×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Metal Church - Masterpeace (1999) 

Megjelent: 2016. július 20. szerda 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Masterpeace volt a nagy visszatérése a Metal Church-nek a '93-as Hanging in the Balance-t követő négy éves szünetéről. Ezt megelőzően, '98-ban kiadtak két élő anyagot, hogy megalapozzák a hatodik stúdió album megjelenését. Az egyiket csak Japánnak szánták Live in Japan címmel, ezt '95-ben rögzítették Mike Howe-val a csapat frontján, a világ többi részének a simán Live címmel kiadott koncert albumot szánták, aminek az anyagát a The Dark című lemezük turnéján, '86-ban rögzítették, ami lemezt követően David Wayne kikerült a csapatból... Ezek után persze mindenki várva-várta a régi felállás új stúdió lemezét, ami - minden tekintetben - alulmúlta a címében is megfogalmazott, felfokozott elvárásokat!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Kurdt Vanderhoof megpróbálta a visszatérő lemezre az alapító felállást újra összerántani, de végül nem sikerült mindenkit visszahívnia. Craig Wells például családi okokra hivatkozva lelépett, a helyére John Marshall-t hívták vissza, aki 1987-1994 között töltötte be ezt a posztot. Duke Erickson basszusgitáros igent mondott, ahogy az első két lemezen éneklő David Wayne is, az más kérdés, hogy az énekes hangja már csak árnyéka volt egykori önmagának... Sok helyen Kirk Arrington dobos neve szerepel, de valójában ma sem lehet pontosan tudni, hogy ő szerepelt-e a stúdióban, vagy Jeff Wade, akit Kurdt Vanderhoof hozott a csapatba... Egy dolog viszont biztos, a Masterpeace címmel összerakott album nem tűnik mestermunkának, egy nagyon nehézkes és furcsán művészkedő album lett, aminek sem a minősége, sem a stílusa nem emlékeztet a régi szép időkre... Csalódás lett, minden fronton, stílusában és előadásában is zavaros...

A nyitó Sleeps with Thunder a lemez legjobb dala, mert feszes, fémes és metálos menetelésekből áll össze, amihez a magas énekhang és ironikus szövegelés is illeszkedik. A Falldown kissé szétcsúszott gyorsulásai és művészkedő éneke is az elmegy kategóriába tartozik, bár a régi minőség és gyors tempó nagyon messze van mindettől... A bajok az epikusabb Into Dust-ban fokozódnak, itt sem a beindulás, sem az akusztikus lassítások nem tűnnek elég letisztultnak, ahogy a károgó énekhang is csak erőlködik... Mindezt leöntik egy elektro-akusztikusból és monumentális epikából kovácsolt dallal Kiss for the Dead címmel, ami egy fokkal jobb az előzménytől, de összességében egyik végletet sem dolgozták ki eléggé, ahogy az énekét sem... A dobszólóval és heavy-reszelésekkel nyomuló Lb. of Cure csak egy kínlódás, de a katonásan menetelő Faster than Life sem sokkal különb... David Wayne képtelen rendesen elénekelni a dallamokat, a régi Halford-szerű karcossága és erőszakossága teljesen kiveszett, így hiába a Judas Priestes riffek és fémes zene, a végeredmény nem áll össze...

A Masterpeace című instrumentális átvezető akusztikus merengése ezek után csak időhúzásnak tűnik. Zeneileg az All Your Sorrows is aránylag lendületes és dübörgő brit-metált hoz, de mindez csak a kínlódó ének beszállásáig tűnik működőképesnek... David Wayne sajnos nagyon távolra jutott egykori önmagától, amit az epikus They Signed in Blood hosszúra nyújtott instrumentális részei is csak részben tudnak csak elfedni... Ezek után nem is értem, hogy az Aerosmith-féle Toys in the Attic átdolgozását mennyire gondolhatták komolyan, mindenesetre zeneileg rendesen összerakták és meg is pörgették a dolgot, a refrént meg a kórus megoldja... A Sand Kings nyújtózkodó és fémes húrtépése került ennek a furcsa lemeznek a végére...

A Masterpeace minden régi rajongónak csalódást okozott, a régi közös munkáikkal semmilyen téren nem állta ki az összehasonlítást... A csalódott David Wayne mindezért gyorsan ki is lépett a csapatból, majd Wayne néven saját csapatot szervezett - Craig Wells gitárossal, Mark Franco basszusgitárossal, B.J. Zampa dobossal és Jimi Bell gitárossal -, ami zenekarnak a 2001-es bemutatkozó - és egyetlen - lemezét Metal Church-nek keresztelte el... A címmel alaposan magára haragította a korábbi társait, különösen Vanderhoofot, aki 2004-ig ismét szüneteltette a csapatával a lemezkészítést, de az akkor megjelenő The Weight of the World - amiről kétszer is olvashattatok nálunk - sem lett teljes mértékben méltó a csapat múltjához... Wayne reszelős lemeze amúgy sokkal inkább emlékeztetett a korai Metal Church-re, mint a Masterpeace, érdemes belefülelni, mert visszatérésként is valami ilyesmire vágyott volna minden rajongójuk...



Track lista:

01. Sleeps with Thunder - 06:01
02. Falldown - 04:37
03. Into Dust - 04:16
04. Kiss for the Dead - 06:50
05. Lb. of Cure - 04:33
06. Faster than Life - 04:51
07. Masterpeace (instrumentális) - 01:55
08. All Your Sorrows - 05:41
09. They Signed in Blood - 07:27
10. Toys in the Attic (Aerosmith cover) - 03:14
11. Sand Kings - 04:38

Közreműködő zenészek:

David Wayne (1982–1988, 1998–2001, Reverend 1989-2005, R.I.P. 2005) - ének
Kurdt Vanderhoof (Presto Ballet) - gitár, társ-producer
John Marshall (1987-1994, 1998-2001) - gitár
Duke Erickson (1982–2001) - basszusgitár
Jeff Wade (1999-2000, Presto Ballet) - dob

társ-producer: Mark Greer

Lemezeik:

1984 - Metal Church
1986 - The Dark
1989 - Blessing in Disguise
1991 - The Human Factor (-2-)
1993 - Hanging in the Balance
1999 - Masterpeace
2004 - The Weight of the World (-2-)
2006 - A Light in the Dark
2008 - This Present Wasteland
2013 - Generation Nothing (-2-)
2016 - XI (-2-)

élő:
1991 - Operation Rock & Roll - Split video
1998 - Live in Japan - Live album
1998 - Live - Live album
2007 - Dynamo Classic Concerts 1991 - Video

Kapcsolódó kiadványok:
1988 - Heretic (Mike Howe) - Breaking Point
1990 - Reverend (km.: David Wayne) - World Won't Miss You
1991 - Reverend (km.: David Wayne) - Play God
1991 - Hall Aflame (Kurdt Vanderhoof) - Guaranteed Forever
1997 - Vanderhoof - Vanderhoof
2001 - Wayne - Metal Church
2002 - Vanderhoof - A Blur in Time

Kiadó:
Nuclear Blast America
Honlap:
metalchurchofficial.com
facebook.com/OfficialMetalChurch


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...












Klipmánia