×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 King Diamond - The Graveyard (1996) 

Megjelent: 2016. július 03. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

King Diamondot 1992-'99 között egyértelműen jobban érdekelte az újraindított Mercyful Fate másodvirágzása, mint a szóló karrierjének a párhuzamos működtetése... Andy LaRocque gitáros viszont nem így gondolhatta, így a '90-es The Eye után öt évvel, '95-re összerakta a The Spider's Lullabye című albumot, amin a Mindstorm nevű fiatal amerikai progresszív metálos csapat három tagja került melléjük! Ezt követte a hasonló felállással '96-ban kiadott The Graveyard album, ami az énekes szóló karrierjének legmegosztóbb kiadványa lett, amit a rajongók egyik - kisebbik - része zseniális doom-musical-nek tart, de a másik - nagyobbik - része közepesnek, vagy rossznak, vagy csak túl zavarosnak... Egy biztos, a Mercyful Fate-nek a párhuzamosan kiadott Into the Unknown albumával sem megszólalásában, sem kreativitásával nem tudott ellenfele lenni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Akiknek tetszik ez az album, azoknak a sötét színházas művészkedés jön be róla, az a gonosz misztika, ami a végére - a Up from the Grave környékére - teljesen önironikussá és skizofrénné válik, átmegy egyfajta kortárs alternatív művészeti alkotásba... Persze később azért a doomos riffek is előkerülnek... Nos, én nem vagyok az öncélú őrületnek a híve, de még csak hallgatni sem kedvelem a hasonlókat, így ez a lemez nem lett a kedvencem, pedig akadnak azért itt kevésbé kínos megoldások is, szép számban!

Rögtön kapunk is párat a The Graveyard című viharos-narrációs-billentyűs felvezető misztikája után, a Black Hill Sanitarium-ban, ami darab azért nem annyira kreatívan kezeli a változatos tempóval menetelő témákat, mint amit egy King Diamond lemeztől elvárnánk, a zeneileg hard rockos egyszerűségű refrénje viszont kifejezetten jól sikerült, ahogy az instrumentális szóló-betétje is! A túlzott művészkedés a slágeresen gyorsuló Waiting-ben is folytatódik, amit a lendülete és a stílusos lassítása simán eladhat bármely rajongónak, ahogy az énekes is csúcs formában énekel-sikítozik benne! Csak hát zeneileg túl egyszerűre sikeredett, ahogy a Heads on the Wall című misztikusan énekelt-előadott blues-ballada is, aminek a beindulása sem lett több önismétlésnél, bár annak viszont egészen működőképes verzióját hallhatjuk!

A Whispers című misztikus kántálás és sötétlő billentyűs betétje után, az I'm Not a Stranger végre felmutat valamit abból a komplexitásból és nehézkes témázgatásból, amit elvárnánk az énekes lemezétől, ráadásul a színpadias éneklés-szövegelés sem hiányzik a témák fölött, amik ráerősítenek erre a fajta progresszívabb zenére... Aztán megkapjuk a Digging Graves című lassítást, az igazi doom metálos súlyok között vergődő énekhanggal, amitől sokaknak ez a lemez kiemelkedőnek tűnhet... Ez a dal tényleg kiemelkedik a lemezből, akkor is, ha a Black Sabbath húsz évvel korábban szabadalmaztatta a lényegét... Sajnos vannak azért kínos részei is szerzeménynek, ilyenek a hegedülős neoklasszikus betétek, amiknek egész egyszerűen nem találták meg a helyét és hangsúlyait, pedig magához a dalhoz illenének...

A Meet Me at Midnight végre meghozza a gyorsabb ugrálást és dülöngélést is, igaz csak részben, mert az öncélú művészkedés és önismétlés itt is uralkodnak, ahogy a Sleep Tight Little Baby sötét-musical lassúságában, a kínosan horrorisztikus Daddy színpadias marcangolásában... Értem én, hogy a koncepció ezt is kívánta, de hol van mögötte a kidolgozott és idomított metál-zene? A Trick or Treat és a beteges Up from the Grave paródiája is mintha már megjelent volna valamely King Diamond lemezen, csak ennél kidolgozottabb formában... Az I Am színpadiassága valamit javít a helyzeten, csak a billentyűket nem kellett volna így előre tolni benne, a gitárok kárára...

Aztán még lezárják a Lucy Forever című középszerű meneteléssel az albumot, némileg megoldást is adagolva a kínosan középszerű zenei megoldások és önismétlő horror-musical hatások közben, de ennél azért sokkal kidolgozottabb, ötletesebb és változatosabb megoldásokat várna az ember King Diamondtól! Csak sajnos ezek a plusz ötletek akkoriban a Mercyful Fate lemezein - a '96-os Into the Unknown-n és a '98-as Dead Again-en - voltak hallhatók... és nem ezen, vagy a '98-as - ennél azért élénkebbre és metálosabbra sikeredett - Voodoo című King Diamond szóló munkán szerepeltek!



Track lista:

01. The Graveyard - 01:22
02. Black Hill Sanitarium - 04:28
03. Waiting - 04:27
04. Heads on the Wall - 06:20
05. Whispers - 00:31
06. I'm Not a Stranger - 04:04
07. Digging Graves - 06:56
08. Meet Me at Midnight - 04:47
09. Sleep Tight Little Baby - 05:38
10. Daddy - 03:22
11. Trick or Treat - 05:10
12. Up from the Grave - 03:18
13. I Am - 05:51
14. Lucy Forever - 04:57

Közreműködő zenészek:

King Diamond (Mercyful Fate) - ének, billentyűs hangszerek, társ-producer
Andy LaRocque (IllWill, Maryann Cotton) - gitár, billentyűs hangszerek (track 05), társ-producer
Herb Simonsen (Mindstorm) - gitár
Chris Estes (Mindstorm) - basszusgitár
Darrin Anthony (Mindstorm) - dob

Tim Kimsley - társ-producer, keverés, hangmérnök

Lemezeik:

1986 - Fatal Portrait
1987 - Abigail
1988 - Them
1989 - Conspiracy
1990 - The Eye
1995 - The Spider's Lullabye
1996 - The Graveyard
1998 - Voodoo
2000 - House of God
2002 - Abigail II: The Revenge
2003 - The Puppet Master
2007 - Give Me Your Soul... Please (-2-)

1988 - The Dark Sides - EP
1990 - In Concert 1987: Abigail - Live
1999 - Collector's Item - EP
2004 - Deadly Lullabyes: Live - Live

Kiadó:
Massacre Records
Honlap:
kingdiamondcoven.com
facebook.com/kingdiamondofficial


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

King Diamond - Voodoo (1998)

2016-07-05 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
L.A. Guns - The Missing Peace (2017)
A Los Angeles-ben, '83–ban alakult L.A. Guns zenekar az egyik legpatinásabb neve a sleaze-glam közösségnek. Így maradt ez akkor is, amikor a névadó-alapító gitáros, Tracii

Tovább...












Klipmánia