Csuka Mónika interjú - 2. rész (2016) 

Megjelent: 2016. május 12. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Csuka Mónika a Beatrice alapítója. Mónika kiváló humorú, tündéri nő. Élmény volt a beszélgetés és igen informatív. Az első részben a kezdetekről beszélgettünk, ma a Metronóm '77-ig jutunk el...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Milyen volt az elfogadottsága az első női rockzenekarnak idehaza, a '70-es évek legelején?

Tudod, sok zenekarral megismerkedtünk és mindig azt kaptuk meg, hogy "ahhoz képest, hogy lányok, egészen jók". Mi meg nem ehhez képest akartunk jók lenni, hanem egyszerűen csak jók akartunk lenni. Csajok, gyakorolni kell. Másik oldalról meg egyszer történt a Pataky Művházban, hogy egy cigánylány felszólt a közönségből, hogy "Te figyelj! Ne rázd magad, ha lejössz, agyonverünk!" Néztem Krisztára, hogy ezek megvernek minket. Akkor még drukkerhadak voltak a zenekarok körül. De olyan tapasztalatlan kislányok voltunk, hogy nem tudom elmondani. Ilyesmire nem számítottunk. Végül persze nem vertek meg.

Én szeretem az embereket, általában azt hiszem, hogy engem azok is viszont szeretnek, akiket szeretek, és még a mai napig is nehéz feldolgoznom, hogy van, hogy ez nem így van. De például 1970-ről '71-re virradó szilveszteren egy orosz laktanyában léptünk fel. Előtte elmentünk egy próbára, egész sokáig tartott, majd combközépig érő miniszoknyában, a hóban gyalog mentünk haza. Mikor hazaértem, lila volt a lábam. Anyukám mondta, hogy tiszta őrült vagyok, de nem baj, ebben járok és kész. De a pozitívumokat is említsük meg: nyíltak rögtön az ajtók, ahogy megláttak. Akár felsőbb, akár zenekari szinten. Mai eszemmel azt mondom, hogy egy buta fruska voltam, mert akkor azt hittem, hogy így működik a világ. Azt hittem, hogy ennyire jók vagyunk, hogy teljesen természetes, hogy minden sikerül.

Feró?

Feri 1970-ben lett - mai szóhasználattal - a barátom. Ekkor még a Zárvatermőkben énekelt. Sokat jártunk egy idő után fellépni, jött velünk. Nem lépett fel velünk állandóan, de egy idő után kezdett sustorogni, hogy ez se jó, az se jó, ez és ez ilyen amatőr.

Valahol '72 eleje körül kezdett kialakulni az a felállás, ahol már a fiúk voltak többségben.

Még az is lehet, hogy inkább '71 vége felé járunk. Ugye Nagy Kati otthagyott minket, Kriszta helyett is kerestünk valakit, ráadásul '72-ben Angyalföldre költöztünk. Elmentem egy csomó zenekart megnézni. Egy zenekarban láttam Pepót, vagyis Temesvári Andrást, megtetszett. És úgy emlékszem, vele együtt jött Samuka is és Nagy Károly. Karcsi nem volt sokáig nálunk.

Gondolom, egyfajta zenei váltással is járt együtt ez a tagcsere. Miben állt ez?

Persze. Feró erőltette, hogy rockosodjunk. Bár már a lányzenekarral játszottuk a Purple Haze-t is. Aztán Samu átment a Gesarolba, szerintem a helyére jött Gáti Zoli egy pár hónapra nyáron - nála gyakoroltunk a Feneketlen tónál, majd helyette jött Cziránku Sanyi. És közben Mary-t elbocsájtottuk a zenekarból. Elég nagy trauma volt, a szüleim is haragudtak rám. Helyette jött Barille Pasqualle, majd Temesvári Péter. '73 körül a Gesarol, majd a P. Mobil volt a rivális zenekarunk.

Mary hívott volna a Vadmacskákba, de nem akartam menni, és Nagy Kati is elzárkózott ettől. Ketten ott túl sokan lettünk volna vezető személyiségek. Amiről Mary beszél az interjújában, hogy Nagy Kati kirúgott volna a Beatricéből, az nyilvánvalóan nem így volt, a Beatricében én voltam a zenekarvezető, azt azért nem szokták kirúgni, bár már volt a későbbiek folyamán rá példa. Viszont szerintem arra gondolhat, hogy a Vadmacskák elején lehetett olyan próba, amire nem mentem el, hisz nem is akartam a zenekar tagja lenni, itt történhetett, hogy Nagy Kati bemondta, hogy nem is leszek ott tag.

Érzésem szerint a Beatrice befuthatott volna olyan karriert, mint a Generál, mégsem ez történt. Voltak lemezfelvételi elképzelések?

Nem jártunk tehetségkutatókra, és talán az volt a baj, hogy saját dalokat sem nagyon csináltunk. Feró át is vette a zenekarvezetést. Agilis volt, alkalmasabbnak is tartottam erre. Egy férfi-nő kapcsolatban egy nő azért kicsit hátrébb vonul. Úgy gondoltam, hogy ez így jobb lesz. De nem voltam elnyomott alkat, a véleményem számított.

Mikor a lányotok, Nagy Gaby született, gondolom egy időre nem koncerteztél a Beatricével.

1975 májusában még emlékszem, hogy felléptünk az Ifiparkban, de már rosszul voltam a terhesség miatt. Valamikor 1976 elején tértem vissza, ekkor Zámori Sanyi dobolt, Pepó basszusozott, Aszalós Zoli billentyűzött és Cziránku gitározott.

Beszélgessünk erről a "diszkós" korszakról.

Nagyon jó zenészek voltak ekkor a zenekarban. Aszalós Zoli végig kijátszott minden hangot, rohadt nehéz darabokat is eljátszott. Ekkoriban nagyon sok zenét hallgattam, Presser tanácsára. Jó néger zenéket. És annyira jók voltak! Zenészként próbáltam megfejteni, hogy a hangszerek külön mit csinálnak. Hot Chocolate, K.C. and the Sunshine Band. Agyonjátszott szalagokon hallgattam. Megmondom őszintén, a rockzenét túl egyszerűnek tartottam. Persze ez így erős, mert vannak nagy kivételek. Az ekkor hallgatott zenék zeneibbnek tűntek, ritmusosabbak voltak, hát milyen jó lenne ilyesmiket írni. Így született a Gyere kislány, gyere. Jó csapat voltunk. Én írtam a zenéket, többnyire Feró a szövegeket. A Csak egy szót szövegét írtam egyedül én, de ezt inkább meghagyom a profiknak. A '77-es Metronómon mégsem szerepelhettünk szóló dallal, pedig a Gyere kislány, gyere nagy siker volt.

Érdekes, hogy csak egy válogatáslemezen jelent meg, pedig tipikus kislemezes szám.

B. Tóth Laci nagyon lelkes volt a daltól, azt mondta, hogy ez nem csak Európában, de a világban is sláger lenne. Bela Swardmark, az Abba egyik koncertgitárosa még angol szöveget is írt rá, bár azt mi nem játszottuk. A Metronómon azt kaptuk, hogy Delhusa Gjont és Szűcs Jutkát kísérhettük. Illetve Szigeti Edit Gyáva Ádámját játszhattuk. Az ekkor alakult Mikrolied felállás vokálozhatta az egész fesztivált. Ehhez kaptunk kottát, de voltak saját ötleteink is. De ettől ez még fájdalmasan érintett.

A Mikrolied úgy jött össze, hogy a Generálnál, a Charlie-s váltásnál már nem kellettek a lányok, Szigeti Eda megkeresett. Az volt a kérésem, hogy legyünk egy kicsit funkysabbak, elkezdtünk saját dalokat is írni. A Metronóm idejére már Marschalkó Zoltán jött gitározni a Beatricébe.

Lassan közhely, de attól még így volt: nyilvánvalóan nem akart Erdős konkurenciát a Neotonnak. A Tessék választanin megtalált Erdős: "Jöjjön be hozzám az irodámba... majd beszélgetünk." Tudod, így kezet fogott velem... és nem akarta elengedni a kezem. És hát volt híre, hogy milyen. Na, ettől még bementem hozzá beszélgetni, de mint a romák, karomon a gyerekkel! Hát nem volt elájulva, lehet, hogy ezzel intéztem el, hogy nem lett nagylemezünk. Na, nem baj. Nem bánok semmit. Nekem mindig a családom volt igazán a fontos, hogy legyen hátországom.

Függetlenül attól, hogy nem lett lemez, azért azt gondolnám, hogy ez a dal - megy a tévében és a rádióban - megdobja a zenekart, ehhez képest nem ez történik, talán csak egy NDK turnét lehet sikerként elkönyvelni.

És az is, hogy jött össze?! Jött egy megkeresés, mire az Interkoncert visszaírt, hogy a zenekar nem ér rá, de a Hungária ráér. Pedig marhára ráértünk mindenre. Az volt a szerencse, hogy a németek nem hagyták annyiban, egy nő felhívott, hogy Ziegmar Leister szeretné meghívni a zenekart a Friedrichstadt Palace-ba. Akkor kaptunk útlevelet, közeledtünk a határ felé, nem volt nálunk semmi, de így is szorongtunk, hogy mi lesz. És még csak nem is nyugatra mentünk. Ezt a mai fiatalok szerencsére már nem érthetik...

A harmadik rész itt olvasható!

Bálint Csaba (2016.05.12.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 20. és 2017. október 06. között:









Klipmánia