rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

The Horrors @ 2017. november 30. - Dürer Kert

 Látogatottság
Összesen
88278604
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Szabó Krisztián interjú - 2. rész (2016)

Interjúk

Szabó Krisztián a debreceni Pandora's Box zenekar billentyűse. Vele beszélgetünk az alábbiakban arról, hogyan szerette meg a rockzenét, miért lett billentyűs, hogyan került a zenekarba, milyen változásokon ment át a csapat az elmúlt évek-évtizedek során. Krisztián visszafogott, sztárallűröktől mentes, aki tisztán látja a maga és a zenekar helyzetét a nagyvilágban. Érdemes a gondolataira odafigyelni, ha van a közelben egy koncertjük, ott leszűrni a konzekvenciákat. Mindenkinek kellemes olvasást kívánok! - Fiery





Hogyan kerültél a Pandora's Box zenekarba?

Még az egyetemi évek alatt csináltunk persze Deep Purple tribute zenekart, a Perfect Strangers-t. Akkor nagyon komolyan vettük, hangról-hangra megtanultuk a számokat, meg a szólókhoz vagy 20 különböző koncertverziót. Bámulatosan sokszínű zenészek voltak a Purple-ben. Sok kis fellépés mellett 1998 augusztusában mi lettünk a fő zenekar egy városi rendezvényen, a főtéren, Hajdúböszörményben. Nem tudom mit vártak az emberek, de Purple-t kaptak! Mondjuk legalább nem volt lincshangulat, sőt egész jó buli lett. Az egyetemen sok ideje volt az embernek, volt, hogy egész nap csak gyakoroltam, vagy próbáltunk. Nagy iskola volt. Egyszer pont énekest kerestünk, valamikor 2000 környékén, Cserháti Pityit is megkérdezem, hogy tud-e valakit, erre mondta, hogy "Kori tudja, de őt nem adom!" Öröm volt vele beszélni, egy igazi rocklegenda, aki mindig szóba állt az emberrel.

A Perfect Strangers után megcsináltuk a Stickmen nevű zenekart, 2-3 évig azzal nyomultunk, volt benne Chapman Stick, Hammond, szóval azzal is kilógtunk az aktuális zenei trendből. 2005-ben innen kerültem a P. Box-ba. Ez úgy történt, hogy már lecsengőben volt a banda, és hívott egy barátom, aki akkor épp road volt a P. Box-nál, hogy beajánlott Koriéknak, lehet hívni fognak, mert Pityi nagyon beteg, és vannak lekötött bulik, amiket nem akar, hogy elmaradjanak. Ők akkor már tudták, hogy valószínűleg nem is fog talpra állni, de egyenlőre csak helyettest kerestek azokra a bulikra, amik le voltak kötve.

Mondtam, hogy köszönöm, és hogy természetesen, ha kell, akkor tudok jönni, de aztán egy hónapig nem történt semmi. Úgy voltam vele, hogy biztos jött egy nevesebb zenész. Később mondták Koriék, hogy Pityi Papp Gyulát szerette volna eredetileg helyettesnek, csak aztán számoltak azzal, hogy Sopronból (itt lakik Papp Gyuszi) Debrecenbe járni próbálni, meg Erdélybe koncertezni, nem biztos, hogy működne. Gondolták, hogy inkább olyan muzsikust kell keresni, aki helyi kötődésű, még ha nem is ismert annyira. Aztán Kori felhívott, beszéltünk egy órát, elmondta az egész szituációt, és elkezdtünk próbálni, három hét múlva meg jöttek a bulik. Még egy buli volt hátra, amikor Pityi sajnos meghalt. Hónapokig tépelődött a csapat, hogy mi legyen. Úgy döntöttek, hogy Pityi akaratának megfelelően megy tovább a zenekar. Másfél éven keresztül még folytattuk, ekkoriban volt a Gottharddal és Tony Martinnal a közös bulit.

2006 pedig egy kifejezetten sűrű év volt, új számokon dolgoztunk, aztán számomra máig érthetetlen, de úgy döntött a zenekar (igazából két ember, de hát mit csináljon a másik három ilyen helyzetben?), hogy szüneteljünk picit. Azért 2007-ben csináltunk Kori és Günter 40. születésnapjára egy nagy koncertet, utána Korinak jött a Társulat. Egészen a 2006-os leállásig helyettesként voltam a csapatban. Úgy voltunk vele, ha majd együtt csinálunk valamit, akkor ez változik. Amikor újra aktivizálódtunk 2009-ben, akkor alakult ki, hogy a többieknek nem nagyon van ideje, hogy jöjjenek Pestre interjút adni, kiadóhoz bemenni, így elkezdtem én is belefolyni az ügyekbe. Amit Pityi csinált, arra senki nem alkalmas, 2006-ban is ez lehetett a probléma. Most ebben a részben próbálok mozgolódni, Pityi ismertsége, életműve, kapcsolati tőkéje nyilván pótolhatatlanok, de az elmúlt egy-két évben ebben is előreléptünk talán.

Mennyire volt egyszerű bekerülni a csapatba?

Hogy őszinte legyek, a három alapszámon, a Zöld a bíbor, Vágtass velem, Soha nem elégen kívül nem ismertem a régebbi P. Box számokat, sokkal inkább az újkori dalokat. Fel kellett még fedeznem, nyilván tudta az ember, hogy ki az a Bencsik, Vikidál, Varga Miki, vagy Cserháti, de a többiekről szinte semmit. Akkor jelent meg a Pangea, ami még nem is volt nagyon kapható. Azon az első szám, a Veled múljon el, először azt hittem Pityiről szól, nagyon mellbe vágott. Később mondta Kori, hogy igazából ez egy szerelmes dal lett volna, de a mai napig mindenki Pityire gondol. Tudta az ember, hogy nagy a tét, és úgy kell játszani, hogy az megszólaljon! Rögtön az első meghallgatásos próbán ebből volt is egy kis félreértés. Ma már nevetünk rajta, akkor nem nevettem.

Korival találkoztam a próba előtt, aki ismeri, az tudja, hogy kenyérre kenhető, visszafogott ember, nem volt vele semmi gond. Bodót meg Cézit ismertem már régebb óta. Mindenki mondta, hogy Günter a kemény, ő volt az, aki a zeneboltban sem nagyon mosolygott. (Állítólag a Rock Gyermekei táborban is inkább le akarta beszélni a lelkes fiatalokat a gitározásról, mondván itthon ennek semmi értelme.) A Soha nem elég volt az első szám, és én megtanultam a lemezverziót, ahol a verze alatt nincs orgona, de legalábbis hallani tuti nem lehet. Én meg hátradőltem, Günter meg leállította a számot, hogy hé, miért nem játszol? Mondtam, mert nincs ott semmi, erre mondta, de Pityi játszott, játsszál te is! OK, értettem! Az a három hét arról szólt, hogy majdnem minden második nap próba volt, az első bulin már ebből nem volt gond, hogy ne tudtam volna a dalokat. Az egész arról szólt, hogy helyettesként játszom öt koncerten, utána ők csinálják a zenekart, én meg a saját dolgomat.

Pityi még jelen volt a próbákon?

Július környékén, amikor ez az egész körvonalazódott, már tisztában volt a csapat azzal, hogy Pityi sosem tér vissza, hogy valószínűleg tényleg ez az öt koncert van hátra. Ők mindig próba után bementek Pityihez beszélgetni, nyilván én nem, annyira nem ismertük egymást, nem akartam zavarni. Az én anyukám ugyanebben a betegségben halt meg, tudtam, hogy milyen a vége. Amíg Pityi otthon volt, addig az utolsó pihenőhelyét pontosan a próbaterem felé rakatta, hogy hallja mi történik a próbákon. Ha nagyon rossz lett volna, amit csinálok, simán kirakott volna. Rengeteget beszélgettek, hogy tovább kell csinálni, nem kell tovább csinálni, ha tovább megy a zenekar, hogyan megy tovább. Én csak mentem és játszottam. Aztán úgy döntött a társaság, hogy megy tovább, Pityi kérésének, akaratának megfelelően, P. Box-ként.

Nem akartál külsőre is hasonlítani Pityire?

Nem, a koncerten felveszem a napszemüveget, mert Bodó Tamás szerint a sima szemüveg az a gyengeség jele, úgy nem megyünk színpadra! Hálás vagyok neki ezért, ugye Jon Lord-nak is védjegye volt egy időben a napszemüveg, de Tomi előtt sose mertem felvenni színpadon. Innentől nem volt akadály, csináltattam dioptriásat, hogy lássak is valamit. Egyszer nem vittem magammal és integettem embereknek, akikre azt gondoltam, hogy az ismerőseim, miközben nem azok voltak, mert ők el sem jöttek. Még a gombokat sem láttam a hangszeren. Fekete ing, P. Box vagy Purple póló, és a fejet meg baseball-sapkával takarjuk, hahaha.

Komolyra fordítva a szót, én sosem fogok úgy kinézni, mint Pityi, ő egy rocklegenda volt, ízig-vérig rock zenész, ha ő megjelent valahol, akkor odanéztél és őt figyelted. Mint Jon Lord. Korinak van még ilyen kisugárzása, rá figyelnek. Én sose leszek ilyen, nem vagyok rocksztár, és sosem akartam az lenni, így emiatt álmatlan éjszakáim sincsenek. Egyébként meg néha jó dolog, hogy el tudok bújni a billentyű mögött, nem nekem kell eladni a bulit, tűzbe hozni a közönséget, Korinak viszont ott is mutatnia kell, mennie kell! Pokoli munka, semmi pénzért nem csinálnám! Szerintem én nem is lennék hiteles, ha túlságosan megpróbálnék eleget tenni a sztereotípiáknak, a lényeg a játékon van, meg hogy azért az ember ne úgy jelenjen meg a színpadon, mint Quasimodo.

Hogyan fogadott el a közönség?

Mivel tudták, hogy mi a helyzet Pityivel, nem volt gond, soha nem bántottak. A régi P. Box-osokkal sem volt baj, pedig attól tartottam, a Cserháti-családdal, Csiga Sanyival, vagy Rohánszky Janóval nagyon jó viszonyban vagyunk. Akik eljönnek a koncertekre, akikkel beszéltem, ott nem volt baj. Én is elmondom, hogy egy igazságosabb világban a mai napig Cserháti Istvánnak kellene ebben a zenekarban billentyűzni, számomra ez a mai napig az ő zenekara, mindene a P. Box volt, ha nem volt zenekar, akkor a vállalkozásait hívta P. Box-nak. Óriási hagyatéka van, tele P. Box-os anyagokkal, egyszer talán feldolgozásra kerül. Én nem erre voltam predesztinálva. Nyilván a külsőn lehet vitatkozni, de az jó érzés, amikor olyan emberek, akiket sosem láttam előtte azt mondják, hogy olyan a stílusom, mint Jon Lordnak. Bár tudom, hogy ettől azért messze vagyok, de legalább érzem, hogy volt értelme az egésznek. Egyszer valaki azt mondta, hogy én vagyok a kis-Pityi, az meghatott.

Nagy terveitek vannak a jövőre nézve?

Lassú építkezés folyik, nem nagy tervek. Régebben voltak nagy tervek, de azok nem működnek. Hiába mondják, hogy a P. Box név miatt van sok lehetőségünk, de aki egy picit is belelát ebbe, az tudja, hogy közel sincs így. Lehet, hogy Pityinek nem így kellett volna elnevezni a zenekart 2000-ben, de azért a többieknek 16 éve van ebben a történetben. Most kerülünk vissza oda, ahol nagyjából voltunk 2006-ban, hogy tudják az emberek, hogy létezik a zenekar, talán nem is olyan rossz. A Mindenekfelett! sokat segített ebben, úgy gondolom érezhetően megdobta a zenekart. Most kezdünk itt Pesten építkezni elsősorban, jönni két-három havonta úgy, hogy az eseménynek számítson, ne csak eljöjjünk egy klubba, legyen az egésznek valami felvezetése!

Apró lépésekkel a teljes siker felé?

Látjuk azért, hogy egyre nagyobb a közönségünk, a sörsátorban telt házas buli, ilyen időben, jegyárral teljesen megállt a lábán. A kiadónknál Hartmann Kristóf mondta múltkor, hogy három kategória van ma Magyarországon a zenében: az egyik, akik önállóan is bármikor-bárhova mehetnek, megáll a saját lábán a történet. Van az a kategória ahol, ha nem kell belépőt fizetni, vagy egy fesztiválon lépnek fel, akkor jó bulit csinálnak, sokan megnézik őket, de az önálló bulik kiszámíthatatlanok. Van a harmadik kategória, ami meg akkor se kell, ha ingyen van. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a második kategóriából átkerüljünk az elsőbe. Debrecenben ez sikerült, ezért hiszünk abban, hogy máshol is fog. A sörsátras buli ezért is volt jó visszajelzés, vagy akár a tavaly decemberi lemezbemutató a Backstage-ben. Idén megyünk a Fezen-re, és talán a RockOn Fest is összejön. Ha elérnénk azt, hogy eszükbe jussunk néha a szervezőknek, akkor talán sínen lennénk, ebben nagy segítség a HammerRecords, Hegedűs Pisti és azok, akik a sajtóban lehetőséget adnak nekünk.

Mi adott még lendületet a zenekarnak?

Kijött a lemez és a kiadó is mögötte állt, mivel melléklet volt, így 7 vagy 8000 példány ment el, a kritikák is nagyon kedvezőek voltak. Meglepő volt számomra, hogy koncerten egyre többen megveszik a pólókat, albumokat, alá kell írni, fényképezkedni kell, nekem ez egészen eddig nem volt, civilben meg főleg meg se ismerik az embert. Ez az egész adott egy lendületet a zenekarnak.

Állítottak már le emberek, hogy készítsünk közös képet?

Csak koncerten. Mondjuk egyszer pont Pokolgépen, szóval nem mindig P. Box-on! Debrecen az más, ott tanítok az egyetemen és elsősorban ott ügyvédkedem. A debreceni bulin az első sor most legutóbb majdnem csak egyetemista volt, eljöttek megnézni a tanár mit bohóckodik. Tudod, rockzenésznek túl komoly, tanárnak túl bohó... De jönnek fiatal és öregebb rockerek, sőt jó csajok is. Mindenkinek más az elvárása, a fiatalok pörögni és bulizni akarnak, az idősebbek nosztalgiázni, mi meg a régi dolgok mellett megmutatni, hogy mit is gondolunk a világról. Akiknek bejött a Mindenekfelett! azokkal egyre több ilyen jellegű interakció van koncert előtt-után. Olyan, hogy az utcán csak úgy megállítanak, fényképet vagy autogramot kérnek, az Korinak van inkább.

Utolsó kérdés, hogy érzed magad a P. Box együttesben?

Alapvetően jól érzem magam a zenekarban, mert ez egy olyan csapat, ahol van értelme annak, amit az ember csinál, amiért tanult, gyakorolt. Van összehasonlítási alapom, mert előtte olyan zenekarokban játszottam, akikkel még ha el is jutottunk ide-oda, senkinek nem volt fogalma arról, hogy kik vagyunk és mit játszunk, ha tetszett nekik, megtapsoltak, ha nem, nem. A P. Box esetében van értelme és tétje a dolognak, olyan emberek is megveszik a lemezt vagy eljönnek a koncertre, akiknek komoly elvárásaik vannak, a sajtóban írnak róla, az országban is csak tudunk jönni-menni. Ha felmegyünk a színpadra, akkor ott nincs az, hogy nekem rossz napom van, vagy nem volt időm erre vagy arra. A P. Box-ban nagyon ott kell fejben lenni, a maximumot kell nyújtani, néha annál is többet. Ez a része jó, úgy érzem, hogy egy profi társaságba csöppentem 2005-ben.

A másik része, ami nem olyan egyszerű, hogy itt Pityi volt a zenekarvezető, most pedig úgy kell előremennie a zenekarnak, hogy nincs egyértelmű főnök, nyilván vannak viták, hogy mit csináljunk, mit ne csináljunk, de nincs, aki kimondja a végső szót. Egyszerűbb lenne, ha lenne egy olyan ember, mint amilyen Pityi volt, vagy mint a Mobilnál Schuster, az Eddánál Pataky, aki intéz mindent és el is fogadják tőle. Ennek ellenére azért eddig is tudtuk, hogy alapvetően mit akarunk, ezután is tudni fogjuk, ahogy Pityi mondta: "A zene mindenek felett!" A többi nem fontos.

Hamarosan részletesebb interjúsorozat Krisztiánnal!

Készítette: Fiery




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: Fiery


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.50 Seconds