rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Roger Waters - Is This The Life We Really Want? (2017, Jozé)

 Látogatottság
Összesen
86574986
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Könnyű József interjú - 1. rész (2016)

Interjúk

Könnyű József kis megszakítással a Tűzkerék basszusgitárosa volt 1970 későnyara és 1972 kora tavasza között. Jó pár éve keresem őt sikertelenül a világban, végül ő talált rám. Sok dolgot sikerült a helyére illeszteni Radics Béla és a Tűzkerék ezen önfeledten kavargó korszakából. Nagyon nagy és megtisztelő dolog, hogy Joe vette a fáradtságot, hogy visszaemlékezzen, annak ellenére, hogy már egészen más dolgok fontosak neki. Ma az 1971 nyaráig tartó történetről beszélgetünk...





Feleségem talált rá a napokban egy cikkedre, ahol megemlíted, hogy velem még nem sikerült beszélned. Az, hogy eddig nem találtál, annak az az oka, hogy nevet változtattam, és miután Jézus Krisztusban hívővé váltam, nem kerestem a kapcsolatot a régi életemmel. Egyszóval más ember lettem! Ez a korszak már csak egy emlék, de segíteni szeretnék neked, hogy helyre tegyük a történetet. 40 éve nem beszéltem senkivel ebből az időszakból, mióta 1978-ban disszidáltam. Amióta pedig megtértem, más dolgok váltak fontossá az életemben.

Hogy kezdtél zenélni?

13 éves voltam, mikor ahol laktunk, elköltözött egy idős házaspár. Kipakolták a bútorokat, cuccaikat az udvarra. Mindennek a tetejére kitettek egy kopott gitárt. Megpengettem, az öreg bácsi meglátta. "Tetszik?" Igen. "Tessék, neked adom." Így indult.

Nem kellett tehát megküzdeni a szülőkkel, hogy vegyenek.

Akkor jött be a Shadows, Apache egy húron, ahogy mindenki. De volt érzékem hozzá, autodidakta módon belejöttem. Velem egyidős srácok a suliból megkerestek, csináljunk zenekart. Nevünk sem volt, de már felléptünk az iskolában. Talán azt írták ki a plakátra, hogy gitár szextett. Abban az időben még tangóharmonikásunk is volt! Mások is hallottak, hívtak egy másik zenekarba, ahol már ügyesebb srácok voltak, valahol a Hűvösvölgyben próbáltunk. Dob, basszus, gitár. Innen sem tudok neveket mondani, maximum keresztneveket tudok felidézni, de 1969 nyarán ezzel a bandával keresett meg Vas Laci. Mondja, hogy lekötött egy zenekart Miskolcra, az Avasra, a kilátó előtti placcra, de nincs zenekar, beugranánk-e.

Aha, szerintem a Liversinget köthette le, de épp feloszlottak talán.

Lehetséges, hiszen őket is "menedzselte". Ismered, jött a duma, szerződések, külföld. Jól hangzott, lementünk. Két hét múlva elment (Ménesi?) László, a basszusgitárosunk, de meggyőztük, hogy hagyja ott a hangszert. Én ekkor lettem basszusgitáros, mivel Vas elhozta Szűcs Lacit, aki nálam jobb gitáros volt.

Elkezdtünk Jimi Hendrixet is játszani. Augusztusban vége lett a szezonnak, visszajöttünk Pestre. Ekkor hozta Vas Laci Döme Dezsőt dobolni. Elkezdtünk Creamet is játszani, majd 1969 őszétől Led Zeppelint is. Ütőképes, jó zenekarrá váltunk! A Bem Rakpartra is kaptunk meghívást, mint vendégzenekar a Mini együttes előtt, 1970 elején. Édesapám is eljött és hallotta, ahogy Török Ádámot kérdezte az igazgató, hogy miért hívott ide minket? "Azt akarod talán, hogy őket (vagyis minket) szerződtessem helyettetek?" Ugyanis nagyon nagy sikerünk volt.

Közben Vas szervezett minket is, a többi zenekara mellett. Szerzett egy nyári helyet Nógrádverőcére, az Express Táborba, ahol ugye korábban az Illés, majd a Syconor is játszott. Az 1970-es évad pedig a miénk lett, júniustól augusztus végéig. Vas Laci szervezte a Tűzkerék koncerteket is, ők májusban debütáltak az Ifiparkban.

Mit csinálhatott Béla hónapokig, miután a Sakk-Matt 1969 december végén megszűnt?

Bélát személyesen ekkor még nem ismertem, csak voltam egy pár buliján. Köszöntem neki messziről, ennyi. Szerintem e köztes hónapokban próbálhattak. Akkor még nagyon komolyan vette a próbákat Béla. És Vas elintézte, hogy a Tűzkerék egy Ifiparkos koncertjén előzenekarként felléphessünk. Azt hiszem, egy keddi napon történt. Nem a bemutatkozó koncertjükön volt ez, hiszen a Tűzkerék trióban kezdett, Sommal és Vadölővel, amikor viszont mi voltunk előttük, már ott volt Demjén Rózsi is. Egy augusztusi nap lehetett! Verőcéről jöttünk el, elképzelhető, hogy egy keddi napon történhetett mindez, hiszen kedden volt szabadnapunk. Egyébként a hét hat napján játszottunk az Express Táborban.

Ezen a fellépésünkön Led Zeppelint játszottunk, Whole Lotta Love, vagy a Ramble On - én énekeltem -, de Creameket és Hendrixeket is löktünk. A Tűzkerék közönsége tapsolt! Ez akkor nagy szó volt! Tudom, mert később, amikor már én is a zenekarba kerültem, azt tapasztaltam, hogy ez nem nagyon történt meg előzenekarokkal. Som ezen a bulin egy Fenderen játszott, ami később kiderült, hogy nem az övé volt. Állítólag Béla és talán Vas vették ezt a gitárt. Amikor a zenekarba kerültem, én is ezen a hangszeren játszottam évekig.

Ez a fellépésünk előzenekarként azért is fontos, mert szerintem Béla ott szúrta ki a Dömét és engem, hogy jók vagyunk. A koncert után kb. egy héttel jött Vas és megsúgta, hogy Béla beszélni szeretne a Döme Dezsővel és velem, de a többieknek ne szóljunk. Először Döme ment el Bélához, majd velem is találkozni akart. Feljöttünk, és az Újpesti Munkásotthonban találkoztunk egy próbán. Ekkor még Demjén és Vadölő ott voltak, de Som már nem. Ebben az időben Demjén csak énekelt a Tűzkerékben. Béla azt mondta, hogy nem jött be az, amire számított, új felállást akar, és ránk gondolt! Mit szólunk hozzá? Hát mit szóltunk volna? Igen!

Akkor még fel sem igen fogtuk, hogy egy pillanat alatt az akkori magyar rocktörténelem legnagyobb bandájába kerültünk. Elkezdtük a kemény próbákat, de Demjén elment, vele már közös koncertre nem került sor. Ahogyan én hallottam, ő szeretett volna basszusgitározni. Kiváló zenész, de Béla mércéje szerint nem volt az a rock basist, aki akkor az ő igényeit kielégítette volna. Nem cikizni akarok senkit, nehogy félreérts, de ezt hallottam. Lajossal meg az volt a baja, hogy túltechnikázta a dalokat. Nem tudta megtalálni azt az egyensúlyt, ami ide kellett. Még lejátszottuk a szezont Verőcén, de eljártunk Pestre, nagyon kemény próbák voltak, sokat dolgoztunk, mielőtt bemutatkoztunk. A későbbiekben nem volt ennyi próba, szerintem ez lehetett a bajok kezdete.

Szeptemberre már tele voltunk bulikkal, de olyan bulik voltak, hogy el se hittem. Jártam korábban Illés koncerten, vagy Zoránékon, de ilyet még nem láttam. Vidéken is olyan koncertek voltak, hogy alig tudtunk bejutni a saját koncertünkre. Már az autóval sem tudtunk a kultúrházakhoz beállni, mert kint is akkora volt a tömeg. Volt, ahol valahogy hátulról emelték be a zenekart, az ablakon húztak fel bennünket! Hihetetlen tömegek.

A Gemininek Kaposváron volt klubja, amikor egyszer 1970 őszén megbetegedett az énekesük. Várszegi Gabi megtalált az ORI büfében egy hétfői napon bennünket, kérdezte, hogy szerdán tudnánk-e ott játszani? De lehet, hogy majd fütyül a közönség, mert ez a "mi klubunk". Na, ehhez képest a közönség azt kiabálta koncerten, hogy "Halál a Geminire!" Ilyet még nem is láttam. A színpadról csak fejeket lehetett látni. Hosszú terem volt, a végén a fejek a plafonig mentek fel. Hogy min álltak? Egymáson? És kint is, vagy 2000 ember, leállt a forgalom, a rendőrök meg ott szaladgáltak ide-oda, nem voltak képesek a tömeget szétoszlatni.

Mikor és hogyan érkezik meg Tátrai Tibi a zenekarba?

Nem tudom, hogy ő akart-e jönni, vagy Béla hívta, egyszer csak megjelent. Szerintem 1970 végén valamikor, hiszen az emlékezetes legelső Jimi Hendrix emlékkoncerten, az Újpesti Munkásotthonban már ő is játszott. Óriási lökést adott volna a bandának, ha együtt maradtunk volna abban a felállásban. Igen jó barátok lettünk, ő meg én, fantasztikus gitárosnak tartottam. Szerinte meg én voltam akkor a legjobb basszusgitáros, de ezt csak azzal a kitétellel mondta, hogy "mivel Orszáczky Jackie épp nincs az országban". Akkor úgy gondoltam, hogy Béla fel akarja őt karolni, de azután ő maga volt az, aki elhajtotta, mert Tibi egyre jobb volt, sőt, kezdett jobb lenni Bélánál is. Béla nem akart konkurenciát magának. Utólag így gondolom.

Alkohol?

Sajnos állandóan ott volt. Egyáltalán nem nagy dicsőség, de gyakran mentem fel a színpadra csálén. Minden koncert ködös volt. Azzal kezdtük, hogy Béla a literes töményt meghúzta, majd körbeadta. Nem akarom csak őreá hárítani a felelősséget, én - mi - ugyanolyan felelősek voltunk! Kezdetben ódzkodtam ugyan a mértéktelen ivástól, csak egy kortyot akartam inni, de nem volt nehéz gyorsan "meggyőzni" az ellenkezőjéről. Különösen Béla egy-egy beszólása után. Nagyon sok, a közönségünk által készített felvétel készült a koncertjeinken, ezeket néha visszahallgattuk józan állapotban, és még így is nagyon jók voltunk. Kár, hogy semmilyen felvétel nem maradt meg. Később már, amikor lement egy menet, akkor újra kellett tölteni, mert kijózanodtunk. És a közönség hozta a piát.

Bélánál volt egy szükséges üzemi hőfok. Ha nem ivott, nem játszott olyan jól. Viszont volt egy felső határa is, ahol meg megint nem volt már jó. Ekkor még nem volt kemény alkoholista Béla, legalábbis 1970-ben, de a vége felé, 1972-re már éreztem, hogy megállíthatatlanul alkoholista lett. És nincs takargatnivalóm, ha már megkerestelek, igazat akarok mondani... Drogoztunk is. A füvet meg a hasist svéd srácok hozták, magyarul sem tudtak. Pesten sok külföldi is járt a koncertjeinkre, akik nem csak sima füvet hoztak. Az ópiumot is próbáltam. És akkor még rá is töltöttünk.

Felmerült-e, hogy saját dalokat írjatok?

Én nagyon akartam. Úgy gondoltam, hogy bár a csúcson vagyunk, elértük, amit egy ilyen feldolgozás zenekarral el lehet, de saját dalok kellenek az újabb szintlépéshez, ha többek akarunk lenni. Írtam dalokat, mutattam Bélának, nem is intett le, de csak annyit mondott, hogy jó. És a stílusát ehhez ismerni kellett, ahogy azt mondja, hogy "ja, nem rossz". És én annyira tiszteltem őt, hogy egy-egy ilyen után nem erőltettem tovább. Ritkábbak lettek a próbák, tehát ezeket a nótákat ki se tudtuk dolgozni. Új dalokat felvettünk a repertoárba, de az is úgy volt, hogy Béla áthívott magához a kiskonyhába, mutatta a játszandó dalt magnón, ő már leszedte, hallgassuk meg, és már játszottuk is. Játszottuk a Zöld csillagot is 1971-től - legalábbis Nagy Katival már biztosan -, a zenéjét Béla írta, de a szöveget már nem tudom, hogy ki, de nem Béla. Talán már Tátraival is játszottuk, de ez nem biztos.

A feldolgozott dalokat átalakítottátok, vagy egy az egyben játszottátok?

Egy az egyben, ahogy a felvételen volt. A szólókban azonban Béla el tudott mélyedni, ez mindig az alkohol függvénye volt. De ekkoriban még csak pár botrány volt a pia miatt. Vácszentlászlón összeverekedtem e miatt a fél faluval. A felszerelésünket szállító buszt, illetve Hegedüs Ford Tranzitját széttépték, de szó szerint. Bár ez már a vége felé volt, '72 elején.

Béla ebben az időszakban házasodik.

Egyszerre akartuk tartani az esküvőinket. Én 1970 decemberében - Karácsony előtt - nősültem először, már lekötöttem az esküvő dátumát korábban. Béla nem tudta elintézni, hogy ugyanaznap legyen a két esemény, viszont egy héttel korábban talált egy szabad időpontot, így ő egy héttel hamarabb nősült, amire viszont én sajnos nem tudtam elmenni. Az Oktogon környékén volt a "szertartás". Az én esküvőmön viszont Budapest hippivilágának a fele ott volt. A nejem templomi esküvőhöz is ragaszkodott. Ezek ott táboroztak a templom hátsó részében, és miközben a pap elől beszélt, hátul elég intenzíven jártak körbe a piás üvegek.

Többször tisztán lehetett hallani ilyen és ehhez hasonló beszólásokat, hogy "add már ide azt a ... üveget", vagy "úgy ... rúglak, hogy leég a hajad!" Szegény pap tágra nyílt szemekkel, néha kissé akadozva beszélt, szerintem teljesen bepánikolt! Béla a feleségét Jiminek hívta a göndör haja miatt. Komolynak indult, de én nem néztem ki sokat a csajból. Az a hír járta, hogy félre is jár. Nem telt el egy fél év és elváltak. Együtt laktak a kiskonyhában, a Szuszu nevű kutyával. Csak egy történetet villantanék fel a csajról: Egy nap kirontott a fürdőszobából fürdés közben, egy szál törölközőben és balhézni kezdett, hogy "Béla, a kutyát vidd ki, mert fürdés közben nézeget!"

Ha már a kutya szóba került, egy másik aranyos történet: Balikó Károly nevű úriember sokat járkált Bélához. Egy alkalommal, amikor Balikó ott volt és a Béla nyugati sztármagazinjait nézegette, Béla anyukája, a mamika éppen egy vájdlingban mosogatott a sparhelten, a konyhában. Béla intenzív beszédet tartott a konyhaasztalnál, miközben tehát Balikó olvasgatta Béla nyugati szaklapjait az ágyon, az ablak alatt, a fürdőszobával szemben. Közben vakargatta a kutya fejét, és ezt nem kellett volna. Szuszuka nagyon hamis kutya volt. Egyszer csak "wrammm", a kutya átharapta Balikó kezét. Mamika meg: "Szuszu!" - és ráöntötte a vájdlingból a tartalmat, de nem a kutyát találta el, hanem Balikót. Mindenki eldőlt a röhögéstől, Balikón lógott a cérnametélt, zöldség, sárgarépa, meg a mosogatórongy a mosogatótálból.

Erről a Balikóról van egy másik jópofa történet: Megbukott valami ügyben és ítélethirdetésen épp a bíró olvasta fel a rá rótt ítéletet, mikor közbeszólt, hogy "Bíró úr, elnézést, ki kell mennem, mert a Vas megöl, ha nem viszem ki neki a forrasztópákát." A bíró majdnem megkarmolta magát! Lökött, jó fej alak volt.

Emlékszel-e koncerten vendégzenészekre?

Hogyne! Jackie gyakran beszállt helyettem, Mogyorósi és Barta is többször megjelent, és Bill is gyakran énekelgetett velünk. Bill ebben az időszakban eléggé lent volt. Jó haverok voltunk, sajnáltam, hogy az életének ebben a periódusában szinte éjjel-nappal nyomás alatt volt! Bocsáss meg Billy, ha olvasod, nem bántani akartalak. Fantasztikus énekes, felnéztem rá! Rossz időben, rossz helyen született ő is!

Tudomásom szerint Béla adta neked a Joe nevet.

Mikor bemutatkoztam, azt mondta: "Nem lehetsz Józsi, ez ciki. Legyél Joe." Dömét sokszor lecigányozta. Bár Béla maga is cigány volt. Láttam egy fotót az apjáról, hegedű volt a kezében, bajuszos, igazi cigány ember. Mamika meg kék szemű, fehér bőrű magyar nő volt. Béla is kék szemű, fehér bőrű volt, aki ha kiment a napra, leégett azonnal. Béla egyébként utálta a cigányokat, tagadta is, hogy ő cigány volna. Meggyőződésem, hogy volt benne cigány vér. De ez teljesen lényegtelen volt, nem volt semmi jelentősége. Sem a zenei, sem a magán életünkben! Miköztünk fel sem merült, hogy most Bögöly, Billy, Béla, vagy Döme cigány volna. Persze ment a zrikálás, de csak szavakban, viccből. Az égegyadta világon semmi jelentősége ennek nem volt közöttünk!

Hogy vette Béla Jimi Hendrix halálát?

Komolyan gyászolta napokig. Nagyon maga alatt volt.

Tudtatok-e arról, hogy titkosszolgálati eszközökkel figyelik Bélát?

KJ: Fogalmunk sem volt. Mondjuk tényleg voltak a színpadról, Béla részéről kommunistaellenes megnyilatkozások, sokat "konferált". És a rendőrök is vegzáltak minket. Egy alkalommal engem, Mogyorósit ), Tercset és a Dömét sokad magunkkal be is vittek. Jöttünk hazafelé a Radnótiból... Illetve nem is hazafelé, mert akkor taxival mentünk volna, hanem valami közelibb helyre mentünk volna még át, elindultunk a HÉV felé és jött velünk egy 10-15 fős slepp is. A Tanácsház téren volt a Rendőrség, kijöttek, mindenkit igazoltattak. De meg se nézték, csak begyűjtötték a személyiket, egyszerűen elvették. Fáradjunk be a kapitányságra, lenne néhány kérdésük. Bementünk, becsukták a kaput és géppisztolytussal, csizmával agyonverték a népet. Én megdöbbentem, félreálltam egy lépést, ennek köszönhetően ott, akkor egy ütést nem kaptam. Ezek után felvittek és a fal mellé sorba állítottak bennünket, arccal a fal felé.

Zsandár járkált közöttünk fel-alá, ha valaki megmozdult, gumibottal olyat kapott, hogy elesett. Reggelig álltunk vigyázzban. Közben egyenként vittek el mindenkit kihallgatni, ahol mindenkit nagyon megvertek. Tisztán hallottuk mi megy a zárt ajtó mögött. Szegény Tercs Ferit is agyonverték! Aztán Mogyorósi is sorra került, utánuk mentem én. Bementem, bumm, tenyérrel egy óriási pofont kaptam. Állva maradtam, de visszaütésre gondolni sem lehetett, az mindennek a végét jelentette volna! Annyit közöltem velük, hogy szeretném, ha tudnák, hogy holnap feljelentem az egész rendőrséget.

"Miért, ki maga?!" Bemutatkoztam és elmondtam, hogy én vagyok a basszusgitáros a Tűzkerékben. Ezek után már nem ütöttek, kérdezték, ki van még itt a zenekarból. Mondtam, hogy Döme, a dobosunk. Őt is behívták, de őt már nem verték meg. Mindenki mást agyonvertek. Másnap fel is jelentettem őket máshol, botrányt csináltam, bár következménye nem lett feléjük. 1970 őszén történt mindez, akkor határoztam el, hogy én ebből az országból elmegyek. Ahol így bánnak az emberekkel, ott én nem akarok élni. Azon dolgoztam, hogyha jön az első adandó alkalom, én lelépek.

Béla híres volt a gázsiosztás körüli anomáliákról.

Nem törődtem a pénzzel. Eleve hálával álltam Bélához azért, hogy kiemelt engem, helyet kaptam ebben a zenekarban. A pénzügyekbe persze nem avattak be sem engem, sem Döme Dezsőt, de így is jól kerestünk. Volt, hogy napi 3000 forintot is kaptam, miközben Anyám egész hónapra kapott 1200 forintot. Egy rózsaszín felhőben himbálóztam, hogy a Tűzkerékben játszhatok. A menedzserünk szerint szó volt arról is, hogy az Omegával lesz közös Kisstadionos koncert, de az Omega nem merte bevállalni. Nem szeretnék nagyképűnek látszani, de ott, akkor nem voltak versenytársak. És ebben benne van az is, hogy a Tűzkerék közönsége veszélyes közönség volt. Volt olyan Ifiparkos koncert, hogy 12.000-en voltak, nem fértek be, tele volt a hegyoldal. A Rózsa Ferenc utcában pedig, a Lövölde tértől nem messze volt egy klubunk, ahol a balkont féltették, hogy leszakad a tömeg alatt.

1971 áprilisára kezdtem el először feszegetni a jutalék kérdést. Mondtam Bélának, hogy nem felejtettem el azt, hogy te vagy a sztár, de te se felejtsd el, hogy nélkülünk nem lenne ilyen a zenekar. Ideje lenne egy kicsivel több pénzt kapnunk. Vas megsúgta, hogy nem annyi az annyi. Volt, hogy 12.000 forintot kapott a zenekar egy bulira. Megmondtam Bélának azt is, hogy senki nem vonja kétségbe, hogy neked több jár. De csurrants valamit. Ennek előtte olyan volt a kapcsolatunk, hogy a hangját fel nem emelte rám, ekkor viszont felcsattant. Ezt zokon vettem.

Szűcs Laci és Vikidál Gyula kaptak egy szerződést, megint Miskolcra - talán Pannónia néven futott a zenekar -, én meg elmentem velük, ezúttal nem az Avasra, hanem valami étterembe. Varga Zoltán volt a billentyűs és Bakó Jenő volt a dobos. 1971 júniusában kezdődött ott az idény. Szóval valamikor májusban jöttem el a Tűzkerékből. És nem is akartam visszamenni Bélához. Nem vesztünk össze, de nagyon rosszul esett a dolog. Mai fejjel már máshogy döntenék, azt is tudom, hogy ha újra tehetném, valahogyan rávenném Bélát az ivás beszüntetésére. Ma már tudom, hogy az életünk és a zenekar vesztét okozta.

Folytatás itt!

Bálint Csaba (2016.05.25.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.43 Seconds