×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Cikipédia 6. - 13. rész - Aki egyszer kinyitja a száját 

Megjelent: 2016. május 05. csütörtök 12:05
Szerző: Fiery
    Cikkek 

Három esztendővel ezelőtt, egy szakmai találkozón - Hangfoglalás - történt meg az a csúfos eset, hogy összegyűlt a hazai rockzenészek krémje. Eddig ezzel nincs semmi baj, történt hasonló máskor is. A gond ott kezdődött, hogy a megszokott, jól bevált bólogatások helyett apróbb neszek, kínos pusmogások, majd egyre hangosabb beleszólások közepette, egyszer csak egy "ősz bárd" emelkedett fel - nevezzük őt Vörös Pistinek -, véleményével földbe döngölte a média jeles - és jeltelen képviselőit. A balhét követően hosszú csend következett, majd megalakult a MaRock, amiből kis Alien-ként - a jelenlegi helyzetben idegen életformának tekinthető - megszületett az első országos hazai Rock Rádió! Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Magad uram, ha szolgád nincs!

Változni és változtatni pedig rettenetesen nehéz volt. A média fejeinek ez sem sikerült, ha nekik nem megy, akkor máshogy kell megragadni a lehetőséget. Megalakult az első "dac szövetség", a Magyar Rockzenészek Egyesülete. Az egyesület elnöke: Németh Gábor, elnökhelyettes: Vörös István, elnökségi tagok: Török Ádám, Hajnal Gábor, Jankai Béla, Kalapács József, László Viktor és Jung Norbert.

Az Egyesület küzdött is egy darabig, aztán lassan mindenki kezdett belefáradni. Akik ezek után sem adták fel, azok Németh Gábor (Dinamit) és Vörös István (Prognózis) voltak! Menet közben pedig kiderült, hogy még nagyobb erőfeszítésekkel, még többet ki lehet hozni a már nem annyira titkos ellenállásból. Nem kell várni a hazai zenei közélet "gurujaira", hogy megváltozzanak, nélkülük kell tenni valamit! Megszületett egy "saját" rádió ötlete. A történet nem publikus, de igen kemény csatákon vannak túl Gáborék, de hamarosan az eredményt magunk, hallgatók is osztályozhatjuk!

Mint tudjuk, egy nőt megszerezni nem annyira nehéz, mint megtartani, ez így van a rádióval kapcsolatban is. Az eddigi idegtépő munkát, a még idegtépőbb követi, nekünk nincs más dolgunk, mint támogatni és a siker kapujáig elkísérni a rádiót...

A feladat adott, de kérdés, hogy sikerül-e a rock zenét újra divatba hozni, mert mi tagadás, jó pár év lemaradásban vagyunk. Most aztán el kell dönteni, hogy a felelős szerkesztők kiemelnek néhány előadót, zenekart, azokat "agyon játszva" sztárrá faragják, vagy naponta hallunk kétszáz új dalt? Tudomásom szerint a rádió irányítói minden ízlésnek meg akarnak majd felelni, de ez persze lehetetlen. A magam részéről úgy gondolom, hogy időt kell adni az új csatornának, amíg kiforrja magát, letisztulnak a műsorok. Drukkoljunk együtt az új országos rádiónak, reménykedjünk, hogy hosszú életre ítéltetik.

A Rock rádió feltehetőleg nem lesz konkurenciája a jelenlegi Petőfi rádiónak - ha igazak a hírek, itt nem lesznek - biszem-b@szom számok -, hiszen itt értékelhető muzsika lesz! Itt nem lesz kikötés a tinédzser korhatár, nem kell angol nyelvű köntösbe bújtatni az együgyű szövegförmedvényeket. Felettébb nehéz lesz a jó indulaton, barátságokon felülkerekedni, hiszen ha úgy lesz minden, ahogy Gáborék akarják, akkor bármilyen stílus megfér egymás mellett, a lényeg az, hogy zenei igényességgel rendelkezzenek a dalok. Aztán meg jön a haver, hogy tegyétek már be ezt a szart, ha beteszik, akkor az lesz a baj, mert valóban szar, ha nem teszik, akkor meg jön a duma, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze... Ezt a felfogást egyébként már ismerjük jól! Elütni úgy lehet a bratyit, hogy azt mondják, nem ők döntenek, mert van egy "szakmai" zsűri, de erre is meg van az ellenszer; Nehogy már pont te ne tudd elintézni! Aztán elindul a körforgás...

Szóval nehéz helyzetben van a csapat, sok küzdelem vár még rájuk, hát meglátjuk, hogy mit sikerül kihozni az egészből! Mi most egy kicsit repüljünk vissza a múltba, emlékezzünk arra a "pillanatra", amikortól számíthatjuk az új rendszer elindulását!

Vissza a múltba - 2012. október 10.

A bohóckodásnak vége! Újabb ember emelte fel szavát a magyar rockzenéért, a magyar rock zenészekért. Tette ezt ott és azok előtt, ahol a szavai meghallgatásra találhatnak. Hogy eredménye is lesz-e, azt még nem tudom, de ha nem csak veregetjük Vörös Pisti vállát, hanem mi is elmondjuk nyíltan véleményünket, akkor minden bizonnyal azok a hosszú ideje épülő és folyamatosan erősödő kőfalak leomlanak!

Hétfőn hatalmas tumultus volt a facebook sztrádán. Zenészek, újságírók, zenerajongók és támogatók lájkolták és osztották meg ezerrel Vörös Pisti "beszólásának" felvételét, melyet a Hangfoglalás című szakmai rendezvényen követett el. A "toronyban ülők" annyira meglepődtek, hogy még csak komolyan válaszolni sem tudtak, ami nem is baj, hiszen biztos csak megmagyarázták volna a bizonyítványukat. A neten ellenben jöttek a verbális hátba veregetések, a - Melletted vagyunk Pista! - hozzászólások. Valahogy egységessé vált egy közösségi oldal.

Ha van egy kis tartás a "döntnökökben", vagy legalább az állásuk fontos, akkor most lépni fognak. Remélem, nem úgy, mint a kilencvenes évek elején, amikor néhány nagynevű "lázadót" többször is a médiába segítettek, hogy elhallgassanak az ellen hangok, míg a többiek továbbra is szopóágon maradtak. Szóval fura lenne, ha mostantól egyre több Prognózis, Dinamit, meg Beatrice felvételt hallanánk, és semmi mást. Itt az ideje annak, hogy megszólaljon az igényes rock muzsika! Elég az álalternatívokból, elég a frissen felfedezett amatőrökből, háromperces sztárokból. Elég a szabad majomcsapatokból. Itt az idő, hogy újra megszólaljon a Piramis, P. Mobil, Omega, Pandora's Box, Korál, Dinamit, Skorpió, Rolls Frakció, Boom Boom, Jamie Winchester, Örökség, Wall Street, Prognózis, Mini, Satöbbi, Road, Kalapács, Rudán Joe, Ossian, Varga Miklós, Lord, Karthago, Bulldózer, Bill, HBB, B-52, Kamara Rock Trio, Color, és még sokan mások. Ugye mennyi ismeretlen név? Mindez köszönhető a médiának, hiszen ezen előadók nagy része már húsz évesnél idősebb, folyamatosan játszó - valamikor szebb napokat látott - zenekar. A Média hatalma itt látszik igazán. Sikeresen eltüntette a magyar rockzenét Magyarországról. Köszönjük, de ebből többet nem kérünk!

Egyetértek Vörös Pistivel abban is, hogy lassan nem Tehetségkutató Fesztiválokat, hanem Közönség Kutató Fesztiválokat kell rendezni. Ugyanis a fotelrockerek elfelejtettek koncertre járni. Nem csoda, hiszen azt gondolhatják, hogy ezek a bandák már nem is léteznek. Nem hallanak róluk, nem látják őket. Mindig ugyanaz a tizenöt "szórakoztat" minket csak, kiegészítve a befutásra ítélt átmeneti sztárokkal. De ha ez nem lenne elég, sok helyen még politikai nyomásra azt híresztelik, hogy mennyire rossz a magyar rockzene. Hát ebből elég! Eljött az idő, hogy mindenki magába szálljon és tegye a dolgát. Szerezzük vissza a magyar rock hírnevét, ami a hatvanas évektől a rendszerváltásig Európa szerte ismert és elismert volt. A telt házas Szovjet, Német, vagy éppen Lengyel turnék. Annak idején - nyolcvanas évek -, Csehszlovákiából, Ausztriából ugrottak át az Ifiparkba Ős-Bikinire, P. Mobilra, Pokolgépre a fiatalok!

Vörös Pistinek igaza van, mert a magyar rockzenészeket nem szabad leírni, éppen most, amikor elvileg itthon mindennek értéke kell, hogy legyen annak, ami magyar. Miért éppen a rock ipart hanyagoljuk el? Persze az is lehet, hogy nem is tudatosságról van szó, csak egyszerű dilettantizmusról. Akkor viszont ezeket az irányítókat kell lecserélni, de azonnal. A Magyar rockzene az utolsó utáni pillanatokban van. Mentsük meg! Emeljük fel szavunkat mi is! Ne csak veregessük Vörös Pisti vállát, amikor kettesben vagyunk, hanem mindannyian mondjuk el nyíltan véleményünket! Senki nem posztumusz díjra törekszik, az életet még addig akarjuk élvezni, amíg dobog a szívünk, és nem azután...

Fiery
mjozsef.fiery@gmail.com



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia