rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Depeche Mode - Spirit (2017)

 Látogatottság
Összesen
83543991
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Beatinterjúk I.


 Papp György Zoltán - interjú (2016)

Interjúk

Az a kör, amelyik elindította a punkot Magyarországon, jórészt csövesként kezdte. Ha jól tudom, te is, egészen konkrétan Omegás voltál.

Most az elég korai gyerekkorról beszélünk, amikor az ember kezdi felfedezni a zenét. Az első koncertélmények a tabáni szabadtéri bulik voltak, amik azért eléggé meghatározóak voltak, még konkrét ideológia nélkül. Tehát persze Omega, de a P. Mobil is ugyanúgy szíven ütött. Valahol el kell kezdeni a zene imádatát, hogy megérezd, mi az egész. A fiatalkori renitens életérezés, az jön magától szerintem minden tinédzsernél. Én abba a korosztályba tartozom, amelyik akkor kezdett kitörni azt otthoni kötelékekből, tehát ez elsődlegesen jött. A punk, az már ebből következett...





A koncertre járás, mikor kezdődött?

Keményeket kérdezel... Tizenegy-tizenkét évesen. A május 01-i, ingyenes, könnyen megközelíthető, szülők által engedélyezett tabáni koncertek voltak az első koncertek, amelyeken részt vettem. Rendes erősítő, nagy cucc, tök mindegy, ki játszott, a Mini is hibátlan volt. Valahogy ez indított el az élő zene felé.

A punkot, hogyan ismerted meg? Honnan jöttek az első impulzusok?

Talán iskolai "rossz" hatásnak a következménye, hogy a hanganyagok eljutottak hozzám kazettán. Aztán nagyon hamar megcsináltuk az első bandát, aztán már minden magától történt. Ez volt a QSS. 1981-ben alakult meg. Még vastagon kis srácok, iskolások voltunk, de az üvöltés, meg az őrület már megvolt. A hallott zenének lelkülete, a dinamikája volt az, ami irányt adott. Még ha a szövegeket nem is értettük annyira, hogy összerakjuk, hogy miről is szól az egész ideológiailag. Voltak nem teljes értékű áthallások.

A QSS, hogy állt össze?

Totyával (Tóth Zoltán) egy általánosba jártam. Valahogy rajta keresztül állt össze a zenekar. Egyszer csak lett egy próbahely a Táncsics gimnáziumban. Az egy tökéletes hely volt, próbahely non plus ultra.

Szimpátia alapon dőlt el, hogy ki milyen hangszeren játszik?

Nem, itt már adva voltak a pozíciók. Automatikus volt, hogy Totyának basszusgitár, Mózsik Iminél a dob, Vojtkó Dezsőnél a gitár. Az, hogy én leszek az énekes, talán a szövegírás miatt is adódott, hogy könnyen jöttek ki a szövegek. Még kevés értelem, sok káosz, de kezdett összeállni.

Volt egy szám, amiben Komár Lászlót elég negatívan minősítettétek. (Komár, a kurva anyád)

Igen, az egy nemtetszés nyilvánítás volt a részünkről.

Az érintett mit szólt hozzá? Tudott róla egyáltalán?

Mivel nagy közönség elé nem nagyon jutott ez a korai QSS, így nem nagyon volt visszajelzés. A Barangó-féle történt már teljesen más irányba vitte őket, ami jót is tett a zenekarnak.

Koncertek?

Szerintem csak a Táncsicsban játszottuk, máshol nem is nagyon. Még a Mozaik klubbeli punkfesztiválon sem léptünk fel.

Ami a külsőségeket illeti, ti keményen felvállaltátok a punkos kinézetet, illetve öltözködést. A rendőrök képzelem, mennyire örültek ennek.

Rendőrök, civilek, az utca népe... küzdelmes volt.

A ruhákat, honnan szereztétek be?

Ecseri, turkálóból.

Van egy 1983-as felvétel, ami az egyetlen anyag, amit én ismerek a korai QSS-tól. Hol készült ez a felvétel, milyen körülmények között?

Kazettás magnóval. Simán leraktuk a próbahelyen, szólt, ahogy szólt. Minimál hangosítás volt, szóval ez nem volt nagy probléma.

Cuccok?

Regent, Vermona. Cserebere alapon ment az egész. Nem túl magas színvonalú cuccok voltak, de valahogy megszólaltak. A legtöbb embernek ez elég az első zenekar esetében. De nem is volt miből válogassunk, miből vásároljunk, nem az a vonal voltunk.

1983-ban készült Lucille Chaffour dokumentumfilmje (T-34) a színtérről, amiben ti is szerepeltek. Milyen emlékeid vannak a forgatásról?

Nagyon vicces volt, nagyon szerettük, az egész hangulata jó volt. Lucille nagyon készséges volt, érdeklődő, tényleg szinte rokonlélek. Véletlenszerű összeakadásunk... Meseszerű volt. Titkos, bujkálós, interjúadogatós, háttérvilágítós, inkognitó-megőrzéses... Vicces volt.

Nem is valódi fellépéseken vette fel, az ún. koncertjeleneteket...

Volt koncertfelvétel, nevezzük annak. Összeverődtek nagyon sokan Kőbányán egy koncerthelyen, talán az Úttörőházban, ahol mindenki játszott két-három számot. Roppant sok zenekart be lehetett sűríteni és Lucille felvette a produkciókat, a legtöbb szám esetében pedig volt egy adott, vagy kapott hanganyag, amit hozzákevert.

Az ebben az időszakban zajló pereknek - Cpg, Mos-OI - milyen hatása volt rátok? Mennyire fokozódott az állambiztonság aktivitása?

Nem volt nagyon látható nyoma, hogy folytatni akarják a bírósági eljárásokat, hogy felszámolják a mozgalmat. Megfigyelések voltak, hanganyag-gyűjtések, fesztiválszervezések (ld. Paks), vagy a Balatonszemesi tábor. De konkrétan nem akadályozták meg, hogy fellépjünk. A szövegeket cenzúrázták, azokat le kellett adni, hogy a klubvezetők nehogy kiboruljanak, de hát nem volt változtatás, le lett adva egy nevetséges verzió, élőben megy a dolog, úgyse tudnak mit csinálni.

Azért az áramot simán le tudták volna kapcsolni...

Nem, talán az érthetetlen szövegvilágnak köszönhető, a hadarásnak, átfért a radar alatt. De hát ez nem változtatott az emberek gondolkodásmódján, mindenki tudta, hogy miért csinálja, amit csinál.

1984 elején kiléptél a zenekarból. Mi volt ennek az oka?

Talán a nem-koncertezésünk, nem-haladásunk, ami megengedte nekem, hogy így meglépjem azt, hogy összeálljunk két héttel a szemesi tehetségkutató előtt és megcsináljuk a zenekart, ez lett a Marina Revue. Valahogy időbe is belefért, meg a zenekarban sem volt olyan erős kötés, hogy ottmaradjak. Vita, harag, meg ilyenek nem voltak, egyszerűen csak szétváltunk.

Hogy indult a Marina Revue?

Akkor már összemászkáltunk. A punkok így összeverődtek az évek során. Rupaszov Tamás jött a Trottelből, Lörke (Lőrincz Sándor), meg Boli (Balatoni Endre) Békásról, valahogy így összekovácsolódott pikk-pakk. Boli akkor még nem tudott dobolni, előtte ugye basszusgitáros volt, de mindent hibátlanul végigvitt, szóval siker sztori.

A Balatonszemesi tehetségkutató tábor, hogyan jött létre?

Valószínűleg Kisz-szervezés volt, tehát lehetőség nyílt fellépni egy tehetségkutató zenei táborban, a Balaton mellett. Csodás program. Három számot kellett játszani és a nyertes zenekarnak adtak koncert-, ill. lemez lehetőséget. Kecsegtető ajánlat, hogy legyenek motiválva az emberek.

Sztorik?

Nagy flash volt az Auróra, Kriszta (Botos) tényleg egy friss levegő volt az egész palettán. Sztorik? Annyi, hogy a III. kerületi Kapitányságtól volt egy ember, aki kísérgette a csapatokat a tábortól le a partig, barátkozós stílusban. Ifjúgárdisták a bejáratnál, akik az egész rendezvényt próbálták igazgatni. Komoly problémák nem voltak, inkább a zenekaroknak volt óriási, hogy megismerhették egymást, megerősödött a mozgalom ezáltal. Tehát hiába vették fel és vizsgálták meg később, szerintem ez több hasznot hozott nekünk, mint nekik.

A zenekar neve kitől származik?

A Nyomdaipariban ücsörögve szültük meg Rupaszovval, az egyik óra hevében. Ilyen elrugaszkodott név volt, semmi konkrétum, nem kerestünk semmi összeköttetést, vagy ideológiát, nem kerestünk, semmi belemagyarázhatóságot. Talán ez volt benne a vicces, hogy ilyen semmilyen nevű zenekar, a zene viszont más tartalmú volt.

A Marina Revue-vel milyen helyeken játszottatok? Emlékezetes koncertek?

Mivel túl gyakran nem lehetett koncertezni... A legerősebb az Ifjúsági Park volt, amit elő tudok hívni. Az egy meglepetés lehetőség volt, hogy ilyet lehetett csinálni. Ez a bezárás előtt egy hónappal történt. Azért a punkoknak adtak egy kis teret. Úgy tudom, hogy népművelők adták ezeket a lehetőségeket a Kisz-nek, hogy nem lesz baj, csak játszhassanak. Én nem tudom, hogy ez miért történt így, de így alakult. Aztán Ganz Mávag MK, de nem a pincehelyiségben, hanem fönt, a nagyteremben, akkor még nem volt Fekete Lyuk. FMH, Józsefvárosi Klub. Az Ikarusban nem, a Pecsában már csak a Tizedessel.

Többször játszottunk alkalmi kiskocsmákban. Véletlenszerű beesés volt, valahol a Király - akkoriban Majakovszkij - utca környékén. De ezeket nehezen hívom elő. Ha valahol le lett szervezve egy koncert, amit lemondtak az utolsó pillanatban, akkor lementünk egy kocsmába, megkérdeztük, hogy lehet-e játszani, ha még aznap rábólintottak, akkor villámgyorsan körbe kellett adni az infót, hogy lehet játszani, lehet jönni.

Milyen volt a koncertek légköre?

Nagyon-nagyon durva pogózások voltak. Nekem a mostani pogo ilyen táncos jelleget ölt, az akkori sokkal mozgalmasabb volt.

Nem volt ebből probléma, pl. amikor a Király utcai kocsmában léptetek fel? Nem állították le - vagy legalábbis szakították félbe - a koncertet emiatt?

Nem, senki nem halt meg, nem lett elvágva a torka. Voltak sérülések, de ezt mindenki emberi módon intézte. Aki nem akart sérüléseket szerezni, az nem pogózott.

Elmondanék valamit, ami ehhez a témához kapcsolódik: egy jó barátom, Hámori Róbert - Egérderby címmel írt egy kvázi-korszakregényt, itt lehet olvasni róla - volt egy koncerteteken a Kassák klubban, 1985 szeptemberében. Azt mesélte, hogy ahogy megszólalt a zene, beindult a pogo, őt - bár a nézőtér bal szélén állt - elkapták és berántották középre, a dühöngőbe. Az első szám alatt rányomták a sor elejét a színpadra, ahonnan lerántottak több hangfalat. (A szünetben, miután az akkori barátnője kifestette őt a mosdóban, megválasztották őt a legcsúnyább lánynak, de ez már csak apróság, csak az érdekesség kedvéért említem meg.) Emlékszel erre? A hangfal lerántás megmaradhatott az emlékeidben...

Nem, de el tudom képzelni, hogy így történt, simán. Elég vad hangulatú bulik voltak.

Total '85?

Az már kicsit húzósabb volt, mint az Ifjúsági Park. Ott fegyveres karhatalom volt, rendőrök, katonák Kalasnyikovokkal a bejáratnál. Ugyanaz a koncepció: sok zenekar, az ország minden tájáról. Elszállásolva a paksi munkásszálláson, ahol botrányos viselkedés, az éjszakai melósok nem tudtak aludni, eléggé feszült volt a hangulat. Távolsági busz vitt be minket a koncerthelyre, az összes buszsofőr mindenkit egyenesen a rendőrségre szállított, azzal, hogy nem vettünk jegyet. Mindegy, a lényeg megint csak az volt, hogy számba legyünk véve, tudják mivel állnak szemben.

A fellépés után egyből el kellett hagynunk Paksot este nyolcig, mert megfenyegettek minket, hogy ha nem hagyjuk el egyből a városkát, a rendőrök nem vállalnak magukért felelősséget. Akkor fel a vonatra, mindenki húzott át, Dunaújvárosig jutottunk, mert nem volt csatlakozás Budapestig. Ott már ismét vártak a rendőrök, hogy "Hú de jó, megjött az egész brigád!" Akit akartak, elvittek. Bezártak minket a váróterembe, onnan se ki, se be, úgyhogy ennyi volt a nagy paksi fellépés. Hajnalban jött a vonat és elmenekültünk, értelmetlen lett volna harcolni.

Előfordult, hogy megvertek a rendőrök?

Verekedés volt egyszer-kétszer, de nem a rendőrökkel, inkább különböző stílusok képviselőivel, főleg popperekkel. Még a legegyszerűbb osztálykirándulás is tömegverekedésbe tudott fulladni Esztergomban, pedig csak egy üdítőért tértünk be a kocsmába. Ott elég feszült volt a hangulat. De általában két lábon távoztunk.

Kiket hallgattatok ebben az időben?

Ahogy a Marinának a zenei stílusa is meghatározta, ún. hc-t (hardcore). Nem tudom, hogy tudtuk-e, hogy mit játszunk. Tehát Riistetyt, Discharge, GBH-es hangulat volt akkor. Terveet Kadet, az egész ilyen finn vonulat, ezek voltak a zenei impulzusok. De a Bad Brains-t ugyanúgy. A Dead Kennedys, mint klasszikus, mindig hallgatva volt, de az a Kretens vonala volt.

Mondhatjuk, hogy a Marina Revue volt az első hazai hardcore zenekar?

Ha be akarjuk sorolni, nevezhetjük annak. Ez nagyon szerteágazó fogalom, kérdés, hogy mit nevezhetünk annak.

A straight-edge ekkor még abszolút nem jelent meg Magyarországon...

Így van, az még nem volt akkor jellemző. Szóval nevezhetjük hardcore-nak, csak az ideológia, a rendszerellenesség más színezetű punkot eredményezett Magyarországon, mint külföldön. Mindig voltak ilyen ideológiai csatározások. A nyugati hasonszőrűekkel nehezen értettük meg, mit jelent nálunk a punk. Miközben az ő életcéljuk egyértelműen a kapitalizmussal szembeni alternatíva, nálunk pontosan a szocializmus volt a fájó pont, az elnyomás.

A Régi múltad című dalban elhangzik, hogy "Vége lesz a hosszú kínnak - Ha beolvadunk majd szovjet honba." Ha visszagondolsz erre az időszakra, mennyire tűnt akkor ez reális jövőképnek?

Az ember azért hajlamos a túlzásokra.

Akkoriban mélyponton volt a két világhatalom viszonya. Los Angeles-i Olimpia keleti bojkottal, nem sokkal korábban a dél-koreai gép lelövése a szovjetek részéről, Reagan csillagháborús programja, Csernyenko...

A korhangulatnak megvolt az a teljes reménytelensége. Egyfajta vízió volt ez a beolvadás a nagy Szovjet honba, de hát nem szovjet hon lett belőle, hanem Európai Unió. Végül az utóbbi működött valahogy.

A dalszövegeket ki írta?

Tamással ketten. Ő sokat áthozott a Trottelből. (pl. Sárga eső, XX. századi kultúrember.)

Te melyik dalokat írtad?

Kutya vonít, Úgyis meghalunk. A hatvan-hetven százalékát a szövegeknek Tamás "követte el".

A koncertfelvételek hallatán elmondható, hogy a Romantika volt a slágerszám.

Így van, azt a csajok nagyon szerették.

Nem egy tipikus love song...

Na igen, nem szokványos módon viszonyul a női nemhez. Mondhatni szexista egy kicsit. Jó a dallamvilága. Egyszerű, de nagyszerű.

Saját szöveged?

Nem, az is Rupaszov.

Játszottatok mozgalmi - Pajtás, daloljunk -, illetve orosz dalokat - Zúg a Volga -, ezen kívül ott voltak a zenei idézetek - pl. Katyusa a Régi múltad-ban...

Vagy a Bunkócska. Ugyanúgy elhangzik a német himnusz is a Riistetyt számban.

Ezt nem értelmezte provokációként a hatalom? Mondván: Tudjuk, hogy ti ezeket azért játsszátok, mert!

Ha nagyon meg akarták volna kaparni, találtak volna még mást is, bőven.

Barangó írt nektek?

Egy dalt igen, a Nem maradt ránk semmi-t. Azt játsszák is a QSS-al.

Miért történt a szétválás?

Zenekari feszkók miatt, gondolom. Volt, hogy Tamás elutazott, kiment Franciaországba, akkor Totya szállt be basszusgitárosnak.

Volt búcsúkoncert?

Nem, csak egyszerűen befejeztük a Marina Revue-t, mindenki ment jobbra, vagy balra. 1985 végén Krasznár Jánost, a Tizedes meg a Többiek akkori énekesét elvitték katonának, én pedig a helyére kerültem.

1993-ban megjelent egy posztumusz kiadvány (Sikoly a mából, Trottel Records). Sok dal maradt le a kazettáról?

A legtöbb számunk rajta van. De hát ezek roppant rövid számok voltak. Nem eposzokról beszélünk.

Tizi (Márton Attila) hívott a Tizedes-be?

Valami ilyesmi. Egy óbudai sörözés dereng. Egyből elkezdtünk vadul próbálni.

Itt te írtad a szövegeket?

Nagyrészt én. Illetve Tizi és Hadzsi hozott egy számot. Itt már szinte száz százalékos a saját szöveg aránya, na jó, legyen nyolcvan.

Mondanál pár szót a Tizedes-számokról? Ahogy annak idején a Metal Hammer-ben a Saját szavaikkal-rovatban volt szokás...

Na most, az hozzátartozik, hogy a zene volt az, ami meghatározta, milyen legyen a hangulat... Legalábbis én így éreztem. Annyira szívbe markoló, érdekes harmóniákkal szórakozott Tizi, hogy ebből adódóan ilyen borongós, elég erős reményt vesztettség volt a szövegek alaptémája. Szóval a szövegek...

A Vastag rácsot húztak agyam köré (Kórház) egy János-kórházi, zárt osztályos történet, katonaság elkerülés idején született. Kitekintés így a világra. A Harcod a fogaskerék ellen végleg eldőlt már (Proletár) egy nyomdaipari balesetnek a drámai története. Az történt, hogy egy ott dolgozó, hosszú hajú srácot megskalpolta a forgó hengereken mozgó szerkezet. Ez volt az alaptörténet és ez lett továbbmorzsolgatva. Nagyjából életből vett témából indultak ki a szövegek, csak mindegyik össze lett kapcsolva egy kis politikai kinyilatkoztatással, világnézeti kitekintéssel. Néha érzelmi dolgok, mint a Kezed elengedtem bután és hangtalan (Nem emészthet meg). Zuhanj, te bombázó - ez az, ami eléggé egyértelmű. Keserű derű. Jöjjön, aminek jönnie kell.

A demó mekkora részét tartalmazta a repertoárnak?

Tíz szám szerepel ugye rajta. Talán három-négy dal maradt le róla, de a lényeget tudtuk rögzíteni.

Külföldi zenekaroktól játszottatok számokat?

Nem. A Marinánál volt a Riistetyt, de ennyi.

A korábbi időszak számat is játszottátok?

Jórészt igen.

Marina-számokat viszont nem. Ez tudatos volt?

Igen, Tizinek megvolt a maga zenei világa. Én szöveget talán vittem át, de ez sem biztos.

Két évvel később disszidáltál. Ez hogyan történt?

Még a Marina-időszakban felmerült, hogy menjünk ki Párizsba Rupaszovval együtt, de szülői nyomásra inkább befejeztem a Nyomdaipari Iskolát és az utazás így eltolódott. Nem is konkrétan disszidálás volt a szándékunk, hanem elindulni és menni egy kicsit - ami meg is valósult. A disszidálás gondolata menet közben rögzült, amikor elindultunk Tizivel, hogy találkozzunk Lucille-el Párizsban. Második hete voltunk úton és interraileztünk keresztül-kasul Európán és akkor mondtam, hogy ahogy nézem, nem fogok visszajönni, hanem fejest ugrok a semmibe. Ha ezt nevezhetjük disszidálásnak...

Amikor lejárt a vízumom, akkor jelentkeztem Belgiumban, az Üdvhadseregnél, és így kezdődött a kinti pályafutásom. Tizi hazajött, egyből el is vette a kedvesét, aztán megszületett a kisfiúk és egy időre szünetelt nála a zene. Ezzel vége is lett a Tizedes meg a Többieknek. Aztán '89-ben elkezdte a Bandanast.

Hogyan alakultak kinn a dolgaid?

Először hivatalossá kellett válni, nem ilyen friss menekültnek. Iratokat beszerezni, munkát vállalni, nyelvet finomítani. Erre ráment két év. Utána rengeteget mászkáltam Hollandiában, összeakadtam ismerősökkel, magyarokkal, majd rajtuk keresztül hollandokkal, megismertem egy zenekart (Salo Mentale), ahova nagyon gyorsan be is kerültem. Ott már gitárosként fárasztottam a közönséget, de az ilyen experimentális zenekar volt, teljesen más dalokkal, lassabb tempók, mindegy, egy élmény volt. Az elindulásom előtt elkezdtem hallgatni indusztriális zenéket (pl. Test Department), az egészen új vonal volt, akkoriban kezdődött.

Hangszeren tanultál játszani?

Igen, autodidakta módon, saját szakállamra. A zene szeretete, az ösztökéli az embert. Nem csak éneklésből áll a dolog. Gitárok, fúvós hangszerek... Általános iskolai alapszintű zeneelméleti képzés. Minden jött magától. De nem Satriani akartam lenni.

Létezik még ez a holland zenekar?

Igen, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Most már interaktív alapon működik, nem kell egy helyen lakni. Az a koncepció, hogy a Neten át lehet küldeni az alapötleteket és a másik fél kiegészíti azokat. Tehát ez élő dolog részünkről, csak lassú víz-alapon működik most már. Koncertek nem nagyon vannak, inkább lemezkiadás. 1989-től '94-ig voltunk aktívak, aztán én hazajöttem, azóta interakció.

Csak Hollandiában léptetek fel, amíg koncertezett is az együttes?

Jórészt igen, de Németországban és a Benelux-államokban is. A fő szempont a hanganyag előállítás volt. Az nem volt szempont, hogy közönségnek produkáljunk, hanem vettük-vettük fel, és csiszolgattuk a hanganyagot.

Milyen munkát végeztél külföldön?

Büszke nyomdászként sikerült kamatoztatni a tudásomat. Elég jó körülmények között élhettem. Kényelmes és nyugodt életformát, ami egy idő után már sok is volt.

Mi volt a hazajöveteled oka?

Unalmas volt már ott élni, kihívás kellett. Nem csalódtam. A holland mélyföld kezdett lapos kúszásba átmenni. Így jött a gondolat, hogy miért ne Magyarországra? Újabb országokat nem akartam. Az itthoni élet újra alapozása elég nehéz volt, mert elég konkrét változáson ment át az ország. Emberileg volt nagyon nehéz elfogadnom ezt a morált. A sok szegény, a lepukkantságnak az ekkora mértéke... Emlékeimben más élt, amit dédelgettem.

Ez segített egyébként a Bandanas szövegek írásában. Ráment két évem, amíg megtaláltam magamat itthon. Jó volt a Bandanas-dolog. Nagyon jó sok koncert, sok jó emberrel ismerkedtem meg. Aztán kiléptem. Akkor volt két-három énekes. Az amerikai srác értelemszerűen angolul énekelt, Józsi olyan nyelven, amilyen nyelven akarták. Ott már kezdtünk távolodni Tizivel, az ő zenei elvárásai és az én képességeim nem igazán passzoltak. Én nem erőltetem az angol nyelven való éneklést, ugyanis magyarul is nehezen értik meg a srácok. Nincsenek ilyen nagyra törő külföldi álomvilágok, amiket meg kell hódítani. Amennyire lehet, tisztán, érthetően, magyarul.

Ha lett volna lehetősége a magyar punkbandáknak külföldön koncertezni, meddig juthattak volna el szerinted?

Nem nagyon hiszek ebben a zenei karrierben. Ha el tudtunk volna jutni, vagy lemezt tudunk volna kiadni, cserélni külföldi bandákkal hanganyagot, az biztos csodás élmény lett volna - mint ahogy manapság ez meg is történik. Akkoriban ez nem volt kivitelezhető. Eléggé elszigetelt volt ez az ország. Nem volt könnyű az utazgatás külföldre. Biztos okozott volna sok örömöt sok embernek, de ez nem így történt. Olyan nincs, hogy mi lett volna, ha...

Éppen ez az, ha készülhetett volna Marina Revue lemez...

Engem az idő igazol. Amikor emberekkel találkozol és valamit adott nekik a zene, változtatott valamit az életükön, az már bőven megéri, hogy érdemes volt csinálni. Lemez, az nem fontos, minek, hogy tegyem ki a falra?

Nem, hanem akkor jó minőségben lennének megörökítve a dalok. Ugye a Sikoly a mából borítóján is az olvasható, hogy a felvételek minősége sok kívánnivalót hagy maga után, de ezek a zenekarok úgy szólnak, ahogy szólni engedték őket.

Találkoztam egy Minnesota-i sráccal, Jacknek hívják. Gitározott a Snobs nevű zenekarban. Teljes ledöbbenésemre ismerte a Marina Revue-t és mondta, hogy direkt ilyen zenéket kerestek, amik így szólnak, ahogy szólnak, mert az autentitást nem lehet reprodukálni. Hiába veszel szar erősítőt, akkor se lesz az a béna hangzás. Tehát direkt ez jelentett neki valamit, ami egy nagyon furcsa, kellemes meglepetés volt, hogy vannak ilyen hülyék, akik ezzel foglalkoznak és ez is tud örömet okozni, hogy nem úgy szól, hogy hú, minden ott van a helyén... Ami lehet a szépsége is a dolgoknak. Úgy mocskosan, ahogyan volt. Ezt adta a rendszer, a gép. Jobban szólni mindig jó, de hát jók a koncertek, ha látom, hogy az emberek boldogok, az elég. Kb. ez a misszió.

Manapság mivel foglalkozol?

Kétkezi munkából élek. Szívesen átvariálnám az rendszert, az biztos. Ennyire nem lehet kizsákmányolni az embereket. Most lehet, hogy ez a nyugati életnek a csapadéka is, hogy valahogy másképp éled meg, ha szembesülsz azzal, hogy a te munkád mennyit ér valahol és itt mennyire értékelik. Méltánytalan kizsákmányolás, ami itt van, nem erről kellett volna, hogy szóljon '56. Nekem ne ugasson az Orbán.

Mindenképpen meg akartam kérdezni, de mivel az imént rendkívül kritikusan nyilatkoztál a hazai állapotokról, végképp megkerülhetetlen: megbántad, hogy visszajöttél?

Nem. Nehéz volt a visszaállás, de ennek így kellett lennie. Csak most így van egy teljesebb világképem.

Mennyire figyelték meg a zenekarokat, amelyekben megfordultál? Elmentél a Történeti Hivatalba?

Direkt nem. Nem érdekel. Szarok rá. Figyeljenek, amennyit akarnak. Ez a mai napig is így van, manapság is látok nagyon furcsa embereket a koncerteken, és meg kell rökönyödnöm, hogy ez még létező dolog, de sajnos ez van. De nem tudnak mit kezdeni vele, szerintem már annyian vagyunk, hogy semmilyen tiltással nem tudnák ezt elfojtani. Erős a közösség, öntudatosak, szóval alakul.

Szerinted mi volt az oka, hogy nem számolták fel teljesen a mozgalmat? Ugye simán folytatódhatott volna a zenekarok további bebörtönzése, ez azonban nem történt meg. Nem ítéltek ezt ennyire fontosnak? Vagy pedig, mivel a perek hatására sokan abbahagyták a zenélést, még többen leléptek, illetve átmentek más zenei műfajba, a hatalom úgy ítélte meg, hogy ez elég volt figyelmeztetésnek?

Volt a Közellenség, akik tényleg a légynek nem ártó srácok, aranyemberkék, tényleg a példa statuálás áldozatai lettek... De rá kellett jönnie a hatalomnak, hogy nem lehet bezárni mindenkit. Az, hogy ki hogyan döntött, miért lett az, ami, az már egyéni döntés eredménye. Akinek harcolnia van kedve, harcol, aki pedig biztonságban szeretne élni, az más vizekre evezett.

Beszéljünk a különböző ifjúsági szubkultúrák közötti konfliktusokról is. Mi volt a helyzet a punk-metalos ellentéttel?

Konkrét eseményeket, összecsapásokat nem tudok mondani. Személyek, a kölcsönös antipátiából eredően biztos lejátszották a maguk kis harcát, de ez nem volt elemi erejű. A fikázgatás, az ment, de mindannyian jövünk valahonnan, mindenki szeretne valamit csinálni. A Nyomdaipariban voltak a metalos srácok, pl. Beloberg Pisti, ő Kalapács Józsinál basszusgitározik. Persze piszkáltuk őket, hogy Indián, de ez nem volt ellentét, csak savazás. Kevesen is voltunk, nagyon gyerekcipőben járt minden. Más a diszkó, meg könnyű jelentéktelenségek.

A kopaszok szétválása, az eléggé durva ügy volt. Próbáltunk Imrével (Hadzsi) beszélni pannon skinekkel, hogy Azért, mert szétvered annak a szerencsétlen kis punknak a fejét, azzal nem a hazaszeretete fog nőni, csak a félelme.

És mi volt a válasz részükről?

De én akkor is pannon skin vagyok! Itt nem lehetett érvelni, a józan észnek nem volt jelentősége, csőlátás. De ez a mai napig így van. Az ő szemükben kezdett a punk egyre inkább ilyen baloldali összeesküvéssé válni, ami nonszensz. Közös álláspontunk volt, de minél inkább mentek el ezen a faji vonalon, mi annál jobban zárkóztunk el ettől a dologtól. Ahogy ők is egyre többen lettek, egyre többen csapódtak hozzájuk, úgy lett egyre keményebb az ellentét.

Az átlagembert a kopasz fej talán nem is sokkolta annyira, mint a taréj...

Igen. Meg hát, ha sok kopasz összegyűlik, az elég látványos dolog. A srácok nagyon elmentek ebbe a Nagy-Magyar dologba, és ez le is zárta a dolgot. Ez nem csökkenti a mi hazaszeretetünket, vagy a mi öntudatunkat. Nem értettük meg egymást. Úgyhogy mindenki éli a maga áldatlan életét, nem keveredünk.

Említetted, hogy gyerekcipőben járt a dolog. Mekkora közönséget mozgatott meg a punk, mennyien jártak koncertekre?

Amikor a Pecsában játszottunk, ott voltak nyolcszázan, az biztos.

Könnyen beengedték a zenekart? A Pecsa abszolút szem előtt levő hely volt.

Igen. Szöveg lead, semmi gond nem volt.

Ha a Tizedesről van szó, akkor az emberek többsége arra a felállásra asszociál, amelyikben te volt a frontember, a QSS esetében pedig a Barangó-féle zenekarra.

Igen, de nem véletlenül. Barangó elég rendesen odatette a szövegvilágával, a hülye formájával a karakterét a zenekarhoz, ami nagyon sok embernek bejött.

Az a banda zeneileg is teljes más...

Ez a srácok képességeit mutatja, hogy tudtak váltani ilyen káoszból street-punkra, kicsit OI-os beütéssel. Egyébként fél éve nekiálltunk Totyával, hogy összepróbáljunk egy koncertképes produkciót, de már nem éreztem a lényegét. Ez már annyira összeforrt Barangóval, hogy nem akarok egy új verziót elénekelni, úgyhogy le is zártam ezt a történetet.

Nemrég szóba került a Marina Revue összeállása is.

Igen, volt egy felkérés az A38 részéről. Két éve történt ez a beizzítás, elkezdtünk próbálni, Mizsei Márk bevállalta a dobolást, ő nagyon jó ember. Grinde-os (SOTE, Human Error). Mi Tamással elkezdtük összepróbálni a számokat. Lörke nagyon elfoglalt, vele nagyon nehéz összefutni, de azért ő is ott volt egyszer-kétszer. Már kb. össze is állt a műsor, de aztán lefújták a dolgot, átszervezés volt, a Fidesz odaintézte magának a MTV2-s műsorait és onnantól kezdve ennyi volt ez az A38-as igyekezet.

Szóval így lelassult ez a Marina Revue történet, de nem is tudom... A számokat tudjuk, kérdés, van-e kedvünk hozzá. És, hogy van-e értelme? Azért ez elég régen volt. A múltat idézgetni, meg újrajátszani, az nagyon visszás érzés, legalábbis nekem. Én előre szeretek menni.


Drpeter




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: Drpeter


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds