Keresztes István Steve - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. július 19. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Nemrégiben beleakadtam egy érdekes felvételbe, a Face Bang nevű zenekar I.M.B.S. című számába. Nyilván a címből egyből Bencsik Samura gondoltam, de ami érdekesebb, hogy a szám egy az egyben Samuka zsánerében szól. Majd - milyen az élet - Jozé beötletelte, hogy beszélgetnem kellene Keresztes Steve-vel, mint kiderült, ő a zenekar vezetője. Steve a '80-as években a Sybille alapító tagja volt, most pedig a Face Bang vezetője, gitárosa. Mindeközben hívő ember, de nem "valláskárosult".



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Engedd meg, hogy türelmetlenül belekérdezzek a sűrűjébe. Volt valamilyen zenei kapcsolódási pontod Samukával, amiért ezt az emlékdalt megcsináltad?

Samuka bizonyos értelemben példaképem volt. Talán meglepő lesz, amit mondok, de nem a gitározása, hanem a szorgalma miatt volt ő példa nekem. És ez a kapcsolatunkat is meghatározta, mert én nem voltam seggnyaló, de érezte rajtam ezt az iránta való tiszteletet, mégpedig úgy, ahogy mástól nem kapta meg. A többség nem a munkát tisztelte a gitározásában, hanem minden mást. Nagyon sokat szöszölt, és sosem volt úgy vele, hogy "jó az úgy". Ezt mások nem értékelték benne. Semmi betegeset ne feltételezz egyikünk részéről sem, de egy zenei szerelmi viszony volt köztünk.

A mívessége fogott meg. Jó nagy távolság volt közöttünk, a Missió gitárosa voltam 1985-'86 körül. Hajnal Gabi szervezett, Csepeli Park, Lőrinci Park. Megvallom őszintén, nekem nem tetszett ez a zenekar, viszont volt közönsége. Mr. Basary is volt tagja a Missiónak, sokat jártunk a Désibe, ebben az időszakban alakult Samuka Metal Company formációja, ahol Mr. Basary volt a billentyűs.

Samukának megrogyott a szekér rendesen, eltűnt a közönsége. Viszont a Dési helyet biztosított a magyar metál ekkori mezőnyének, egy olvasztótégely volt. Missió, Sámán, Ossian, ezek a zenekarok mind itt próbáltak, játszottak. Ferenczi Gyuri is itt kezdett Patakfalvy Attilával, a Patyóval, egy country zenekarban. Én ekkor kezdtem bele a Sybille kialakításába. Mi is itt próbáltunk. A nevet Jacoby Viktor operettjéből vettük át. Saját dalokat kezdtünk írni, közben Samukával is dumálgattunk. Felkeltette a zenekarom az érdeklődését, szerintem kifelé tekintgetett, hogy merre kellene elmozdulnia, valami népszerűbb felé szeretett volna nyitni.


Ki-be járkáltak Samukáéknál az emberek, Mr. Basary, jött Bill, de mások is. Én is megjelentem egy próbájukon, beültem Pálmai mellé jammelgetni. (Némi affinitásom volt tudniillik a dob iránt.) Előkerültek a gitárok is. Egy ilyen jammen született az a dal, amit észrevettél. Sajnos a jammről felvétel nem maradt, csak az emlékezetemre hagyatkoztam pár éve, mikor elővettem.

Hát akkor ezért a kísérteties stílusazonosság!

Samukával Szigetszentmiklóson bütykörésztük ezt és ilyeneket. A karakter azt hiszem teljesen egyértelmű. Végül Samuék koncerten ezt nem játszották, én meg azt gondoltam, kár lenne érte. Nem szeretem a csöpögős szarokat, hogy emlékezzünk Bencsik Samura és hasonlók, inkább eldugtam abba a címbe, hogy IMBS, de ezek szerint azért kitalálható, hogy mi is akar ez lenni. Aki érti, érti. Nagyjából fele-fele írtuk. Tervezgettünk Samukával közös zenekart, de végül máshogyan alakult. Volt egy kis gixer. Én a Sybille-t erőltettem inkább, Samuka meg érezte, hogy én egy szerző típusú gitáros vagyok, nem vagyok irányítható.

Samuka nagyon értelmes ember volt, két szerzőre nem volt szüksége, de megmaradt a nagyon jó kapcsolatunk. Nem hajbókoltam a gitározása előtt, pedig minden okom meg volt rá. A Dongót tessék meghallgatni! Hogy gitározik?! Szakmailag, precízen!

Beszéljünk a Sybille-ről. Van egy szenzációs promó fotó, egyik kedvencem e műfajban, bár odáig soha nem jutottam el, hogy a zenekart is megismerjem hozzá.

Igen, ez a kezdő felállás. Rózsahegyi István dob, Mr. Basary, én és egy szőke, fiatal lány, aki Zalatnay zenekarában basszusozott korábban, Phaid művésznéven szerepelt. Egyébként ő volt az egyik legjobb basszusgitáros, akivel valaha játszottam. De volt dobosunk, Rácz Attila, aki később a Missióba került. Basszuson játszott nálunk Molnár Imre, aki ma az Irígy Hónaljmirigyben játszik. Molics Zsolt is énekelt nálunk, arról van fénykép is. Ekkor Gáspár Gazsi dobolt, aki később a Griffben is játszott, és ekkor Kovács Kokó volt a basszusgitárosunk, aki később az Ossianba került. És Verestói Géza énekelt. Géza nagyon lelkes volt, de végtelenül merev ember, azonnal robbant, mindig feszkó volt körülötte.

Kezdettől fogva nagy közönséget mozgattunk, Samuka is erre figyelt fel. Merthogy ekkor már látta, hogy ha valamit igényesen megcsinálsz, annak semmi értelme, semmi eredménye nincs, a siker szempontjából. Velem kapcsolatban, szerintem arra volt kíváncsi, hogy elérek-e arra a vonalra, amit csak seggnyalásokkal lehet elérni, miközben az én autonómiám ezt nem engedte. Megszondázott, hogy a Sybille-el erre készülök-e. És persze kiderült, hogy nem. Ekkor házasodott, kellett a pénz, nézelődött, kemény időszakot élt meg. Éreztem benne egy beletörődést, hogy úgy nem megy, ahogy ő csinálta addig. Erről nem beszéltünk, úgy éreztem, nekem nincs beleszólni valóm a dolgaiba, egyedül kell megküzdenie ezzel.

Hívő ember vagy. Nem gondolkoztál azon, hogy esetleg tudtál volna neki segíteni ebben a nehéz időszakban?

Akkor még nem voltam hívő, de ha most visszagondolok, igen, segíteni kellett volna neki. Ahhoz kellett volna "löket", hogy túlélje azt a pár évet, amíg újra tere lehetett volna. Mert 1986-'87 nagyon nem az ő időszaka volt. Ebben az időben, bizony még közöm nem volt Istenhez. Rőzsehegyek, talpig bőr, borosta, amit akarsz, egy vadóc vaddisznó voltam. Incselkedtem a Bibliával, de csak azért, hogy még veretesebb dolgokat pofázhassak, de a lényegét egyáltalán nem értettem. Végül ki is dobtam a könyvet.

Samuka tehát maradt a kaptafájánál. A képek alapján úgy tűnik, eléggé változó volt a Sybille felállása.

Ez így van! A Sybille-el egy űrt szerettünk volna kitölteni. Sokan tudtak rólunk, kissé botrányokozó banda voltunk. Például kezdődött úgy Pecsa koncertünk, hogy a színpad egyik felén magyar trikolór, a másik felén vörös zászló lobogott. A közönség szájából pedig zengett az "éljen a magyar szabadság, éljen a haza", közben elengedtünk előtte nagy munkával befogott galambokat, akik aztán lefosták a népet. Vagy pl. Mr. Basary koncert közben fél bajuszát leborotválta.

Hajnal Gábor közbenjárásával felléptünk a Csillag születikben – nem kellett volna. Geszti csinált épp riportot, ekkor már Verestói Géza volt az énekes, kint volt a tévé. Meg volt beszélve, hogy az egyik nótában pontos időpontban gatyát letoljuk, meg is tettük. Élő adásban. Villany azonnal le. (A dizsiközönség úgy látszik nem volt vevő a show-ra.) Szerintem az akkori punkoknál is durvább dolgokat tettünk, de zeneileg kimondottan rockzenét csináltunk.

Vagy volt egy olyan balhénk, hogy egy Pecsás koncertünkre olyan plakátot csináltattunk, ami már alapból sem az akkor szokásos metalos színvilágot hozta. Lila alpon sárga ló betükkel rá volt írva, hogy Edda, Beatrice, Pokolgép, Ossian, AC/DC, Metallica, Slayer, stb., ja és hát szintén ló betükkel a Sybille. A hatás nem maradt el, a közönség felbuzdult a nevek láttán, a szakma egyik fele az öklét rázta és lincshangulat kezdett kibontakozni, de az értelmesebbje meg a hasát fogta a röhögéstől és óriási poénnak tudta be, ugyan is a plakát alján egy vékony sávban az "akik ezen az estén nem lépnek fel" sor szerepelt! A hatás nem maradt el, Nagy Ákos majdnem megfojtott, viszont jó zsufi házat tudhattunk magunkénak.

Érdekes volt a népszerűségi indexünk is. Szegedre utaztunk, ahol a Tisza-parton már nyekeregtek a "szakértelmű" zenészek (jazz-rock, funky, népzene, disco) néhány lézengő érdeklődő előtt. Valamelyik hülye fununk elkiabálta, hogy este 9-kor Sybille koncert lesz. Se plakát, se hírverés, se semmi. Fél 10-kor seggre ültünk! 3000 ember verődött össze.

Miért nem futott be nagyobb karriert a zenekar?

Egyrészt már nem lehetett fokozni a botrányt, másrészt az akkor alakuló vallási közösségek elvitték néhány tagunkat. Harmadrészt kialakult egy bevett kör a magyar metál vonalán, amibe mi már nem fértünk bele, mert túl ironikus, túl humoros hangvételű volt a zenekar, szemben a többi keménykedő, divat metál zenekarral. Ja és a nyelvünk is túl kicsi volt.

Kicsit rángatódzunk az időben, de ez miattam van. Kezdjük itt a végén az elejéről. Hogyan kezdődött a zenekarozás?

1917 telén...

...még az Isonzónál...

Nyilván sok és szép emlék van, de szerintem nem mind érdekes. De például volt egy zenekar, ahol játszottam, a Glória, ahová Tunyogi Péter is bekerült dobosként. 1970-'71 körül lehetett ez. Később meglepődtem, mikor már más zenekaraival énekelni hallottam. Budaörs, Budakeszi, Páty, Zsámbék, ottani ejnye-bejnyék, kis zenekarokban játszottam. De játszottam, egy A.R.T. nevű nemzetközi "megfejtős" jazzformációban is. Teljesen degenerált zenét játszottunk, olyasmit, mint később a Barbaro.

A '80-as években kerültem a Missióba, Zalai Tibor volt a billentyűs, Konorót János volt a gitáros, akit rögtön ki is akartak rúgni miattam, ahogy odakerültem, de nem engedtem. Pásztor Tamás volt a dobos és szervezte a dolgokat. Túri István volt a basszusgitáros, Mr. Basary, Verestói Géza énekelt (és még sokan mások). Átjáróház volt a zenekar, sok tagcserével. Saját dalokat játszottunk, megvoltak a saját számok, Föld királya, stb, egy-egy feldogozás esetleg elhangzott, de csak tölteléknek.

Beszéljünk a mostani zenekarodról, a Face Bangről.

A zenekar neve arculcsapást, pofán verést jelent. A Sybille-lel az volt a cél, hogy az arcszeszem is csak pitralonon és a Sörivó vagyokon túl is van zene. A párhuzam - ha van - csak annyi a kettő között, hogy a Face Bang is ugyan olyan "trendetlen", mint a Sybille volt a maga idejében.

Volt itt is jövés-menés, mint más zenekaroknál, mire kialakult a jelenlegi társaság. Nagy szeretettel gondolunk vissza az eddig közreműködőkre. Hosszú a névsor, de a teljesség igénye nélkül a következők adták nevüket és munkájukat az elképzeléseinkhez. Felkai Miklós, Fülöp Dóri, Bölcsföldi Zoltán, Takáts Tamás, Várnai Ákos, Ditrói Tóth Szabolcs, Lugosi László, Mr. Basary, Borbély Csaba, Zsoldos Tamás, György Ákos, Sipeki Zoltán, Pálmai Zoltán, Garda Zsuzsa, Jülek Erik, Csánk Péter, stb., stb... Hosszú a névsor.

A jelen társulat tagjai: Keresztes Steve gitár, zene, szöveg, hangszerelés; Nusser Ernő gitár; Tóth Balázs bass; Koós Marcell dob; György Ákos billentyű (session tag); Keresztes Krisztina és én.

Beszéljünk egy kicsit a vallásról.

Nagyon szívesen. De nem baj, ha szűkszavú és rövid leszek? A vallásról sokan, sok féleképp beszéltek és beszélnek. Én inkább a hitről beszélnék. Arról pedig eképp: A hit a reménylet dolgok valósága, a nem látott dolgokról való meggyőződés. Szívesen beszélek az Istennel való személyes kapcsolatomról, de te most nem lelki segély szolgálatot kértél tőlem, hanem interjút. Örülök, hogy beszélgethettünk!

Bálint Csaba (2016.07.19.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Keresztes István Steve!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia