Csuka Mónika interjú - 3. rész (2016) 

Megjelent: 2016. május 13. péntek 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Csuka Mónika a Beatrice alapítója. Mónika kiváló humorú, tündéri nő. Élmény volt a beszélgetés és igen informatív. A második részben a '70-es évek közepéről beszélgettünk, ma a Metronóm '77 utáni korszakot vesszük át.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Volt 1970 és 1977 közt bármikor is olyan, hogy megcsillant a lehetőség, hogy ki lehet törni?

Nem. Mindig azt éreztük, hogy elindult valami nagyon, láttuk a közönségsikert, és... egyszerűen falba ütköztünk. Mások érdekeit veszélyeztettük, tehát eddig és ne tovább. Ennyi. Ami demót beküldtünk, kidobták. Nagyon méltánytalan volt velünk a rendszer. De a pofonok után fel tudtunk mindannyian állni. A mai napig úgy vagyok, hogy ha valami méltánytalanság ér, olyan tűzbe jövök, hogy mindenáron bizonyítani akarok. Nem hagyom magam.

Láttam egy olyan fényképet, ahol basszusgitározol. Hogyan alakult ez így? Esetleg a Suzy Quatro imidzs miatt? 1977 őszén átalakult az imidzs, az egész tagság lecserélődött. Fischer László lett a gitáros, Donászy Tibor a dobos és Gidófalvy Attila a billentyűs.

A Metronóm után Feró kirúgta az egész zenekart, ez után jöttek Gidóék. Fantasztikus zenészek voltak, e mellett csodás emberek. Hát a Gidó? Megszakadtunk tőle a nevetéstől. Olyan dumái voltak! Teljes váltás volt, abbahagytuk a diszkós dalokat, sokkal rockosabb lett a dolog, elkezdtünk új saját dalokat írni. Sajnos csak pár hónapig ment ez a felállás. Ha nem jön közbe Feróval a válás, akkor ki tudja, mi lett volna ebből.

Hogy alakult a zenekari cucc?

Feró nagy tiszteletet érdemel ezért is. A zenekar mellett járt dolgozni, például építkezésre üveggyapot szigetelést csinálni, állandóan tele volt a tenyere üvegszilánkkal. És ebből sikerült például egy énekcuccot venni. Mindenünket beleáldoztuk a zenekarba. Olyan szegények voltunk, hogy mikor Gaby, a lányunk megszületett, egy zacskó tejre is úgy kellett összekuporgatni a pénzt. Ezt szó szerint kell érteni. Volt, hogy a pénztárosnő adott pluszba 20 fillért, hogy egy tejet vehessek. Kicsik voltak a gázsik. Pedig voltak klubjaink csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Az összes Ifipark, jártunk vidékre is, Dunaharasztiban is volt klubunk.

A válásról beszélhetünk? Tudom, hogy utálod a bulvárt.

Utálom a bulvárt, tetűk csinálják. Tisztelet a kivételnek... Tetűk. Kivéve két hölgyet, akik nagyon objektívan írtak rólam. Három gyereket neveltem fel becsülettel, kikérem magamnak, amit velem szemben megengedtek maguknak egyesek. Feróval sok problémánk volt, de a végső eset az volt, mikor egy koncerten, közönség előtt vesztünk össze, na, ez volt a vége. 1977. december 18-án váltunk el ágytól, asztaltól. Egy válás az mindenhogyan katasztrófa. Minden félnek.

Sokszor gondolkodtam már rajta, itt az alkalom, hogy megkérdezzem: miért Feró vitte tovább a Beatrice nevet?

A Beatrice névhez Feró borzalmasan ragaszkodott, mert az már egy bejáratott név volt. Ebben az időben más zenekarok bomlásánál is nagy harc volt a névért. Én szólista akartam lenni, Bergendy Pista később nevetett is rajtam, mert kérdezte, hogy mért megyek el a zenekarból? Már, hogy a Bergendyből. Mondtam, hogy már nem egy lány akarok lenni a zenekarból, hanem a Csuka Mónika. Harcolok a nevemért! Ez 1979-ben volt. Mikor később véletlenül összefutottunk, meg is kérdezte, hogy "Mónika, harcolsz még a nevedért?" - Teljes erőből Pistám!

Hová kerültél a Beatrice után?

Az Apostolban voltam egy hónapot, basszgitárost kerestek. De szólt Bergendy Pista, hogy Helgolandba mennének zenélni, nem lenne e kedvem velük menni? Közben beadtam a rádióba egy dalt, a Hívjált, fel is énekeltem a 8-as stúdióban. Úgy volt, hogy június 26-án lesz a Tessék választaniban. De a Bergendyvel egész júliusban szerződésünk volt, a korábbi dátumot közben eltolták egy héttel.

Remegő lábakkal mentem be Bolba Lajoshoz elmondani, hogy mi akkor már nem leszünk itt. "Igen? Jó! Akkor elénekli a Karda." És kérlek szépen, ezek után két évre kitiltott a Rádióból. Bármit adtam be, kidobatta, tanúja voltam, ahogy ég a piros lámpa és törlik a felvételünket. Azt hittem, megszakad a szívem. Korda Gyuri később felkért, hogy énekeljem el vele a Szerelem élt, tudod a Suzy Quatro - Chris Norman feldolgozást, na, ekkor kerülhettem vissza.

A Bergendyvel gondolom nem a régi programjukat játszottátok.

Persze, aktuális slágereket játszottunk nyugaton. Csak jót tudok róluk mondani. Nagyszerű zenészek, nagyszerű emberek. Kollégaként kezeltek. Járogattunk nyugatra a későbbiekben is, közben Gabyra Feró anyukája és a szüleim vigyáztak. De ki voltam szolgáltatva, menni kellett, el kellett a nagymamámat és a gyereket is tartani. Sok itthoni ORI turnéban is szerepeltem. Korda Gyurit én hoztam össze ennek kapcsán Balázs Klárival. Történt ugyanis, hogy nem tudtam elmenni egy alkalommal Kordával, édes Gyurikám, nem fog menni, nyugatra kell menjek, de itt van Balázs Klári, elég jó, vidd el őt.

1985-ben lett kislemezem, a Szervusz Magyarország. Érdekes ez, nemrég gondoltam rá, hogy mennyire megváltoznak a fontossági sorrendek. Akkoriban annyira szerettem volna "ott lenni". Most meg már így visszagondolva, nem vettem volna annyira a szívemre a dolgokat, mint ott, fiatalon. Ez a kislemez is úgy volt, hogy Boros Lajos azt mondta, meghallgattatja a házmesternéjével, ha neki tetszik, akkor kiadja. Elég megalázó volt. A mai napig nem értem, hogy lett neki ott és akkor hatalma, abból, ahonnan jött. Ezek mentek és a bárányfelhők.

Beszéljünk a Hé! albumról.

Ezt a lemezt nagyban köszönhetem a sógoromnak, Enyedi Ernőnek. A Hungarotonnál kiröhögtek, hogyha nagylemezről beszéltem. A férjem, aki orvos, nagyon tehetséges és csodálatos ember, ő írta a szövegeket, de szó szerint le kellett butítani, mert túl okos volt egy slágerszöveghez. Ernő akkor még kazettázott, majd megcsinálta Vermes Gyurival a Hangszövöt. És hát Jugoszláviában birkákért cserébe, barterrel gyártatták a lemezt. Bementünk a gyárba megnézni, ahogy préselik a lemezeket. Hát én ott sírtam, ömlött a könnyem, a munkások döbbenten néztek. Nem tudom elmondani, mekkora élmény volt.

Nagyon menő a lemez borítója!

A fotós Szebeni András volt, és volt külön stylist is. Akkor jött be Magyarországra a body building. Jött egy 19 éves kigyúrt fiú a fotózásra. Szégyelltem is kicsit magamat. Mi ez? Húsvásár? Hozta egy barátját is. És akkor még nem volt divat a borítókon a szexualitás ilyen nyíltan.

Nem ez lett a legnagyobb sikered.

Persze, semmi reklámja, terjesztése nem volt, itthon talán 3000 darab fogyott belőle. Érdekes módon a Vajdaságban sokkal több kelt el. Meghívtak egy belgrádi fesztiválra is, az Interkoncertben ettől is ki voltak akadva, próbálkoztak mást küldeni, de a helyiek ragaszkodtak hozzám, ezek meg megőrültek, hogy nincs elég hatalmuk ezen változtatni. Még élt a rendszer, bár haldoklott, de a régi beidegződések még mindig működtek. A zsűriben ott ült a Magyar Rádió egy képviselője is, oda se jött hozzám, hogy szervusz.

Azt mondtam egész életemben, hogy csak egyszer engedjék meg, hogy megbukjak. Ha jó és más is azt gondolja, az jó lesz. Ha viszont megbukok egy olyan szituációban, mikor minden adott, akkor soha többet nem éneklek. Ernő megadta a lehetőséget. Mikor már megvolt a saját stúdiója, reklámlehetősége, minden adott volt a sikerhez. És '90-ben megjelent a Szédülj el. Majdnem platina lett, 96.000 példány elment belőle, ami ekkor már óriási példányszámnak számított. 50.000 volt az aranylemez. És hát ugye Ernőnél ezeket a számokat sosem lehetett pontosan tudni... értve ez alatt, hogy inkább kevesebbről lehetett tudni, mintsem többről. Ernő egyébként aranyos. Így nem hagytam abba az éneklést, az utóbbi 25 évben pedig a Csuka Mónika Énekiskolát vezetem, de szeptembertől elindítok egy Retro Klubot is a József Attila Művközpontban, Angyalföldön.

Bálint Csaba (2016.05.13.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia