rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Place Vendome - Close To The Sun (2017)

 Látogatottság
Összesen
82550616
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly



 Farkas Ádám - interjú (2016)

Interjúk

Farkas Ádám az ős-Illés ritmusgitárosa volt 1961 és 1964 között, majd játszott a Stringsben is, 1966-ban Kanadába távozott. Kiejtésén, mondatszerkesztésein, szókincsén ez nem érzékelhető...










Hogy kezdtél zenélni?

Kottát olvasni hét évesen kezdtem, egy 120 tagú fiú énekkórus tagjaként a Bencéseknél. Végül betiltották a szerzeteseket. Szüleim próbáltak zongorára taníttatni, de három hónap után abbahagytam, mert nem gyakoroltam. Anyám tanult operát énekelni és egy gregorián kórusban énekelt, apám Bachot játszott éjjel-nappal a zongorán, a bátyám is gitározott és klarinétozott, tehát a családi indíttatás megvolt. Viszont szó se volt beatzenéről, az '50-es években járunk. Bátyám kezdett el felvenni magnóra a rádióból dolgokat. Például Everly Brotherst. Nyáron nem volt mit tenni, bömböltettem a magnóját a szalagjaival. Rengeteg jazzt is hallgattunk, Dave Bruebeck, Errol Garner, Louis Armstrong, rengeteg zenét ismertem.

Szüleim internátusba írattak, hogy gyorsabban legyek önálló, felnőjek. Beraktak a győri Bencésekhez. Itt volt osztálytársam Tas. Itt kezdetben annyi zene volt, hogy bekerültem a harangozó társaságba, egy toronyban mi kongattuk a harangot; talán a legnagyobb kézzel húzott harang az országban. Így ki lehetett lógni a tanulóból. Aztán egy zongorista osztálytárs, Windisch István felvetette nekem meg Tasnak, hogy zenéljünk. Volt otthon egy nylon húros gitár, Anyám virágénekeket gitározott rajta és énekelt hozzá. És volt egy nagyhasú lantunk is otthon, azt elkunyiztam, elvittem Győrbe, ez lett a hangszerem. Tas szerzett egy nagybőgőt az iskolaszertárból. Lett egy negyedik tagunk is, az iskolaszertárból szerzett egy fagottot. Klasszikus jazz dalokat játszottunk.

Mikor leérettségiztünk, visszakerültünk Tassal Pestre. Tas beiratkozott a Konzervatóriumba és szerzett egy nagybőgőt. A Vörösmarty Gimiben volt egy tánciskola, elmentünk oda, Rozinszky Csaba volt a helyi zenekarban a dobos, Illés Karcsi a szaxofonos, Illés Lajos a zongorista. Tas bekéredzkedett a zenekarba, ketten vittük be a nagybőgőt. Mikor az estnek vége lett, hármuknak tetszett Tas, együtt csináltunk zenekart, ez volt az Illés. Bár én még akkor nemigen zenéltem, de elkezdtem gyakorolni, mert ugyan azt mondták, nem kell gitár, de Tas ragaszkodott hozzám, hogy nélkülem ő sem jön. Ekkor eszkábáltam össze az első erősítőmet.

Ez a felállás nagyon hamar kiegészült Bordás Barna klarinétossal és Kemény András trombitással. Kellett egy próbahely, szereztünk egy lakást a Bazilika mellett, ahol volt zongora. Barna mániája volt, hogy Charlie Parker stílust akart játszani a zenekarral, de szerintem Barna csak össze-vissza játszott. Charlie Parker zseni volt, nehéz volt játszani a stílust, nem is ment. Ekkoriban egy hónapban volt egy-egy buli, lassan összeállt a zenekar. Cél volt, hogy ha elkezdünk egy számot, azt be is fejezzük és ne álljunk meg a közepén tanácskozni. De persze fejlődtünk. Tas közben játszott párhuzamosan az Orvosi Egyetem zenekarában is, ahol Körmendi Jancsi dobolt. Egyszer nem értek rá annak a zenekarnak a tagjai, beálltunk mi is, az Illés helyettesített. Lassan megtanultunk népszerű zenét is játszani, Illés Karesz elkezdte bedobni a rock and rollt, és Illés Lali nagyon jól zongorázott. A jazz és a blues után, ez már könnyű volt, a motívumok ismerősök voltak, könnyebb is volt, nem kellett dumálni, tudtuk.

Visszatérő motívum egyes rocktörténeti munkákban, hogy az Illés kezdetben dixieland zenekar volt.

Kezdetben nem volt az, és a későbbiekben sem, bár az igaz, hogy egy kis idő után felvettünk a repertoárba ilyen dalokat is. Akkor Tas szerzett egy pozant, én pedig vettem egy bendzsót. Karesz és Barna klarinétozott is. Szerettem a dixie-t, szerintem jól is játszottuk, mert nem komplikáltuk túl. És egyébként csak egy pár hónapot próbálkoztunk vele. De nagyon büszke vagyok arra, hogy én mondtam, hogy állítsuk át a zenekart rock and rollra. Úgy egyik napról a másikra. Tassal meggyőztük Illés Lalit, ehhez új hangszereket szereztünk és új erősítőket és hangfalakat építettünk az én terveim szerint. Volt egy rövid időszak, amíg mindkét programot játszottuk, lement a dixie, aztán szünet, majd a rock and roll blokk. És közben változások is voltak e miatt, mert Rozinszky Csaba ugyan azért ment el, mert megkapta a behívót, viszont Keményt és Borbást mi küldtük el.

Jött Körmendi Jancsi és Halász Öcsi, aki kezdetben trombitált és nem mellékesen a Bercsényiben volt kollégista. Öcsi a trombita után hamar szerzett egy villanybőgőt. Zenészek voltunk, sok tag sokféle hangszeren játszott. Bekerültünk a Bercsényibe, ahol már próbálhattunk is. Közben lett klubunk az Építők Klubjában is a Petőfi Sándor utcában. De játszottunk a kezdeti időben az Országház utcában, egy tánciskolában is, először ott lettünk népszerűek. A Vörösmarty sulis tánciskola költözött ide és vele mi is.

Engedélyünk, OSZK papírunk nem volt. A tánctanárnő bérelt egy vendéglátós zenekart, ezek ott ültek, amíg mi helyettük játszottunk, hogy szabályos legyen. Itt már játszottunk rock and rollt és ebben az időben építettünk először hangfalakat és erősítőket.

Ki építette?

Munkaközösségben készült, sem tervrajzaink, sem semmink nem volt. Hallás alapján kísérleteztünk. Én gépészmérnöki karra jártam, de tízéves koromtól kezdve építettem rádiókat, erősítőket. Bátyám is tanított ilyesmikre. A háborúban ő gyerekként kilőtt tankokból, járművekből szedte ki zsákszámra a híradástechnikai alkatrészeket. Volt, hogy épített a haverjával egy adóvevőt, amivel a házban az emeletek közt tartották egymással a kapcsolatot, mire kijött a titkosrendőrség, hogy észlelték, mi ez, alig tudták kimagyarázni magukat, hogy ez csak játék. Volt olyan karácsony, hogy tőle egy doboz alkatrészt kaptam, egy ólomlemezes aksit, meg egy kapcsolási rajzot, hogy csináljak belőle anódpótlót, rádiót, egyebeket.

Mire odaértem, hogy zenekar, már volt gyakorlatom. De ezzel együtt mindenért kísérletezni kellett. Hogy kell tremolót építeni? Oszcillátor, pentóda, moduláció, ezeket mind ki kellett találni. És működött! Visszhangot is építettem. Nyárádi Gábor elektromérnök hallgató segített még sokat nekünk, állandóan vitatkoztam vele, aminek az lett a vége, hogy mindketten építettünk és kiválasztottuk, hogy melyik a jobb. Keverőasztalt is építettünk a '60-as évek elején, pedig az még vagy tíz évig nem volt divat. Sok úttörő dolgot csináltunk ösztönösen. Ahogy elnézem - idővel - az egész világ követte. Hahaha. Csak néhány alkatrészt csináltunk félprofi alapon, például egy-egy dobozt sikerült úgy megcsináltatnunk, hogy valaki dolgozott valahol és akkor ott feketén legyártották. Vagy kellett egy jó Dual magnómotor, akkor bemondtuk koncerten, hogy ha valaki esetleg tud ilyet szerezni, az jó lenne. És következő koncertre valaki - hogy, hogy nem - hozott ilyet és akkor azt beépítettük a szalagos visszhangba. És nem kérdeztük, honnan van. De ahhoz is, hogy kérjünk, előbb ki kellett találni, hogy egyáltalán mi is kellene nekünk. Már ez is nehéz volt. A mai internetes világban ez felfoghatatlan.

Hangszerkészítés?

Hangszerem volt, de elektronikát ahhoz is kellett csinálni. Pick up. Azt tudtam, hogy egy mágnes, egy tekercs. De hogyan? Sejtettem, hogy jó erős mágnes kell hozzá, így beszereztem az ócskapiacon televíziós párnamágneseket. Ezek nagyon erős mágnesek voltak, ezekkel állították be a képernyőt, hogy az ne legyen ferde. Egy szikravágónál olajban leszabattam a mágneseket kisebb darabokra, a köré csináltam kézzel tekercseket.

Hogy emlékszel a Rozinszky Csaba - Körmendi James váltásra?

Nézd, Illés Lajos volt a zenekarvezető, ő úgy döntött, hogy Csaba leszerelése után is marad James. Néha vitatkoztunk Lalival, de neki volt a legnagyobb zenei súlya. Ez természetes volt, mi nagyon szerettünk vele zenélni. Én állandóan tanultam ebben a zenekarban, a többiektől, de főképp Lajostól. Mindenkinek voltak zenei ötletei, de Lajos volt a főnök.

Hogyan emlékszel az 1963-as ominózus sportcsarnokbeli nagy koncertre?

Nagyjából emlékszem, mit játszottunk. A Telstart biztosan, meg valami Mexican Hat-et is, amiben volt Öcsinek egy glisszandós része. Nagyon nagy szám volt. A közönség megőrült. Mi voltunk a szünet előtti utolsó fellépő, a közönség viszont nem akart kimenni a szünetben. A rendezők megfeszültek, dumáltak, nekik sem sikerült. Mire Illés Lajos odament a mikrofonhoz és bemondta, hogy "Srácok, szünet van, menjetek ki", mire a közönség szó nélkül, csendben kiment.

Szerintem a politikai rendezőség ettől ijedt meg, hogy egy szakadt bandának milyen befolyása van a tömegre, ezért varrták a balhét a nyakunkba. Az utcán a tömeg üvöltözte, hogy ruszkik haza, azt is a nyakunkba varrták, hogy azt mi szerveztük. Dehogy, fogalmunk sem volt róla, mi megy odakint. És kitiltottak Budapestről. Elkezdtünk vidékre járni játszani... vonattal. Volt, hogy a cigányok sörösüveggel dobáltak, el kellett játszani a számot, amit akartak, mert baj lett volna. Összedugtuk a fejünket Lajossal gyorsan, hogy hogyan kell azt játszani és eljátszottuk valahogyan.

Tas megemlíti, hogy a zenekar játszotta egy film zenéjét, Schiffer Pál egy filmjében, akitől később sem állt távol a könnyűzene, például forgatott az Eddával is a Pártfogolt című filmjében. Tas szerint a címe Szomorú vasárnap volt, de a rendező filmográfiája ilyet nem említ, viszont 1961-ben készített egy hét perces rövidfilmet Színes kavicsok címmel. Ezt stúdióban vettétek fel?

Nem tudom, Tas sem emlékszik a pontos címre, de valami kisfilm volt.

Több visszaemlékező is említi, hogy kilépésed oka vagy egy balatoni, vagy egy lengyelországi kiruccanás volt.

1964-ben lediplomáztam, úgy döntöttem, elmegyek csavarogni. A Balaton azért merül fel az emlékezőkben, mert lengyelekkel cseréltünk, hogy ők jönnek a Balcsira a MAFC klubjába Balatonfüreden, mi meg a Mazúri tavakhoz megyünk az évfolyamtársaimmal vitorlázni. Zuhogott végig az eső, de az is kellemes volt. Visszajöttem, már nem voltam a zenekar tagja. Valaki elkapott, hogy menjek a Diamondsba játszani. A tagok nevére sem emlékszem. Technikailag jók voltak, de nem volt átütő a zenekar. De nem volt semmi dolgom ezen a nyáron, hát beszálltam.

Állítólag Bródy a te cuccodon játszott tovább. Hogy történhetett ez?

Mikor elmentem Lengyelországba, akkor szállt be helyettem, és mikor visszajöttem, Lali úgy döntött, ő marad. De nem volt ez dráma. Nézd, azt tudni kell, hogy a zenekar kétféle emberekből állt ekkor. A csapat egyik fele profi zenész akart lenni, a másik felének meg volt diplomája. Rajtam kívül mindenki más járt valamilyen szinten zeneiskolába előtte, csak én nem. Arra gondoltam, hogy talán nekem nem ez lesz a karrierem, én mérnök leszek. Sem én, sem Tas, sem James nem akart profi zenész lenni. Legfőképpen Lajos és Karesz képzelte el zenészként az életét.

Lalival sokat vitatkoztam, mindig mondtam neki, hogy ez nem egy "jajdekomoly" dolog, amit csinálunk. Ő ezért nagyon dühös volt, meg volt győződve, hogy az a világ teteje, amit mi csinálunk. És azt is látni kell, hogy akkor fegyelem volt. Olyan nem történhetett meg, hogy valaki nem megy el egy koncertre. Életre, halálra. Illés Karcsi volt, hogy fogorvostól jött, kihúzták egy fogát, de véres szájjal szaxofonozott akkor is. Mint ahogy később a Stringsben Gellért Pierre nem jött el egy koncertre, másnap már nem ő játszott nálunk. A cucc éppen nem kellett, otthagytam nekik. Nekem senki nem volt ellenségem, csak egy kis szabadságra akartam menni.

A Stringsben is megfordultál. Veled kezdték Tasék?

Szóltak, hogy átmehetnék, miután 1965 januárjában kettéváltak. Bekerült még egy pár zenész, de nekem az volt a fontos, hogy a "régi" haverjaim ott vannak. Bekerült Kardos István gitárosnak, illetve Gellért Péter Pierre lett a dobos. Péter abba az épületgépészeti technikumba járt, ahová a barátnőm (most a feleségem), ő ajánlotta be. Kardos Pistának nem volt cucca, de volt egy beugrásom az Omegához, nem ért rá valamelyikük és végül tőlük vettünk erősítőt Pistának. Itt jegyezném meg, hogy a Stringsben volt beugró Laux Józsi is, tehát volt kapcsolat a két zenekar között. Az Omega szinte ugyanazt játszotta, mint mi, nem volt nehéz beugrani, még ha egy pár dalt más hangnemben is játszottak, az kellemetlen volt próba nélkül élesben, koncerten.

Azt is meg kell említenem, hogy Wittek Mari unokatestvérem, amit családfa kutatással találtunk ki két évvel ezelőtt. Én azt gondolom, az eredeti Illés hangzását mi vittük tovább, és Lajosék Szörényiékkel egy teljesen más zenekart csináltak ugyanazon a néven. Más stílus, más hangzás. Lajos természetesen vitte a nevét, mi meg megtartottuk a berendezéseket és a Bercsényit, ami óriási dolog volt, mert Lajosék eleinte kínlódtak, hogy hol játszanak. Nógrádverőce hozta meg a lendületet végül nekik.

A Stringsben nem volt többé zongora, átálltunk húros hangszerekre és lett megint három énekes lányunk is. Fazekas Szilvia, Baranyai Judit és Halász Öcsi barátnője, Horovitz Eszter. Szerintem jobbak lettünk, mint azelőtt. És a húros hangszerek miatt választottuk a Strings nevet.

Mennyire követted az Illés későbbi sikereit?

Azt hiszem 1966-ban találkoztunk a Sportcsarnokban. Mikor már kint éltem Kanadában, Tas mindig küldte az Illés lemezeit is, mindig aktuálisan képben voltam, mit csinálnak. Örültem a sikereiknek. 1974-ben találkoztam Koncz Zsuzsával Torontóban pár percre, ez minden.

Disszidálás?

1966 tavasz végén viszont úgy döntöttem, most, vagy soha, elmegyek külföldre szerencsét próbálni. Nem szóltam senkinek, mert sose lehet tudni, mi hogy derül ki. A munkahelyemen kaptam egy harminc napos engedélyt. Illetve onnan kezdeném, hogy már előző évben volt egy állásajánlatom Angliába, egy kinti ismerősöm segített ebben. Az angliai cég viszont kért egy nyilatkozatot az itthoni munkahelyemtől, hogy egy év múlva visszavesznek, ha nem akarok kint maradni. Na most képzeld el, nyilván nem álltam elő itthon, hogy kellene egy ilyen nyilatkozat. 1966-ban viszont Anyám nagybátyja meghívott Münchenbe családi látogatásra. Erre kiengedtek, ott voltam három napig, majd továbbmentem Nürnbergbe. Németországban nem akartam maradni, mert az világos volt, hogy lehet nekem akármilyen német nyelvtudásom (volt), vagy akármilyen képesítésem, a németek engem teljesen soha nem fognak befogadni. Ez nekem nem kellett. Rettentő önbizalmam volt, ugye műegyetemet végeztem, 25 évesen mitől fél az ember?

Lett vízumom Ausztráliába, de közben jöttek a hírek, hogy azok meg küldik tovább az ember katonaként Vietnamba. Na, azt nem akartam. Hát próbáljuk meg Kanadát. Winnipegbe jutottunk barátnőmmel (addigra már a feleségemmel), akinek ott lett állása barátoktól. Viszont képzeld el, megérkeztünk, mínusz 20 fok, egyikünknek van egy kis állása, valamiből lakni, élni kell. A hidegről csak annyit, hogy ott, ha valaki elment vendégségbe, vitt magával hosszú kábelt és villanyos autófűtőt, hogy hazafelé be tudjon fűteni az autóba, hogy az egyáltalán elinduljon a nagy hidegekben, mert még a sebváltó is befagyott. Hátsókerék-meghajtásos kocsiknál előfordult, hogy az első kerék odafagyott az úthoz és ha el is indult a kocsi, a merevre fagyott első kerekek mintegy sítalpakként funkcionáltak a továbbiakban is. Megfordult a fejemben, hogy belépek valami kinti zenekarba, de se pénzem, se hangszerem, sem pedig kapcsolatom nem volt, hogy be tudjak jutni egy jobb zenekarba, mint például a Guess Who-ba, akik akkor Winnipegben voltak. De még angolul sem tudtam eleget, bár nagyon gyorsan magamra szedtem a nyelvet. Fül után tanultam, mint a zenét.

Szerencsére tíz nap alatt atommérnöki állást kaptam ugyanitt. Pedig előtte a kanadai követségen elmondták, hogy ne is álmodjak arról, hogy a szakmámban fogok tudni elhelyezkedni. Hivatalosan persze ekkor sem mérnökként foglalkoztattak, de ténylegesen mérnöki munkát végeztem. Aztán állampolgár lettem, a diplomámat elfogadták. A vállaltom átköltözött Montrealba, ahol még mesterfokú diplomát is szereztem, ott laktunk 1983-ig, de ebben az évben bedöglött a nukleáris ipar. Ezután felvettek egy hadihajó építő vállalathoz a managementbe. Négy évet dolgoztam ott, majd egy olyan projektbe kerültem, amiből nemrég lett Nobel díj, neutrino-ütköztetés a föld alatt. Ennek az építésében is részt vettem. Aztán hő és atomerőművek építésén dolgoztam, 2015-ben hagytam abba a munkát. Így aztán elmondhatom, hogy 50 évet gyakorlatilag megállás nélkül végigdolgoztam. De sajnos a zenét fel kellett adnom ez idő alatt. Viszont most két hónapja megint vettem egy gitárt és egy kis erősítőt. Újra tanulok, de nagyon nehéz visszarázódni.

Milyen emlékeid vannak a beatkorszakról?

Rettentő pozitív volt. Mi a szocializmusban nőttünk fel, minden be volt parcellázva, mindenkinek be kellett illeni valahova. Mi meg kisütöttük, hogy a zene egy olyan valami, amit nem lehet beparcellázni. Ez egy kreatív szabadságot adott és nem csak a zenében. Megmutatkozott ez a cuccépítésben is. A fiataloknak hirtelen szabadságérzete lett. Én legalábbis úgy éreztem, hogy nem vagyok kötött. Létrehoztuk a saját szabályainkat. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt fegyelem, mert a nélkül nem lehetett zenélni, de a szabályainkat mi állítottuk fel. Mint ahogy, ha a Pierre nem jött dobolni, ki volt rúgva. Ez egy csapatdolog volt, ezt nem lehet egyéni alapon csinálni. Kooperálni kellett, segíteni egymást, máshogyan nem működött.

Későbbi életemben is hat-nyolc fős csapatokat vezettem. Ez még egy kezelhető létszám. És a közönség is megérezte, hogy ezek a gyerekek valami újat csinálnak, amit nem lehet a hivatalos helyekről megkapni. És kreáltunk valamit a semmiből. Mert hiába volt a Luxembourg Rádió, az még nem lett volna elég, mi is hozzátettük a magunkét. A hivatalos fórumok azt gondolták, hogy fel akarjuk rúgni a régi rendet, miközben mi csak szabadságot akartunk, a magunk szabadságát. A többi zenekarral is haverok voltunk, nem voltunk ellenségek. Mint ahogy nemrég a Rockmúzeumban összejöttünk mi, az Illés régi tagjai és az Omega régi tagjai, nosztalgiázni. Ugyanúgy haverkodtunk, mint 50 éve.

Bálint Csaba (2016.08.07.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds