csapattal 1991-ből > első rész, második rész.
The Cult - sztori (1981-2007) - életrajz

Kiadó:
Cooking Vinyl
Honlap:
www.thecult.us
facebook.com/officialcult
www.billyduffy.com
Garael, dionysosrising.blog.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

The Cult - Hidden City (2016)

2016-02-08 00:05:00

kép

The Cult - Electric Peace (2013)

2013-08-11 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Iron Maiden - The Book of Souls: Live Chapter (2017)
Az 1975-ben alakult Iron Maiden jó ideje a heavy metál legnagyobb látványosságának számít! Showműsoruk felül múlja az NWOBHM-generáció minden más

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017, Stargazer)
Ha azzal nyitnék be egy Nightwish-topic-ba, hogy szerintem az Imaginaerum a legjobb lemezük, azonnal hideget-meleget kapnék. Pedig az a

Tovább...












Klipmánia