rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Vanishing Point @ 2017. szeptember 16. - Dürer Kert

 Látogatottság
Összesen
88247002
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Könnyű József interjú - 2. rész (2016)

Interjúk

Könnyű József kis megszakítással a Tűzkerék basszusgitárosa volt 1970 későnyara és 1972 kora tavasza között. Jó pár éve keresem őt sikertelenül a világban, de végül ő talált rám. Sok dolgot sikerült a helyére illeszteni Radics Béla és a Tűzkerék ezen önfeledten kavargó korszakából. Nagyon nagy és megtisztelő dolog, hogy Joe vette a fáradtságot, hogy visszaemlékezzen, annak ellenére, hogy már egészen más dolgok fontosak neki. Az első részben az 1971 nyaráig tartó időszakról beszélgettünk, ma pedig Joe újabb Tűzkerekes időszakáról, majd a további történésekről...





El szeretném mondani, hogy nem voltam kötekedő, de nem voltam gyáva fickó sem. Például volt egy legendásan nagy balhé. Bélát egy galeri, az Almássy téri megtámadta. Homályos volt az indíték, de azt rebesgették, hogy egy konkurens zenekar felbérelte őket, hogy törjék el Béla kezét. Egy bizonyos Paja volt a főnökük. A Royal WC-jében le akarták vágni Béla ujjait, ez elkezdett terjedni. Másnap a Royalban ültünk és akkor odajött az egyik bandatag hozzám is, akit nem is ismertem, nyilvánosan le k*rvázta az Anyámat. Erre nagyon kényes voltam, szóval mondtam neki, hogy akkor most vonuljunk ki, ne itt torzsalkodjunk.

Ő ment előttem, a folyosón üvegajtó volt. Egy méterrel mentem utána, mikor az ajtóhoz értünk, ez a Paja nevű, aki mögöttem sunyított, belemarkolt hátulról a hajamba, de úgy, hogy meg sem tudtam mozdulni. A csávó előttem visszafordult és ütött. El tudtam egy kicsit kapni a fejem, elcsúszott az ütése. Elkaptam a Paja kezét és átrántottam magamon, bele az üvegajtóba, le az aszfaltra. Aztán persze már ott volt a többi bandatag is és nagyon lerúgtak. Óriási verekedés lett a Royal előtt, egyből összeugrott vagy 200 ember, megállt még a villamos is. Végül Paját keményen megütöttem, azt a másikat meg fölpofoztam, és ezzel vége is lett az egésznek. Visszamentünk a Royalba, de közben kihívták a rendőrséget.

Én úgy voltam vele, hogy nincs harag, lejátszottuk. Egyszer csak bejött hat-nyolc rendőr, kezdték lezárni a kijáratokat, szisztematikusan. Azonnal ugrottam, de közben megláttam az egyik csávót, akivel az előbb verekedtem, mondtam neki: gyere. Nem értette - hirtelen történt minden -, de jött és a konyhán keresztül, hátul kiugrottunk. És rá egy-két percre megjelent valahonnan Paja is. Kiderült, hogy ez a srác, akivel kiszöktünk, az pont a testvére. Na, gondoltam, újra kezdődik a testgyakorlás! De a testvér mondta neki, hogy "ez egy jó csávó, hagyjad". Kezet is fogtunk, Paja még elnézést is kért, mondta, hogy már bánja az egészet. Így ért véget ez a balhé.

Tehát az 1971-es nyári szezont Miskolcon töltöttem, mikor vége lett, Béla üzent, hogy belátta, hogy tévedett, keressem meg, legyen más alap. Szó szerint ezt üzente. Na most, ilyen jelenséget máskor nem tapasztaltam mellette, hogy bármilyen tévedését belátta volna. Nagy dolog volt ez nála. Ezért mentem vissza hozzá. Ebben a nyári időszakban játszott nála Kiss Zoli, Zéró basszusgitáron. Olyan három hónap lehetett tehát ez.

És megígérte, hogy rendesen osztozik, legalábbis velem. Csak maradjak csöndben. Tehát csóró Dezső továbbra is ki volt zárva a dologból. Gondoltam, harcoljon meg maga magáért. Szegény Dezsőnek egyébként egyszer eltörtem az állkapcsát. Sajnos, kemény kezű gyerek voltam. Az történt, hogy egy próbáról egy órát késett, vártunk rá Újpesten a Munkásotthonban. És ha ez még nem lenne elég, végül beállított, mire Tibusz szó szerint: "Döme, azért b*zd szájba a nénikédet!" Na most, ilyenkor csendben kellene lenni, de Döme bemondta, hogy "ba*átok szájba ti". Erre én eleve kényes voltam, a rokonaimat ne emlegessék, és hát már volt is bennünk... Letettem a gitárt és bevertem neki egyet. Eltört szerencsétlennek az állkapcsa, össze is drótozták. Ettől eltekintve jó barátok maradtunk, még azt is elismerte később, hogy megérdemelte. Egy hónapig szívószállal evett. Ez 1971 kora tavaszán volt, még hideg volt.

Hogy került Nagy Kati a zenekarba?

1971 őszén, a visszajövetelem után elterjedt hamar a hír, hogy újra a régi a Tűzkerék. Trióban kezdtünk, Dömével szeptemberben és valamikor októberben került oda Kati. Béla mesélte, hogy korábban elhívták a csajos Beatrice egy koncertjére, hogy népszerűsítse őket. Ott összejött Katival, aki mellesleg jó nő volt. És egyszer csak bejelentette a zenekar bővülését, nagy nemtetszésünkre. Döme és én is tiltakoztunk. Vitáink nem voltak Bélával, de ekkor már úgy ívott, hogy konstans módon részeg volt. Már nemigen lehetett vele értelmesen beszélni, napközben is be volt lőve. És a bulikon sem tudta már, mit csinál.

Akkor történt, hogy a gitár kulcsa elgörbült. A Radnótiban nyúlt fel részegen az erősítő tetejére tett gitárért. Véletlenül megütötte, a gitár megpördült és leesett. Be volt kapcsolva, óriási robaj. Azt hittem vége, de csak a kulcs görbült el. És Kati belépésével kicsit stílust is váltottunk, például Uriah Heepet játszottunk. És én ezt visszalépésnek éreztem. Bár továbbra is nagyon népszerűek voltunk, illetve lettünk megint, mert távollétem ideje alatt, az 1971-es nyár elég felemásan telt állítólag.

1972 tavaszán Vas megint súgott, hogy Béla kavar. Pedig mutogatta Béla a szerződéseket. Zsenánt volt, hogy mutogatta, miközben meg kiderült, hogy dupla szerződések vannak. És egy koncert előtt Vas megint megmondta, hogy mennyi igazából a pénz. Elmentem Bélához, a konyhában ült és gyakorolt. Megkérdeztem, hogy mennyi a pénz? És hazudott egy kis összeget. Közöltem vele, hogy tudom, hogy mennyit kapunk. "Jó, akkor megkapod a részedet." Rendben van Béla, de most kérem. "Hát, de most nincs pénzem." Ez így volt. Én eleve kisteherautóval érkeztem, tudtam, mi lesz ennek a vége. Felpakoltam a cucc rám eső részét. Volt egy hatalmas basszusberendezésem, alig értem el a tetejét.

Mindenképpen ide tartozik, hogy ez előtt az esemény előtt pár nappal már értesültem róla, hogy Béla, Brunner, Som és Balázs Fecó állítólag zenekart akarnak alapítani. De nem hittem el. Á, Béla soha nem fog ezekkel a srácokkal együtt zenélni. A Somot kivéve, ezek olyan zenei irányzatokat képviseltek, amelyeket Béla szívből megvetett! Biztos voltam benne, hogy ezekért a személyekért Béla soha nem fogja a Tűzkereket feladni. Azt a zenekart, amelyet a saját "vérével, verítékével", a saját elképzelése szerint épített fel, és amelyik - saját szavai szerint - élete legjobb bandája volt.

Még akkor sem hittem el, amikor csak úgy beugrottam Bélához és ott állt egy Ford Corser típusú autó. Nekem volt egy Ford Cortinam, amelyik szakasztott olyan, mint a Corser. Tudtam, hogy az a Brunner Fordja volt, és valóban ott találtam őt Bélánál. Ezzel együtt sem tudtam elképzelni, hogy Béla megtagadja az elveit, és összeállna ezekkel a srácokkal zenélni. Egyszerűen nem foglalkoztam ezzel a gondolattal, mert azt hittem, hogy ez elképzelhetetlen!

Mind a mai napig nem tudom megérteni, hogy mivel tudták Bélát rábírni erre! Döme mesélte egyszer, hogy összefutott Bélával ezek után, és a Béla sírt. Óriási csalódás lehetett neki a Taurus. Béla az akkori magyar rockzenei világ legkeményebb rockzenéjét játszotta! Ő nem ezt a típusú zenét akarta játszani, amit a Taurus szerintem "ráerőltetett". Ez ellentmondott mindannak, amit Béla képviselt. Ez nem az ő zenéje volt. Állítólag ő azt hitte, hogy egy szuper rockbandát csinálnak. De Somot hamar kigolyózták és jött Zorán. Ezt el sem hittem, de még ma is nehéz elhinnem. Radics Béla a Zoránnal, Balázs Ferivel és Brunner Győzővel?!

Nem azt boncolgatom itt, hogy milyen jó, vagy rossz zenészek ezek, hanem azt, hogy az ő zenei világuk merőben más, mint a Béláé. Arra gondoltam, hogy nagyon be lehetett kapva Béla, hogy ebbe belement. Valamikor 1973 elején, talán februárban voltak a tévében is, ekkor már Zoránnal. Egyetlen számot játszottak. Béla hátul állt a homályban, nagyon szánalmas volt. A fényben pedig Zorán és Balázs Fecó. Hát, ez nem igaz! Radics Béla ott áll hátul és egy slágeres izét játszik.

Ritkán járok Magyarországon, de egy alkalommal, 2014-ben hallottam Balázs Fecót a tévében nyilatkozni, többek között azt a kijelentést tette, hogy a Taurus Radics Béla élete legnagyobb zenekara volt. Hát ez nem létezik. Tudom, hogy Béla nem ezt akarta. Ismerem a Fecót jól, annak idején gyakran voltunk együtt, mikor még a Neotonban volt. A Taurus Fecó zenéje volt és nem Béláé. Itt nem a zene minőségére, hanem a stílusára célzok.

Volt-e terve Bélának ekkoriban, hogy kitör a kiskonyhából?

Voltak ígéretek, hogy itt, meg ott lesz lakás. De nem tudott pénzt félretenni. Béla érdekes figura volt. Tőlünk lenyúlta a pénzt, de ha beültünk akárhová, és valaki odajött hozzá, mondjuk a Royalban, hogy "Béla, hívj már meg valamire, nincs pénzem", azonnal fizetett, bárkit meghívott. Ilyen formán nem volt irigy, vagy zsugori. Ha volt neki, akkor adott. Béla kedvesen gyerekes volt. Gyerekesen őszintén, naivan, szeretetre méltóan viselkedett. Nagyon szerette például Anyukáját, aki viszont szerette őt. Terveztük, hogy Anyukáinkat - a két Munyókát, ahogyan ő mondta - elküldjük közösen nyaralni, befizetjük őket. Ez már nem jött össze.

Hová mentél a Tűzkerék után?

Abbahagytam a zenélést, megundorodtam ettől az életformától. Megszereztem a jogosítványt, bár autóm volt már korábban is, de korábban jogsi nélkül vezettem. Hivatásos jogsim lett, tanulmányi szerződéssel a Volánnál. Nehezen, de végül sikerült megpattannom onnan, nem tetszett. Sikerült egy olyan munkahelyre kerülnöm 1973-ban, ahol a magyar kormány és az ENSZ együttműködésben, a termálfürdőket építgették. Itt voltam '75-ig.

Velük voltam Nyugat-Európában is sokfelé. Azonnal kint is akartam maradni, de az igazgatónő személyesen garanciát vállalt értem a BM-ben, hogy visszajövök. Volt bennem betyárbecsület, visszajöttem. Viszont így, hogy visszajöttem, simán kaptam később útlevelet újra.

1975-ben elmentem a Syconorba, Hauer Rudi zenekarába. '75 nyarán már Kelet-Berlinben játszottunk. Nem egy Tűzkerék, de jó slágerbanda volt. Gondoltam, rögtön átlógok Nyugat-Berlinbe. Szereztem is nyugati ismerősöket. Az volt a terv, hogy áthoznak egy nyugat-berlini srácot magukkal. Annak az útlevelébe beragasztunk egy képet rólam, és én fogok vissza menni a csapattal éjjel. Ehhez tudni kell, hogy a nyugatiak úgy jöhettek át, ha éjfél előtt vissza is mentek. Utána azonnal megint visszajöhettek Kelet-Berlinbe, de mint mondtam, előbb vissza kellett menniük este Nyugatra. A terv szerint úgy történt volna a dolog, hogy az, akiébe ragasztok, az jól berúg, aztán másnap a rendőrségen elnézést kér, hogy nem ment vissza, de berúgott, kirabolták, elvették a pénzét, útlevelét és a többi. Legfeljebb megbírságolják. De végül a srác visszalépett, maradtam a zenekarban.

Bobrovszky Laci volt az énekes, Fábián Attila a gitáros, Mikulcza Sanyi a szólógitáros és Nagy Szabó László a billentyűs. Nem tudtunk németül, azt mondták, hogy játszunk hét-nyolc számot, majd mondjuk be németül, hogy foglaljanak helyet és fogyasszanak. Lejátszottuk a számokat, de egyikünk sem emlékezett, mit kell mondani. Rudi: "Na! Mond már be!" Hát mond be te. "Nem tudom, nem tudok németül.”" De te vagy a főnök. Végül Bobrovszky odament a mikrofonhoz: "Na, vályúhoz." Aztán lassan a három év alatt, míg ott voltam, mindenki kicserélődött, csak Rudi meg én maradtunk. A Syconorral volt stúdiófelvételünk is, Stark Tibor Teaház című dalára emlékszem, azt játszották a rádióban is.

Disszidálás?

Teljes titokban tartottam, mire és hogyan készülök. Az útlevelembe be volt pecsételve Franciaország, Svájc, Németország, még az ENSZ-es munka miatt. Beadtam vízumkérelmet Ausztriába, meg is kaptam. 1978 májusában Ausztriában van valami nagy ünnep, aznap mentem ki egy másik magyar sráccal. Dél-Afrikába akartam egyébként kijutni, mert a Szabad Európa Rádióban azt hallottam, hogy ott minden fehér embert várnak, adnak munkát. Viszont itthon a követségükön azt mondták, nem adnak vízumot. És Bécsben sem adtak az ottani követségen. Azt mondták, hogy kommunistákat nem fogadunk. De hölgyem, azért szöktem el onnan, mert nem vagyok kommunista, nem tudok ott élni, azért hagytam ott a szülőföldemet és a szüleimet. Erre azt válaszolta, hogy ez neki ki van adva parancsban. Ha majd állampolgár leszek egy nyugati államban, akkor nagyon szívesen látnak. Összeomlott bennem minden. Anyukám osztrák származású, kicsit tudtam németül, ezért a következő napokban megpróbálkoztam a honosítással is, de az osztrákok nem nagyon akarták a magyarokat.

A kijutás Ausztriába tehát nem szökéssel történt, hanem útlevéllel mentem, egy másik magyar sráccal. A vonat csak Hegyeshalomnál és Bécsben állt meg. Hegyeshalom előtt adtak valami papírt, hogy töltsük ki. Kihez megyek, hová megyek, mennyi pénzem van, miért megyek, stb. Megállt a határon a vonat, kutya, macska, kerestek mindent és mondták, hogy igyekezzünk a papír kitöltésével. Elindult a vonat, láttam a határkerítést, lehúztam az ablakot, összegyűrtem a papírt, kidobtam, de bevitte a menetszél a következő ablakon. Ott meg a határőrök tanyáztak. Hozták is, hogy "ezt elvesztette". Gondolhatod, hogy mit javasoltam nekik, hogy hova dugják.

A srácnak rokonai voltak Ausztriában, de nekem nem akartak segíteni. Eltelt egy pár nap, be kell jelentkezni a lágerbe, mert különben visszaküldenek Magyarországra. Bernstein (Borostyánkő), közel Bécshez. Ez egy kisebb láger volt. Odamentem a bejárathoz, egy fabódéban ült egy kövér labanc. Üvegablak, rajta egy luk. Beadtam az útlevelem, közben jöttek ki a lágerből magyarok, erdélyiek. Sziasztok, mondjátok, milyen itt? "Ú, marha szar, itt rohadunk három éve." Ezzel a lendülettel benyúltam a lukon, kiragadtam az útlevelemet az éppen azt lapozgató poroszló kezéből és elfutottam. Futott utánam, de a potrohos sosem ért utol. Átmentem Svájcba.

Pénzt vittél ki?

Eladtam a Rickenbackert, valami 30.000 forintért, azért tudtam a Keletinél venni 800 márkát. Besodortam, beletettem nylonba, kinyitottam az alsó végén egy fogkrémet, belenyomtam a krémbe, visszatekertem az alumínium tubus alját, szépen. Nem is találták meg a határon. Amikor azután Svájcba értem, a svájciak azt mondták, hogy amelyik nyugati államba először érkeztem, oda tesznek vissza. De Ausztriából meg visszadobtak volna Magyarországra. Ez így nem lesz jó. Átmentem Németországba. Onnan meg Svájcba akartak visszadobni. Sajnálják. Hát, mi van legközelebb? Hamburgban voltam. Hát akkor Svédország. Ott is kirúgtak, ugyanezzel a dumával, de az annyiban volt más, hogy Svédországban a döntést meg lehetett fellebbezni, ügyvédet is adtak ingyen. A svédek nem normálisak, ezt jól tükrözi az is, amit ma is csinálnak a migránsokkal. Tönkremegy az ország, de a migránsoknak adják a támogatást. Én még egyetemre is jártam két évet náluk, gépészmérnöki szakon.

Tehát megfellebbeztem, közben adtak pénzt. Erről se tudtam, de az történt, hogy laktam egy motelben, és lassan elfogyott a pénzem, csomagoltam, mentem le a recepcióra, hogy kijelentkezek, nem tudom mi lesz. A recepciós kérdezte, hogy miért akarok elmenni, talán nem tetszik a szálloda? Hát, nincs pénzem. Intett egy londinernek, hogy az vigye vissza a bőröndöm. Elkezdett telefonálni, majd elmutogatta, hogyan jutok el ide és ide. Sarok, jobbra, balra, lámpa, ott már várnak. Hova küld ez engem? Agyonverem, ha megszívat. De azért csak elmentem oda és egy kopott kis öregasszony várt is engem, mint később kiderült, jugoszláviai magyar volt, már rég kint volt, ő tolmácsolt nekem.

Bementünk, egy aranyos kis szép csaj fogadott melegen, üljek le, hogy érzem magam? Hát marha jól. Na, halljuk, mi van, nincs pénzed? Hol akarsz lakni? Maradsz a motelben, vagy bebútorozzunk neked egy lakást? És ma is ilyenek! Az ország jövőjének érdekében nem szabad ezt csinálni, de csinálják. És annyi pénzt adtak, hogy a negyede nem volt akkor sem nálam, mikor disszidáltam. És ezt csak kajára adták, ha bármi más kell, szóljak. De én ezért dolgozni akarok. "Na! Azt meg ne próbáld! Nem szabad!" De mit csináljak? "Menj a tengerpartra, nézd a csajokat." És mikor lesz döntés a fellebbezésben? "Akár három év."

Úgy belejöttem, hogy a végén már nem is akartam dolgozni. Más bevándorló felvette a lóvét és a Kanári szigeteken élt. Komolyan. És a csaj beírta, hogy találkozunk egy év múlva. Hát én itt akarok maradni. És ott is maradtam. A zenét teljesen abbahagytam, bár felfigyeltek rám, stúdióban játszottam, de csak ingyen. Nemrég néhány régi dalomat újra felvettem egy barátommal. Kint megnősültem - az itthoni feleségemtől már akkor rég elváltam -, elvettem egy svéd lányt, elváltunk, megint megnősültem, azóta négy gyerekünk van és két unokánk.


Bálint Csaba (2016.05.26.)
rockmuzeum.ini.hu
.




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.50 Seconds