×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Treat - Ghost Of Graceland (2016) 

Megjelent: 2016. április 17. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Treat egy melodikus heavy metal csapat a svédországi Stockholm-ból, akik a '80-as évek második felében sztárnak számítottak a hazájukban és nemzetközileg is ismertekké váltak, olyan slágereikkel, mint a Get You on the Run, World of Promises, Party All Over és a legnagyobb slágerük, a Ready for the Taking... Aztán az 1983-1993 közötti tíz év és öt stúdió lemez után feloszlottak...

Az első feltámadás 2006-2011 között valósult meg, 2010-ben még egy lemezük is megjelent Coup De Grace címmel, amiről kétszer is írtunk... Ez a feltámadás sem jött be igazán, de 2013-ban mégis újra megpróbálták, ami szintén gyorsan véget ért... 2015-től, a Frontiers segítségével ismét van Treat, aminek most már lemeze is megjelenik Ghost Of Graceland címmel... Ez a Treat hetedik stúdió lemeze, bemutatják rajta új basszusgitárosukat, a King Diamond-tól átcsábított Pontus Egberget!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Treat új lemezének dalait úgy lehet elképzelni, mintha egy slágereket éneklő amerikai AOR-előadó dallamai mögött egy heavy metal banda osztogatná a villámokat! Ráadásul a Ghost Of Graceland rendesen meg is szólal, van sűrűsége és mélysége, amitől az énekes dallamainak szárnyalása is energiával telik meg! Nagyon régen hallottam már olyan albumot, ami ezt a kettősséget ilyen szórakoztatóan tudja megvalósítani, mint ez az album!

Némi szellemképes felvezető után dübörög is rendesen a Ghost Of Graceland, kavarog is benne rendesen a súlyos gitár menetelése, amibe beleénekelnek egy kellemesen dallamos pop-rock slágert, szépen felépítve a nagy ívű refrénjét, aminek az egyetlen hibája, hogy ismerősen cseng, de így legalább velük lehet énekelni... A I Don't Miss The Misery-ben a sűrűség mellé lazaságot és viccelődést kapunk, de persze rendkívül tisztán énekelt dallamokkal. Akinek a metálos oldal kell, annak a Better The Devil You Know-t lehet ajánlanom, aminek a gitár alapját akár Zakk Wylde is szállíthatta volna, de persze a nagy ívű refrén dallamot itt is szállítják... Rögtön jön az ellentét is, a Do Your Own Stunts című zongorás-gitáros-énekes ballada képében, amit aztán dögösen, de a dallamra koncentrálva építenek fel!

Akinek a hard rockosabb verzióra van szüksége, duruzsoló Hammond-orgonával, az a dinamikus Endangered-ben szerezhet ilyen élményt, de a glam-közelien laza Inferno-ban is akad ilyen hangszerelés, csak sokkal slágeresebben... A modern kori Deep Purple azt hiszem Ritchie Blackmore távozása óta akar valami olyasmi nagyságrendű slágert írni, mint az Alien Earthlings, de ezt a minőséget most a svédek valósították meg... A sötétebb gitárok rendesen feltúrják az amúgy játékos és rádiós pop-rock slágernek tűnő Nonstop Madness-t, de nem kár érte... A Too Late To Die Young rendesen felpörög bólogatás közben, hogy aztán a House On Fire direktsége előkapja a misztikusságot is, aminek a nagy ívű refrén dallama némileg ellent mond, de sebaj, így kell modernül régimódi slágert írni... A Together Alone zongorás himnusza engem nem dob fel, ahogy a divatos alter-indie slágerek hangszerelése felé nyitó Everything To Everyone sem, de a dübörgés feltűnése és eltűnése itt is érdekesen hat...

A Treat szerintem megcsinálta azt, amit nagyon sokan szeretnének manapság: úgy képes sűrű és sötét gitár felhőket eregetni a dalaiban, hogy közben megénekli a nyolcvanas évek rádiós slágereinek melódiáit is! Szóval úgy lettek modern metál, hogy közben pop-rock is maradtak, ami ötlet már önmagában olyan nagyot durran az ember fülében, hogy újra is újra kedve támad tőle meghallgatni a műsorukat! Szóval szerintem ez a lemez tényleg izgalmas lett, mind a két-három oldal szerelmese élvezni fogja!

10/09



Track lista:

01. Ghost Of Graceland
02. I Don't Miss The Misery
03. Better The Devil You Know
04. Do Your Own Stunts
05. Endangered
06. Inferno
07. Alien Earthlings
08. Nonstop Madness
09. Too Late To Die Young
10. House On Fire
11. Together Alone
12. Everything To Everyone

Közreműködő zenészek:

Robert Ernlund - ének
Anders Wikström - gitár, vokál
Patrick Appelgren - billentyűs hangszerek, gitár, vokál
Pontus Egberg (King Diamond) - basszusgitár
Jamie Borger (Last Autumn's Dream) - dob

Lemezeik:

1985 - Scratch and Bite
1986 - The Pleasure Principle
1987 - Dreamhunter
1989 - Organized Crime
1992 - Treat
2010 - Coup De Grace (-2-)
2016 - Ghost Of Graceland

egyéb kiadványok:
1989 - Treat - UK válogatás
1993 - Muscle in motion - bootleg, stúdió felvételek
2006 - Weapons Of Choice - válogatás
2008 - Scratch and Bite (remaster) + Live at FireFest DVD

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
facebook.com/treatofficial


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...












Klipmánia