rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Linkin Park - One More Light (2017)

 Látogatottság
Összesen
85498512
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Don Péter - interjú (2016)

Interjúk

Don Péter a zuglói Kassák Klub vezetője volt 1968 és 1970 közt. Ideje alatt klubja volt itt a Sakk-Mattnak és a Kexnek is. Beszélgettünk a zenéről, de azt hiszem, ebből az interjúból más dolgokat is megtudhatunk. Kisebb kultúrsokk volt az interjú, kiderült, hogy csak félművelt vagyok, van még minek utánaolvasnom, nem is rögzítettem mindent, csak ami közelebbről kapcsolódik a zenéhez. Egy fejmosást rögzítek alant, a többit képzelje oda az olvasó, hogy t.i. "fiatalember, nézzen utána". Azért egy olyan másfél óra után sikerült letegeződnünk, amit megtisztelőnek érzek. Ma Don Péter művészeti szakíró.




1968-ban kerültem a Kassákba, amit akkor még nem is így hívták, egy kerületi klubkönyvtár volt. Eredetileg Kacsóh Pongrác Közművelődési Klubkönyvtár névre hallgatott. Külsőleg azóta sem változott az épület, akkor is, most is egy Szabó Ervin fiókkönyvtár működik benne. 22 éves voltam, mikor kineveztek, a Kerületi Tanács Oktatási Kulturális Főosztályához tartozott. A Főosztály vezetője Ungváry József volt, aki személyesen vitt engem oda, mert abba az általános iskolába jártam, ahol ő volt az igazgató és már diákként is kedvelt. Ezt csak azért mondom, mert akkoriban 22 évesen nem neveztek ki embereket vezető pozícióba. Képesítésem sem volt, E besorolású voltam, nem rendelkeztem diplomával. Ugye akkoriban a származás döntő volt a továbbtanulás területén. Volt munkás, paraszt, értelmiségi, volt az osztályidegen és volt az E, ami az egyéb kategóriát takarta. Hát, hogy én ezt a bizalmat megháláltam-e azt nehéz eldönteni.

Végiggondoltam, hogy mit akarok kezdeni az intézménnyel és semmiképpen sem azt akartam, ami ott akkor volt. Az avantgarde ösvényén kívántam járni. Ezért gondoltam, hogy átneveztetem Kassák Klubra. Kassákról abban az időben a legkevesebb, ami elmondható, hogy ambivalens módon viszonyult hozzá a rendszer. Akkoriban játszottak egy filmet, egy kvázi áldokumentumfilmet, a Falakat. Azt hiszem, Kovács András rendezte. Arról szólt, hogy a falak mindig messzebb vannak, mint ameddig az emberek jogos zsigeri önvédelemből hajlandóak elmenni. Én pedig elhatároztam, hogy elmegyek a falakig. Ennek aztán az lett a vége, hogy Aczél György végül személyesen intézkedett a kirúgásomról. A falakat nem akartam áttörni, akkor nem csak a kirúgás lett volna a szankció.

Hogy sikerült átneveztetni az intézményt?

Kerületi Tanács Oktatási Kulturális Főosztályán a kulturális részleget Aczél György unokatestvére, Lengyel Józsefné, Hédike vezette. Az biztos, hogy nem túl sok peremterületi kultúrház volt, ahová Aczél személyesen kijött megnézni, mi folyik ott, na hát ez itt megtörtént. Az amatőr színpadunkat Halász Péter vezette. Tudod ki az?

Nem.

Ha ezzel a korszakkal foglalkozol, akkor helyesnek vélném tágítani az érdeklődési kört és azt az avantgarde kulturális közeget egy kicsit jobban megismerni, amibe sok zenész is beillesztette magát. Ami az Egyetemi Színpadon később ment, az csak halvány mása volt annak, amit Halászék korábban csináltak, akiket ki is rúgtak az Egyetemi Színpadról. Nagyon kemények voltak.

Akkoriban sok összefonódás volt a könnyűzene és az egyéb művészeti ágak, különösen a képzőművészet között. Utóbbi jeles képviselői állandóan megtalálhatóak voltak például Kex koncerteken. A Fiatal Művészek Klubjának ismert személyiségei eljártak koncertekre. Lexi, Dixi, Szentjóby és a többiek. Dixi egy fékezhetetlen fenegyerek volt. A Hungária Mélyvíz részén találkoztunk először, oda is rengetek zenész járt. Balaskó mutatott be minket egymásnak, aznap egy kombinációs játékot játszottunk, ami arról szólt, hogyan lehet hat gyufaszálból négy darab egyenlő oldalú háromszöget csinálni.

Térben gondolkodunk?

Ragyogó! Akkor rajtam kívül csak Dixi vágta ezt ki rögtön. Nagyon komoly értelmiségiek jártak oda, végigteszteltünk mindenkit és senki se tudta, mert ehhez kellett valami zsigeri információ, egy löket. Talán ma már a fiatalok máshogyan gondolkodnak, a számítógép használata talán ehhez a gondolkodáshoz közelebb segít. Akkoriban a térben gondolkodás, a dimenzióváltás nem volt egyértelmű.

Radics Béláról milyen emlékeid vannak?

Bélával személyes jó viszonyban voltam pár évig, de nem igazán a zene miatt. Őszintén szólva engem a zenei része nem érdekelt a dolognak. A bazsevamatyik közül ismertem, akiket ismertem, volt köztük egy-két érdekesebb gyerek, például Tolcsvayék, különösen Bélával kedveltük meg egymást.

De a kérdésedre válaszolva, Bélában nagyon szimpatikus volt, hogy felvállalta a cigány származását. Úgy is nézett ki, de minden egyes gesztusával, színpadi megjelenésével is felvállalta ezt. Abban az időben én is ittam elég rendesen, ő is, több, éjszakába nyúló beszélgetésünk volt. Mondta is, hogy cigány származású, nem szégyellte. Nem volt ez központi téma, csak szóba jött. Na nem, mintha ez akkoriban számított volna, senkit se érdekelt, hogy ki cigány, vagy ki zsidó. A produktum nemesített.

Abban az időben a dolgokra - így a származásra is - understatementek voltak divatban. Ez valami olyasmit jelent, hogy megszépítve körülírni. Például nem voltak zsidók, csak izraeliták. Mint ahogy nem szocializmusról beszéltek, hanem a "létező szocializmus"-ról. És ennek a létező szocializmusnak a lényege az volt, hogy nem létezett. Bélában az volt a legszimpatikusabb, hogy volt egy saját útja és ő azon járt. Mély impressziót hagyott bennem. Sugárzott belőle a tehetség, az egyéniség. Ismered azt a nevet, hogy Tornyai? Nem? A XIX. század végén, a XX. század elején alkotó festő volt, a Hódmezővásárhelyi iskola tagja. Van egy képe, az a címe, hogy A magyar sors. Tudod hány magyar van rajta? Egy sem. Radics is valami hasonló ügy. A magyar mítoszok, a kései magyar mítoszok kategóriája. Valahogy Cseh Tamás is ilyen volt. Lebegő, mítoszteremtő, de ha alaposabban megkaparod, nem érted, hogy miért. Nincsenek egzakt érvek.

Mikor a Kassákba kerültem, a héten kétszer, szombaton és szerdán játszott a Sakk-Matt nálunk. És hát Radics Béla szemében kezdetben egyáltalán nem voltam pozitív figura, a szituáció egyáltalán nem indokolta, hogy később jóba legyünk, mert az első dolgom volt kirúgni őket és odahozni helyettük a Kexet, akiket akkor rúgtak ki az Egyetemi Színpadról. Ehhez tudni kell, hogy állandóak voltak a verekedések koncerteken, a Sakk-Matt angyalföldi közönsége átjárt és a zuglói vagányokat se kellett félteni. A takarítónők nekem panaszkodtak, hogy koncert után minden alkalommal mennyi embervért kell nekik felmosniuk. És bizony előkerült a bicska, bokszer, egyebek. És akkor odahoztam a Kexet, ami egy belvárosi kultúrbandának számított, ezek meg ott vadásztak koncert után a belvárosi srácokra, akik kinézetre is egészen mások voltak, mint ők. Csak csapatosan lehetett érkezni és elmenni, és az se volt biztosíték arra, hogy nem verik meg őket.

A Hermina út 23. szám alatti iskolába jártam, ahol osztálytársaim voltak a vándorcirkuszos gyerekek, akik az angyalföldi alvilág krémjét képezték. Abban a kellemes helyzetben voltam, hogy szóltam egy-két volt osztálytársamnak, hogy hálás lennék nekik, ha itt rendet csinálnának. Hát csináltak. Amíg én ott voltam, addig koncerten, ezután egy pofon el nem csattant. Kint viszont már nem volt mit tenni, többször jött a rendőrautó.

Te hívtad ki a rendőröket?

Nem. De felelős voltam érte valahol. Volt egy gondnokom, ő a belügytől ment nyugdíjba, valamiféle tiszt volt előtte, elég jó kapcsolatai voltak a helyi őrsön, már az előtt kialakult ez, mielőtt még odakerültem. Egy öreg bolsevik zsaru volt, rögtön, automatikusan hívta a rendőröket.

Zuglói lakosként ma furcsának tűnik, hogy ötven éve mik folytak itt, hogy ilyen volt a közbiztonság.

Mikor a Kassákba kerültem, akkor a főnökeim nagyon komolyan leültek velem, külön beszélgetni és azt mondták, hogy nagyon vigyázzak, mert két elődömet a "huligánok" konkrétan csúnyán összeverték. Fiatal voltam, nem túl sok veszélyérzetem volt, elég jó fizikumom volt, a kocsmai verekedések világa sem volt számomra ismeretlen. Ne feledjük, hogy még a felüljáró rendszer sem volt még meg akkor, a későbbi lakótelepek is az időtájt épültek, vagy még meg sem voltak. A kisföldalatti még nem ment ki a Mexikói útig sem. Zugló abszolút kültelek volt.

A Kassákban nem csak a zene volt a fontos. Például Radnóti Sándor, akiből egy állami díjas irodalomtörténész lett és már akkor is meghatározó figura volt, nálunk tartott előadásokat, az irodalmi szakkör vezetője volt. Többször járt nálunk Konrád György, akinek akkoriban tiltották be a Látogató című könyvét. Az akkoriban is egy nagyon nagy kultúrpolitikai trúváj volt, megjelent a könyvhétre, majd egy politikai döntés alapján visszahívták a boltokból. Ahogy visszavonták, azonnal szerveztem egy elemző műsort róla. Na, itt is elmentem a falig.

Szóba került az öreg belügyes gondnok. Mit lehetett akkor tudni az ilyesmiről?

Rólam folyóméternyi anyag van, bár nem kértem ki személyesen, de a barátaim magukról igen. Gulyás Gyulának volt egy filmje, ami ezzel foglalkozott, mert történetesen volt egy mindkettőnkről jelentő, közös besúgónk. Bódy Gábor is osztálytársam volt, nagyon szerettem, aztán egyszer eljött a pillanat, amikor meg kellett válnom tőle, mint baráttól.

Ha erre vagy kíváncsi, akkor egy kicsit felelevenítem a kirúgásom előzményét is. Történt ugyanis, hogy felhívott engem Ormos elvtárs telefonon, aki a művészeti alkotások zsűrizéséért is felelt, mint a Képzőművészeti Lektorátus igazgatója. Akkoriban az alkotások kiállításához - minden képzőművészeti ágban - kellett egy hivatalos zsűri. Történt ugyanis, hogy szerveztem egy avantgarde kiállítást és előző nap kijött egy ember, akinek nem mondanám a nevét, mert ma is nagy névnek számít. Ketten voltunk az épületben, rákérdezett, hogy én vagyok-e az igazgató, mondtam, hogy én. Merthogy ő jött zsűrizni. Kérdezte, hogy van-e az absztraktban giccs? És közben rámutatott az egyik kiállított szoborra. Elfutott a pulykaméreg, mondtam, hogy nincs, mivel te nem állítasz itt ki. Megnézte a kiállítást, majd egy negyed óra múlva elment.

És akkor másnap a telefonban egy kellemes hang közölte, hogy elnézést az okvetlenkedésért, itt Ormos Tibor beszél. Nagykutya volt ideológusként és kultúrpolitikusként is. Az, hogy engem 22 évesen ő felhívott, egy kisebb csodának számított. És, hogy tudjam be az elfoglaltságának és nem modortalanságról van szó, de azt szeretné mondani, hogy útban van értem a szolgálati kocsija és nagyon szeretné, ha időt szakítanék rá, hogy elmenjek és beszélgessünk egy fél órát, utána természetesen vissza is visznek.

Na most, ez egy úgynevezett visszautasíthatatlan ajánlat volt, próbáltam volna azt mondani, hogy nem. Elmentem a Volgával az Úri utcába, a Lektorátusra. A titkárnője bevezetett, és az akkori protokoll szerint nem csak kávéval, hanem konyakkal is megkínált. A következőt közölte velem: Ő mindig korán be szokott jönni, bár hivatalosan 10-kor kezd, de nyolckor már az asztalánál ül, mert lassan issza a kávéját és a legnagyobb megdöbbenésére kilenckor már csörgött a telefonja, ami nem szokás. Felhívta a Belügyminisztérium III/III-as Ügyosztályának az egyik alezredese, hogy tudnak a Szürenon kiállításról, és a tegnapi zsűrin elhangzott egy nagyon kemény rendszerellenes kijelentése a fiatal igazgatónak. Nekem. Ezt így szó szerint mondta. Na most, ezek után nem kellett sokat haboznom, ki jelenthetett, mert összesen ketten voltunk jelen ezen a zsűrizésen.

Nem tudom mire vélni pontosan ezt a dolgot. Ezt ilyen nyíltan el merte mondani a rendszer egyik mozgatója, hogy a titkosszolgálati rendszert, hogy hívják? És egyáltalán miért buktatta be a jelentőt?

Ebben a történetben Ormos volt a jófiú. Az is lehet értelmezési lehetőség, hogy Ormos küldte ki zsűrizni ezt az embert és talán neki kötelessége lett volna először Ormosnak jelenteni, nem pedig megkerülni őt. A funkcik nem feltétlenül szerették ezt a III/III-as rendszert, nem szerették, ha őket is megfigyelik. Nem volt ez olyan egyértelmű, ez egy hazudott monolit egység volt.

Nem foglalkoztak igazán az avantgarde körüli emberekkel. Aczélnak az volt a véleménye a magyar avantgarde-ról, hogy csináljanak, amit akarnak. És ez volt Kádár véleménye is. Hogy tudniillik hány ilyen lökött félhülye van, aki ezeket a geometrikus izéket szereti? És nem is arról volt szó, hogy nem értették, Aczélnak olyan barátai voltak, akik nagyon is jól értették az avantgarde-ot. Kevesen voltunk, nem volt igazi társadalmi súlyunk, ha pofáztunk is, egymás közt pofáztunk, esetleg a rokonaink, barátaink tudhattak róla. Voltunk az egész országban rokonokkal és barátokkal együtt nagyjából 2000-en? De még ez a 2000 se megy el a kiállításokra.

Ormos is tudta, hogy nincs tétje. És az idő őket igazolta. Nem ezen buktak meg, hanem, hogy a nagybácsi szétesett. Ki hiszi el, hogy ezek az ellenzéki ügyek buktatták meg a rendszert? Nem. Hanem hogy a Bolond Cár szétrúgta a birodalmat. Gorbacsov. Ami miatt engem végül komolyan elővettek, az valószínűleg a Konrád-féle cirkusz volt. Az avantgarde-nak és körének nem volt olyan társadalmi hatása, mint a zenének, vagy az írott szónak. A Konrád ügy is csak az utolsó csepp volt a pohárban, és azt sem fogom már tudni, hogy az, hogy eddig vártak, az nem azért volt-e, mert esetleg felmerülhetett volna az elvi lehetősége annak, hogy az Aczél kedvenc unokahúgát is elő kell venni e miatt az ügy miatt. Másfél évig, tehát relatíve sokáig kihúztam.

Nem biztos, hogy érdemes ezen agyalni, mert kevés az információnk. Mindenesetre érdekes volt ez 1970-ben. Nekem az akkor nem esett le, hogy ez egy rendszert takar, én ezt az egészet egyedi ügynek gondoltam. Utóbb persze kiderült a barátaim által kikért iratokból, hogy a gondnokom is írt jelentést rólam.


Bálint Csaba (2016.05.24.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds