rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Depeche Mode - Spirit (2017)

 Látogatottság
Összesen
83544034
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Beatinterjúk I.


 Salamon András - interjú (2016)

Interjúk

Film, illetve zene. Melyik jelent meg először az életedben, melyek voltak az első fontos impressziók?

A film. Gyerekkoromban, hat évesen kezdtem filmekben szerepelni...









Melyik film volt ez? (Ti. amelyikkel elindult a gyerekszínészi pályafutásod)?

A Nagyfülű Sándor Páltól. Szóval én gyerekszínészként kerültem be a szakmába. Ösztönből voltam jelen. Természetesen egy gyereknél nincs szó se inspirációról, se tanulásról, csak arról, hogy azt mondják, hogy Csináld, ezt, vagy azt, és ha van képessége, akkor megcsinálja. Nekem, úgy látszik, hogy volt. Gyerekszínész voltam, aztán nagyon megtetszett az operatőri munka.

A zene az úgy jött, hogy azt hiszem, tíz éves voltam, amikor először felfedeztem magamon, hogy van ritmusérzékem és nagyon szerettem az iskolában mindenen dobolni, püfölni mindent. Tizenhárom-tizennégy évesen már egy kamasz zenekarban játszottam, persze abból aztán semmi sem lett. Viszont ezzel párhuzamosan elkezdtem vonzódni a dobhoz. A dobosokat figyeltem nagyon. Elmentem roadolni az akkori egyik legprogresszívabb zenekarhoz, az Olympiához. Itt elképesztő zenészek voltak. Így szívtam magamba, hogy mi az a dobolás. Húsz éves koromban került arra sor, hogy elszegődtem Kovács Gyulához, a legendás dzsesszdoboshoz, a tanítványa lettem és akkor nagyon-nagyon megindult a fejlődés.

Milyen dobbal kezdtél?

Úgy emlékszem, egy Medveczki, vagy Dubán szerelés lehetett, amit gyerekkorom kedvelt zenekarának, a Tantusz együttesnek a dobosától, Lauthán Rezsőtől vettem. Ma vintage hangszernek számítana, és leginkább a Ringo Starr által használt, korabeli gyöngyház borítású Ludvigra emlékeztetett. Ezzel játszottam az első URH-koncerteken is. Huszonkét éves koromban elindult az URH, aztán jött az Európa Kiadó, majd abbahagytam az egészet, mert már jártam a Filmművészeti Főiskolára és a filmet választottam. Aztán pár évtized elteltével azt vettem észre, hogy már nem bírom visszafojtani magamban a vágyat, hogy doboljak.

Úgy tudom, hogy az URH már javában készült a debütáló koncertre, amikor csatlakoztál a zenekarhoz.

Valóban. Ez konkrétan úgy történt, hogy Müller Péter szólt nekem. Már minden megvolt, ki volt tűzve a koncert napja, de nem volt dobos. Müller-rel együtt jártam a Filmművészetire és megkérdezte, hogy nem tudok-e valakit, akinek van dobja? Mondtam, hogy nekem van. Ja, te tudsz dobolni? Mondom, hogy enyhén szólva... Láttam, hogy ez nem dzsessz zene, de volt benne lendület, volt benne valami láz és így nekiálltunk.

A dobszólamok meg voltak már írva a dalokban?

Figyelj, ezek nagyon egyszerű dalok voltak. Két-három akkord, egy tempó, és bimm-bumm, le kell dobolni. Ott nagy megfejtésekre nem volt szükség, inkább erőre, kitartásra, heti öt próbára, hónapokon keresztül. Nagyon sokat próbáltunk.

Hogy emlékszel a debütáló koncertre? Sokan úgy vélekednek, hogy az a koncert revelációszámba ment az akkori hazai rockzenében.

Én nem mozogtam ebben a műfajban, ebben a kultúrában, engem a dzsessz érdekelt elsősorban, sőt kizárólag. Nem is gondoltam, hogy azt az udvart, (Megj: Kulich Gyula - ma Kálvária-téri pszichiátriai klinika udvara - szerk.) ahol mi játszunk, meg fogják tölteni. A budapesti művész világ és az értelmiség krémje ott volt, amin teljes mértékben megdöbbentem, hogy azok az arcok, akiket én a munkájuk miatt nagyon tiszteltem, összegyűltek arra a hírre, hogy itt valami fontos történik, hogy itt elindul valami. De ennek a fontossága engem teljesen meglepett. Nemcsak a tömeg miatt.

Nagyon-nagyon erős élmény volt ezeknek az embereknek - pl. Bódy Gábor, Xantus János, Beke László, Erdélyi Miklós - játszani, gyakorlatilag az avantgárd filmes-irodalmi-színházi élet apraja-nagyja ott volt. Nem is ismertem mindenkit, csak a filmeseket. Akkor még nem is az volt a név, hogy URH, hanem Orgazmus, Jenőék korábbi zenekarának ez volt a neve. A koncertnek pedig az volt a címe, hogy Orgazmus Kék fényben. Állítólag Bárdos Deák Ági volt a névadó, a keresztanyja a zenekarnak.

A koncertnek mindenesetre akkora volt a sikere, hogy utána rögtön meghívást kaptatok a Kassák klubba.

Igen, ott volt a következő koncert. Az nagyon durva volt, ugyanis az történt, hogy beálltunk koncert előtt, aztán kimentünk valahova kólát inni. Mire visszajöttünk, addigra annyira körül lett véve az épület, hogy nem tudtuk megközelíteni. Rettenetes tömeg volt. Mondtuk, hogy be akarunk menni, mire közölték, hogy már nem lehet, telt ház van. Mondtuk, hogy jó, de mi itt játszunk. Á, azt mindenki mondhatja! Aztán álldogáltunk sokáig, majd a tömegen keresztül valahogy bemásztunk. Persze ez egy pici hely volt. Az is egy marha nagy hőfokon égő koncert volt. Ez a koncert tele volt ilyenfajta jó energiákkal és feszültséggel.

A már említett helyeken túl, hol játszottatok még Pesten?

ELTE Jogi kar, talán a Ganz Mávag MH-ban is, Bercsényi kollégium, talán Ikarus MK? Müller Péter, vagy Jenő jobban emlékszik, kérdezd meg tőlük is!

Vidéken, hol léptetek fel?

Miskolcon és Pécsen, erre a két városra emlékszem. Miskolcon egy kommunában játszottunk.

Az volt Somoskői Lajos "Soma" utolsó fellépése, utána ki lett rúgva.

Erre nem emlékszem, sajnos, de én nem voltam nagyon benne ezekben a dolgokban. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ő már nincs ott.

A távozása mennyire változtatta meg az URH-t? Addig ugye két gitáros felállásban játszott a zenekar.

Soma nem a gitárjátékával határozta meg ezt a zenekart, hanem inkább a Bye-bye című számmal, amit ő énekelt. Az volt a legemblematikusabb produkciója, amit a nemrég rendezett emlékkoncerten is előadott, nagyon jól, szinte ugyanolyan hőfokon, mint anno.

Próbahelyként a debütáló koncert után is a pszichiátriai klinika pincehelyisége szolgált?

Igen, a továbbiakban is ott próbáltunk.

A dalszerzés, hogy zajlott? Kész szerzeményeket hoztak a szerzők, vagy inkább próbákon születtek a számok?

A szövegeket majdnem mind Péter, a zenéket majdnem mind Jenő írta. Kiss Laci is írt szöveget, talán zenét is és Jenő nevéhez is fűződik pár szöveg.

Laci melyik dalt írta az URH-ban?

Rockin' F'ckin, de lehet, hogy voltak még dalai.

Volt olyan szám, amit te írtál, például a Happy birthday. Ezt a mai napig nem adták ki hanghordozón.

Ez igaz. Tudod, az ember ilyen amatőr módon gitározgat... Tudtam hat, vagy tíz akkordot, és akkor írtam egy nagyon jó kis rockszámot. Péter írt rá szöveget. Az öt éves jubileumi koncerten, a Betonudvaron el is gitároztam. De amúgy nem voltak soha dalszerzői ambícióim.

Az is újdonság volt, hogy angol nyelvű dalaitok is voltak, ebben talán csak a Spions előzött meg titeket. Tőlük játszottatok számokat?

Csak kevés angol dalt játszottunk, de pl. az egyikre emlékszem, ez a Rock'n roll Suicide volt David Bowie-tól. A Spionstól nem játszottunk számokat.

Mind az URH, mind az Európa Kiadó készített egy demót. Ez, hogy jött össze? Milyen körülmények között dolgoztatok?

Az URH-demó az akkori Színház- és Filmművészeti Főiskolán készült, pár nap alatt. Az EK-demóra nem emlékszem.

Ejtsünk szót akkor a "hivatalos Magyarország" hozzáállásáról is a zenekarral kapcsolatban.

Voltak betiltott koncertek, szó se róla. Emlékszem, hogy a Jogi Egyetemen játszottunk volna az Egyetem téren. Megjelent a rendőrség és közbeavatkozott. De végül is megtartottuk a koncertet, egy egyetemi előadóban. Ott nagyon mozogtak a rendőrautók, mindenféle KISZ-klubvezetők nagyon morcosan néztek rám, de ennek ellenére lejátszottuk a koncertet. Onnan tudom, hogy lejátszottuk, mert a családom egy része is ott volt. A családom mindig elkísért a koncertekre.

Anyám nagyon lelkes volt, illetve a testvéreim is. Ezen a koncerten, azt hiszem, apám is ott volt és az egyik rokonunk is, aki nagyszerű gitáros volt. Én baromira zavarban voltam, hogy Úristen, mit fog szólni ehhez a csörömpöléshez? Én ezt a korszakot zeneileg nem értékeltem túl nagyra, tehát nem gondoltam, hogy ez nagy teljesítmény zeneileg, egészen addig, amíg el nem olvastam az NME-nek a cikkét. (Chris Bohn: Hungarian Rhapsody and other Magyar melodies, New Musical Express, 1981. január 17.) Az nagyon-nagyon megdöbbentett és amit a szerző ír, annak nagyon szorosan a zenéhez van köze. Zabolátlannak, fékezhetetlennek nevezi, ha jól emlékszem - de hát ez elsősorban a szövegek, a tartalom és a lázadó magaviseletünk miatt volt. Szerintem fontos pillanatban érkezett a zenekar.

Bohn látta is a zenekart élőben, vagy csupán a hangfelvételek alapján írta meg a véleményét?

Igen, volt koncerten.

Milyen reakciója volt itthon a cikkének? A zenész szakma aligha fogadta pozitívan, hogy azt írta, hogy "az URH életerős zenéje úgy fűrészeli az ágat a hivatalos zenekarok ál-rockzenéje alatt, ahogy a punk teremtett nálunk tiszta levegőt néhány évvel ezelőtt".

Nézd, én nagyon jól emlékszem, amikor volt egy vita a profi zenészek és a lemezkiadó között. Ott - szomorú ezt kimondanom - Bródy János is bizony-bizony ellenünk szólalt fel. Nem tudom szó szerint idézni, amit mondott, de nyomtatásban olvasható. Nem akarok pontatlanul fogalmazni, de arra emlékszem, hogy nem volt túlságosan támogató, amit erről a műfajról, mozgalomról, vagy kultúráról mondott. Kvázi, hogy nem segít ez sem a zenének, sem a fiataloknak. Ez nem fontos, nem kellene ezt annyira támogatni. Ebből, ha valaki a '80-as évek elején meg akart hallani valamilyen üzenetet, az meghallotta, mégpedig azt, hogy ezeknek ne legyen sose lemezük, ne támogassuk a koncertjeiket és semmiféle nyilvánosságot ne biztosítsunk nekik... és ez így is lett. De nekem, őszintén szólva egyáltalán nem nem hiányzott az, hogy az Ifjúsági Magazin címlapján szerepeljek, vagy hogy az Erdős Péter vezette Hanglemezgyár URH-lemezt adjon ki, én enélkül is jól megvoltam.

Ha már a nyilvánosság szóba került... Amikor megkerestelek az interjú ügyében, akkor említetted, hogy a Magyar Televízió egy alkalommal készített rólatok felvételt.

Igen, nagyon jól emlékszem, a Kassák klubban. Van is egy fotóm, a ma már sajnos nem élő rendező kollégám, Bodnár Pisti, aki nagyon sok zenés műsort csinált, látható rajta egy kamerával a kezében. Természetesen filmre forgattak, több kamerával.

Milyen volt az URH cucca, a technikai háttér?

Semmi. Te, nulla, zéró. Komoly cuccon akkor tudtunk először megszólalni, amikor az ötéves jubileumi koncertet csináltuk. Jól emlékszem, hogy a Hobo Blues Band cuccán játszottunk, ami teljesen meglepő volt, fantasztikus, nagyon jól hallottuk magunkat. Ez korábban teljesen ismeretlen volt.

Tehát a Kassák klubban - ami a zenekar úgymond törzshelye volt - nem is volt kontroll?

Volt, de csak kifelé. Az a probléma, hogy ha a zenészek nem hallják magukat, könnyen elmennek az erdőbe... és mi is mentünk. Ott ami a csövön kifér jeligére zenéltünk.

Említetted a HBB-t. Országosan ismert zenekar előtt játszottatok?

Nem, senki előtt. Itt az első nagy változást az hozta, amikor én már nem voltam az Európa Kiadóban, de egyszer csak oda megérkezett Másik János. Az egy fantasztikus esemény volt, pl. nekem, aki tizenhat éves koromban minden vasárnap ájultan hallgattam, amit játszott a Marczibányi téren az Interbrassban, úgy, ahogy csütörtökönként az Építők Jazz Klubban, keddenként a Syrius-hajón, illetve a Bercsényi kollégiumban. Volt az a néhány mágikus hely, ahova mindenképpen elment az ember, az egyik ilyen volt az Interbrass klubja. Másik János, Kőszegi... Elképesztő zenekar volt. Amikor meghallottam, hogy ő csatlakozott, az olyan volt, mintha én filmesként - ha élne még - Gordon Willis-szel dolgozhatnék.

Hogy emlékszel a zenekar feloszlására?

Müller kiszállt és átment a Kontrollba, úgyhogy mi ottmaradunk nélküle. Jenő meg Laci elkezdett dalokat írni. A nagy forradalmi esemény az volt, amikor Dönci (Dénes József) megérkezett. Őt kora kamaszkoromból ismertem, a Lé-partról, az ottani vagányok közül. Nem tudtam, hogy gitározik, csak azt, hogy olyan csavargó, mint én, illetve nálam nagyobb. Emlékszem a pillanatra, amikor megláttam őt a próbán és az volt bennem, hogy: Ez mit keres itt? Mit akar itt? Szia Salamon, mi van veled, de rég láttalak!

Mi van, Döncikém? Jöttem gitározni! Néztem Jenőékre, hogy mit fog ez itt csinálni, Jézusom! Abban a pillanatban, mikor hozzányúlt a gitárjához, azt hittem, elájulok. Komolyan mondom, ilyen elementáris rockzenei hangzást, Vezúv-szerű, mennydörgésszerűt, harmóniákat és kegyetlen soundot... talán Tátrai gitározott így, abban az időben. Az a rettenetesen vad, de mégis nagyon dallamos gitározás! Mindannyian elájultunk tőle. A zenekar akkor nagyon-nagyon megindult. Lett egy vadonatúj Tama dobom, sokat is gyakoroltunk. Csak aztán én úgy éreztem, hogy nekem más dolgom van.

Jenő egy interjúban azt mondta, hogy szerinte azért léptél ki, mert nem igazán bíztál a zenekar jövőjében. Az első műsort (A pusztulás piszkozatai) nem igazán fogadta jól a közönség, az volt a vélemény, hogy az Európa Kiadó nem éri el az URH színvonalát.

Én nem így emlékszem, nagyon jó emlékeim vannak. Nekem zeneileg sokkal jobban tetszett az EK első műsora, mint az URH. Vannak nagyon jó URH-dalok - el is játszottuk ezeket az emlékkoncerten -, de én úgy éreztem, hogy itt léptünk egyet előre az Európa Kiadóval. Ennek ellenére tudom, hogy a fényes korszak akkor indult el, amikor kiléptem és jött Magyar Péter. Egyszer csak sokkal jobban dobolt, mint én. Ő egy nagyszerű srác. Én pedig elengedtem ezt a dolgot, mert ezerszer fontosabbá vált a film.

Az utolsó koncerted a zenekarral eléggé emlékezetes, igaz, nem pozitív értelemben...

Emlékszem, hogy skinheadek összeverekedtek másokkal a Bercsényiben. (Ott volt a koncert.) Plusz Dönci egyszer csak bemondta a mikrofonba, hogy a Petőfi-hídnál valaki felgyújtotta magát! Ez annyira megrázott, hogy én úgy éreztem, hogy miközben ez történik és a szemem láttára ütik-rúgják egymást emberek... én pedig ott, mint egy ilyen könnyűzenei kisiparos, tulajdonképpen a talpalávalót szolgáltatom ehhez a közönséges, brutális viselkedéshez, amihez nekem semmi közöm, plusz közben valaki felgyújtotta magát? Én akkor azt mondtam, hogy nekem ehhez semmi közöm, úgyhogy letettem a dobverőt és elköszöntem a fiúktól. Természetesen nem csak ezért, ekkor már összeállt bennem a dolog, hogy kiszállok.

Mi volt a reakciójuk?

Először azt hitték, hogy hülyéskedek, hogy Jaj, ne, de én mondtam, hogy De!

Mi a véleményed az Európa Kiadó későbbi műsorairól?

Nagyszerű zenekart csináltak. Többször voltam koncerten azóta is. Másik János belépése forradalmi hatású volt, de Dönci távozása minden szempontból tragikus vesztesége a zenekarnak is. Ugyancsak nagyon szomorú azt látnom, hogy Kiss Laci már nincs a zenekarban. Szerintem a legerősebb formáció a '90-es években jött létre, bár a jelenlegi dobos, Gyenge Lajos nagyon magas színvonalat képvisel. A számokat azonban már nem tartom annyira jelentősnek, megújítónak, mint a korábbi műsorokat.

Bánod, hogy akkor abbahagytad a zenélést?

Nem. Nagyon helyes döntés volt. Mostanában viszont egyre határozottabb lépéseket teszek vissza a muzsika felé.


Drpeter




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: Drpeter


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds