rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Schumeth István interjú - 2. rész (2017)

 Látogatottság
Összesen
84454469
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Vadász Ferenc Kutyu - interjú (2016)

Interjúk

Kutyu az Új Rákfogó alapító tagja volt, illetve az Old Boys szólógitárosa annak megalakulásától a mai napig.











Gyerekkoromtól zongoráztam, amihez kellett egy hangszer, ami 14.000 forint volt, iszonyatos nagy összeg, de Anyámék valahogy megfinanszírozták. Hat évig tanultam. Imádtam a zenét, de gyakorolni gyűlöltem, így mikor 14 évesen felvettek a Kandó Technikumba, arra való hivatkozással, hogy ott teljesíteni kell és ez nem fér bele, abbahagytam a zongorázást. Az viszont tény, hogy a szolfézstanulásnak a mai napig hasznát veszem. Akkoriban kották nem voltak ebben a műfajban, hallás után szedtük le a dalokat. 1964-ben betört a beat, ekkor volt szerencsém a Krím félszigeten az Artek Úttörőtáborban tölteni egy hónapot 10 gyerekkel.

Ez valami jutalom volt?

Én ezért a kisujjamat sem mozdítottam, ez Apámnak volt köszönhető, aki ugyan nem volt partizán, de mozgalmi munkája miatt eltöltött hat évet különféle börtönökben, lágerekben a felszabadulás előtt. A hatvanas években a Népszabadságnál volt újságíró. Ez csak azért érdekes, mert ott kaptam az első gitáromat, mármint az Artekben. Míg kint voltam, Apám egyik munkácsi ismerőse, Hella néni vette, hét húros volt, és postán elküldte nekem az Artek táborba. Nem tudtam vele akkor még mit kezdeni, de a hetedik húrt már ott levettem. Persze alkalmatlan hangszer volt, de később szereztem hozzá egy piros pick-up-ot, be kellett szerelnem a hangszerbe, még egy potméter is került bele. Hogy a pick-up elférjen, meg kellett emelni a húrokat, valami töltőceruzát raktam be, de ettől az amúgy is magasan lévő húrok még magasabbra kerültek. Így aztán majdnem szétvágta a kezem. Később kíméletlenül kireszeltem a rezonátor nyílást, így már nem volt szükség a töltőceruzára.

A Kandó technikumba jártál, ez azt feltételezné, hogy magadnak tekercselsz hangszedőt.

Jelenthetné azt, de nem szorultam rá, lehetett kapni is a Rákóczi úton. Egy Forgács Gábor nevű barátommal kezdtünk otthon játszani, majd csatlakozott egy Bláthy-s haver, majd egy Kandós osztálytárs, Balázs Gyuri szállt be dobolni. Anyukám javasolt nekünk egy latin nevet, azt, hogy Vexator. A kutya se ismert minket, így mindegy volt, hogy nevezzük magunkat. A Nyugati mellett laktunk, a házmester néni megengedte, hogy a kazánházban gyakoroljunk. Egy rétegelt lemezre felraktunk hat-nyolc hangszórót sorba kötve. Nem volt túl sok fogalmunk arról, hogy impedancia, meg reflexnyílás... eleve a hangfalról az a képzetem volt, hogy az egy lap, vagyis tényleges fal. A mai napig nem világos, hogy miért fal egy doboz. Volt egy erősítőnk, amit Kékes Zoli - aki osztálytársam volt - adott el nekünk, mondván, az 10 wattos. De ez fizikai képtelenség volt, egy darab A osztályban működő EL84-es cső volt benne, amivel max négy wattot lehet leadni. Volt egy Diadal nevezetű Videoton rádiónk, ez már előrelépés volt, mikor a kazánházból eljutottunk a Dózsa György útra, egy műanyagipari szövetkezet klubhelyiségébe, ahol volt egy raktáros ismerősünk. Mentek a Lehel úton a villamosok, vittük a vállunkon a Diadal rádiót, Calypso magnót, mindent.

Koncertjeitek már voltak?

Hát az erős túlzás. Volt a Kossuth Zsuzsa gimiben egy fellépésünk, ahol valaki nagyon kiborult a hangerőtől, pedig a fenti technikával szólaltunk meg pár watton. És kellőképpen torz is volt, ennek talán van egy fiziológiai következménye, hogy ami pocsékul szól, az egyszersmind hangosabbnak is tűnik, mert annyira idegesítő. Szerintem nem volt hangos, de biztosan szörnyűségesen szólt. Innen óriási ugrás volt az, mikor 1967-ben megalakult az Új Rákfogó. Eddig saját zenekarom volt, de ehhez már én csatlakoztam. Volt egy nagyon kedves unokatestvérem, Sudár Emil, aki a Rádiónál volt hangmester, illetve a Syncom zenekarnál volt technikus. Jártunk Syncomra táncolni, zenét hallgatni. Akkoriban lépett be Kelemen Andris, mivel Szidort elvitték katonának.

Amikor Szidor visszajött a katonaságtól, majd elment a Geminibe, Tóth Attila basszusgitáros meg elment Veszprémbe a Vegyipari Egyetemre, szétesett a Syncom. És ebből a zenekarból lett az Új Rákfogó. A két Orszáczky testvér, Laci és Jackie hozták létre. Villányi Gyuri "Colos" lett volna a dobos, de állandóan elsumákolta a próbákat, feltűnt a színen Bögöly, később Mogyorósi Laci. Olvastam vele az interjúdat, nagyjából rendben van, ahogy emlékszik, de bizonyos pontokon nem stimmel, de legalább engem is megemlít. Mondjuk Jackie is kevert dolgokat több évtizedes távlatból. Mindenesetre az Új Rákfogóban eleinte nemhogy Mogyorósi, de a Bögöly se volt benne, a gitáros Cserba Miklós volt. Én voltam az akkordos, Jackie a basszusgitáros, testvére pedig a billentyűs, és Villányi a dobos.

Látszik a megmaradt trió felállású képen, ahol én nem szereplek, mert már kiszálltam, hogy milyen tarka ruhákban vannak. Extra dolgokat vettünk magunkra, én egy bolgár szőrme bekecsben szerepeltem a zenekarban és egy Lennon (nap)szemüvegben, ami pár számmal kisebb volt, mint a fejem. Nagyjából fél évet voltam a zenekarban, 1967 késő nyarától, '68 tavaszáig. Ők még egy kicsit csinálták, utána jött Jackie-nek a Syrius.

1967 nyarán kivonultunk Jackie-ék érdi weekend házába próbálni, egy szál gatyában nyomtuk a kertben. Nagyon kalandos volt. Próbáltuk azokat a nótákat továbbvinni, amit játszottak a Syncomban. Ez is másolós zenekar volt, bár nem olyan értelemben, mint a többiek, akik nagyon naprakészek voltak és ha Komjáthy lejátszott valamit, akkor azt az összes zenekar már azon a héten koncerten is játszotta. És Jackie-nek már akkor voltak saját számai, amiket már a Syncom is játszott.

Pár dalra emlékszem, a Roma nóta, Miért nem több nap egy hét?, Ballada. Bár ezeket valamiért annyira nem játszottuk, de készültek mások olyan címekkel, hogy Kutyaütés 1, Kutyaütés 2. Feldolgozásokat játszottunk leginkább, a Bors őrmesterről hat dalt is megtanultunk, egy az egyben. Sajnos nem jutottunk rádiófelvételhez. Ami viszont egyéni volt, saját gitárszámokat játszottunk, melyeket korábban Cserba és Mogyorósi hozott össze, a szignálunk is egy ilyen volt. Például Cserba és Mogyorósi feldolgozták Gershwin Lizáját, volt egy Police című is.

Egy hét után már volt bulink, emlékszem, egy törökbálinti általános iskolában léptünk fel. Még talán el sem kezdődött az iskola, csak összetrombitáltak néhány vakációzó gyereket és szülőt közönségnek. Nem volt énekcuccunk, csak két Selmer, egy Thunderbird és egy Zodiac. A Zodiac volt az enyém, a Thunderbird pedig elvileg a Cserba Mikié. De mindkettőt OTP részletre vettük, illetve a Thunderbird-öt Sudár Emil Anyukája, a Zodiacot pedig Apám előlegezte meg. Utána a bulikból próbáltuk a részleteket fizetni, még akkor is, amikor már szétment az Új Rákfogó.

A Thunderbird és a Zodiac közt az volt a különbség, hogy a Thunderbird egy csatornás volt, bár két jack aljzata volt, de egy csatorna egy hangerő szabályzóval. A Zodiac viszont két csöves előfokkal két csatornás volt, ugyanarra a végfokra kötve. Mindkettő 50 wattos volt, és mindkettőben volt egy-egy villogó glimmlámpás csöves oszcillátoros tremoló lábkapcsolóval. Később én is csináltam tremolókat, a mai napig egy saját gyártmányút használok. Viszont a Thunderbirdben egy rugós zengető is volt, ami elég hamar tönkrement, mert általában gyorsan elszakadt a rugó. Ha finoman belerúgott az ember az erősítőbe, nagyot csattant.

Minden gázsi erre ment el. Ezen kívül volt még egy bazi nagy hangfal, amit Jackie hozott, egy ember nem bírta el. Kezdetben az én Zodiac-om volt az énekcucc is, később vettünk valami külön énekcuccot. Később Sudár Emil - aki ismerte a rádióban a karbantartókat - készíttetett velük egy végtelenített szalagos visszhangot, bár Jackie nagyon utálta a visszhangot, már akkor is a tiszta hangzás híve volt. Azt mondta, hogy ha egy zene visszhang nélkül nem szólal meg, az nem is jó. Így aztán nem is nagyon használtuk.

Térjünk még egy kicsit vissza az alakuláshoz. Szidor átmegy a Geminibe, logikusnak tűnhetne, hogy viszitek tovább a bejáratott Syncom nevet. És ha már itt tartunk, miért új az a Rákfogó?

Jackie és Szidor Laci nem voltak igazán jóban, a név amúgy is Lacié volt. És, hogy mihez képest Új a Rákfogó? Logikus lenne, hogy korábban lett volna egy Rákfogó, de ilyen nem volt. A megdöbbentés része volt ez, Miki minél provokatívabb nevet akart kitalálni. Később lett sima Rákfogó, Bögöllyel, Szakcsyval, Kőszegivel, meg később lett egy Kis Rákfogó, Füsti Balogh Gáborral.

Milyen volt Jackie-vel játszani?

Számomra marha nagy megtiszteltetés. Volt, hogy szkanderoztunk Jackie-vel és azt gondoltam, úgy lenyomom, mint a pinty, mert sovány, egyszálbelű fickó volt, aki még dohányzott is, erre simán lenyomott. A Kossuth Gépipari Technikumba járt, ahonnan egy év után kirúgták a zenélés miatt. A bátyja, Laci, Sudár Emillel végzett a Kandóban.

A Radnótiban volt állandó helyünk vasárnaponként. Elég húzós volt oda kijutni, majd vissza. És másnap iskolába kellett mennem, még volt egy évem a középiskolában. Balhék mindig voltak, egyre emlékszem, ami elég furcsa volt, mert valaki a közönségből elkiáltotta magát, hogy "Verik a mieinket", pedig éppen akkor nem vertek senkit, ami egyébként rendszeresen napirenden volt. A zenekar pedig egy emberként azonnal kiszaladt a színpadról a ház elé segíteni, de addigra, ha volt is valami, már elcsitult.

Hogy kerültél ki a zenekarból?

Nem emlékszem pontosan, hogy kiraktak és csak nem sérelmeztem nagyon, mert úgyis az érettségire kellett koncentrálni erőimet, vagy magamtól mentem el. Leérettségiztem, utána elkezdtem a Rádióban technikusként dolgozni. '68-ban még volt egy zenekari próbálkozásom, méghozzá Mogyorósi Lacival, én ott basszusgitáros lettem volna, próbáltunk is pár hetet a Radnótiban, de ebből nem lett semmi. Basszusgitárom sem volt, egy korábbi szólógitáromat alakítottam át basszgitárrá, nem volt az igazi... Tagja voltam rövid ideig egy Consul nevű együttesnek, ahol Szalai Z. Laci gitározott, aki később a TV vezető operatőre lett.

Aztán úgy volt, hogy a Polifon tagja leszek, egy meghallgatás alapján megfeleltem volna nekik. Képzett zenészek játszottak ott, aztán mégsem jött össze, mert 1969 áprilisáig voltam a Rádiónál, amikor is elvittek katonának. Rossz katona voltam, sose engedtek haza, pedig Budaörsön voltam. De sikerült bevinnem a Selmert, a Zászlóalj Ki Mit Tud?-ot megnyertük. Nagyon rosszul érintett a katonaság, rinyáltam Apámnak, hogy próbáljon leszereltetni. Neki komáromi földije volt a vezérkari főnök, aki honvédelmi miniszter helyettes is volt.

Nem is értem, miért hívtak be?

Hát ez az! Sokan felhasználták az összeköttetéseikből eredő előnyöket, Apám viszont nem ilyen volt. Azért végül elment hozzá, de még be se tette a lábát, Csémi azzal nyitott, hogy "Ferikém, csak egyet ne kérj, hogy leszereljem a fiadat. Ki legyen katona, ha nem a mi gyerekeink?" És hát ebben igaza volt. Bármilyen is volt az a rendszer, ez volt a becsületes hozzáállás.

Nem jellemző az, hogy a beatkorszak szereplőinek a szülei a rendszer részei. Elvétve fordul elő. Te, hogy voltál ezzel?

Apám a Népszabadság párttitkára volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én milyen ellenzéki voltam. Először is itt a vasfüggöny mögött keveset tudtunk arról, hogy egyébként milyen lehetne. A '70-es évek közepén már három évente lehetett nyugatra menni. Feleségemmel el is mentünk egy pótnászútra Olaszországba Wartburggal, ahol nem volt kapható kétüteműhöz keverék, vinni kellett a motorolajat. Gulyáskommunizmus volt és a legvidámabb barakk voltunk, hiába próbálják ezt most letagadni. Meg mi akkor voltunk fiatalok, mindennel együtt szép volt. Főleg ahhoz képest, hogy az NDK-sok még a '80-as években se mehettek sehová, és a Trabantra ők is éveket vártak. Jó, nálunk is, akinek nyugaton volt rokona, az nem kapott útlevelet és nyilván teljes joggal utálhatta a rendszert.

Anyám is országgyűlési képviselő volt az '50-es években, emlékszem gyerekkoromban csak a fürdőszobában beszélgettek politikai dolgokról, mert féltek Rákositól, mint a tűztől. De nekem se okom, se jogom nem volt szembehelyezkedni velük. És a '70-es években már mindenhol olyan volt a hangnem, olyan dumák mehettek, amiért más szocialista országban azonnal elvittek volna bárkit. Ruszki viccek, Rákosi viccek, bármi. Később a filmek már a Rákosi rendszert bírálták, bár a Kádár rendszert még nem. Mikor Királyhelmecről eljött hozzánk Apám egy ismerőse, és hallotta a rádióban, hogy rendőrkabaré van, nem hitt a fülének. A rendszerváltás után sokan azt állították, hogy itt milyen kemény diktatúra volt, hát egy túrót. Persze, mikor jött az orkánkabát, majd később a farmer, az nekünk is kellett. De disszidálni sosem akartam. Eszembe se jutott.

Katonaság után, gondolom visszakerültél a Rádióba.

Igen, akkor mindjárt megkeresett Kelemen Andris és megalapítottuk a Dixwing Bandet. Már nem rock and roll zenekart akartunk. András hóbortja lett a dixieland, volt egy tenorbendzsója, ilyet akart játszani. A Danuviában próbáltunk, ahol a Generál is, indultunk a '72-es Ki Mit Tud?-on, ahol az Interbrass kiejtett minket. Az egyik elődöntőn esett meg egy érdekes történet velünk. Komjáthy zsűritag volt. András viszont kapott a feleségétől egy telefont, hogy menjen haza. Hazament. És ezzel borult a program, nem tudtuk nélküle eljátszani a műsorunkat.

Jakus Zoli kitalálta, hogy játsszuk el a Take The A-Train című sztenderdet, ami félig-meddig a fülemben volt, de előtte soha nem játszottam. Valahogy eljátszottuk, Komjáthy mondta, hogy ez nem volt valami nagy produkció. Mondtam neki, mi a helyzet és megígértem, hogy ha továbbenged, jobbak leszünk.

A zenekar tagja volt Kiss György pozanos, ő csatlakozott kettőnkhöz, harmadiknak. Aztán jött Ondrisek Misi trombitás, aztán egy Kvacsek Sándor Samott nevű zongorista és egy Császár Pál nevű törzsőrmester, aki a hadseregnél hivatásos zenész volt. Ez egy fél évig tartott, de ezalatt is voltak tagcserék, Colos itt is volt dobos. Akkor ő egy fröccsöntőnél dolgozott, ott nagy volt a meleg, és ez nem mindig sikerült alkoholmentessel. Ekkor beszállt Gyulai Jóska Pubi dobolni, aki ugyancsak játszott korábban a Syncomban is. Később Samott is kikopott, jött Jakus Zoli. Ebben a zenekarban minden szólamot én kottáztam le a magnószalagról.

A tévés elődöntőben Major Tamás volt a zsűrielnök, Gonda János volt a jazz szakértő, és az Interbrass az ő zenekara volt. Így jártunk. És amikor átvettem az oklevelet, meg valami kerámiát, akkor kezet fogtam Major Tamással, aki megsúgta, hogy "nagyon szépen énekeltek". De ugye a zenekar instrumentálisan játszott. Naná, hogy fogalma se volt, hogy mit csináltunk. Hát igen.

1972-ben elkezdtem az egyetemet, de azért a zene még kellett. Későbbi feleségem tiltakozott, de mégis csinálnom kellett. Bekerültem a Pentaton zenekarba. Péterdi Péter gitározott, klarinétozott, két lány játszott nálunk, Péter felesége, Gacsó Gabriella és Kiss Judit. Fuvoláztak is, furulyáztak és énekeltek is. Én basszusgitároztam. Péter is, én is énekeltünk is. Péter volt a zenei szerkesztője a Ki nyer ma című rádióműsornak, illetve a Hanglemezgyárban is dolgozott zenei szerkesztőként.

Fehér Balázs is a zenekar tagja volt, énekelt és kongázott. Az Erkel Művészegyüttes Székházában, a Szentkirályi utcában volt a székhelyünk. Sok hangfelvétel készült velünk a Rádióban, TV-ben, bár főleg munkásmozgalmi műsorokban. Népdal és versfeldolgozásokat játszottunk. Ezzel a zenekarral vidékre is eljutottunk, például Szolnokra az Alföldi Néptánc Fesztiválra, de több helyre hívtak minket, mert hallottak a rádióban, TV-ben. 1975-től, '79-ig csend volt.

Old Boys?

A zenekar a Syncom alapjain jött létre, bár én ott nem voltam tag, de Szidor Lacival az egyetemen később is sokszor összefutottam. Tudta, hogy Sudár Emil unokatestvére vagyok, Kelemennel meg a dixi-zenekarban játszottam együtt. A Postásban volt egy tíz éves jubileumuk, talán '75-ben, ahová engem is meghívtak. Ott már szóba került ez, de négy évet váratott még magára. Szegény Emil '79-ben meghalt, nem érhette meg, de '79 őszén megalakultunk, a Benczúr pinceklubjában, később az Eötvös klubban kezdtünk játszani. Az Old Boys történetét a honlapról jól meg lehet ismerni, ezt nem ismételném. Jó darabig nem is volt nevünk, majd az ORI vizsgához kellett. András szerint Danyi Attila javasolta. A név egyre inkább stimmel. Pedig 1979-ben még csak 29 éves voltam. Szólógitáros-énekesként McCartney-kat üvöltöttem. Szidor kezdetben basszusgitározott.

Mindig kíváncsi voltam, hogyan élte meg az Old Boys az 1984. szeptember 23-i, Ifipark Zárónapot, a P. Mobil előzenekaraként.

Ez volt az Elektromos Temetés. Tunyó barátságban volt a zenekarral, többször lejött hozzánk Rollingokat és Little Richardot énekelni, például a Désiben egy Stones esten. Dörge volt az egyik szaxisunk, ő korábban együtt zenélt Tunyóval. És persze a záróbulin ők voltak a sztárfellépők a P. Mobillal. Az óriásplakát a TKI-ban, a munkahelyemen, a "toronyszobában", ahol az Antenna Osztály lakozott, évekig ki volt téve, sajnos nem hoztam el, mikor a Rózsadombról az Ungvár utcába költöztünk.

Várható volt, hogy balhé lesz. Bár ez már nem a Rajnák korszak volt, de azért mégis. Ekkor már Nádor Kati volt az igazgató, mi kakaó-koncerteket adtunk az utolsó parkos időszakban, szombat délutáni programként. Viszont az utolsó bulira összejött megint a "kőkemény" közönség. A P. Mobil volt a plakáton nagy betűvel szedve. És Tunyó mondta is, hogy bár ő imád bennünket, de félt is minket.

"Lehet, hogy bajba kerültök." - mondta. Ráadásul Szidor Laci még kitalálta, hogy játsszuk el a Baby Boogie-t is. Ebben a számban én csecsemőnek öltöztem, pólya, tüll masni, partedli, amire rá volt írva, hogy Boogie, kezemben csörgő. Beültem az apukának - fürdőköpenybe és hajhálóba - öltözött Dörge ölébe, és felváltva indítottuk a dalt, amelyben Dörge altatja a bébit. Balázs a dal német változatát énekelte, egy német mesekönyvben volt elrejtve a szöveg, onnan puskázott, mintha nekem mesélne. Zseniálisan ki volt találva. Eleve az NSZK koncertekre csináltuk ezt meg korábban. A németek imádták. Ment a show, gügyögtem, dobáltam a csörgőt, üvöltöttem, hogy boogie-t akarok, meg ilyenek. Mármost ez mindenhol bejött, na de itt? Csak néztek, illetve elkezdtek kenyérrel és csikkekkel dobálni, és be-beszóltak, miszerint "Ezek tiszta hülyék!" Azt hiszem, pechünkre még az eső is eleredt.

Ezt a dolgot úgy lehetett volna kezelni okosan, hogy mondjuk Tunyó beszáll egy számra hozzátok, és mindjárt polgárjogot nyertetek volna a Mobil közönsége előtt.

Igen. Ez látod, senkinek sem jutott eszébe. Szidor elég önfejű volt, elnyomhattunk volna egy-két Rolling Stonest, de nem. Persze utólag könnyű okosnak lenni. Még az is lehet, hogy Tunyó ezt sem merte volna bevállalni, ki tudja. Végül megúsztuk komolyabb atrocitás nélkül.

Nyugat?

1983-ban mentünk ki először Bremehavenbe, a Jazzport Fesztiválra, amit a newporti fesztivál mintájára kívántak megrendezni. Kelemen Andris pont előtte szállt ki a zenekarból. Saláta akkor már velünk volt, de már nem volt idő útlevelet csináltatni neki. Na mármost, a nyomós probléma az volt, hogy mi nem voltunk jazz zenekar. De még kuriózum volt a vasfüggöny mögül jönni, így elfogadtak. Igyekeztünk olyasmit játszani, amire nagyjából rá lehetett fogni, hogy jazz. Fats Domino nóták szaxofonnal. Megtanultunk egy blues nótát, aminek 30 évig nem tudtuk sem az előadóját, sem a címét, a Bremerhaven blues munkacímet kapta. Nemrégiben egy internetes zenefelismerő alkalmazás segített végül kitalálni...

Ettől kezdve évente meghívtak minket, itt csináltuk az első nagylemezünket is. Egy helyi üzletember sok bulit szervezett nekünk. Burandt papa imádta a magyarokat, a pálinkát, a kolbászt, nagyon szeretett Magyarországra jönni, mert itt az asszonynak nem volt fennhatósága felette. Játszottunk együtt a Trio nevű zenekarral, amelynek a Da-Da-Da volt a slágere. Németország gyönyörű tiszta volt akkor még, mindenre lépten-nyomon rácsodálkoztunk.

Honnan a Kutyu név?

A Kutyu név először a Mézga Géza sorozatban fordult elő, amikor a család időgéppel visszamegy az ősmagyarok korába, ott nevezték őket így: "Az gaz kutyu". Ez akkor sokaknak megtetszett, a TKI-ban, ahol dolgoztam, egy kollégám kezdett engem Kutyuzni. A zenekarban viszont én Kutyuztam Andrást, ő meg engem. Ez a mai napig így van. Amikor az első egyenpólót csináltatta Szidor, a hátuljára a beceneveink kerültek, ámde nem mindenkinek volt ilyen. Ekkor találta ki Dörge, hogy: Főnök, Apó, Zala Mázsi, Kutyu, Balázs, Saláta. Persze, akinek nem kellett kitalálni, annak maradt, ami már megvolt. Valahogy így.

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!


Bálint Csaba (2016.07.10.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.51 Seconds