rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Pink Floyd – TEY 12 – 1970 Devi/ation - audio (2017)

 Látogatottság
Összesen
84598114
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Kelemen András - interjú (2016)

Interjúk

Kelemen András a beatkorszakban a Syncom, majd egy évtizeddel később az Old Boys ritmusgitárosa volt, manapság a Rockmúzeum elnöke. Van szerencsém három éve együtt dolgozni vele a Múzeumban, különös élmény, sokat tanulok tőle.









Azért örülök a beszélgetésnek, mert annak ellenére, hogy ismered a '60-as évek szereplőit, mégis szóba állsz velük.

(Az olvasóknak: csak viccel. - BCS) A beatkorszak tagjai eddigi tapasztalataim szerint azért is szimpatikusak, mert kezdetben ez a csörömpölés csak egy jó mókának tűnt, nem egy megélhetési útnak.

Dehogynem. Sokan így tervezték. A vendéglátóipari jövő eléggé jól látszódott, nekem nem volt szimpatikus, de volt, akinek igen. Ungár Pisti, Pege, Kovács Andor, ők játszottak ilyen körúti presszókban is. Nagyon sok presszó volt, befért a másod és harmadosztály is oda az előbb említett nagyok mellé. Hankával jártunk szombatonként az EMKÉ-hez és füleltük mi is, mi történik zeneileg az első emeleten.

De amikor a beatkorszak eklatáns szereplőiről beszélünk, akkor nem ezekre gondolunk.

A beatkorszakban kezdetben nincs lemez. Kislemez sem. A megélhetés az éjszaka volt. Ez nem csak egy jó buli volt. Ha belegondolsz, hogy 800 forint volt az átlag fizu, miközben egy szalagavatóért lehetett ennyit kapni. Az taxilevonással négy emberre leosztva 100-150 forint. Négy-öt buliból kijött a havi fizetés. Ha azt mondtad, hogy nem megyek el dolgozni Putyilovba, mert lesz havi 4-5 buli, de ha nem, majd anyu kipótolja, akkor megélhetés volt. És folytatom tovább. Ha ugyanezt megkaptad a legrosszabb esetben... ha mondjuk nem leszek világsztár, de ebből akarok megélni, mert van egy érettségim, nincs szakmám, de utálok korán kelni és napi nyolc órát dolgozni, akkor este elmész a Borostyánba, megkapod alaphangon az OSZK kiegészítő gázsit minden nap. Este nyolctól éjfélig meló és előtte-utána tiéd az egész nap. Tehát ez egy abszolút lehetséges jövőkép volt.

De bejön a fegyverkezési verseny, ami ezt a zsírt feléli.

A fegyverkezési verseny az a szülők rovására történt. Zenész nem vett cuccot. Senkinek nem volt pénze. Mondok egy példát. Vaszilovics Fedor mikrofon, az első itthon kapható dinamikus mikrofon a Tanács körút 1-ben. 3500 forint volt. Az négy zenekari buli össz gázsija. Ezt csak a szülőktől lehetett kisírni. A Selmerrel is igaz volt a "máséval a csalánt", azt csak a gazdag szülők tudták megfinanszírozni. Holzhauser Feri ugye behozta nemrég a 18.000 forintos Selmer énekláda-párját a Múzeumba, ő mesélte, hogy a szülei dönthettek, hogy ezt, vagy telket vesznek. Nem, nem, nem. Szó nem volt arról, hogy te beruházol a jövődbe. Á! Az a szülők dolga, hogy arany kis gyerekének megvegye. OTP-re. Patakinak is a szülei vették a Caprit, Szendrődynek a Hagströmöt ugyancsak a szülei.

A legnagyobb bulik a központi rendezvények voltak, a divatbemutatók. Illésék is kezdetben abból éltek, hogy ezeken hátulról nyomták a Shadowst. És közben figyelni kellett a KMK-ra is, Hanka Peti például szemétszedő szakmunkás volt papíron. Vagy sokan a Vígszínházban voltak statiszták. Elmentek egyszer, beírták a munkakönyvbe, többet se látták őket. Elfelejtették kiíratni.

Hogy kezdtél zenélni?

Hegedültem öt éves koromtól, Bárdos Lajos fia, Bárdos Kornél volt az első szolfézstanárom, aztán Bélai Gyuri papája, Marci bácsi is tanított hegedülni. Szidor Lacival közös szolfézstanárom volt a Dobszay László nevű félisten, aki a Collegium Hungaricum karnagya volt. A végén már a szolfézst jobban szerettük, mint a hangszert. Fiatal voltam, mikor Apukám meghalt, elmentem technikus tanulónak a Bólyaiba.

Kubicsek Sanyival és Stryczek Józsival laktam egy házban, Pollák Jani szemben lakott, tehát az ős-Nevada tagjai, és akkor jött az Apache, meg a One for the money, two for the show és ment a ház előtt az izé. Én pedig már akkor sem a rock and rollt szerettem, hanem a szép harmóniákat. Kubicsek tanított legfőképpen kezdetben gitározni.

Leérettségiztem, elmentem dolgozni, majd találkoztam Tóth Attilával, a Syncom basszusgitárosával a trolin, mondta, hogy a Benczúrban játszanak. Nagyon tetszett, Szidor volt a szólós, Villányi Gyuri az akkordos. Sára Ernő volt az énekes, most a Grafikus Szövetség elnöke és közben jött a Stones. És akkor szóltam Szidornak, hogy én akkor most Stones-okat énekelnék, és úgy is néztem ki, mint Mick Jagger. Szidor bevett a zenekarba. Csak énekeltem, a gitár akkor még nem nagyon ment.

Nem volt egyszerű a váltás, a zene folyamatosan keményedett, de például a Benczúrban volt egy bizonyos Anikó néni nevű tánctanárnő, de ezt egész Budapestre levetítheted, az egész belvárosban voltak ilyen nénik, és azok marhára féltek a balhétól. A Benczúr kisebb hely volt persze, megmondta, hogy egy numera 45 perc, jórészt lassabbat kell játszani, az utolsó kettő szám a szünet előtt lehet gyors. A legvége előtt nem lehet gyors. Ha azt mondta Anikó néni, hogy túl vadak vagytok, akkor ki voltunk rúgva. Volt verseny, Baronits is gyakran jött szuszmorogni Anikó néninek, hogy ők is jönnének. Mondjuk lehet, szombatra akart bekerülni, nem tudom.

1965-ben Szidort behívták katonának. Azt mondta, hogy a cuccot csak úgy hagyja ott - az övé volt minden: Beag erősítők, maszek hangfalak -, ha zenekaron belül oldjuk meg a helyettesítést. A hangfalakba a hangszórókat mi loptuk május 1-jén az Ajtósi Dürer soron. Megoldottuk. Ez másfél év volt, szex, drugs, rock and roll. Pia, pina, sok pénz, nagyon népszerűek voltunk. Minden vasárnap kígyózó sorok a Benczúr Klub előtt. Szombatonként meg valami más buli máshol, Pesten. Szerintem jók voltunk, három szólamban Seekers-eket énekeltünk, jegyeztek a porondon.

A Syncom azért is legendás csapat, mert játszottak itt az Orszáczky testvérek is.

Alpár Péter billentyűsünk valami miatt elment, ekkor Orszáczky Lacit - aki gyakran járt a koncertjeinkre - megfűztem, hogy jöjjön helyette. Együtt vettük meg a Hohner Clavisetjét. És akkor elkezdett Jackie is lejárni. És, ha már Syrius szál, volt egy Jean nevű technikusunk, helyette jött Sudár Emil, aki például a Fáradt a nap szövegét írta később a Syriusnak. A faterja a Szeged Étterem vezetője volt, állandóan hozzájuk jártunk, hogy meggyőződjünk arról, eléggé motivált-e Emil ahhoz, hogy a zenekar technikusa legyen. Kiittuk a házibárjukat. Mecsek brandy, Triple sec, satöbbi.

1966 tavaszán volt egy vetélkedő a Sportcsarnokban, sok szűrővel, selejtezővel. Nyolcan jutottunk be, az Illés, Wanderers, Strings, mi, ilyenek, ebből öt kapott rádiófelvételt jutalmul. Szegény Illés Lajos a világ legrendesebb embere volt, egy tündérbogár, nem tudtál olyan gyorsan köszönni neki, hogy ő ne köszönjön előre. Ezzel együtt ellopta Mezei Anikót, az énekesnőnket, mert Koncz akkor éppen elment a Zoránékhoz. A Többé ne telefonálj-t először Anikóval játszották, nem Kovács Katival. A 8-asban (akkor még kísérleti stúdió volt) Lajos az összes konkurens zenekar felvételén bent ült, megnézte a többieket, szerintem akkor ő ledöbbent, hogy mennyi jó zenekar van.

Nógrádverőcén ők el voltak zárva a mezőnytől a nyáron. Látta, hogy bajban vannak, azt hitték, hogy ők a királyok, de legalábbis azt, hogy egyedül vannak, össze kell kapniuk magukat. Kiváló kijáróember volt, a Budapesti KISZ Bizottságba is bedolgozta magát. A Sportcsarnok előtt volt egy utolsó eligazítás a nyolc zenekarnak, Köztársaság tér, első emeleti tárgyaló, Bolba, Módos, Lendvai Ildikó... kislány volt még, de nagy mellekkel. Bemegyünk, rögtön közlik, hogy fekete öltöny, ing, nyakkendő, rövid haj, öt szám, abból három lassú, kettő gyors, énekes dalokból a fele magyar. És akkor bejött némi késéssel Illés Lajos bebombázva, és azt mondja: "Szevasztok, b*zdmeg" és az előbb említettek közül mindenkit lesmárolt. De ezt meg kellett csinálnia, mint ahogy később az Old Boysban a Szidor is kötelességből ivott a Turbókkal, hogy a KEK-en simán játszhassunk. A zenekar érdeke ezeket megkívánta, pedig az Old Boyszal ez már a '70-es évek vége.

Emlékszem, az Illés a Protonok táncát és az Óh monddot biztosan játszotta. És a Rohan az időt más hangnemben, Szörényi énekelte. És a What Goes On Beatles, és az It's All Over Now Stones dalokat. Ezt az öt számot játszották. A rádió is leadta ezeket a koncerteket, felvételről. Minden csütörtökön adták a többi zenekart... és az Illést szombaton, főműsoridőben. És én összeomlottam. Kurva jó volt, kész, győztek, mindenki más megbukott. Igen.

Rengeteg instrumentális, Shadows-szerű dalt írtam a Syncomban, voltak szöveges dalaink is, Sudár Emil írta a szövegeket. Gyenge dalok voltak, de a tömeg őrjöngött. Nem akarom mondani, ki mondta, aki érdeklődik, az úgyis tudja, de jól mondta a rendszerváltás után, hogy "álljanak már elő az elnyomott művészek azzal a nagyon sok fiókban maradt zseniális szerzeménnyel". Ez is igaz, de én meg azt mondom, hogy a rádiófelvétel, vagy a lemezfelvétel a legfontosabb hangszer. Mikor bemész és a zenét kikeverve hallod, az sokat számít. Nem azokon a gyenge felszereléseken, amiken akkor megszólalt szinte mindenki. Pedig akkor nem is volt jogod beleszólni a felvételbe, mert kirúgtak volna a stúdióból, ha okoskodsz, de ha egy millimétert állítanak, tök minden másképp szól. Na most, ez a mi lett volna ha, aminek nincs értelme, de ha lett volna ilyen lehetősége annak a sok zenekarnak, akkor nagyon sokat tudtak volna fejlődni, mert a pozitív-negatív visszacsatolásra zeneileg nagy szükség van, és meglettek volna azok az életművek.

És akkor nem beszélek az effektekről, ami stúdión kívül nem volt senkinek. A Rádióban volt egy levattázott visszhangszoba egyik végén egy hangszóró, másik végén mikrofon. Selmer ládák voltak, volt egy Hammond is. Vagy mondjuk hangnemváltás. Visszahallgatod, hallod, hogy át kell tenni lejjebb mondjuk. Nem volt meg az önkorrekció lehetősége azzal, hogy a legtöbb zenekar nem jutott stúdióhoz és ettől nem volt fejlődés.

Az Illés miatt hagytad abba?

Nem. Hál' istennek lett egy sérvem '66 végén és hat héten belül behívtak katonának is. Tudtam volna hosszabbítani, de nem akartam egy olyan életbe kezdeni, hogy mindig remegek, hogy mikor visznek be, bevonultam Tatára. Akkor már visszajött Szidor, Orszáczky Laci pedig hozta Jackie-t. Aztán feloszlottak rövid időn belül, megalakult az Új Rákfogó, Csepelen a Radnótiban játszották a teljes Sergeant Pepper's nagylemezt, ha eltávról hazajöttem, sokszor beszálltam hozzájuk Stones-okkal, Bögöly egy menetben simán szétrúgott egy nagydobot.

Leszereltem '68-ban, megházasodtam, jöttek a gyerekek, még volt egy DixSwing Band nevű zenekarom, ahol tenorbendzsóztam Vadász Kutyuval. Indultunk az 1972-es Ki Mit Tud?-on, de az Interbrass zenészei kivertek minket, mint a szart.

Továbbtanulás?

A katonaság alatt végig zenéltem, Tata környékén kijárhattunk, nagyon népszerűek voltunk. Most azt képzeld el, hogy katonaként szabályos nőundorom alakult ki. Az egy szint. Annyit el tudok mesélni, hogy a Tiszti Kaszinóban hetente háromszor doboltam. Ondrisek Misi, aki Mihály Tomi évfolyamtársa volt a konziban, volt a gitáros. Ezt a sztorit mindenkinek elmondom, elnézést azoktól az olvasóktól, akik az elmúlt évtizedekben velem találkoztak, de hátha még nem hallotta valaki. Mentünk ki mit tudom én, a tatai szalagavatóra, százados elvtárs, a zenekar készen áll, de tizenöten megyünk, mert nehezek a hangszerek. Egyik hozta a pergőt, másik a dobverőt mondjuk. És 1-től 10-ig, minden alkalommal húzattam sorszámot.

És akkor jöttek a csajok, hogy énekesnők akarnak lenni. Jó. Mit tudsz énekelni? "Hát, a Magay Klemitől az Almát eszemet és a Nono le tá-t a Gigliola Cinquetti-től..." Jó, én vagyok a zenekarvezető, az a csávó a művészeti vezető, az egyes sorszám birtokosára rámutattam, egy óra múlva jöhettek énekelni a zenekarral. De a továbbtanulás. Nekem nem volt szimpatikus az éjszaka. Ennyi. Az összes haveromnak meg tetszett. Nekik jól esett, hogy este hatra odamegy, éjfélkor eljön a gázsival. Én meg közben három műszakban melóztam a textiliparban. Felvételiztem a Külker Főiskolára, évfolyam elsőként végeztem, három gyerek mellett. Dolgoztam Líbiában, Japánban. A kettő közt Szidorral megcsináltuk az Old Boyst, csodálatos négy-öt év volt.

Valahogy nem tudtam soha hová tenni ezt a zenekart 1979-ben. Tombol a hard rock, mégis sikeres.

Nem elsősorban tánczenekar volt az Old Boys, abszolút koncerteket adtunk mi is. Volt egy nosztalgia hullám. Danyi adta a nevünket, pedig én is csak 33 voltam ekkor. Az igazán nagyok az országban koncerteztek, aki nem fért be, az kint volt a vendéglátóiparban, és jól éltek. 350-400 bulink volt az Old Boys-szal egy évben. Csütörtökön az Eötvös Klubban játszottunk nyolctól 11-ig. Ez pont arra volt jó, hogy a belvárosi minisztériumi elit végezzen a munkahelyen, lejöjjön. Megengedhette magának, hogy piáljon, esetleg becsajozzon, esetleg el is intézte a folyó ügyeit, taxival haza és másnap még be tudott menni dolgozni.

Közben lejárt a zenész szakma is az LGT-től a Fonográfig. Dolly néha beugrott egy-egy Brenda Lee-vel, de Tunyó is lejárt például. És kaptam egy estéért 800 forintot, csak ez hely a hónapban négyszer, mikor 7500 forint volt a főosztályvezetői fizetésem, nyelvpótlékostul. Öt éven át havi 25.000-et vittem haza a fizetésem felett. Belement a három gyerekbe. Közben az Újpesti Szövőgyárba reggel hétre jártam. (Megjegyzem, '82-ben a gyár kultúrtermében próbált a Tűzkerék Radiccsal.)

A hivatalos verzió szerint, azért szálltam ki, mert elmentem Japánba dolgozni, ez sajnos nem így van, de az igazi okról nem illendő beszélnem, a mai napig ez egy mély tüske a szívemben, nem véletlen, hogy nem is kerültem vissza a bandába. Miután a bandát ketten alapítottuk Szidorral, aki általános iskolai padtársam és legrégibb barátom. Csak akkor érzem rosszul magam, ha látom őket és baromi jók, vagy akkor, ha látom őket és egy rosszabb napot fognak ki.

Japán előtt Hanka Petivel még zenéltem pár hónapot, megcsináltuk a Memory Bandet. Sankó, Kovács Jocó, dr. Széll András (Cúg), Szendrődy Zsoltika. Mikor visszajöttem Japánból '90-ben, megcsináltuk a Rockkamarát is, Kovács Attila volt kezdetben a dobos, aztán megint Kovács Jocó, Imre Attila a basszeros a Kex-ből, az áldott Tóth Béla, De oda mindenki beszállt. Ungár Pisti, Charlie, Szidor, Szigeti Béla a Bajtalából, Ungár Pisti, sokak.

Liversing?

Az olyan '83-körül jött először, volt a KEK-en egy emlékkoncertjük, Varga Laci hazajött Finnországból. Pataki nem jött haza Bécsből, Szidor billentyűzött. És óriási buli volt. Én ezekre úgy néztem, mint az Istenekre, én még jártam a Lajos utcába. Próba nem volt, de tegezni nem mertem őket. Azonnal megalakult az új Liversing, majd nem lett folytatása, viszont olyan 7-8 éve megint lett, akkor már Patakival, ami hatalmas élmény volt, mert '72-ben az Ördög Álarcosbálját ronggyá hallgattuk, de hangról-hangra tudtam az impróit is a lemezről.

És aztán 2013-ban leültél B. Tóth Lacival és kitaláltátok a Rockmúzeumot, majd néhányakkal megvalósítottátok.

A Rockmúzeum a gyerekeim után az életem. Ők maradnak meg utánam, meg ez. Ez egy fontos dolog. Szerintem amit összehoztunk kábé tízen, az már most is Magyarország nemzeti kincsét képezi. És az évek során az értéke, rangja csak növekedni fog. Kétszer váltam, a negyedik gyermekem anyja azt mondta a közös fiúnknak: "apádnak nincs munkája, mert ha úgy dolgozik, hogy nem kap érte pénzt, az nem számít munkának". Leszarom, csinálom.

Sokat jártál nyugaton külkeresként a '70-es, '80-as években. Mit gondolsz arról, hogy a magyar zenekarok megállták volna-e a helyüket, ha hagyják?

Hát erről csak egy történet. A '70-es évek közepén kiküldetésben jártam New Yorkban. Ez úgy volt akkoriban, hogy ilyen esetben bevetted magad a szállodába, ha épp nem tárgyaltál, lehetőleg nem ettél, mert akkor a kiküldetési fillérekből nem tudtál volna a gyerekeknek hazahozni semmilyen ajándékot. Lehetett közben nézni a helyi adókat a tévében, már akkor is volt vagy 100 csatorna, köztük rajzfilmadók, amik azért sugároztak, hogy lekössék a gyerekeket, amíg az amerikai szülők zavartalanul teljesíthetik a haza iránti kötelességüket. És reggeltől-estig ezeket néztem, feltűnt, hogy az összes nyugati rajzfilmben a negatív figurák közép-európai akcentussal beszélnek, ezzel is megkülönböztetik őket a pozitív szereplőktől. Ez beleivódott szerintem az angolszász világban az emberekbe.

Na most erre megjelenik egy bármilyen, de biztosan rossz angol kiejtésű magyar zenekar kint. Szerinted mit érhettek el? És egy ehhez lazán kapcsolódó másik történetet is elmondanék. A '70-es évek elején a Hungarotex-szel elmentem egy üzleti útra Biellába, Észak-Olaszországba. Egy Luigi Massazza nevű ügynöknél töltöttem egy hétvégét, aki egy olyan ember volt, aki részt vett a nácik elleni rezisztenciában, majd milliárdos lett. Meghívott a házába, a nappalijában állt egy Hammond. A szoba közepén egy élő tölgyfa állt és nem folyt be a víz a plafonról, valahogy átment a tetőn a fa persze, és fenn zöldellt a háztető fölött. Teniszpályája volt az udvarán, csak tátottam a számat. Mondom neki: ki játszik a Hammondon? "Senki. Dekoráció." Én előtte csak a Rádióban láttam ilyen hangszert. Ez meg dekorációnak használja. Na, mondtam magamnak: Kelemen, most van pár napod eldönteni, hogy... mondjuk még Presser Picinek sincs Hammondja. Magyarán, ha most Kelemen kinn maradsz, akkor a Vöröskereszt egyesít a családoddal pár éven belül és pénz, meg minden, vagy hazamész és attól kezdve magadra nézve rossz összehasonlításokat nem fogsz tenni külföldi útjaid során... mert baszogatja az idegeidet. És az utóbbi mellett döntöttem. A zene még ebben is segített.

Hogy emlékszel vissza a beatkorszakra?

Egy abszolút szegmentált világ volt. Kőbánya és Ferencváros közt nem volt átjárás, nem beszélve a külváros-belváros ellentétről. Én például pestiként nem jártam Budán. Minek mentem volna? Mi dolgom van ott? Zuglóban laktam, Zugló akkor nem az volt, ami most. Zugló véget ért a Bosnyák térnél, azon túl már csak bolgárkertész földek voltak kifelé, lakótelepek még nem voltak. Külváros volt, mi alsó középosztály voltunk, hisz nem volt tévénk. Vagy zenére lefordítva, nekem nem volt EKO-m, vagy Futuramám. És a Beatles - Stones kedvelői sem tartoztak egy kasztba. A zenét tanultak és a három akkordos zenészek között sem volt nagyon átjárás. Máshonnan jöttünk.

És ahogy egy Honvéd drukker nem áll szóba egy Fradistával, úgy nem álltak ezek szóba egymással. Én jártam mindenhová koncertekre is, miközben zenéltem, mindenki érdekelt, de ez nem volt jellemző másokra. Ránézésre tudtad mindenkiről, hogy kicsoda.

Büszke ritmusgitárosa vagy. Mit gondolsz az akkordozásról? Minden "tábortüzes" zenész tud akkordozni, nem?

Egyáltalán nem így van. Mestereim ezen a hangszeren Szabó Lajos (Liversing), Dusán, Bertalan Güzü és Villányi Colos voltak. És persze Bruce Welch. Szerintem kurv* nehéz szakma. De had idézzek egy nagyon híres akkordost, akit ugyanerről a témáról kérdeztek a karrierje elején, úgy cirka 1961-ben. A gitárost John Lennon-nak hívták. Ő azt mondta: "A ritmusgitár a zenekar lelke. Az befolyásolja a zenekar alap soundját." Ez szerintem nagyon így van.

Brian Jones a Stones-ban maghatározó volt a létrehozott soundban, utána soha többé nem szóltak úgy a Kövek, mint vele. Amikor vagy jó 30 éve a Liversinggel legelőször felléptem a KEK-en, és Homonnay Zsombi megkérdezte a buli végén "hol a p...ban tanultad ezt a kettő-négyet", annyit mondtam neki, hogy anyám csöcséből szoptam. De a különleges ritmusgitár hangzás a Spotnicksban is, a Venturesben is és főleg szerintem a Shadows-ban is tetten érhető. Az a kondenzátor mikrofonnal felvett akusztikus gitár hangzás megismételhetetlen és egyedi. Azt remélem, hogy nekem is van egy egyedi hangzásom. Gitározni százszor jobban szeretek, mint énekelni.

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!


Bálint Csaba (2016.07.06.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds