×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Kárpáti József - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. augusztus 09. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Kárpáti József az IRI-nek dolgozott a '80-as években. A '84-es Nashville Teens turné kapcsán találkoztunk, de beszélgettünk az összes megaprodukcióról a '80-as évekből. Alvin Lee, Motörhead, István a király, hogy csak a legnagyobbakat említsük...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





1967, 1968, 1970, háromszor járt itt a Nasville Teens, tömegnyomor a koncerteken, a nyugati zenére kiéhezett közönség, persze, hogy siker volt. 1984-ben viszont a kutya nem volt kíváncsi a zenekarra. A szervezők azt hitték, elég bemondani a nevet, meg hogy Tobacco Road. De reklámja sem volt, csak ez a plakát. Ez viszont kevésnek bizonyult, eltelt 20 év a Tobacco Road után, nem volt slágerük.

Ray Philips a mai napig haknizik egyébként. De már akkor is éttermekben játszottak. A magyarországi turné állomásain, mindenütt hatalmas pangás volt, kivéve Szegeden és Budapesten, az Ifiparkban. De profik voltak. Ray Philips mondta is, ha egy fizető néző van, akkor is teljes produkciót kell adni. És hát volt, hogy 48-an fizettek, miközben 1000 fős nézőtér volt! Viszont ezen a turnén volt a legtöbb csaj, akik a zenekart kísérték, 10-12-en is, mindenhová eljöttek. Összeverekedtek azon, hogy ki cidázhatja le.

Te szervező voltál?

Inkább turné menedzser volt a titulusom, én voltam a felelős, hogy minden feltétel biztosított legyen a stáb számára, hogy normálisan lebonyolítható legyen a koncert. Egyébként nem ez volt a szakmám, én eredendően mozdonyvezető voltam, de elegem lett a kikerülhetetlen gázolásokból, ez nagyon megviselt. A Kisz berkein belül szerveztünk és bonyolítottunk le néhány rendezvényt, koncertet. A '80-as évek elején már lehetett GMK-t csinálni, barátommal mi létrehoztuk a Platform GMK-t, igen az elején kezdtük, mivel a kilences sorszámot kaptuk.

A könnyűzenei koncerteket az Express Ifjúsági Irodán belül egy Csengő Saci nevű hölgy szervezte, ő volt a felelős. Valamilyen szinten belefolyt az Express a '81-es szakszervezeti koncertbe a Hajógyárin, és a másik nagy dobás a Nemzetközi Country Fesztivál volt az Asztalos János Ifiparkban, az Orczy téren. Mi a hátteret, a műszakot képviseltük, nem csak a nagyszínpad-építés, hanem egyéb színpadok helyszínek építése, az elektromos ellátás, sátrak, biztonság, mentő szolgálat, VIP, stb.

A kreatív szervező Szalóki Karcsi (Szalma), aki a Kamaraerdei ifiparknak volt akkor a vezetője, és Böjte Józsi rendező, aki egyébként a MAFILM rendezője, dramaturgja volt. Volt ott kacsafogó verseny, játékok, kaszkadőr bemutató, kétóránként egy kocsmát látványosan szétvertek. És abban az időben ilyen monstre bulik nemigen voltak, nem volt gyakorlat. A Kisz Bp-nek volt egy fémváza, elemes színpada, az került át az ifjúsági rendezőirodához, azzal házaltunk mi, egyébként azt mi is építettük, fejlesztettük.

Fedett színpadot terveztünk a szakszervezeti koncertre. Építőipari állványban gondolkodtunk, a Graboplasttól meg is lett rendelve a ponyva, meg is egyeztünk a szállítás napjában. Vártuk a ponyvát a megfelelő napon, amikor elkészült a váz, de nem jött meg. A Graboplast közölte, hogy kis türelmet, készen lesz, mindössze négy napot késnek, ez nem lehet gond! Ja, csak ez a nap már a koncert utáni hétfő volt! Kínunkban egy fekete mezőgazdasági fóliával azért csak lefedtük, ha már készültünk az állványokkal. Imádkoztunk, hogy ne legyen eső, ne legyen szél. Lett. Lecsapott a vihar a koncert napjának hajnalán, ott lifegtek a fóliák. Gusztustalan volt. Végül a tűzoltóság segítségével reggelre leszedettük, de azért maradtak cafatok, amik ott éktelenkedtek, az állványon.

Aki nem tudta mi történt, mindenkit szidott, hogy hogyan néz ki, még egy fedést sem lehet megcsinálni! Egyébként ez lett volna az első mobil, fedett színpad Magyarországon. Ezen a koncerten volt elsőként mellvéd is a nézők védelme érdekében. Korábban a tömeg mindig a színpad alá tolta az első sorokat. Négy vendéglátós vállalat települt ki a korábbi tapasztalatból okulva, ugye a Fekete Bárányok koncertre kell gondolni. Na, ide kijött négy, ott sopánkodtak, hogy minek ide négy. Hát végül mindenki mindent eladott. Csak papírpohár volt, korábban nagyon dobálták az üvegeket. Ez is akkor volt először idehaza. (Ez volt a korai Sziget fesztivál elődje.)

Embertelen problémákat kellett megoldani helyben, ezeken a nagy koncerteken. Kezdve azzal, hogy áram. Hol a trafó. Hogy jutunk hozzá. Nincs kábel, karvastagságú. De nem lehetett kapni sehol. Bementem a Kisz KB-ba, volt ott egy nagyon rendes csávó, Horváth Laci, segített. Onnan telefonálgathattam is. "A Kisz KB-ból vagyok." Hát onnan telefonáltam, nem? Na, lett kábel. De fel kell saruzni. De ugyanez ment a vízzel, WC-vel, mindennel. Nem volt semmi kialakulva. Ezt megelőző időszakokban, teherautó platókon játszottak, normális feltételek nélkül. Úttörők voltunk a területen.

Más nagy koncerteket is csináltatok?

A legtöbbet mi szolgáltuk ki mobil színpaddal, díszlettel, egyéb szolgáltatásokkal. Smokie, Alvin Lee, R-Go, Motörhead a Volán Pályán, Omega, István a király, de politikai rendezvényeket is, meg persze dolgoztunk a BS-nek is. Alvin Lee nagyon kekk alak volt. Velünk egyszerűen nem beszélt. Kommunista banda. Ő jön a saját autójával, bevonult a saját öltözőjébe. Az Aids akkor volt sláger. Kraft Tomi kipróbálta a mikrofonját, rögtön üvöltött, azonnal kicserélték. Azt a botrányt. Spay-vel fújták a mikiket. Kellemetlen volt.

Motörheaden nem érkezett meg időben a Marshall kontroll a cucc. Már bent volt a közönség, mikor kezdtünk felpakolni, utána bejátszás, közönség előtt. Az NDK-ás, Csehszlovák, magyar vegyes közönség, aki reggel óta állt a kapuk előtt, berontott - bár volt mellvéd -, megindult a színpad hátra. Azonnal ugrottunk jobban kiékelni, végül nem lett baj. Locsoltuk a tömeget, szedtük ki az ájult gyerekeket. Felélesztették a mentősök, kicsit pihentek és már mentek is megint előre. A végén a pályán fűszál egyetlenegy sem maradt. Csak döngölt agyag. Másnap jöttek vissza gyerekek keresni az irataikat. Ott bugyitól-melltartóig, mindent lehetett találni koncert után.

Smokie-n kezdtük azt, hogy a lépcsőket fluoreszkáló csíkokkal láttuk el, balett szőnyeget fektettünk le, a keverő pultba hűtőszekrényt szereltünk, ezek is majd csak később jöttek divatba. Rengeteget cipeltünk, annak ellenére, hogy elsősorban a színpad építése volt a feladatunk. Főleg R-Go turnén. A sok pálmafa. Díszlet, világítás, hangcucc felpakolása, majd ezek után nekiálltunk főzőcskézni, még italt is mértünk. A munka frontján a nagy öreg roadok voltak a példaképeim. Béka, Lobó, Nemes, Szász Laci, Kraft, és még sokan mások. Az ember vágyott rá, hogy ezt csináljuk meg jól.

A roadokkal beszélgetve, különösen nagy önérzettel lehet találkozni, a munkának náluk van becsülete.

És máshonnan nagyon nagy megbecsültsége is volt a roadoknak. Tudták, hogy nélkülünk meghal a buli. Vagy közösen csináljuk, vagy nem megy. Egy LGT bulit élvezet volt megcsinálni, Picivel jó volt együtt dolgozni, beszélgetni. Megbecsült minket! Minden koncert után kiértékelt, elmondta mit kér, min kell változtatni, lehetett dolgozni, fejlődni. Nagyon komoly munka volt Tabánba, a lejtőre megfelelő színpadot építeni. A turnékon a színpad és díszlet beépítése után, főztem a stábnak, így minden feltétel a helyszínen biztosítva volt. Míg az R-Go-ban Szikora elküldött anyánkba, ha olyanja volt. Senkinek a nevét nem tudta. Persze amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. A turnézáró bulitemetésen megcsináltuk, hogy - mindig bekért több üveg vizet - hát, ecet volt benne. Illetve beszórtuk a dobját borssal és Ultra mosóporral. Felülről leöntötte az egyik road egy vödör vízzel koncert közben.

Békefesztivál Pusztavacs?

Itt éppen nem színpadot építettünk, csak nézelődni mentünk. Mikor megláttam a nagyszínpadot már biztos voltam benne, hogy itt balhé lesz. Fesztivál, érkeztek a zenekarok, de a tömeg miatt, egyszerűen nem tudtak bejönni a területre. Nem volt kialakítva a bejövetel. A gyerekek viszont tudták, hogy jönnek, de nem jöttek. A színpad két méter magas volt, hátulról nyomás, aki alákerült, az aztán a színpad szélére próbált felülni. És kint állt a rendőrség, akik lelökdösték őket. Akkor megindult a fújólás, majd a dobálás. Na, akkor sorozzuk meg gumibottal őket. De a tömeg legyűrte őket, a rendőrök be az erdőbe. Majd megjött az erősítés, akkor onnan ki. Előkerült a vízágyú. Valaki betelefonált Pestre, 52 mentő indult ki, de út nem volt. Nem volt sok sérült, de kisebb sérülések voltak. A legnagyobb sérülést pont egy rendőr szenvedte el, a kutyája megvadult a portól, felugrott és a rendőr állát harapta el.

A szervezetlenség, a hozzá nem értés volt az oka az egésznek. A rendezők nem tudták kezelni a tömeget, ami amorf és együtt mozog. A tömeget tudni kell mozgatni és saját magától megvédeni. Ha ez megvan, nincs baj. De nem volt meg. Odamegy a rendőr, ingerli a tömeget, hisz nem rájuk kíváncsi a közönség, kész a baj. Példaként a '81-es szakszervezetin egy darab rendőr sétált a tömegben. Meggyőztük őket, hogy vonuljanak el a kertészet épületébe, ne is mutatkozzanak, csak ha tényleg kell. Akkor ott 17.000 jegy kelt el, akkoriban ez rekord nézőszám volt, a Kisstadionbeli koncertekhez képest, és nem lett balhé!

És hát azok az eszközök, amikkel dolgoztunk. Mindenütt ez a szocialista bütykölés. Például a füst. Volt a szárazjeges megoldás, de az csak talaj közelben működött. És volt a babaolajos, szifonos megoldás, szén-dioxid patronnal. De ha rossz volt a porlasztása, akkor korcsolyapályává vált a színpad. Ilyen gagyiság volt az István a király nézőtere is a Királydombon. Eredetileg az volt, hogy a Honvédség hoz pontonokat, arra szerelünk majd fel üléseket, lesz egy rendes lelátó. De nem hozta. Merthogy azért az hamar leesett, hogy ez a darab azért nem a szocializmust élteti. Elvonták a beígért pénzt. Koltay Gabi azt mondta, hogy gyerekek, oldjátok meg. Főkert, polgári védelem, 10.000 ülőhely kell. Össze is szedtük, légoltalmi deszka padok, parkokból öntöttvas, és deszka padok vegyesen, de botrányos volt.

Hegyekbe hordtuk Zillel és Ifákkal. Hátrafelé lejtett a terület. Össze kellett a padokat drótozni, hogy ha borul, akkor egymást fogják. Mondtuk a Gabinak, hogy botrány lesz, mire azt mondta: "Gyerekek, ez annyira nagy darab, hogy arra senki nem fog emlékezni, hogy senki, semmit nem látott". És így is lett. Nem lehetett látni, én mégis emberrel nem találkoztam az elmúlt 30 évben, aki ezt felemlegette volna. Az első percek után, a Főpróbán a közönség egyszerűen felállt, állva nézték az előadást. A bemutatóra meg kellett oldani, hogy ülve maradjanak, az egész produkció, a többhetes próba után, új helyen, tíz méterrel hátrább, kicsit magasabbra került. Egyébként fantasztikus hatása volt az egész előadásnak, és a végén a Himnusznak, egyszerűen katarzis volt.

Mindenki sírt, hisz addig csak nemzetközi sport eseményeken, és állami rendezvényeken lehetett hallani. A húsz percnyi tapsrend után, még senki sem ment haza. Nem lehetett lemenni a színpadról. Hajnali kettőkor még több ezren ott voltak. Most is borsódzik a hátam, ha rá gondolok. Úgy jellemeztük, hogy éltették a magyar-japán közös határt. Megismételhetetlen. És nem 10.000 ember volt kint, hanem sokkal több. Egyszerű offset nyomtatású jegyek voltak, valakik nekiálltak hamisítani, jól kerestek vele.

Hogy hagytad abba ezt a tevékenységet?

Az Újpesti Művházba hívtak marketinges szervezőnek, kimaradtam a korábbiakból. Ma készház építéssel foglalkozok. A sikerem egyik oka, hogy a mozdonyvezetésben megtanultam, a pontosságot és, hogy egyedül kell vállalnom a felelősséget, a színpadépítésnél pedig, hogy nincs lehetetlen, az előadásnak mindenképp le kell menni, meg kell oldani minden problémát, szolgáltatni kell! Favázas, úgynevezett készházakkal foglalkozom. Sok kókler van a pályán, akik rontják a készház építés renoméját! Én tényleg környezettudatos építkezést népszerűsítem. Olyan anyagokkal dolgozunk, ami a házban évszázadokig is betölti szerepét, de ha vége az épületnek, akkor azért néhány év alatt lebomlik. Nem vasbetonnal.

Fából is lehet úgy építkezni, hogy nagyon sokáig fennmarad. A fa újratermelődik, a kőolaj nem. Egy jól hőszigetelt ház, jól megtervezve, az az igazi rezsicsökkentés, és ráadásul akár antiallergén helyiségeket is ki lehet alakítani. Ha természetes dolgok közt laksz, nem akarsz majd hamburgert enni, egészségesebb leszel.

Minden évben szervezzük az Ökocity Kiállítást. Megújuló energiák, anyagok, újrahasznosítás. Az Építési Vállalkozók Országos Szövetségében a Könnyűszerkezet-építő tagozat elnöke is vagyok. Sok mindennel foglalkoztam életemben - Gokart pálya és egyesület vezetés 1988 Világbajnokság rendezése, Olaszországgal ruha és autókereskedés, Románia fafeldolgozó létesítés és üzemeltetése, Új Ady Művelődési Központ marketing, stb. -, de a meghatározók a mozdonyvezetés, a színpad és a készház építés voltak!

Bálint Csaba (2016.08.09.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Kárpáti József!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia