Chris Ousey - Dream Machine (2016) 

Megjelent: 2016. május 11. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A brit pop-rock és AOR egyik legizgalmasabb előadója Chris Ousey énekes, akinek a karrierje végre emelkedni látszik, manapság egyre több rajongója és figyelője akad... Az érdeklődés oka egyszerű, nemrég a kiváló Ozone projekt kapcsán írtam le a nevét, ami előtt a szupergroup Snakecharmer-ben próbált úgy kígyózni, mint a hetvenes évek egyik nagy ikonja... A 2011-es Rhyme And Reason-t követő Dream Machine csak a második szóló kiadványa Chris Ousey-nak, a manapság az Impera-t építgető Tommy Denander-rel készítette, akinek persze nem kell ajánló levél ebben a körben sem...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A lendületes This Is the Life-ban Tommy Denander aktív gitár-központú blues-hard rock dallal lepte meg főhősünket, mintha a Deep Purple szólna a nyolcvanas években, ráadásul Chris Ousey árnyas énekhangja is Joe Lynn Turner-re emlékezteti az embert. A zeneileg könnyedebbre és játékosabbra vett Another Runaway már az AOR-határait súrolja a Journey és Toto környéki romantikusabb és drámaibb melódiát énekelve. Aztán jön a szintetikus háttér a War nyitányában, amiből - tipikusnak mondható - csipkelődő AOR-sláger formálódik a gitár megjelenésével. A Dream Machine-ban visszatérnek a blues-hard rockos zenei hangszereléséhez, finoman megvívja csatáját a főszerepért a karcos gitár és a füstös énekhangú slágeres dallam... A dal közepére tett instrumentális betét, orgona és gitár szóló pedig csodás Deep Purple-hatásúra sikeredett!

A drámaiságot lendületből is tudó Tearing It All Down, az elmerült Into Your Dream visszafogott sűrítménye, majd a szárnyaló Moment Of Madness is szellemesen és profin kevergeti a már eddig is alkalmazott zenei és hangszerelési fordulatokat, ízes és rockos hátteret adva az énekes erőteljes hangjához. A szintetikus alapok és a karcos gitár vívja csatáját a Gone Long Gone nagyobb ívű drámája alatt, hogy aztán beinduljon a Better Time To Come keményebb és pattogóbb hard-rock menetelése... A Rainbow-szerű Eager To Please és az epikusabb Return To Me is szórakoztató nosztalgiával, elegánsan osztja a zenei lapokat az énekes nem túl letisztult dallamainak... akinek ennyi nem volt elég, az kaphat még egy játékosabb bónuszt Flesh On The Bone címmel, amit nem tudom miért mondanak plusz dalnak, hiszen minden szempontból a lemezen a helye...

Azt hiszem, hogy a legnagyobb problémája ennek az anyagnak, hogy Tommy Denander mintha el akarná nyomni a saját lemezén Chris Ousey-t... A gitáros nagyszerűen hozza a lemezen a Ritchie Blackmore-témákat, amihez a Joe Lynn Turner-szerűen árnyas énekhang itt is illendőnek és működőképesnek tűnik, de mindezzel azokat a problémákat is örökölték, amit a két eredeti előadó is mindig hordozott a közös munkáiban, vagyis a gitár a főszereplő és nem az énekes... Márpedig ez az énekes szóló anyaga akarna lenni, nem a gitárosé, ráadásul a nosztalgiát is túlzásba viszik, valaki szólhatna már nekik, hogy már réges-régen nem a nyolcvanas években járunk...

10/7



Track lista:

01. This Is the Life
02. Another Runaway
03. War
04. Dream Machine
05. Tearing It All Down
06. Into Your Dream
07. Moment Of Madness
08. Gone Long Gone
09. Better Time To Come
10. Eager To Please
11. Return To Me
12. Flesh On The Bone (bónusz)

Közreműködő zenészek:

Chris Ousey (Ozone, Heartland, Snakecharmer, stb.) - ének
Tommy Denander (Impera, Paul Stanley, Alice Cooper) - gitár, billentyűs hangszerek
Chris Green (Tyketto, Rubicon Cross, Rage Of Angels) - gitár
Adam Wakeman (Headspace, Snakecharmer, Black Sabbath) - billentyűs hangszerek
Andy Loos (Covered Call) - basszusgitár
Lars Chriss (Impera) - dob
Ged Rylands (Rage Of Angels) - vokál
Paul Hume (Lifeline) - vokál

Lemezeik:

2011 - Rhyme And Reason
2016 - Dream Machine

Kiadó:
Escape Music
Honlap:
melodicrock.com


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Motörhead (1977)
A londoni Motörhead ezzel az 1977. augusztus 21-én megjelent lemezével mutatta be azt a mocsokban és adrenalinban fürdő hard rock, heavy metál és rock and roll keverék zenéjét, ami

Tovább...
Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...
Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia