×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Enyedi Ernő interjú (2016) 

Megjelent: 2016. április 04. hétfő 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Enyedi Ernő a legendás Proton kiadó tulajdonosa, főnöke volt. Szenzációs figura, nagyon sokat röhögtem teli szájjal az interjú során. A '80-as évek végének, '90-es évek elejének vadkapitalista, liberalizálódó lemezkiadási időszakának bugyraiban mélyedhetünk el ma. Már régóta nem lemezkiadással foglalkozik, jobb interjúalany ennélfogva nála ebben a témában, erről az időszakról egyszerűen nincs.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Minden azzal kezdődött, hogy 1976-ban megismertem a feleségemet, Csuka Mary-t a Fogas Presszóban. Ő egy rendkívüli dobos, énekel, ért a zongorához, gitárhoz is. Nagyon szép balatoni nyár volt, a Fogas jó hely volt, négytagú zenekarral játszottunk ott. Bogdán Gyuri basszusgitározott, Bagdy Erzsi volt az énekesnő, én pedig a billentyűs, és természetesen Mary dobolt és énekelt. Itt kerestem először zenészként pénzt is. ABBA-t, meg ilyeneket játszottunk. Maryval azóta van két fiúnk, a nagyobbik, Richárd 25 éves, Máté, a kisebbik 22 éves.

A középiskolában, a Corvin Mátyás Híradástechnikai és Gépipari Szakközépiskolában és Gimnáziumban volt egy Adonis nevezetű zenekarom. Az első orgonám egy Matador volt, Édesapám - Isten nyugosztalja - vette nekem. Édesapám klarinétművész volt és jól szaxofonozott is, sajnos három éve elhunyt. Bejárta az egész világot, hívták az Operába, de a könnyűzene fogta meg a lelkét, játszott a Montreaux Casinoban is. Ő és Édesanyám csodálatos szülők voltak, ők erőltették a zongorázást is. A Matadort - láttam is nálatok a Rockmúzeumban - mindig hangolni kellett. Le kellett bontani a borítást és minden egyes koncert előtt hangoltam rajta. Gallusz Györgynél tanultam a zongorázást, letettem az OSZK vizsgát, akkoriban repülőztem, vagy beugró helyettesítő voltam.

1979-re a Volánba kerültünk, Sáfár Öcsi, Várszegi Éva és Szánti Judit zenekara volt ez, Szigeti Edit gitározott. Maryval ketten kerültünk oda, én Dáni János helyére, Mary pedig Pálmai Zoli helyére. De a zenekar zavarta Erdős Péter köreit, akkor kezdte nyomni a Neotont. Erdőst megkerestük a demóval, négyszólamú vokál, az Indulj volt a slágerünk. Volt egy mini Moogom, az mindenkinek foglalkoztatta a fantáziáját. Ekkor lett egy hangszerboltom is, sokan jártak oda. Két hét alatt mindent tudtam szállítani, a nyugati vendéglátós zenészek hoztak mindent. Tudod: ATA Carnet, beírva, hogy billentyűs kifelé, haza is csak az volt, csak ki egy Matador ment ki, be meg egy Hammond.

Elkezdtünk kicsit dolgozni a profibb színpadi munkán, 1979-ben Svédországba, majd 1980-ban Németországba mehettünk zenélni. Egy Tivoli parkba kerültünk, ahol nekem dobolnom is kellett, ami nem volt hozzám való. De muszáj volt, Mary szívizomgyulladást kapott. Mónika basszusgitározott, énekelt, Herczku Annamária pedig gitározott és énekelt. És én voltam a zongorista, akkor már a Yamahával, mert a tulajdonos megelőlegezte nekem, hogy majd a gázsiból törlesztem.

A sors keze érdekes, összehozott Zalatnay Cinivel, vele mentünk tovább vendéglátózni. Amanda Lear koncerten előzenekarként a Körcsarnokban is felléptünk. De játszottunk a Beloiannis-on is.

Később Máté Péterrel turnéztam egy ORI turnéban, én voltam a szintetizátorosa. Nagy élmény volt az ORI buszban hátul, a négyes asztalnál vele ücsörögni. Falusi Mariannal összeismerkedtem, kiválóan énekelt, jazz konzit végzett, vele alakítottunk zenekart. Ebben a zenekarban Kiss Ernő Pál az Új Illés énekese, Vágó Laci basszusgitáros, Csuka Mary dobos és én voltunk. Elmentünk Norvégiába és Finnországba játszani. A slágereket a rádióból vettük le, kotta nem volt. Jól ment a szekér, jól kerestünk. 2000 nyugatnémet márka fizetés fejenként. Sajnos vége lett, Ausztriában játszottunk, mikor Mariannt Presser Pici bácsi felkérte a Padlás egyik szerepére, és nem is találtam helyette senkit, így hazajöttünk.

Gondolkodtam, hogy mit kellene csinálni. Ekkor kezdődött a lemezkiadás. Valaki kezembe nyomott egy kazettát, hogy ezt keresik az emberek. Ez a Modern Talking volt. Jogi szempontból nem tudtam, mi a helyzet. A lemezkiadás az új sajtótörvénnyel vált szabaddá. Megkerestem egy ügyvéd barátomat, azt mondta, "nézd, a hangfelvétel másolás szabad". Elmentem Erdős Péterhez, ő, hogy gondolkodik erről. 1986-ban járunk. Azt mondta, csináljuk együtt. Elkezdtünk Modern Talkingot másolni. Mostani eszemmel azt mondom, hogy nem volt ez teljesen törvényes. De tudtam gyűjteni egy kis tőkét, bár Erdős Péterrel nem maradtunk jóban. A Neoton mániája miatt sok minden és mindenki háttérbe szorult. Nagy volta a palettája, a szóhasználata... és az eszközei. Nagy volt a küzdelem, de nemes küzdelem volt... legalábbis a részemről.

Mikor Modern Talkingot másoltok, akkor gyári, hivatalosnak tűnő kiadványokat csináltok?

Igen. Először is vettem négy magnót. Utána vettem húszat, aztán százat. És ment a Modern Talking rendesen. Ez ilyen előtanulmánynak nagyon jó volt, semmit nem akarok letagadni. Eredeti tőkefelhalmozás. És eszembe jutott, hogy ezt magyar művészekkel is lehetne csinálni.

Milyen csatornán terjesztetted ezt a - mondjuk ki - kalózkiadványt?

Volt hét ügynököm, felosztottam az országot köztük, kinek hol van dolga. Azt mondtam, hogyha meglátok egy trafikot, ahol nincs a termékeimből valami, akkor az azért a területért felelős ki van rúgva. Na, így aztán mindenhol volt, de rendes jutalékot is fizettem.

Valamilyen jogi formát is csináltál azért e mögé?

Igen, ez volt a Piano Gmk. Ez később megszűnt, mert jött a lakodalmas korszak. Felfedeztem Kadlott Karcsit, aki egy igazi vendéglátós volt, de jól énekelt. Leszerződtem vele még '86-ban. Abbahagytam a külföldi kiadványok másolását, némi Bad Boys Blue-t is másoltam előtte. Voltak egy páran, régen volt.

A kazettákra ráírtad, hogy Piano Gmk?

Dehogy! Az volt ráírva, hogy Heller Production. Az a művészi álnevem: Heller Ákos. Na, jött a lakodalmas, Sáfár Öcsivel kezdtem rajta dolgozni. A kazetta volt a piac ura. Volt egy kis házi stúdióm. Kadlott Karcsiból eladtam több százezer darabot. Az így felhalmozott tőkével megalapítottam a Hangszöv Kisszövetkezetet, az összes rokon és haver szövetkezeti tagnak lett összetrombitálva. Legalább 10 fő kellett, de én vezettem. Kadlott, Feri meg az anyósa, Bugyi Zoltán, Csocsesz, Csiklandós duó. Hát, nem vagyok rá büszke, de így indult. A piacon mellettem Lagzi Lajcsi és az Öccse voltak konkurencia, mint kazettakiadó. Érdekes a sor, az ő apja, meg az én Édesapám egy zenekarban játszottak.

A Hangszöv rövid életű volt, a Holdex váltotta. Vermes György Úr volt a szövetkezet elnöke. De ugyanezeket a kiadványokat gyártottuk. Megvettem a 3+2 gyártási jogait is a Yugotontól 20.000 nyugatnémet márkáért. Ez akkor egy full extrás Mercedes ára volt. De belevágtam. Gyurival egy idő után megszakadt a kapcsolat, csináltam egy új vállalkozást. Összeültünk Mónikával és Soós doktorral, hogy csinálok egy magyar kiadót, ami tényleg értékes magyar előadókat ad ki. Itt mondanám el, hogy én west-coast mániás vagyok, a Boston, Kansas, Journey és a Toto a kedvenceim. Ezeken nőttem fel, alakították a gondolkodásom. Soós Laci jól beszélt latinul is, az ő ötlete volt, hogy Proton. Ugye az egy elemi részecske, de elsősorban azért lett ez a neve, mert azt jelenti, hogy "hangért".

Néhány lemezt vinylen is ki akartunk adni, például Csuka Mónika Hé! című lemezét. Megkerestem a Lemezgyárat azzal, hogy bérben nyomjanak lemezeket, de nagyon nem akartak közreműködni. Próbálkoztam Lengyelország felé, de az sem működött. Kénytelen voltam Jugoszlávia felé nézelődni. Kovács Karcsi egy kinti rádiós vezető révén összeismerkedtem Stanko Terzoviccsal, ő volt az RTV elnöke. Radio Televizio Beograd. Megegyeztünk, hogy ha finanszírozom, ő gyárt. A Yugoton préselt nekem. Aranylemez lett itthon.

A pénzügyi elszámolást, hogy oldottad meg? 1988 elején járunk, még KGST van, talán nem deviza, de mégis - gondolom - engedélyköteles.

Kérlek szépen, birkákat szállítottunk a HungaroCoopon keresztül, ezért kaptuk a lemezeket!

Ez most komoly?!

Halálosan komoly. Váltóval fizettünk a HungaroCoopnak, ők birkákkal kifelé ugyancsak váltóval, és visszajött a sok lemez. Ha váltó volt, nem volt pénzmozgás. A váltójogot ekkor tanultam ki. Ha röhögni akarsz, akkor felhívnám a figyelmet a Hé! lemez borítóján Janic Milos dalszerzőre, aki igazából Janicsák István, csak kizárólagos szerződése volt az MHV-val, ezért kénytelen volt álnéven szerepelni, ahogy a Z'Zi Brass is gyanítható, hogy micsoda. Én is írtam erre a lemezre dalokat. Büszke vagyok erre a lemezre, mert a vendéglátós körből a profibb világ felé el tudtam jutni.

A cégben persze ment tovább a lakodalmas, de elindultak az ebből származó bevételből a fejlesztések is. Teljes vertikumot akartam, stúdiót kellett építeni. Profi kiadónak kell egy profi stúdió. A Hé! még az LGM stúdióban készült. Volt e mellett még Törökbálint, oda nem mentünk, Erdőssel nem volt túl kiegyensúlyozott a kapcsolat. Vettem egy Amec Mozart pultot 60.000 fontért. Egy Lexikon zajszűrőt és a Videoton gyártmány STM 700-ast, kétcolos szalaggal. Egy Dolby SR24-et a zajszűréshez. A stúdióba összesen akkor 40.000.000 forint belement. Azon gondolkodtam, hogy egyszerűsítsük a jövőt, Jugóban megy a lemezpréselés és elhozom a profi zenekarokat az Erdős-Birodalomból. Edda, Első Emelet, Dolly Roll.

Álljunk meg egy kicsit, izgalmas kérdés, hogy 1988-ban járunk, Erdőst már pár éve partvonalra tették, csinálja ugyan a Pro menedzserirodát, de még mindig van hatalma?

Volt még ekkor is. Nem akarok senkit sem megbántani, meg halottról vagy jót, vagy semmit, de sokat jártam ügyészségre, rendőrségre, mindig voltak feljelentések valahogyan. Egyszer 50.000 forintra bűntettek, ki lett fizetve. Átszerződtettem a zenekarokat, közben kerestem az új tehetségeket. Például a Csillag Születikben, ahol én voltam a zsűrielnök, bár semmi ráhatásom nem volt, hogy az győzzön, akit én kinéztem. Ákos győzött, aki egyébként tényleg jó volt, csak nem az én stílusom. Ez később is probléma volt, hogy a döntéseimbe beszivárgott a zenei ízlésem, sokszor megesett, hogy a nem eladhatóakat is kiadtam. Az én befutóm pedig a Moho Sapiens volt. Azt gondoltam, velük lehetne hosszú távon együtt dolgozni. Angyalbőrben.

Közben építettem egy igazi kazetta sokszorosító üzemet, 120-szoros sebességgel tudtam másolni, napi 10.000 kazettát is elő tudtam állítani. Vettem egy Heino Ilsemann csomagológépet is, celofán zsugorításra. Az üzem 800.000 márkából jött ki. Eppel Jánossal, a Konzumex egyik leányvállalatának, a Multitrade-nek az igazgatójával kimentem Hongkongba és Thaiföldre szétnézni. Látta, hogy ez komoly vállalkozás, ők vállalták, hogy kint beszerzik az alapanyagot, ha tőlük vásárolok. Európában az ICM nevű svájci cég volt a piacvezető kazetta alapanyaggyártó. Hatalmas pancake-eken árulták a szalagot, de a távol-keletről ugyanazt a minőséget feleannyiért meg tudtam oldani.

A kapacitást egyre növelni kellett, beindult a termelés, a piac mindent elbírt. És ez a gyártási növekedés hatással volt a piacra is, egyre többet vett fel. Bérben is dolgoztam. Muszáj volt, nagyon nagyon kellett növelni az árbevételt, legyen forgóeszköz. Persze elkezdtek bizonyos körök irigykedni, az senkit sem érdekelt, hogy e mögött mennyi munka és befektetés van.

Mindent izomból finanszíroztál, vagy vettél fel hitelt is?

Sokáig igen. Csúcsidőmben negyven főállású alkalmazottam volt és 42 ügynököm. Ekkor már raktárban is gondolkodtam, bár nem szerettem, mert raktárban nem forog a pénz. És onnan is csak az vihetett el árut, aki kauciót tett le. Ezzel védtem ki a fizetési késedelmeket. Tőkehiányos világ volt, de működött. Amíg nem fizettek, nem vihették a következő szállítmányt. A Konzumex-szel kötöttem egy százmilliós szerződést. Szóltam nekik, hogy kell három kamionnyi szalag, hozták. És fizetve is volt.

Később annyira jó lett a kapcsolat, hogy Varga Péter, a vezető kivitt Uri Gellerhez Londonba. Összeismerkedtünk a Temze partján, volt ott egy kastélya Rolls Royse-szal, a vitorlására a parkból lehetett beszállni. Eltöltöttünk néhány napot, Uri Geller felajánlotta, hogy adjam ki a kazettáit. Dohányzásról leszoktató, alvássegítő kazetta. 600.000 dollárért az összes jogot eladta volna. Hang, könyv, minden jog. De nem láttam lehetőséget arra, hogy ez a pénz visszajöjjön. A szemem előtt hajlított el egy kávéskanalat, ilyet tényleg nem láttam korábban, azt hittem, kamu. De nem volt benne semmi fals. Na, ezen elgondolkodtam akkor.

Gyönyörűen ment a bolt, nagy zenekarokat adtam ki. Például Demjén Rózsit, akit a legnagyobb hangnak tartok. A '91-es árbevételem egymilliárd-egyszáz millió forint volt. Nyitottam egy könyvkiadót szerelmes regényekre és egy másikat thriller regényekre. Ahol veszteség volt, azt át tudtam csoportosítani a nyereséges oldalra.

Te kerested a zenekarokat, vagy ők téged?

Egyik adta a másikat. Elmondták, hogy én pontosan, korrektül fizetek és mindent biztosítok. Stúdió, kiadás, klip. A Tankcsapda is jött volna hozzám, de nem sikerült vinylt nyomni neki, a Hungaroton folyton keresztbe tett. Ők meg azt nagyon akarták. A Legjobb méreg nálam lett felvéve. Végül Rózsa elvitte őket.

Te adtad ki az Edda 10-et is.

Már a Szaga van is nálam jött volna ki, de végül csak a stúdiót adtam hozzá. A 10-est és a Szélvihart viszont már teljes egészében velem csinálták. Eladtunk belőle vagy 60.000 példányt. Pataky is tudta, hogyha velem köt szerződést, az úgy is lesz. Minden pénzt visszaforgattam a vállalkozásba, állandóan fejlesztettem. Nem éltem nagy lábon, bár volt szauna, de a lakásunk a stúdió felett volt. 24 órában ment a stúdió. Mecky mondta, hogy ne csináljak stúdiót a lakrész alá, mert meg fogok bolondulni. Hát, nem hallgattam rá.

Nálad dolgozott Szigeti Feri is.

A Karthago aranyalbum ezért is jött ki nálunk. Akkor volt a Suprahits. Mondtam neki, tegyük fel rá a Lambadát. Megkérdezte, hogy az mi. Rátettük, eladtunk belőle 60.000 darabot.

Mi volt a legnagyobb bukás a kiadványaid között?

Talán a Karthago. Tisztelem és becsülöm Feri munkásságát egyébként, de végül megváltunk egymástól. Illetve Molnár György szólólemezét említhetném még itt, a Megszakadt kapcsolatot, de azt eleve csak barátságból adtam ki, hogy segítsek neki, akkoriban a kislánya miatt nagyon maga alatt volt.

Legnagyobb eladási siker?

Szinetár Dóra szólólemeze. Vele csináltunk egy másikat is, a Légy jó mindhaláligot, amit Kocsák Tibi írt neki és Miklós Tibor volt a szövegírója. Bemutatta az Arizona Színház is. Kerestem egy tinisztárt, mint lehetőséget, Erdősnek megvolt Szandi. Rózsa Istvánnal - aki részlegvezető volt - elmentünk a Vígszínházba, ott szúrtam ki, hogy ő lesz az. 175.000 darab ment el belőle. Ez volt a csúcs. De általában olyan 50.000 körül álltak meg az eladások. Ez lemez és kazetta együtt. A kazetta akkor mindent vitt, ebben az időben a lemez már csak presztízskérdés volt a zenekaroknak.

Nézzük át a kiadványaidat. Kezdjük mondjuk a Piramis Ajándék kazetta.

Volt egy nagy koncertjük a Blahán, arra készült.

Ott csak közönségtalálkozó volt, nem? Meghirdették, de koncert nem volt.

Ezt nem tudtam, de finanszíroztam.

Hahaha.... Juszt László, Kezit csókolom.

Jóban voltam vele akkor, ez a Kezitcsókolom szóhasználata volt. Kiadtam, miért ne? Énekelt rajta.

Pál Utcai Fiúk.

Lecsóék, persze. Az első lemezüket én adtam ki, majd még egy párat. Szerettem a zenéjüket. Rózsa részlegben volt egy titkár, ő keresett meg, hogy neki lenne egy zenekara, akivel érdemes foglalkozni. Meghallgattam, mondtam, hogy már jöhetnek is a stúdióba.

Megjelent nálad egy Európa Kiadó is.

Az még a Hangszöv korszakban jelent meg nálam, de átvittem a jogot, később is adtam ki belőle utángyártást.

Varga Miklós, Otthonról hazafelé.

Mikit imádtam. Még nem volt név, mikor csábítottam a '70-es évek végén, hogy jöjjön velünk vendéglátózni, de kijelentette, hogy ne haragudjak, ő itthon lesz sztár. Ez egy jó döntése volt.

Moby Dick, Ugass kutya.

Szeretem a metált, gondoltam, hogy belőlük lesz valami. A kapcsolat sajnos nem maradt meg, mert csak az első lemezt adtam ki én, aztán elmentek. Pedig nagyon sok pénzt beletettem a produkcióba, még klip is készült. (Rozsonits Tomi így emlékszik az első lemezre!)

A lemezekért egy összeget fizettem, a royalty kikerült a csomagból, minthogy nem tudtam volna mondjuk háromhavonta elszámolni a fogyásokkal. Nem lehetett pontosan nyilvántartani. Egyszerre megvettem és kész. A kiadói jogok nálam maradtak, de az utóbbi húsz évben nem mentem utána az újrakiadásoknak. Nincs kedvem huzavonákban részt venni.

Nálam jelent meg a Dance első lemeze is. Zana Zoli volt a dobos, Révi Józsi a gitáros és Vértes Attila énekelt, még az XL Sisters előtt. A Sing-Sing első lemeze, az Életfogytig rock and roll is nálam jelent meg. Volt a Protonnal vagy 200 kiadványunk. Szükségem volt az újabb és újabb produkciókra, ki kellett szolgálni az üzemet, hogy legyen mit gyártani. Hát 3200 helyre számláztam. Már akkor számítógépes számlázóprogramot használtunk, mert szinte követhetetlen volt.

Beleszóltál a lemezek tartalmába?

Hagytam mindenkit szabadon. Egyrészt nem voltam producer. Ilyen értelemben ott volt nekem Sáfár Öcsi, aki zenészként, hangmérnökként bele tudott szólni, tudott a produkcióhoz adni. Ha ő azt mondta, hogy na most ezt így, akkor én azt elfogadtam. A zenészek rendkívül jó szívvel emlékeznek rá, akik akkor nálam dolgoztak a stúdióban. És rendkívül jó a humorérzéke. Hát, soha nem felejtem el, amikor egyszer hát iszogattunk, iszogattunk... délután öt órakor. Már Jutka hívta, hogy Öcsi, mikor jössz már? Majd megyek, de még dolgozom. Persze munka már nem volt, de a negyedik üveg vörösbor is, ott volt a kezében, azt mondja: "Na, ezt megiszom... és maradok". Na ez aztán odáig fajult, hogy reggel ötkor nekem jutott eszembe, hogy van egy resti a közelben. Kimentünk ötkor és ott barackoztunk délelőtt tízig. Az öcsinek be nem állt a szája. Életem legjobb barátja. A másik hangmérnök Karp Laci volt, a dobokkal volt ő jóban nagyon. De dolgozott nálam Rozgonyi Péter is.

Nagykereknek adsz el. Volt esetleg saját boltod, vagy mondjuk elővételi postai rendeléseket csináltatok?

Raktár volt, ahol lehetett egy darab kazettát is venni, de kisker tevékenységgel nem foglalkoztam. Lehetett volna talán nyitni e felé, de akkor úgy tűnt, hogy nagyon sokba kerülne a kiépítése, egy részleget kellett volna erre létrehozni.

Mennyire lehetett érezni ebben a '88-'92 közti időszakban, hogy a nyugati zene elönti a magyar piacot?

Ez már korábban elkezdődött, tulajdonképpen a Boney M-mel, de aztán a Modern Talkinggal is. A forgalom csökkenést érzékeltem, de nem gondolkodtam, hogy ez ettől lenne. Inkább azt gondoltam, hogy a reklámköltségek olyan horribilisre emelkedtek, hogy e miatt történt ez. Nem lehetett kitermelni. Hirdettem a Protont, az volt a szlogen, hogy "a jövő hangja". Csináltuk a videoklipeket is, horribilis pénzekért. Szaksajtó igazából nem volt, viszont kiadtam egy lapot, a Hello magazint.

Mi lett a vége? Eltűnsz a piacról.

Túl nagyra nőttem. Túlságosan sokat fejlesztettem. Egyetemen tanítják, hogy a túl gyors növekedés veszélyes. Elsősorban a finanszírozás válik ingataggá. Be kellett vonnom a Konzumexet pluszba, finanszírozónak, a házamra húszmilliós jelzáloghitelt vettem fel. De ez sem lett elég. Kezdtem belefáradni. Szigeti Ferivel még 1990-ben megbeszéltem, hogy kellene egy lemezkiadói szövetség, mert nagyon elharapództak a hamisítások. Például az Edda 10.

Nekem volt egy olyan, a nyíregyházi KGST piacon vásárolt példányom, ami olyan szinten volt hamisítvány, hogy magán a szalagon népi motívumok voltak, nem is Edda, bár kinézetre megszólalásig volt frankó.

Miskolcon volt egy üzem, ahol gyártották, később azt valaki felgyújtotta. Épp Homonyik Sanyi lemezének sajtótájékoztatóját tartottuk, az első kérdés egy újságírótól az volt, hogy mondanám már meg, hogy is volt ez a tűz? Hát... nekem mi közöm hozzá? A hamisítók is harcoltak egymással. Megtörtént, hát istenem. Azért azt el kell mondjam, hogy nekem az is volt az érdekem, hogy az üres C nullákat és a pancake-en a szalagot tőlem vegyék. Én szolgáltam ki - mint utóbb kiderült - a hamisítókat is alapanyaggal. De több millió darabot, nagy árbevételem volt belőle. Rendszerváltás, a jogi környezet kezdett kialakulni, de azért még mindent meg lehetett csinálni.

Visszatérve a Magyar hanglemezkiadók Szövetségéhez, ami aztán Magyar hangfelvétel Kiadók Szövetsége lett. Végül megalakult, de az lett a végeredménye, hogy a szövetség elnöke Bors Jenő lett. Na. Mellette ültek még páran, a Rákóczi MgTSZ-ből Deák Miklós, Hegedüs Laci a Poligrammból, Warnert vitte Pásztor Laci és én. Elmentem a nyitóülésre, ahol ki lett a fekete bárány? Hát én. A suttogó propaganda az folyamatosan terjesztette, hogy én vagyok a legnagyobb hamisító. Joós Pisti hozott egy hamis kazetta gyűjteményt, hogy ezt is biztos én csináltam. Hát nem. Bár az alapanyagot lehet, hogy tőlem vették. Végül beleszólásom a szövetség dolgaiba nem lett, a többiek úgy kavarták a kártyákat, ahogy nekik tetszett.

Nekem az volt a célom, hogy a jó zenék irányába toljuk el a szakmát. Már vége volt a lakodalmasnak is - igaz, én indítottam el -, de életcélom volt, hogy maradandót alkossak. Amihez hozzányúlok, azt belül is komolyan veszem. És nem a profit érdekelt, nekem elég volt az a kis ház, ami most is megvan. De kezdett finanszírozhatatlanná válni. leépítettem az üzemet, illetve a Konzumex átvette a hiteltartozás fejében. Üzem nélkül maradtam, de megmaradt a stúdió. Nem bírtam a harcot a Mahasszal és annak grémiumával.

Ügyesen, sokféle módszerrel kicsináltak. Például a páncélszekrényemet kulccsal nyitotta ki valaki. Amikor kezdett leáldozni, akkor a 24 órából 20-at dolgoztam, hogy mentsem, ami menthető, ennek az lett a végeredménye, hogy felborult a bioritmusom. Bekerültem a Kútvölgyire, ahol 30 napig altatásban feküdtem. Választhattam, hogy ez, vagy rövid úton agyvérzést, vagy infarktust kapok. Így aztán hagytam magam elaltatni, mire kijöttem, már nem volt semmim. Mindent elloptak. Szó szerint kiraboltak. A zenekarokat ez idő alatt elszerződtették, minden szanaszéjjel ment. A tőkémet elvesztettem, több száz milliós, megkeresett pénzt. Nem mások pénze, mert mindenkit kifizettem.

Jó humorral viseled.

Örülök, hogy átélhettem ezt az időszakot. Na persze eltelt 20 év, azóta már feldolgoztam. Mert érdekes kicsiből naggyá, majd nagyból kicsivé válni. Kemény volt. Kellett ehhez egy kis idő. De ma már nem számít. Tudom, hogy megcsináltam. Az volt az alapvető cél, hogy meg kell dönteni az MHV és a Hungaroton egyeduralmát. Ez sikerült. Az életem része a zene. Nagyon nagy része, mert Édesapám beleültette a fejembe, hogy "Fiam, a jó zene, az felemel".

De nem hagytam abba az üzletet, most gyógyhatású készítményekkel foglalkozok. Vannak új terveim, intenzíven dolgozom. Nagyon örülök, hogy megkerestél, a kiadványaim el vannak hallgatva, sokan elfelejtik, hogy mi volt a múlt.

Bálint Csaba (2016.04.04.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Enyedi Ernő!

kép

Phaid - interjú (2017)

2017-01-07 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia