Alapi István - Toto rajongóknak kötelező! (2016) 

Megjelent: 2016. augusztus 12. péntek 12:05
Szerző: riff-hu
    Interjúk 

Minőségi zenékkel élő emberfőknek kihagyhatatlan augusztus 28. napjának estéje a Barba Negra Track-ben: öt év szünet után ismét színpadra lép a Jeff Porcaro Tribute Band. A teljes, két órás Toto-műsort előadó együttes egyik alapítójával, Alapi Istvánnal (Edda) beszélgettünk múltról és jövőről.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Két évtized nem kis idő, de hogyan is kezdődött?

1996 január elején, amikor mindannyian nagyon ráértünk - Hetényi Zolira, Makovics Dénesre, meg magamra gondolok -, diskurálgattunk arról, hogy kellene csinálni egy bulit, ahol nagy kedvencünk, a Toto dalait játszanánk. Nem sokat teketóriáztunk, gyorsan összeverbuváltunk egy csapatot: a legelső formációban Kovács Peti zongorázott, Makovics Dénes basszusozott, Hetényi Zoli dobolt, Csányi Pisti szaxofonozott és énekelt, Micheller Myrtill volt a női énekes az első két bulin, és volt még egy zongoristánk, Szabó Dani, aki nagyon híres és kiváló jazz zongorista lett időközben. A második buli után váltottunk, már Keresztes Ildi énekelt, míg a második billentyűs poszt cserélődött, játszott Cselik Gabi, aztán Vincze Pali is. Később Dénest váltotta Kicska Laci, így alakult ki az a végső formáció, amivel tizenhat évig folyamatosan dolgoztunk.

Az első buli?

Egy nagyon kis helyen volt Dunakeszin, egy pince klubban, elsősorban zenészek jártak oda, illett a banda létrejöttéhez, hahaha! A második fellépésünk már egy Sote-buli volt - a mai világban, a mostani közízlésben és zenei viszonyok között ez elképzelhetetlen, sajnos -, nézett minket vagy öt-hatszáz ember, nagyon jó buli volt!

A te esetedben köztudott a Toto-rajongás: mikor hallottad először a Zenészek Zenekarát?

Számomra a második Toto-lemez, a Hydra volt az első, hahaha! Mentem '78-ban Salgótarjánban a főtéren és egy idősebb, népszerű gitáros jött a hóna alatt egy bakelittel és odaszólt nekem: no, öcsém, ezt hallgasd meg, mert ilyen jó rockzenét még nem hallottál! Bementünk az ifjúsági klubba, feltettük a lemezt és... Már a nyitónóta - Hydra - azonnal megfogott, rögtön a hatása alá kerültem, szerelem első látásra, illetve hallásra! Valóban annyira más, annyira új, annyira magával ragadó volt, hogy egy életre rabul ejtett.

A Jeff Porcaro Tribute Band végül is 16 évig működött - sokat játszottatok?

Volt olyan időszak, amikor havi három koncertünk volt. Nagyon hosszú ideig kéthetente játszottunk a Globe Royal óbudai zenés szórakozóhelyen. Voltak egészen nagy bulijaink is, például játszottunk a Tabánban május 1-jén, több ezer ember előtt. A legnagyobb nézőszám 2004-ben, az Omega Népstadionbeli koncertjén volt: mi voltunk a vendég zenekar, 25 ezer embernek játszottuk a Rosannát, meg az Africát, jókat nevetgéltünk is utána, hogy ennyi néző előtt még a Toto is ritkán játszott, hahaha.

Van egy stúdió albumotok is...

Szerzői kiadásban jelent meg, mert egyetlen kiadó sem állt mögé, ezért kereskedelmi forgalomba nem került, saját hatáskörben osztogattuk és árultuk a Játék a tűzzel című cédét.

A lemez története?

Tulajdonképpen egyszerű és magától értetődő: benne volt a zenekarban, mivel hosszú ideje játszottuk együtt és voltak szerzői hajlamok, hogy írjunk saját dalokat ebben a stílusban. Mint produkció, keverés, mastering, szóval szakmai szemmel c-kategória sajnos, mert Gerendás Peti - a legnagyobb jóindulata ellenére, véletlenül sem akarom bántani! - stúdiójában dolgoztunk, s hát az finoman fogalmazva sem volt világszínvonal, egy jó erős demó stúdiónak felelt meg. Az igazsághoz tartozik, a zenekaron belül is voltak felvétel közben nézeteltérések, nem volt gazdája a produkciónak, aki konzekvensen végigvitte volna azt, hogy ez egy nemzetközi szinten szóló anyag legyen. Ezt már csak azért is sajnálom, mert magát a zenei anyagot jónak tartom. Kár érte!

Van rajta egy nótád, a Kétszáz dal, ezt játszhatták volna a rádiók éjjel-nappal, de még ma is, tuti sláger!

A nóta szerintem is jó, de a többiről az Edda-dal jut eszembe: Álom...

Végül is miért lett vége a Jeff Porcaro Tribute Band-nek?

Kár szépíteni a múltat: az utolsó években már nyögvenyelősen ment a történet. Mindenki annyira elfoglalt lett, elsősorban Kovács Peti, aki az év nagy részében külföldön játszott, aztán Ildinek is sok munkája lett, szóval a végén már nem volt értelme folytatni. Szépen, csendben abbahagytuk, nyugodtan mondhatom, két lábon állva, nagyobb véráldozat nélkül ért véget a sztori...

A Toto egy ikon, miért nem nagyon játsszák a dalaikat itthon?

Szerintem két összetevője van a dolognak. Egyrészt nagyon kell szeretni ezt a fajta zenét, másrészt nem árt, ha az ember bizonyos felkészültséggel rendelkezik erre a feladatra. Nem azt mondom, hogy nincsenek ilyen felkészült emberek, de önmagában a felkészültség kevés, mert csak akkor tud hiteles lenni a történet, ha valakinek kellő mélységű kötődései vannak ehhez a műfajhoz. Az adott hangszeres embert kell reprodukálni az adott poszton, és ahhoz nem elég az, hogy valaki mondjuk elvégezte a jazz tanszakot és lediplomázott jelesre, mert azt a fajta muzikalitási koncepciót, azt a fajta hangszer kezelési koncepciót is ismerni kell, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy relatív hitelesen szólalhassanak meg ezek az egyébiránt zseniális dalok.

Öt év szünet után léptek ismét színpadra - miért is?

Egy ideje már beszélgettünk róla, hogy kellene csinálni egy ilyen bulit, de valahogyan mindig csak tervezgettük. Év elején aztán összejöttünk és eldöntöttük, legyen egy komoly műsor, komoly megszólalás, komoly buli - ahogyan az illik egy igényes zenészhez, illetve zenekarhoz. A Barba Negra Track partner lett rögtön, a VIP-színpadon pedig minőségi megszólalás lesz.

A műsor?

Nyilván vannak azok a kötelező dalok, amiket mindenféleképpen el kell játszani - ezekből elég sok van, hahaha! - és emellett az új albumról is fogunk játszani, de azt a műsor szerkezetet vesszük alapul, amely az idei Toto-turné váza. Nyomunk két órát, szerintem kielégítő, vaskos a program!

Elindíthat-e bármit ez a buli, vagy csak nosztalgia?

Azt beszéltük meg, hogy egyelőre csak ez az egy buli lesz, de abban az esetben, ha normális körülmények közé - nem akarunk már elmenni kocsma sarkokba kínlódni! -, hívnak a jövőben, ahol méltó feltételek között tudunk zenélni, nos, akkor miért ne játszanánk egy jó Toto-műsort, mindannyiunk boldogulására?

Szilágyi Norbert, riff.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia