Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

The Unity - The Unity (2017)

 Látogatottság
Összesen
85592281
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Zádor István - interjú (2016)

Interjúk

Zádor István a Non-Stop alapítója, vezetője, billentyűse. 1976-óta nem él Magyarországon, az utóbbi években nagyon ritkán hazajön. Szerencsére sikerült elérnem most, hogy pár napot hazalátogatott. Bár szabadkozott a kiejtése miatt, azonban - meglepő módon - sokkal kevésbé érezhető nála akcentus , mint több korábbi interjúalanyomnál...







Hogyan kezdtél zenélni?

Öt évesen elbújtam a zongora alá, nagynéném akkor adta az első leckét nekem. 18 éves koromig klasszikus zenét tanultam, zongoráztam. Ekkor elkezdtem az orvosi egyetemet, ahol lett egy barátom, Káplár Géza, aki dobos volt, illetve Varsányi Feri zongorista barátom, így hárman mindig együtt voltunk. Káplár elkezdett játszani a Phantoms együttesben, harmadéves voltam, mikor megkérdezte, nem játszanék-e velük, mert a zongoristájukat behívták katonának. Semmilyen zenekari tapasztalatom nem volt, elmentem egy párszor koncertjükre, figyeltem, mit csinálnak, majd beszálltam. Hallgattam persze beatet, de inkább jazzt és klasszikusokat játszottam korábban.

Mi volt a tagság?

Hantó Feri gitár, Balczó Gábor basszus, Szabathiel Géza ritmusgitár, Káplár Géza dob, Walter Csaba volt a szaxis és én voltam a zongorista. És volt egy néger fiú, valamelyik baráti afrikai országból küldték ide tanulni. Nem szerettem azt az irányzatot, amit a Phantoms csinált. Találkoztam valahol Vágó Pállal, aki Oravecz Jánossal és Arató Istvánnal az Eötvös Gimnáziumban játszottak. Elcsábítottuk mindhármukat a Phantomsba, egy Framus visszhangosítóval. Aztán jött egy Biki nevű srác hozzánk énekelni, de nagyon hamar letartóztatták. Nagyon művelt srác volt, belvárosi értelmiségi. Aztán jött Éliás Gyula énekelni.

Közben zűr volt, mert a kirúgott tagok is Phantoms néven játszottak, két ilyen nevű zenekar volt akkoriban. Nem volt sok bulink, de egyszer volt egy koncertünk az Egyetemi Színpadon, ez után változtattunk nevet. Kihirdettük a közönségnek, hogy jöhetnek a javaslatok, akiét elfogadjuk, az kap 100 forintot... és egy üveg pezsgőt. És valaki a közönségből adta a Non-Stop nevet. 1965-öt írtunk ekkor. Éliás egyik barátnője is jött énekelni, Dinnyés Ági. 1966-ban Kecskemétre kerültünk az Aranyhomok Szállóba.

Shadows, Ventures, Spotnicks, néhány Rolling Stones, Kinks, Manfred Mann, ilyeneket játszottunk. Három-négy órás bulik voltak, az első fele mindig instrumentális volt. I Should Have Known Better, Ticket To The Ride, No Milk Today, My Generation. Ezen a nyáron Vágó Paja nem volt velünk, mert be akart kerülni az egyetemre, és ennek érdekében nyáron műtősként dolgozott, hogy aztán erre tudjon hivatkozni. Ekkor Hanka Peti volt a gitárosunk. Ezen a nyáron a szálloda kirúgta Éliást, állítólag bement a konyhába és kézzel belenyúlt a lábasokba. A zenekarból is el kellett mennie Ágival együtt, Szabathiel Géza kezdett velünk énekelni.

1967-ben Balatonföldváron, a Balatongyöngyében játszottunk, Paja megint műtősködött és megint Hanka Peti gitározott nálunk ezen a nyáron. 1968-ban kezdtünk saját nótákat írni, mondván, mi is tudunk ilyeneket írni. Bár a magyar nyelv nem volt túl alkalmas, mert nagyon sok angol szó egy vagy két szótagú, szemben a magyarral. Meg akartuk különböztetni magunkat ezzel a többiektől. Klubunk volt a Gellértben, a hullámteraszon. Valaki írt egy cikket, hogy stop a Non-Stopnak, mert olyan hangosak, hogy a dolgozók nem tudnak pihenni. Akkor játszottunk a Belügy klubjában, majd a Budapest Szállóban, de a Belvárosi Tisztiklubban is.

'69-ben indultunk a Táncdalfesztiválon is, ekkor már ORI vizsgánk volt. Érdekes volt, mert ekkor katona voltam. Befejeztem az egyetemet, de még volt pár hónap katonaságom. Pesten voltam fél évet, de így is nehéz volt kijönni. Bánki Laci, aki a TV zenei rendezője volt, verte az asztalt, hogy államérdek a fesztivál, engedjenek ki. Be kellett a dalt adni szalagon, aztán behívtak meghallgatásra is, mert nem voltak biztosak benne, hogy el tudjuk játszani a saját nótánkat. Az Erkel Színházban volt a döntő, a felvételen láttam életemben először színes tévét.

Ekkor már Pinyó volt a dobosunk. Még iskolába járt. A korábbi dobosunk, Szilágyi József "Tökös" volt, de volt egy Yardbirds szám, a For Your Love, aminek a közepén van egy ritmusváltás, és képtelen volt eldobolni. Pinyó az Eötvösbe járt, Paja ismerte, meghallgattuk, hibátlanul eljátszotta a számot, onnantól ő volt a dobosunk. És ekkoriban már Benkő Robi volt a basszistánk. Robi egy szórakozott professzor volt, sokszor késett. Elég rendesen mozgott a színpadon. Történt a fesztivál döntőjében, hogy valahogy kiverte a mikrofont az állványról, de nem vette észre és végig énekelte a vokált csukott szemmel, lelkesen az üres mikrofonállványba.

Azon az éjszakán megírtunk kétezer levelezőlapot a közönségszavazáshoz. Gézának volt kocsija, elmentünk mindenfelé vidékre feladni őket, hogy ne ugyanarról a helyről érkezzenek a lapok. Akkor kiderült, hogy nem kerültünk be, mert csak 1000 szavazatot kaptunk. De hát kinek panaszkodjunk? Mi is csaltunk, ők is csaltak. Így nem kerültünk be a döntőbe.

Volt egy nagy koncertünk a Kisstadionban az Omegával 1970-ben. A programot előre le kellett adni. Az első nóta a Good Times, Bad Times volt a Led Zeppelintől. Jóváhagyták, de a koncerten a szám közben odajött egy ORI ügyelő, ordított, hogy nem lehet angol nyelvű számot játszani. Magyar színpadon magyar zenét kell játszani!

Mit játszottatok még a Led Zeppelintől?

Dazed And Confused, Living Loving Maid, Heartbreaker, Whole Lotta Love. Robi nagyon tudta ezeket énekelni. Paja vért izzadt a Heartbreaker szólójában. És a Pinyó dobolt. Elkezdtünk ORI haknikban is fellépni énekesekkel.

Ezt rátok sózták, vagy akartátok ti is?

Mi akartuk, ezzel járattuk be a nevet. Karda Bea, Stefán Ildikó, Aradszky, Szécsy Pál, talán Kordával és Koóssal is voltunk egyszer-kétszer. Próba ezekkel sose volt, kaptuk a kottát, három-négy. És mindig volt egy saját blokkunk is.

Első kislemezetek az Egyszer volt, hol nem volt. Milyen érzés volt kézbe venni a kislemezt?

Ó, nagyszerű. Azt gondoltuk magunkról, hogy mi most már befutottunk. Elkezdtünk több nótát írni. Ha két órás koncertünk volt, az első óra volt feldolgozás, a második már saját volt. A '69-es fesztivál után ismerkedtünk össze Victor Matyival, ő is kezdett nótákat írni nekünk. Sokszor mentünk eztán a rádióba. És játszottunk rádióban alapokat is, amit mások énekeltek el. De már nem tudom felidézni, hogy kiknek.

1970-re megérkezett Turai Tomi, mert Szabathiel Géza elment mérnöknek. Tomi játszott valami zenekarban, megnéztük. Ray Charlest énekelt, szent isten! Itt a Ray Charles. Elsőre nem akart eljönni a zenekarba, neki fúvósok kellettek, de nálunk nem volt. Aztán másodjára csak eljött.

Még mielőtt átlépnénk a '70-es években a történetben, had kérdezzem meg, milyen volt az orvosi egyetem mellett csinálni a zenekarosdit?

Mikor bekerültünk a fesztiválra, abbahagytam az orvosi pályát. Előtte végeztem, de nem kaptam meg azt az állást, amit szerettem volna a summa cum laude ellenére. Helyettesítettem néhány hónapot, majd bevittek katonának, jött a fesztivál, zenész akartam lenni. Egyébként nem volt konfliktus e miatt az egyetemen.

Te voltál a zenekarvezető. Miben állt ez?

Szervezés, tárgyalások. Egyedül mentem tárgyalni, nem lehetett az összes tagnak mindenhová járni. Én írogattam le az angol dalok szövegeit - bár akkor még nem tudtam angolul -, illetve én kottáztam a hangszereket külön. És én kezeltem a zenekaron belüli vitákat.

Az volt a beceneved, hogy Lef. Mit jelent ez?

Semmit. Kisgyerekként, tizenéves voltam, egy rádiójátékot hallottam, abban volt egy bizonyos Lefety Úr, rajtam ragadt ez a név.

Az 1971-es fesztivál?

Akkor már igazán profiknak hittük magunkat. Felmerült egy korábbi interjúdban, hogy ki írta a Lélegző furcsa hajnalon szövegét, azt tényleg Huszár Erika írta. Viszont Fodor Ákos írt más dalokat. Például a Könnyű ködöt, vagy az Őszi téli éneket. Az első, amit felvettünk a Sírni úgyse látsz volt. Nem vettük fel a Szívem dombján varjú ült.

Matyi barátja volt, bár ismertük előtte is, mivel a Sanzonbizottság tagja is volt, dolgozott az ORI-ban is, bár velünk egykorú volt. Nagyon tehetséges volt, nagyon száraz, szarkasztikus humora volt. A '71-es fesztiválra három nótát adtunk be. A Lélegző mellett beadtuk a Hét bolondot is. És egy jó szándékú újságíró megírta rólunk, hogy gúnyoljuk az elmebetegeket. Eszünkbe se jutott pedig.

Hogy kerül Somló a zenekarba?

Arra nem emlékszem pontosan, mindenesetre a Kexből érkeztek együtt Závodi Janóval. Paja egyre kevésbé ért rá, ezért jött helyette Závodi. Elindultak az ORI turnék, az LGT-vel is voltunk párban. Ismertük Blörót (Laux Józsi), mivel ő tanította Pinyót dobolni. És hát Pici kinézte magának Somló Tomit. Végül elkéredzkedett tőlünk. Az a sztori nem igaz, hogy Presser Pici felhívott volna ez ügyben. Jól hangzik, de soha nem beszéltem vele telefonon.

Ebben a korszakban vannak még feldolgozások a programban?

Nem, csak saját dalokat játszottunk. Mikor Turai is elment, jött Bétus és Losó Laci. És mivel ekkorra Pinyó elment Sommal Svájcba, jött Solti János dobolni. Angyal József, Alkalmas is a zenekar tagja volt. Ezt a felállást is szerettem, remek énekesek voltak Bétus és Losó.

Ezzel a felállással is csináltunk négy rádiófelvételt, amit '74-ben letöröltek. Ekkor ment el a zenekarból Matyi, keményebb vonal felé mentünk el, ennek volt példája ez a négy szám, ami sajnos nem maradt meg. Vad viharban élek, Fekete csend, ez volt a stílus. Matyi sanzontípus volt, ami nem feltétlenül volt az én ízlésem, én inkább a keményebb vonalat szerettem.

Mikor Janó elment a Piramisba, akkor jött Tusai Péter. Ez már egy nagyon rövid időszak volt, lett volna egy miskolci koncertünk, Tusai miskolci volt, úgy volt, hogy hazulról jön, de nem jött, mert holtan találták a fürdőkádban. 20 éves volt. Miskolcon abban a városrészben, ahol lakott, volt egy légköri jelenség a termális inverzió, aminek hatására a szél visszafújta a kéményből az égésterméket, megfulladt.

Ezek után disszidáltál?

Megegyeztünk, hogy '75-ről '76-ra virradó szilveszteren elgondolkodunk a jövőről. Elgondolkodtam. Nincs zenekar, nincs orvosi állás, nincs család, Apám meghalt az évben, mi legyen? Volt egy srác, Fónagy János, a Schillingsben, azt hiszem basszusgitáros volt. Mikor Géza is elment mérnöknek, '70-ben, nálunk maradt a Selmer Zodiac-ja, Fónagy vette meg. Ekkor, '76-ban felhívott, hogy hallotta, szétesett a banda, nem lenne-e kedvem Norvégiába menni vele. És volt.

Kálóczi Egon volt a gitáros, és volt még egy dobosunk, popzenét játszottunk minden hónapban. Közben kint megkaptam a vízumot Amerikába, mivel bementem a követségre. Akkor még ment a brain drain, preferenciák voltak, orvos kellett nekik.

Itthon volt következménye a hazatérés megtagadásának?

Nem tudom, vagyonom nem volt, tanácsi lakásban laktunk, nem tudtak mit elvenni tőlem. Mielőtt kimentem, szóltam keresztanyámnak, hogy ha jelzek, akkor adjon el mindent. Előre nem adtam el semmit, nehogy gyanús legyek. Kintről felhívtam, kiürítették, amit lehetett. De hát nem volt igazán semmi, néhány perzsaszőnyeg, öreg bútorok. Ezért sem maradt meg semmi a zenekari múltból. Se plakátok, se iratok, se felvételek.

Így utólag: jól döntöttél?

Szív-elektrofiziológus lettem kint. Új szakma volt, nagyon jó választás volt. Érzelmileg ez más kérdés. Én akkor utáltam ezt az országot. Mindenünket államosítottak korábban, nem maradt semmink. Csak az oktatást kaptam ettől az országtól. Nem bántam meg. Aztán a rendszerváltás után pár évente hazajöttem, a barátokkal találkozgatok a mai napig is. Érzelmileg nehéz különválasztani az elmenetelt és az ifjúság elmúlását. Most már családom van ott, gyerekeim, feleségem, van egy kisunokám is.

Min múlott a nagylemez?

Mindig tervben volt, sosem értünk oda. Hogy miért tartottak háttérben, nem tudom. Matyi szerint telített volt a piac. Nem is tudtak volna annyi lemezt nyomni, amennyit el lehetett volna adni, így inkább ki se adták. A Hanglemezgyár stúdiójában két felvételt csináltunk, borzasztó körülmények voltak. A Rádióban jobb volt. A lemezügyeket egyébként nem én, hanem Matyi próbálta intézni.

Hogy emlékszel a korszakra?

Jó szívvel. Életem legjobb korszaka volt a 24 és 30 éves korom közti. Valami mindig történt. Ide mentünk bulira, oda mentünk, csajoztunk, éltünk, élveztük az életet. A Non-Stop nem csak egy együttes volt, hanem baráti társaság, majdhogynem család. Pinyó szinte ott lakott nálunk. Sose játszottam el közben azzal az ötlettel, hogy orvos leszek holnapután. Nagyon kellemes élet volt. Nem volt pénzünk, de jól éreztük magunkat.


Bálint Csaba (2016.05.18.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds